Rész

 1   1|       fellegig, mindég emelkedvén.~Mint egy tévelygõ láng, lelke
 2   1|        velek a pusztába.~Születvén mint szegény, e földön utazott,~
 3   1|       önként. fáradozni.~Tudománya mint nap, úgy jõ fel fényével,~
 4   1|         meglátván, róla másképpen, mint verseim alább magyarázzák,
 5   1|         munkámrul hibásan ítéltél.~Mint a gyermek, melly már anyjának
 6   1|       gyakorta sóhajtok szívembül.~Mint egy sólyom, melly az eget
 7   1|         gondolj dicsõ árnyékokrul.~Mint egy saskeselyû, melly nem
 8   1|  Istenünkkel titkon tanácskozzunk.~Mint tûz villámlások s mord setétséget,~
 9   1|                         AZ ELMÉRÜL~Mint egy kis szél, amelly tengereink
10   1|       térségen,~A magas egekbe jár mint a mélységen,~Tûz, víz, fagy,
11   1|  történetektül~Ha fellármáztatnak, mint dühös szelektül,~Szívemnek
12   1|    csatáján veled a változás~Olly, mint a habok közt csapdosó villámlás.~
13   1|        honnan e nagy világ~Kijött, mint egy élõ fábul valamelly
14   1|            nem mondhatja meg,~Hogy mint teremt újra tavaszt a lágy
15   1|          olly nagy serénységbe?~Ez mint egy óralánc fel nem húzattatik,~
16   1|        gondolatodba.~Úgy nézd ezt, mint léted véghetetlen atyját,~
17   1|     kínoznak, rád rohan fájdalmad.~Mint egy cifra árnyék, csak ollyformán
18   1|          ölelem sok nyájasságáért.~Mint az asszonynemet, mit futunk
19   1|        mindég ezek közt forgódunk,~Mint gyertyák meggyúlunk, s akként
20   1|           Kik régen tartattak majd mint félistenek?~Az Istent nem
21   1|      Istene,~Hogy széles világunk, mint õ, csak úgy hinne.~Az örök
22   1|      örökös valóság!~Mutasd, hol s mint vagyon bennünk az igazság.~
23   1|         adni, mindent lehet venni.~Mint tetszik, akképpen formálja
24   1|           közöttünk a rágó unalom,~Mint egy erõszakkal reánk vetett
25   1|           s lassan csak úgy morog.~Mint a lomha gyermek, szemeit
26   1| éjtszakákon kísértõ boszorkány,~Ki mint a dühösség, veszett szemeket
27   1|     különös kettõs hangozása~Olly, mint a csehelõ kopók kiáltása.~
28   1|           közt él nyájas fijaival.~Mint egy kicsiny gyermek, aki
29   1|          zárván keresett vagyonát.~Mint egy csinos madárfészek,
30   1|          világnak adóját fizetvén.~Mint egy asszony, ki ha sok gyermekeket
31   2|          az egeknek fényét.~Napját mint hozza fel égõ sugárival,~
32   2|       képzelõdik bennünk.~Neki is, mint nekünk, éjjele támadhat,~
33   2|          tudhat.~Vérünk futásával, mint a láng, fellobban,~Ha pedig
34   2|        gondolatot újonnan nevelek.~Mint az Óceánus habjait indítván~
35   2|         kell, nem látván formáját.~Mint egy tûnõ hajó a szaladó
36   2|   csavargásait el nem intézhetjük.~Mint a hegyek között nyargaló
37   2|             vérünk nagyon indul,~S mint a bujaságba, tüzével felzúdul.~
38   2|      áldozik.~Majd meglátod magad, mint egy férget benne,~Hát alacsony
39   2|            ágba.~Az örök Istenség, mint napfény s természet,~Minden
40   2|       természet közöltetett velem,~Mint veled; s erõtlen mit tehetsz
41   2|       magát sem ismérte,~S halálát mint ifjú idején elérte.~Annyi
42   2|          Látom sok vitorlák rajtok mint lebegnek,~Hol a bús hajósok
43   2|            S csendes rév partinkat mint veszettek futják.~Erre repíttetett
44   2|           olyan hely nem lehetett, mint Eszterháza, mely minden
45   2|           marad.~Ez a gazdag atya, mint kedves gyermekét,~Elfogadja
46   2|     megrendülnek.~A gyalogkatonák, mint emberoszlopok,~Majd két
47   2|            Kik a nagy láng között, mint istenasszonyok~Büszke pompájikkal,
48   2|     szerelem mozgatja tagjait.~Így mint kedves gyermek, enyelegni
49   2|         felhág;~Megáll kaszájával, mint egy elszikkadt ág:~Kiragadja
50   3|        öleli így ifiúságomat,~Hogy mint atya szülje vigasztalásomat?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
51   3|            úgy szóllok néked most, mint halandónak;~Megbocsáss,
52   3|       társaiddal,~Csak olly lévén, mint mi, élted, haláloddal;~Egyedül
53   3|          vigasztalásunkra,~Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
54   3|           az idõ nevet, játsszunk, mint gyermekek,~De a tréfában
55   3|           magát kedvétül vérezvén,~Mint a filemile, amely örömétül~
56   3|       szerelemrül sokat énekelvén,~Mint a filemile, magát erõltetve~
57   3|             kérdezed, mondjam meg, mint vagyok:~Mozgok a világban,
58   3|       bocsátja válasszát.~A világ, mint ágyban, mozdítja részeit,~
59   3|         szüntelen szenyvedek.~Több mint öt font homok ment ki a
60   3|       ellenségévé lész,~Ki magára, mint õ, nem ollyan ruhát vész.~
61   3|           királyi székébe,~S mégis mint rab, úgy vész fényes életébe.~
62   3|          igazollotta.~Ki-ki hitte, mint ma, hogy õ helyesen él~S
63   3|            egyszer felvétetett,~Az mint földi Isten, úgy tiszteltettetett;~
64   3|   hatalmával, hogy uralkodhatik,~S mint mi, sok törvénytül, úgy
65   3|     dörögjön köztünk,~Nem vér úgy, mint látszik, nyughatik életünk.~
66   3|          fut, mindenhez hozzászúr.~Mint a tolvaj, itt-ott csak titokban
67   3|          szóllani magábul,~Felkél, mint megveszett, s amit lél,
68   3|       eshetik egy, ki vizsgálódik,~Mint az, ki fáradva ír és gondolkodik.~
69   3|     Csináljon tízszer több munkát, mint tehettem;~Ha olyan bölcs
70   4|     hatalmas és mindent teremtett,~Mint belétek, belénk oly törvényt
71   4|       vérünk a földön hül.~Pogány, mint keresztyén egymás közt csatázott,~
72   4|         ölt, nem ismérhetett bûnt.~Mint égõ tûz, széjjel olyan harsogással~
73   4|      emberséggel érezz,~Élj jól, s mint a vadak, másokat ne vérezz.~
74   4|           is nem élsz úgy köztünk, mint pápista.~Látod, a pap nékem