Rész

 1   1|           dicere vitae.~ Horatius, De arte poetica. 333.~
 2   1|        csendes,~Ritkán mosolyodik, de mozgása rendes.~Így kezdte
 3   1|             Asszonytul származott; de örök valóság~S e terjedt
 4   1|    elmélkedés bennem elsüllyedett,~De végre csak ugyan újonnan
 5   1|     gondolhattam. Szomorúnak írom, de ennek csak a télen való
 6   1|        szelek kõsziklákhoz vernek.~De mégis hasztalan nyughatatlanságok,~
 7   1|           elmém Parnasszus tövére,~De nem szaladhat fel kies tetejére.~
 8   1|       szeretvén, éltek védelmezte.~De én mit reményljek ifiúságommal?~
 9   1|          vizsgáljuk okoskodásokat.~De én ezt magamtul másnak tanácsolom,~
10   1|     világba mindent általjárhatsz,~De afelõl semmit meg nem magyarázhatsz.~
11   1|        teremtett, a’ láthat ide bé~De egy halandó por soha nem
12   1|          úgy tetszik, sehol sincs,~De mégis szemléled, akármerre
13   1|       földön, vizsgálj mindeneket,~De soha ne ítélj magadtul lelkeket.~
14   1|         széjjel nyughatatlanságod,~De ne felejtsd soha nagy alacsonyságod.~
15   1|        természetbe,~Csak változik, de megmarad az Istenbe.~ ~
16   1|           feddem hasztalanságáért,~De megént ölelem sok nyájasságáért.~
17   1|         haragomba akarnám múlását,~De megént változván kérem újulását.~
18   1|          világ nagy voltodat nézi,~De életét éned sokképpen intézi.~
19   1|            s fegyverrel harcolunk;~De nem tudjuk soha, miért vagdalkozunk.~
20   1|       körmöli.~Mindenhez hozzákap; de álmos, s csak eldül,~Soha
21   1|     gyönyörûség látszik formájába,~De a világ éled készített javába.~
22   1|         megtõtt.~Egy ideig gazdag; de végre magábul~Eresztvén
23   1|          tetszik a kies berkekrül;~De öregségéhez mégis közel
24   1|           föld megvénült magzatit.~De el nem érheti szeleivel
25   2|         tanulhasd a hatalmasságot.~De hatalom szerént senki Istenérül~
26   2|         törvényt az Úr hatalmában.~De erõs Istenünk mindent megnézhetett,~
27   2|         gyûljön egyedül testünkbe;~De lelkünket sokszor külön
28   2|        vagy amoda elvezérelhetjük,~De gondolatitul fel nem függeszthetjük.~
29   2|           vére sebes folyásra dül.~De itt a természet rabságába
30   2|      gondolatink hamar változásba;~De a vért ily könnyen hordozni
31   2|   szaporább vagy csendesebb lehet,~De egyik is erén míg van, meg
32   2|           hihet, szabadon elveszi;~De mi ellene van, aztat félreteszi.~    
33   2|  mindenfelé s minden helyen mehet,~De mégis megmarad, ha vigyázó
34   2|        közt sok törvényt meghihet,~De kénszerítéssel hitet fel
35   2|      szelek közt vitorlákat látok,~De meg nem hallhatnak, hasztalan
36   2|         kell itt elszánni magamat,~De leírom elébb megesett sorsomat.~
37   2|         tõlem, gyönyörködtethetel,~De ha hozzád futok, velem nem
38   2|        óhajtnád csendes halálomat!~De talám már te is bujdosásaidba~
39   2|         életemet az égnek áldozom.~De hogy taszítsam el árnyékod
40   2|               elvegyem életem,~Ah, de adósságom ezzel nem fizetem?~
41   2|      fetrengve e kövekhez szóllok,~De gondolatimmal lábaidhoz
42   2|          bõv költségével terhelte; de e nyughatatlan vélekedés
43   2|         hamar, s lármáját indítja;~De magát hirtelen ismét csillapítja.~
44   2|          újítson nótája hangjával.~De elõször Tokaj hozta el italát,~
45   2|    nemessereg ezt sok ideig nézte,~De álorc s bálját végre újrakezdte.~
46   2|         széjjel; mutatja félelmét,~De sehol nem kapja tovább segedelmét.~
47   3|         most én külsõ méltósághoz,~De csak titkon szóllok Minerva
48   3|          humor egymástól különböz:~De mindazonáltal egymást szerethetjük,~
49   3|         magában igen nagy valóság,~De a mi életünk hijábanvalóság.~
50   3|         játsszunk, mint gyermekek,~De a tréfában is légyünk nagy
51   3|            föld szürkét mutat még,~De majd zöldülésre hozza a
52   3|    madárkáink még néha reszketnek,~De itt-amott azért csevegni
53   3|            létem valamit meghinne.~De mégis jól érzem küszködõ
54   3|    Örökkévalóság kiáltja lelkemet,~De halál árnyéka fedezi testemet.~
55   3|      kárhoztathat a józan okosság;~De emberi nemünk, sorsában
56   3|          akart csinálni Spártában;~De meg nem maradott feltalált
57   3| cselekedetiben hatalomtul nem fél;~De mégis szüntelen rontott
58   3|      nélkül élni elsõben próbálta,~De javát, örömét fel nem találhatta.~
59   3|          azt mondod,~Elmégy tülle; de más megszereti, látod;~Aki
60   3|          húz mesterségével,~Kiált, de nem érez édessen szívével.~
61   3|             Nem csacsog alá s fel, de hallgat, dolgozik~S nemzete
62   4|       haladókat.~Tik nem tanítani, de ölni jöttetek,~Elhagyván
63   4|                     JANKÓ ÉS PISTA~De bolond vagy, Jankó, azt
64   4|         vetnek imádni, mondjam el.~De néked azt mondják, hogy