Rész
1 1| görög Homérusát,~Ott jelen meg hamar nyughatatlansága,~
2 1| Majd egy kis világot csalt meg gonoszsága,~Hol ma is parancsol
3 1| küldött verseimbül ítéltessék meg, mely méltó mentséget tettem
4 1| visszaesnek.~Magas hegyeinket fenn meg nem hághatják,~Mellyek a
5 1| Kibe sok csalatott már meg reményjével.~Nem érdemli
6 1| saskeselyû, melly nem szédülhet meg,~Felleginken túlhat, s a
7 1| mindent vakmerõségeddel?~Tudd meg, hogy te abbul semmit nem
8 1| általjárhatsz,~De afelõl semmit meg nem magyarázhatsz.~Mennyire
9 1| nagy csekélységeddel.~Mondd meg, micsoda az, honnan e nagy
10 1| mindenfelõl?~Magyarázza meg LOK, melly valóság vagy
11 1| ARISTOTELES is mért nem mondhatja meg,~Hogy mint teremt újra tavaszt
12 1| itt nagyon magadat,~Ismérd meg vérembe alacsonyságodat.~
13 1| Csudáld teremtõdét, lásd meg kicsinységed,~Ne erõltesd
14 1| mindennel,~Csak ne háborodj meg soha az Istennel.~Ne vádoljad
15 1| Semmit nem ismérhetsz, alázd meg magadat,~Érzékenységimben
16 1| Mért nem ismérkedtél hát meg minden néppel?~Honnan jött
17 1| mélységbe még alább, alább hull.~Meg nem magyarázza, millyen
18 1| világnak lelke,~Aztat tanulja meg egy gondoló elme.~ E nagy
19 1| természetet, Isten! kebeledbe~Rázd meg, s világosítsd az embert
20 1| embert öledbe.~Egyeztesd meg lelkek örök törvényeden,~
21 1| e’ tudatlan,~Ez haljon meg, vétett; éljen ez ártatlan.~
22 1| magába éleszti reményét.~Verd meg világodat, véghetetlen Isten!~
23 1| józan törvényedbe,~Lásd meg, mi világit gondoló lelkedbe.~
24 1| Tiszának partján virradok meg egyszer,~Hol ifjú éltemben
25 1| deresült õszben öregszik meg végre,~Melly meglankadván
26 1| szakállán,~Havas fergeteget hoz meg fagyott vállán.~A fellegek
27 2| felõl kezdõdnek.~Mondja meg, ki adta világos törvényét,~
28 2| végy fel karjaidra,~Taníts meg magadba dicsõ munkáidra.~
29 2| cselekeszik, lássuk.~Engedd meg, hogy magam kebeledbe rejtvén,~
30 2| veszti bizonyságát,~Ki látja meg az Úr örök igazságát?~A
31 2| látásod elõtt el,~Ítéld meg, kicsoda parancsol ezekkel.~
32 2| holtbul okoskodván.~Nézzék meg egy fáradt szívnek dobogását,~
33 2| egymáshoz ereket,~Fejtse meg a tudós mély mesterségeket.~
34 2| valaki állását!~És ne engedje meg élete múlását!~Vagy midõn
35 2| De egyik is erén míg van, meg nem szûnhet.~Ekként rabságokat
36 2| rabságokat e nagy természetbe,~Meg nem tagadhatják, járván
37 2| lenne?~Eredj! szégyenülj meg alacsonyságodba!~S ne rugdosd
38 2| rút makacsságodba.~Elégedj meg te is részeg törvényeddel,~
39 2| lelkünkbe?~Menjünk s mutassuk meg, hogy az igazságba~Szabad
40 2| Mindketten halandók, azt meg kell vallani.~Így lelkeink
41 2| sóhajtva küldözi jajait.~Mondd meg, hogy javadra mit tegyen
42 2| engedem,~Soha hívségedet érte meg nem feddem.~ Ha Atyád
43 2| titkon mennyit kértem!~Halld meg futásodba sóhajtásaimat,~
44 2| futásodba sóhajtásaimat,~Ne vesd meg utánnad küldött panaszimat.~
45 2| közt vitorlákat látok,~De meg nem hallhatnak, hasztalan
46 2| Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a
47 2| felköltek.~Egy erdõnek alja meg volt porral rakva,~Mellyet
48 2| italát,~Éjfél közt lepvén meg a herceg asztalát.~Ezután
49 3| Barátom, kérdezed, mondjam meg, mint vagyok:~Mozgok a világban,
50 3| bánat, homályosság~Lepik meg, mellyek közt mindenkor
51 3| akart csinálni Spártában;~De meg nem maradott feltalált törvénye,~
52 3| amint az idõ fut.~Mondd meg, meddig mehet ezek közt
53 3| világra fontos ítélleted,~Lásd meg, ha nem lelsz-é olly éles
54 3| holtat, élõt mutat.~Mutasd meg, hogy hol van itt tökélletlenség,~
55 3| szövevényes lelkek,~Szûnjetek meg zajos törvényeitekkel,~Bánjatok
56 3| felebarátjait,~S utálja meg maga hivalkodásait.~Nem
57 4| véres fegyveretek.~Halljátok meg itt is a természet jaját,~
58 4| nevébe,~Ki nem haraghatik meg csendes egébe~Oly teremtésére,
59 4| Mely örök urát jól még meg sem érthette.~Az emberi
60 4| földnek porábul~Nem tudhat meg mindent isteni titkábul.~
|