Rész
1 1| tiszteljük homályját,~Hagyjuk el a világ büszke nyavalyáját.~
2 1| Füstös köd terjedett széjjel el mellette,~Csendes homály
3 1| dicséretet,~Nem érdemlek, hidd el, olly nagy tiszteletet.~
4 1| ítéleteteket.~Nem veszem el tõled magasztalásomat,~Talán
5 1| manérral bánhatsz,~Hidd el, hogy énrólam még jobban
6 1| ifiúságommal?~Merre induljak el kis tudományommal?~Szemem
7 1| elõtt egész világ terjedett el,~Mit csináljak benne egy
8 1| nagy tudományokat~Vegyük el, s vizsgáljuk okoskodásokat.~
9 1| fellelhetsz.~A teremtés könyve el van tõled tiltva.~El nem
10 1| könyve el van tõled tiltva.~El nem érhetsz soha te ide
11 1| megõrzött.~Semmi nem múlhat el e nagy természetbe,~Csak
12 1| tartson abban lelked.~Töröld el világunk undok tévelygésit,~
13 1| undok tévelygésit,~Rontsd el sok törvénynek ostoba intésit,~
14 1| is nyúlnak a Tisza felett el,~Kik repülvén, tûnnnek szép
15 1| harsogásit.~Emberek lepik el a térjeket széjjel,~Kik
16 1| lehajtják,~A nyárnak nagy hevét el nem hordozhatják.~Éget a
17 1| föld megvénült magzatit.~De el nem érheti szeleivel végét,~
18 2| részeg lármájátul~Rejtsük el magunkat, szaladjunk jármátul.~
19 2| terjedett látásod elõtt el,~Ítéld meg, kicsoda parancsol
20 2| maradhasson,~S titkos útjaiba el ne változhasson?~Hagyjuk
21 2| ne változhasson?~Hagyjuk el az okost, keresse kenyerét:~
22 2| vezérelhetjük,~Sem csavargásait el nem intézhetjük.~Mint a
23 2| lefekszik estvére ágyába,~Kezdje el kergetni a vérit magába!~
24 2| Sebesebben folyjon. Célom el nem érem.~Mert ha természetem
25 2| felõlem örök Istenemnek!~Hidd el, hogy aki ezt jól megesmérhette,~
26 2| Atyádnak szívedet?~Hidd el azt, gyermekem, hogy még
27 2| Fekete kõsziklák lepték el ez helyet,~Mellyek állva
28 2| tengeren kezdem majd utamat.~El kell, mondom, szökni egy
29 2| halandóságot:~ „Itt múlt el egy ember; kit e nagy természet~
30 2| látok megindulni,~Mindég el kell titkon szívembe ájulni.~
31 2| Erre repíttetett Rézus el mellõllem,~Kit a tengereken
32 2| áldozom.~De hogy taszítsam el árnyékod lelkemtül,~S miként
33 2| sohajtást tehet,~Aki szerelmedet el nem felejtheti,~Sem gyötrelmes
34 2| tetszik, hogy fele szakadt el magátul.~Magánosságába csak
35 2| törvényidet.~Mit nem követhetsz el az ifiúságnál!~Melly veszélyesb
36 2| nap veres színbe hányta el sugárit,~Hegyekrõl, erdõkrõl
37 2| mesterségesen tölt.~Egy ágyú bõdül el, mellynek lármájára~Villámlás
38 2| Kis játéknézõhely készült el közepén,~Szövétnekek égtek
39 2| De elõször Tokaj hozta el italát,~Éjfél közt lepvén
40 2| reggel vadászatot~Kezdett el, hol sok szép vadakat hullatott.~
41 3| Vedd el tiszteletem, ha reád érdemes,~
42 3| tiszteletem, ha reád érdemes,~Hidd el, hogy nem lehet erántad
43 3| véllünk szóllasz, hagyd el méltóságod,~S mutasd Minervában
44 3| most felöllünk!~Hagyjuk el, barátom, a mély okoskodást,~
45 3| Nem bújhatnak köztök még el a vadászok.~Fosztott ágaik
46 3| változásaimat?~S hogy kerülhessem el hányattatásimat?~A történeteknek
47 3| magokat is marják.~Hagyjuk el, hadd menjen a világ magába,~
48 3| bõvíté ösvényit.~Hagyjuk el a régi szomorú idõket;~Nézzük
49 3| elõlem,~Kegyelmet vihet el a gonosz mellõlem.~Valaki
50 3| add ki aztán köztünk,~Hidd el, hogy elmédben hibát mi
51 3| oskola sok csevegéseit;~Hidd el, megigazít a szív érzésedbe,~
52 3| Akár élek, halok, hagyjon el engemet,~És ne rágalmazza
53 4| akar istenetek,~Tegyétek el, kérünk, véres fegyveretek.~
54 4| csak égõ ménkövét~Hoztátok el közénk, mellyel emésztetek,~
55 4| a világ vérrel kezdette el~Azt érteni, kit még nem
56 4| rám vetnek imádni, mondjam el.~De néked azt mondják, hogy
|