Rész
1 1| egy tévelygõ láng, lelke úgy lebegett,~Fenn a magasságban,
2 1| fáradozni.~Tudománya mint nap, úgy jõ fel fényével,~Megigazít
3 1| törvényül adván hazugságát.~Úgy tartotta, hogy õ a természet
4 1| gallyjokat egymásba,~A völgyre úgy néznek mély gondolkodásba.~
5 1| hízelkedett, mintsem azt úgy ide tehetném; hogy haszontalanságom
6 1| kezet gyengéül rúghatja:~Úgy én a tudomány karjaira esvén,~
7 1| túlhat, s a nap alatt lebeg;~Úgy járnak felettem sok versszerzõ
8 1| egekbe felkel süvöltéssel,~S úgy száll a völgyre le szép
9 1| Istenségével.~Ez az erõ, nékünk úgy tetszik, sehol sincs,~De
10 1| voltát csak gondolatodba.~Úgy nézd ezt, mint léted véghetetlen
11 1| ismét ölelünk:~Ifiúságomat úgy tartom éltembe,~Alig tudom,
12 1| széles világunk, mint õ, csak úgy hinne.~Az örök valóság ismérteti
13 1| játékot ereszt maga körül,~Úgy mozog lankadva, a szépségének
14 1| hánykódik s lassan csak úgy morog.~Mint a lomha gyermek,
15 1| veszett szemeket hány.~Csak úgy kuppaszkkodik, magát félrehúzza,~
16 1| szökdös anyjának ölébe:~Úgy tesz a szabadult természet
17 1| Itt a füvek között csak úgy csergedeznek,~Hol a kis
18 1| Völgyekre lecsüggvén, éppen úgy tetszenek,~Mintha égbe s
19 2| e következõ részbe, csak úgy kívántam írni, hogy azokba
20 2| jutalmat~Hoz, midõn tartatik, s úgy formál hatalmat.~A mi lelkünk
21 2| tûnõ hajó a szaladó vizen,~Úgy tetszik egy lélek csapkodni
22 2| feléledvén e nagy természetbe,~Úgy jár törvény szerént egy
23 2| szüntelen folyni kell,~S úgy gondolat repdes mindég a
24 2| Lelkemet leverni kicsoda akarja~Úgy, hogy szabadságát tõle eltakarja?~
25 2| beszél a lélek, melly csak úgy engedhet,~Ha esmeretibe
26 2| kíván gondolkozásába,~S úgy szab törvényeket okoskodásába.~ ~
27 2| Nem tudtuk, mi okbul sijet úgy utánnunk,~Gondoltuk, nem
28 2| elválik elsõ vagyonátul,~Úgy tetszik, hogy fele szakadt
29 2| törvényit halandó létének!~ Úgy tetszik, hogy jóra, rosszra
30 2| béhúzza szõkés sugarával,~S úgy érkezik osztán piros hajnalával.~
31 2| akarna az ember mellyébõl;~Úgy van a muzsika, felzendült
32 2| istenasszonyok~Büszke pompájikkal, úgy mutatták magok.~Néha panaszosan
33 2| Ki-ki amint tetszett, magát úgy múlatta,~Örömét mindenbe
34 2| Zsibbadozva széjjel csak úgy tántorogtak.~Orfeust kiáltják
35 2| szöktek által a szarvasok;~Úgy tûntek, hátakra hajigálván
36 2| Szárnyokat tördelvén, gyalog úgy maradtak.~A víz fejér színe
37 2| égnek, földnek esedezne;~Úgy mutatja magát, néha frissen
38 2| Gyönyörûségének karján csak úgy nyugszik,~Mársnak és Vénusnak
39 3| csapkod ki lelkedbül.~Csak úgy szóllok néked most, mint
40 3| vett a hû természettül:~Úgy egy poéta is Mársnak sisakjára~
41 3| székébe,~S mégis mint rab, úgy vész fényes életébe.~Likurgus
42 3| lármáira szemeit behunyta:~Urat úgy választott, kitõl ítéltessen,~
43 3| felvétetett,~Az mint földi Isten, úgy tiszteltettetett;~Vezérlõ
44 3| mint mi, sok törvénytül, úgy nem bántathatik?~Mit tehet
45 3| dörögjön köztünk,~Nem vér úgy, mint látszik, nyughatik
46 3| mindent dúl.~Az okos, ez ökör, úgy szóll hatalmával,~Maga tanácskozik
47 3| abból sokan sokat untak.~Mi úgy szóllunk, hogy már megvilágosodtunk,~
48 3| hibát mi is lelünk.~Éppen úgy eshetik egy, ki vizsgálódik,~
49 3| Ki-ki amint érez, tetszését úgy kéri.~Hogyha hiba nélkül
50 3| Mondd néki: tárgyod rút, úgy felel majd: hazudsz.~Így
51 3| kicsinységem,~Ne irigyelje úgy kevés tisztességem.~Nem
52 4| igaz, hogy isten az, kit úgy tiszteltek,~Tudom, most
53 4| ugyanazért elvész.~Egyik úgy sóhajtoz: uram, érted halok.~
54 4| Pista,~Hogy te is nem élsz úgy köztünk, mint pápista.~Látod,
55 4| És az oltár elõtt széjjel úgy gõzölög.~Az a sok-sok papok,
|