Rész

 1   1|  mosolyodik, de mozgása rendes.~Így kezdte az ember isteni seregét~
 2   1|     nemzetét a Setétség Atyján.~Így kezd a tudomány világa felkelni,~
 3   1|         világnak egyik trónusát így láttam,~Mellyhez a régiség
 4   1|      vétett; éljen ez ártatlan.~Így ítélünk mindég, romlással
 5   1|          mind kies gyönyörûség.~Így mulat a tavasz vidult életünkkel,~
 6   1|       küszködik a búza fejével.~Így a nyár megadván világának
 7   1|      véribe végtére lassan hül.~Így a nyár is magát ha kigyümölcsözte,~
 8   1|       tél készít néki halálára.~Így az õsz, õszítvén e nagy
 9   1|   földbe a téltül szöknének.~   Így a tél zúzzával világunk
10   2|   parancsol ezekkel.~Van Isten! így kiált belõled a lélek,~Van
11   2|      lélek,~Van nálam fõbb erõ! így szóllasz, mert élek:~Aki
12   2|        minden teremtésnek feje.~Így ítélsz, hogy hihess egy
13   2|    rossz: hol sokképpen vélhet.~Így õ bírája lett ismeretségének,~
14   2|      eressze hirtelen mellyébe!~Így a léleknek is képzelõdéseit~
15   2|     mind szív foglyává lett.~És így valamikor nagy változást
16   2|       fáradozni.~Õtet akarattal így erõltethetjük,~S parancsolatunkat
17   2|    formálnak,~S mesterségeikkel így embert csinálnak.~Munkájok
18   2|    erõtlen mit tehetsz ellenem?~Így beszél a lélek, melly csak
19   2|    halhatatlan lelket?~Ki hozza így alá közülünk az eget?~Mocsokkal
20   2|    északon, délen vagy akárhol:~Így Istenünk bíró lehet mindeneken,~
21   2| halandók, azt meg kell vallani.~Így lelkeink a megesmért igazságnál,~
22   2|    ítélhet itt az ember-tetten?~Így a lélek egyszer Istenét
23   2|    mennyire vesznek az emberek!~Így szóllok magamba, nézvén
24   2|         Van-é még valami, melly így szenyvedtetne?~A szívem
25   2|      mulathatott.~A vadászsereg így végre megfáradván,~Visszafelé
26   2|         képek álorcákba tették:~Így táncolt az öröm itt részegségébe,~
27   2|     reggeli szelek lengedeztek.~Így sok fáradt szívek újították
28   2|       vígság a leírt rendekkel.~Így bosszulta magát a Magyar
29   2|      szerelem mozgatja tagjait.~Így mint kedves gyermek, enyelegni
30   2|         Mikor a muzsika szívünk így altatta,~S édcs fájdalmi
31   3|   barátjává lennem?~Miért öleli így ifiúságomat,~Hogy mint atya
32   3|     Fébus paizsára~Bocsátja, és így e két istenség között~A
33   3|     tésznek, kit megüstökölnek.~Így küldi a tavasz postáját
34   3|      veremben,~Fájdalommal öröm így laknak szívemben.~Halandó
35   3|  raboskodik fájdalmas testembe.~Így az ég, föld között szüntelen
36   3|      gerjeszt a ruha szívébe;~S így õ osztán annak ellenségévé
37   3|          nem ollyan ruhát vész.~Így az emberi nem magában hasonlik~
38   3|   lelkekben volt józan okosság.~Így az ember végre pereit megunta,~
39   3|         trónusa aranyos egében;~Így e magasságban mennydörgést
40   3|      örömét fel nem találhatta.~Így királyság alá eresztvén
41   3|       rá, s rajta árkot csinál.~Így sírás is mossa a trónus
42   3|     hordozta homlokán fényedet?~Így kiált egy trónus nagy panasszaiba;~
43   3|        úgy felel majd: hazudsz.~Így egy emberrül is, aki munkát
44   4|       minden nép,~A lélek mível így: ez az isteni kép.~E nagy
45   4|  áldozatjával engedelemre kért.~Így mondják ezt köztünk a nagy
46   4|   természetet ekkor felejtette.~Így vérezte magát, istene nevébe,~