Rész
1 1| ítéltél.~Mint a gyermek, melly már anyjának ölében~Fetrengvén,
2 1| fényjével,~Kibe sok csalatott már meg reményjével.~Nem érdemli
3 1| dolgon.~Meddig akarsz menni már repüléseddel?~Feldúlhatsz-é
4 1| vakmerõségeddel!~Semmit nem gondolsz már nagy csekélységeddel.~Mondd
5 1| idõnket mennyire hagytuk már!~Ifjúságunkban is számosodott
6 1| szíveinkkel vég nélkül mulattunk.~Már most természetünk nevelvén
7 1| még véres.~A természetet már érted sokszor dúlta,~Mégis
8 1| sohol nem lelhetvén.~Nem tud már a világ eszével mit tenni,~
9 1| ne várj.~Józanodj végtére már tévelygésedbül,~Folytassad
10 1| vize.~Lesüllyedt az éjjel már ólombotjával,~A nap kezd
11 1| Javait kiadta; nyugszik már s álmodoz.~Fejér koporsóba
12 2| megengedek,~Ha elfutsz, kínomból már fel nem éledek.~ ~
13 2| lehetett,~Az okosság rajtam már nem segíthetett.~ Egy
14 2| egen.~Küszködvén látásom már a messzeséggel,~Sejtém,
15 2| érkeztem leveled szemlélni,~Már hajós emberink elkezdettek
16 2| elpártolt fija lett.~Késõ volt már visszamennem az helyekre,~
17 2| Hol halálos tereh lett már rajtam létem.~A falakat
18 2| lehetel.~Bûnre fordítottad már ártatlanságom,~Elragadod
19 2| vég!~Nyájasságom szerint már úgyis meghóltam,~Alig jut
20 2| csendes halálomat!~De talám már te is bujdosásaidba~Széjjelverettettél
21 2| ha rád gondolkozom,~Mert már életemet az égnek áldozom.~
22 2| öntözött,~Nyájas világunkbul már számkivettetvén,~Nyögök,
23 2| viszi régi fényességét.~ Már a nap fáradván, kék térjén
24 2| újították magok,~Mellyek már gyakorta megnyögték rabságok.~
25 2| Kiknek gyõzelmekhez szívek már nem bízott.~Az ifjúság pedig
26 3| okoskodunk,~Pedig alig lettünk, már akkor elmúlunk.~Csak aki
27 3| Neved nagy hazánkban már halhatatlan lész.~Ez az,
28 3| forgatom,~A természet szavát már régen hallgatom,~És végre
29 3| párájok csipõsök.~Leolvadt már a hó s vastag jég hátokrul,~
30 3| kurjágatnak,~Tûnnek a deresek, már nem maradhatnak.~Fébus kezd
31 3| a boglyos ökröknek,~Kik már mezeinken jármokban görbülvén,~
32 3| BÁRÓ ORCZYNAK~Közelítgetek már egészségem felé,~S építgetem
33 3| mellé.~Hat holnapja múlt már, hogy csak heverészek,~S
34 3| életünk,~Alig tudhatjuk már, hányfelõl szenyvedünk.~
35 3| magunkat.~Elfáradt az eszem már világunk dolgán,~Nem jó
36 3| vett.~Sok törvényt talált már a nyughatatlanság,~Mellyet
37 3| tovább értünk nem száll már perbe magával.~Az ember
38 3| helyesnek tartottak,~Közzülünk már abból sokan sokat untak.~
39 3| untak.~Mi úgy szóllunk, hogy már megvilágosodtunk,~S nem
40 4| testek kövekhez verettek,~Hol már atyjok, anyjok vérekbe hevertek.~
|