1-cseme | csend-erolt | erome-gondo | gonos-igyek | illat-kitol | kiuzz-megvi | megy-oltal | oltar-szaka | szala-teste | testu-vezer | vezet-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 3 | Bécs, 1. Mai 1773.~ ~
2 2 | juthatott párjának karjára.~ 13dik napján~ Azonban a nap
3 2 | tárgyat víg egészségébe.~ 14dik napján~ E napon délelõtt
4 3 | annyi sok fájdalmat.~Bécs, 15. Decembr. 1774.~ ~
5 2 | mindenbe könnyen találhatta.~ 15dik napján~ Délelõtt csak
6 2 | zsibbadásokat okoztak láboknak.~ 16dik napján~ A mulató sereg
7 3 | Bécs, 1. Mai 1773.~ ~
8 3 | fájdalmat.~Bécs, 15. Decembr. 1774.~ ~
9 3 | hallgatok.~Bécs, 25. augustii 1776.~ B. Gy.~ ~
10 4 | TOLERANTIA CÍMÛ ÍRÁSGYÛJTEMÉNY (1778) VERSEI~
11 3 | légyünk nagy emberek.~Bécs, 20. Martii, 1772.~
12 3 | nézek és hallgatok.~Bécs, 25. augustii 1776.~
13 1 | 1771. Karácson havának 29dik napján.~Demetrius N. N.,
14 3 | mást gyönyörködtetve.~Bécs, 3. Februarii 1772.~
15 1 | Horatius, De arte poetica. 333.~
16 3 | BÉCS, 6. MARTII 1777. 9 ÓRAKOR REGGEL~
17 3 | BÉCS, 6. MARTII 1777. 9 ÓRAKOR REGGEL~Be gyönyörû
18 3 | ORCZY ÕNAGYSÁGÁNAK,~N[emes] ABAÚJ VÁRMEGYE FÕISPÁNJÁNAK~Generális
19 3 | tartottak,~Közzülünk már abból sokan sokat untak.~Mi úgy
20 1 | vakmerõségeddel?~Tudd meg, hogy te abbul semmit nem ismérhetsz,~Amit
21 4 | egymás ellen kelvén,~Kain Ábel öccsét vérébe kevervén~Gyilkossá
22 4 | Kain áldozott volt elõször Ábellel,~Kik frigyet akartak kötni
23 2 | ha hozzájok menek.~Egy ablak nyújt hozzám csak világosságot,~
24 1 | szüntelen havadzik.~Csak ablakainkrul nézzük egeinket,~S házi
25 2 | Csendes szelek fújtak bé az ablakokon,~Mosolyodás játszott s szép
26 3 | gyönyörû idõ! jertek az ablakra,~Vessétek szemetek a mosolygó
27 1 | ráncos,~Keresztül jár szeme, ábrázatja piszkos.~Szüntelen félrenéz;
28 2 | vadakat hullatott.~Tüzelt acél, kova; a puskák ropogtak,~
29 1 | földünknek veszélyes lármája,~Ádámnak megtiltott édes asszony
30 2 | utánna, verd le az egekbül!~S adj néki új törvényt halandó
31 1 | mindent dicsõ törvényjével.~Ez adja világát a fõ tudománynak,~
32 3 | hirdessük magunkat;~Fáradjunk és adjuk próbára dolgunkat.~Itéljen
33 1 | a legelõ barmokrul hírt adnak.~Gyújtogatnak széjjel az
34 1 | mit tenni,~Mindent lehet adni, mindent lehet venni.~Mint
35 1 | ismérünk elsõ vezéreknek.~Mások adója ez, mellyet nekem küldtél,~
36 2 | elvegyem életem,~Ah, de adósságom ezzel nem fizetem?~Örökös
37 2 | csak tanácsot az Isten?~Adott-é hatalmat néked lelkeinken?~
38 3 | lelkednek!~Borostyánkoszorút adunk õsz fejednek,~Mellyel e
39 1 | mindent általjárhatsz,~De afelõl semmit meg nem magyarázhatsz.~
40 3 | Indíttatván, itt-ott zöld ágacskákra ül,~A hajnalnak tüzét hasadni
41 1 | törvényérül,~Aki csipkebokor ágai közt égett~És a zsidóságnak
42 3 | el a vadászok.~Fosztott ágaik közt látni messze lehet,~
43 1 | mormolva szalad a száraz ágakon,~Süvölt a térségbe tövisen
44 2 | Szabad akarat lett az emberi ágba.~Az örök Istenség, mint
45 2 | midõn lefekszik estvére ágyába,~Kezdje el kergetni a vérit
46 3 | válasszát.~A világ, mint ágyban, mozdítja részeit,~Dörzsölvén
47 2 | mesterségesen tölt.~Egy ágyú bõdül el, mellynek lármájára~
48 2 | állapotját.~Éjtszaka álmaink, híg agyvelõnk mellett,~Miképpen lebegnek
49 2 | férehúzza magát kínjaival.~Áhítatosságát keresi szívével,~Nézi koporsóját
50 1 | élnek könyörgõ helyekbe.~Áhitatossággal borong tekintetek,~Csak
51 1 | Isten van éneklõ szájokban.~Áhitatosságok habzik ajakokon,~Nagy tisztesség
52 2 | ártatlanságom,~Elragadod tõlem áhítatosságom.~Az oltár elibe csúszok
53 2 | valamely kis királyságot mutat; aholott is megtörtént vigasságokat
54 1 | tanácsot csinált az egeken,~Ahonnan lecsapván, térjen, mélységeken~
55 4 | A MONTEZUMA LELKE AJAKAIRUL~Egeknek ostori, ti, kik
56 1 | Rendesen vonítja széjjel ajakait.~Az egészség látszik vidám
57 3 | A fõ tanácsosok titkos ajakikon,~Nemzetek, királyok fényes
58 3 | Barátság élessze mozgó ajakinkat.~Világunk lármáját mihaszna
59 1 | szájokban.~Áhitatosságok habzik ajakokon,~Nagy tisztesség látszik
60 1 | egyenességén.~Szagoskodik széjjel, ajánlja illatját.~Gyémántszínre
61 1 | vezéreltethetnék. Atyaságtoknak magamat ajánlom, s szerencsémnek ismérem
62 1 | adóját,~Keserûvel fõzi fel ajánlott javát.~Fogy lassan vigságunk;
63 2 | kert mosolyodik a kinyílt ajtóra.~Egy kis lapály térség feküdt
64 2 | el kell titkon szívembe ájulni.~Kínos alkotmányok! veszélyes
65 2 | Mellybe törvényt, Istent akadály nélkül lél.~Valaki gondolhat,
66 3 | igyekszik népének,~Ezer akadályjit találja mívének.~Ha pedig
67 1 | festhesse? Kicsoda vethet akadályt egy léleknek, mely gyönyörûségét
68 2 | segíthetett.~ Egy kereskedõhöz akadtam utamba,~Kinek barátjává
69 4 | gyilkosság.~Ah! Ha csak térítni akar istenetek,~Tegyétek el,
70 3 | csekélység igaz grófi vérhez.~Akár élek, halok, hagyjon el
71 2 | hogy az igazságba~Szabad akarat lett az emberi ágba.~Az
72 2 | gyermeketeknek~Poklokat csináltok akaratotokkal,~Nem alkhatván gyakran magzataitokkal.~
73 2 | mindjárt fáradozni.~Õtet akarattal így erõltethetjük,~S parancsolatunkat
74 2 | Szülessék északon, délen vagy akárhol:~Így Istenünk bíró lehet
75 2 | Lelkemet leverni kicsoda akarja~Úgy, hogy szabadságát tõle
76 3 | Kik a futó idõt kötözni akarják,~S hogy nem áll szavoknak,
77 2 | titkon gondolkozunk,~Amikor akarjuk, mindjárt elváltozunk.~Nehéz
78 3 | világ elibe kihányja,~Hol akárki ítél azokrul, nem bánja.~
79 2 | természetbül megyünk,~E világnak akármelly részébe legyünk.~A lélek
80 4 | nékem megbocsátja bûnöm,~S akarmit vétkezem, mindjárt kibûtölöm.~
81 3 | hogy józan törvényünk,~Akármit gondoljunk, csak örök Istenünk.~
82 2 | szív érzésébõl,~S repülni akarna az ember mellyébõl;~Úgy
83 2 | Azok jõnek ide, kik halni akarnak,~És hogy nem élhettek, szüntelen
84 1 | vesztembe.~Néha haragomba akarnám múlását,~De megént változván
85 3 | kéri.~Hogyha hiba nélkül akarnánk dolgozni,~Mi módon kellene
86 2 | Függeszd fel egészlen, amikor akarod!~Ne engedjed tõle üldöztetni
87 2 | gyakorta magunkba.~Leülök s akarok nagyon gondolkozni,~Kéntelen
88 1 | minden kicsiny dolgon.~Meddig akarsz menni már repüléseddel?~
89 4 | elõször Ábellel,~Kik frigyet akartak kötni istenekkel,~Ez bárány
90 2 | keményen gyúladott,~Amikor akartuk, le nem csillapodott.~Másképpen
91 1 | mélységeken~Poklokat is talált Akheronnak partján,~Bámítván nemzetét
92 2 | éneklésnek készítették magok,~Akiknek a szívbe hangozott nótájok.~
93 2 | hazáját királya szavára,~Akinek személyét felveszi magára,~
94 2 | ellenünk alacsony lelkeddel.~Akit ítélettel te bolondnak teszel,~
95 3 | Pedig alig lettünk, már akkor elmúlunk.~Csak aki teremtett,
96 1 | magadat,~Ismérd meg vérembe alacsonyságodat.~Ne tedd bírájává léted
97 2 | lenne?~Eredj! szégyenülj meg alacsonyságodba!~S ne rugdosd a szelet rút
98 1 | Mellyekbül a puskaszóra sok aláhull.~Illyen dolgok között szemlélvén
99 1 | repüléseddel,~A mélységbe alájössz lebegéseddel,~Égünk, földünk
100 1 | kóborol a szél csavarogva,~Alájok egy patak omlik le zuhogva.~
101 1 | sok szent kép borított.~Aláment falai feketék, nedvesek,~
102 4 | Akik onnan felül rájok alánéznek,~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ ~.
103 4 | elhitettethetik.~Világunk mélyébe alásüllyed lelked,~Befed a természet,
104 3 | felrepültél Minerva egére,~Onnan alászállasz Párnássus hegyére;~Emberi
105 3 | kékellik az égnek térsége,~Reng alattam gyakran e földnek mélysége.~
106 1 | természet éledt.~Felettünk, alattunk, bennünk, mindenütt van,~
107 1 | Semmit nem ismérhetsz, alázd meg magadat,~Érzékenységimben
108 3 | bennem örömöm a szívem,~Áldom ez esettel parnassusi mívem.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
109 4 | önként az igaz istenért,~Kit áldozatjával engedelemre kért.~Így mondják
110 3 | ostobaság lészen,~Mivel áldozatot a Bálnak nem tészen.~Bomlott
111 4 | szökik, s eztet hazudtolja,~Áldozattételét mérgesen vádolja.~Ki-ki
112 2 | személyének annyi hív szívvel áldozna,~A megszikkadt halál, sárgult
113 2 | Ki tud õhelyette az Úrnak áldozni?~Hogy legyen egy lélek erõszaknak
114 2 | Mert már életemet az égnek áldozom.~De hogy taszítsam el árnyékod
115 4 | Az emberi nemzet magátul áldozván,~Fegyvert fog istenét sokként
116 2 | csakhamar felköltek.~Egy erdõnek alja meg volt porral rakva,~Mellyet
117 1 | világosság~Neki, ha csavarog, nem alkalmatlanság;~Elmém! te is ekként jársz
118 2 | csináltok akaratotokkal,~Nem alkhatván gyakran magzataitokkal.~
119 3 | örömmel elhízott.~E kis alkotmányban tartsuk egészségünk,~Csudáljuk
120 1 | tudománynak,~Urává tétetvén e nagy alkotmánynak,~Megmagyarázhatta egének
121 2 | titkon szívembe ájulni.~Kínos alkotmányok! veszélyes tengerek!~Veletek
122 2 | kertbe kimentek.~Mesterség alkotta egybe itt a fákat,~Mellyek
123 1 | Széjjelterjeszkedett a mindent alkotván.~Kebelébe tartja e nagy
124 2 | csak azért tiltottam,~Hogy állandóságod szívedbe próbáltam.~Edizát
125 1 | tiszteletet, mellyel hívségekbe állandóul maradok.~B. Gy.~Amint napnyugotra
126 2 | bércen, mást völgybe látsz állani,~Mindketten halandók, azt
127 2 | Hogy megmutathassa titkos állapotját.~Éjtszaka álmaink, híg agyvelõnk
128 3 | Hol annyi különbség lett állapotunkban.~Ez nyög, amaz nevet, részeg
129 2 | Parancsolja néki valaki állását!~És ne engedje meg élete
130 1 | pázsitos árnyékot.~ Az állatok széjjel fajzani készülnek,~
131 1 | törvénye?~Emberi nemünknek hol állhat reménye?~ Örökös nagy
132 3 | ítél azokrul, nem bánja.~Állhatatos szíve, hív marad szavának,~
133 2 | rettegés mormol üres szemeibül,~Állkapcáji között száradt fogajival~
134 2 | homályosan,~Mellyek fenn állottak széjjel magánosan.~Búcsúmat
135 1 | ezeket szemlélvén,~Csendesen állottam mindennek örülvén.~E víznél
136 3 | Részegen csatázván ködös álmaiddal?~Mit ítélsz? mit tudhatsz?
137 1 | dûlvén,~Nagyon csendesedtem álmaimat szülvén.~Elragadtatását
138 2 | titkos állapotját.~Éjtszaka álmaink, híg agyvelõnk mellett,~
139 2 | feltalálhatja, melyen tett álmélkodása hazánknak tisztességét kétségkívül
140 3 | Magamon, másokon titkon álmélkodom.~E világnak lelke mit csinál
141 2 | engedjed tõle üldöztetni álmod!~Nincsen hatalmadba a vér
142 1 | Javait kiadta; nyugszik már s álmodoz.~Fejér koporsóba fekszik
143 2 | itt nyugosznak,~S örökös álmokban szüntelen alusznak.~Könyveim
144 1 | Nem engedvén nyugtát soha álmossága.~ Itt a természetnek titkos
145 3 | ölében,~Mikor mi nyugoszunk álmunk kebelében.~A magasságokon
146 1 | Világosságot nyújt zsibbasztó álmunkra.~Az éjjeli ködök gõzölögni
147 1 | természet hunyhatja szemeit,~Álomra küldheti fáradt gyermekeit:~
148 2 | ezt sok ideig nézte,~De álorc s bálját végre újrakezdte.~
149 2 | következett,~Mellyet az álorca sok színnel fedezett.~Ki-ki
150 2 | rejtették,~S isméretes képek álorcákba tették:~Így táncolt az öröm
151 2 | indulnak.~Éneklések helyett álorcás bál támadt,~Melly az erdõ
152 2 | képzelõdéseit~Igazgasd, ha alszol, s elmélkedéseit~Függeszd
153 2 | világ törvénye,~Mindennek általa fogy s éled reménye.~Hijába
154 2 | kezdetén útjának,~Dolgát általadja serény kormányának.~Nékidûl
155 2 | kék térjén egének,~Készült általadni magát éjjelének.~A faluk,
156 1 | kigyümölcsözte,~Idejét az õsznek általeresztette.~ÕSZ~A természet gyermek,
157 1 | Igaz, e világba mindent általjárhatsz,~De afelõl semmit meg nem
158 4 | Édesanyja elõtt a gyermek vérébe~Általverettetvén, nyögött bölcsõjében.~Öszveölelkezve
159 2 | Mikor a muzsika szívünk így altatta,~S édcs fájdalmi közt csendesen
160 1 | természet tavasszal,~Melly aludván, most van ismét újulással.~
161 2 | Mársnak és Vénusnak ölében aluszik,~Elbágyadt verése nem tudja,
162 2 | örökös álmokban szüntelen alusznak.~Könyveim nedvesült vállokra
163 1 | ki-ki,~Noha kárhoztatja ezt amannak hiti.~Miként írja magát
164 1 | vagy létedbe,~Ezt kerülöd, amazt keresed éltedbe.~Ezek közt
165 2 | rendek sorjába leülnek.~Ambróziaszaggal telik bé a nagy ház,~Csattog
166 2 | gyúlasztott mérgébe.~Klastrom ez, amellybe miattad szaladtam,~Hogy
167 1 | kerekek azok a mélységbe,~Amellyek forognak olly nagy serénységbe?~
168 2 | lámpás szunnyadoz elõttem,~Amellyeknek szomorú világába jöttem.~
169 2 | osztán a kertbe kimennek,~Amellyet egészlen lángok között lelnek.~
170 2 | futunk,~Noha érzésünk csak, amellytül hajtatunk.~Mért kell egy
171 3 | megyéje egy világ~Egészen, amelynek törvényit érezvén,~Gyönyörködik,
172 3 | ÁRNYÉKÁNAK,~MELY KÖRÜLTE LEBEG ÉS AMELYTÜL SUGÁROLTATIK~Látom, felrepültél
173 2 | elérte.~Annyi törvénye volt, amennyi lehetett,~Élt, s magátul
174 2 | futottam.~Annyi kínt éreztem, amennyit lehetett,~Az okosság rajtam
175 4 | is.~Mikor spanyol tûzzel Amerikát dúlta,~S az irgalmas Istent
176 3 | között minden elváltozik,~Ami ma virágzott, holnap az
177 2 | hévségre õ egybe nem mehet.~ Amillyen szûnés nélkül foly a vér
178 4 | isteni kép.~E nagy élõ világ, amiólta látszik,~Minden részeibül
179 1 | mi okbul támadott?~Mi az, amitül õ törvényeket adott?~Hol
180 2 | dolgokba süllyesztvén,~Ide vagy amoda elvezérelhetjük,~De gondolatitul
181 4 | Azok a kis kopasz szárnyas angyalfejek,~Akik onnan felül rájok
182 1 | SZERELEM~Minden érzésünknek anyja a szerelem,~Ez olly nagy
183 4 | verettek,~Hol már atyjok, anyjok vérekbe hevertek.~Pusztulás,
184 2 | buzgóságot lehetetlen tennem.~Apácává lettem, nem vagyok Edíza,~
185 2 | játékpiacnak egyik szegletébõl~Jõ apróságival arany fellegébõl.~Virágkoszorúkat
186 1 | kiesedett,~Futó arany vize áradva terjedett.~Ezeket Minerva
187 2 | Vénus öszvekeverednek~Az aranyalmáért, mellyen vetekednek.~Nagy
188 2 | Vénus a közéjek vetett aranyalmának elajándékozására magok közt
189 2 | elmúlik, muzsikát kezdenek,~Az aranyas szobák játékkal eltelnek.~
190 3 | fájdalom, harag festik aranyfalát.~Ha boldogságára igyekszik
191 4 | és szomorú fényû.~A sok aranyozott oltárt látod nálunk,~S a
192 2 | gyermek, enyelegni indul,~S aranypillangója róla lábához hull.~Elõre
193 4 | fegyvervillogással.~A vérpatakokat ekként árasztotta,~Keresztyénségünket ölvén
194 2 | felettünk csattognak.~Ordít az árbocfa, irtóztat szavával,~Kiáltja
195 2 | Kétfelé ingadoz, dülöng árbocfája,~Kezdõdik orránál harsogó
196 2 | Vettettem ez helyre a tört árbocfákkal.~ Atyám! mikor tõled haraggal
197 1 | plántának nevelõ élete?~ ARISTOTELES is mért nem mondhatja meg,~
198 3 | Felhõ szakadoz rá, s rajta árkot csinál.~Így sírás is mossa
199 3 | kiáltja lelkemet,~De halál árnyéka fedezi testemet.~Érzékenységimnek
200 3 | kevereg.~Egyik a méltóság árnyékába vakult,~Másik a bujaság
201 3 | GY[örgy] A B[áró] O[rczy] ÁRNYÉKÁNAK,~MELY KÖRÜLTE LEBEG ÉS AMELYTÜL
202 3 | Feláldozza magát a fényes árnyéknak;~Üldözõje lehet épnek, nyomoréknak.~
203 2 | erdõk közt lévõ csendes árnyékokba~Jártak a dánvadak, legelve
204 3 | csinálja életünk,~Mellyet árnyékokkal megkülönböztetünk.~Ez nem
205 1 | Tisztelettel gondolj dicsõ árnyékokrul.~Mint egy saskeselyû, melly
206 1 | Hívessé tesznek sok pázsitos árnyékot.~ Az állatok széjjel fajzani
207 3 | vigasztalásunkra,~Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
208 1 | haljon meg, vétett; éljen ez ártatlan.~Így ítélünk mindég, romlással
209 1 | Ne öljünk kedvedért több ártatlanokat.~Amint isméreted belénk
210 2 | lehetel.~Bûnre fordítottad már ártatlanságom,~Elragadod tõlem áhítatosságom.~
211 2 | nyájasságomat,~Rettegek, elvesztem ártatlanságomat.~Mostani életem szoros kötelesség,~
212 1 | dicere vitae.~ Horatius, De arte poetica. 333.~
213 1 | szeleknek,~Hogy észak ne ártson harcával ezeknek.~Ekként
214 1 | tekint; szüntelenül forog,~Ásítoz, hánykódik s lassan csak
215 1 | sok nyájasságáért.~Mint az asszonynemet, mit futunk s kedvellünk,~
216 4 | mindenfelé dúltak,~Férjfiak, asszonyok fegyverek közt fúltak.~Párizs
217 1 | zsidóságnak hív vezérjévé lett.~Asszonytul származott; de örök valóság~
218 1 | Hevernek mellettek izmos asztagjai,~Eldûltek körültök megnyúlt
219 2 | háznak indult.~Terített asztal volt ennek közepébe,~Sok
220 2 | közt lepvén meg a herceg asztalát.~Ezután kezdõdtek a nóták
221 2 | ki-ki hazafordul nevetkezve.~Asztalhoz ülnek le, beszélik dolgokat,~
222 1 | gonoszság ellen meghagyván átkait.~Két személyt ad magán kívül
223 2 | fizetem?~Örökös rabságra átkozom magamat,~Halálomig hordom
224 1 | csavarog.~Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég,~Kiknél egy szegényült
225 3 | csalja;~Maga, gyalázatra, átkozza nagy nevét,~Nevetik, csúfolják
226 3 | követ munkájában,~Öröködött átok s ostobaság lészen,~Mivel
227 1 | dolgokba terjedtél,~Tõlünk attól fogva mindég kerestettél.~
228 2 | gyötrelmedet,~Mért nem fedezed fel Atyádnak szívedet?~Hidd el azt, gyermekem,
229 1 | MÁRIAVÖLGYI TISZTELENDÕ PAULINUS ATYÁKNAK~Pozsony, 1771. Karácson
230 1 | engedte. Megbocsássanak Atyaságtok, ha ifiú szívem érzékenységeit
231 1 | határira vezéreltethetnék. Atyaságtoknak magamat ajánlom, s szerencsémnek
232 2 | mondom, szökni egy ollyan Atyátul,~Aki az örömöt megtiltja
233 3 | kevélykedjen,~Akarta, hogy annak atyja Isten légyen.~A trónus serény
234 1 | Bámítván nemzetét a Setétség Atyján.~Így kezd a tudomány világa
235 4 | kövekhez verettek,~Hol már atyjok, anyjok vérekbe hevertek.~
236 3 | és hallgatok.~Bécs, 25. augustii 1776.~ B. Gy.~ ~
237 4 | ott, ahol embert leltek.~Avagy uratoknak nincs talán irgalma,~
238 1 | térjen sóvárog,~Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.~Itt csak
239 3 | int.~Színekben szürkések, avarral szõrösök,~S hová még fújhatnak,
240 2 | sereg játszatott kedvére.~ Azalatt vacsora ideje érkezett,~
241 2 | készült ezer gondolatom,~Azokat, hogy többet formáljak,
242 2 | úgy kívántam írni, hogy azokba minden gondolkodó és érezni
243 2 | felmenvén a magas egekre.~Azokkal közölik végsõ fájdalmamat,~
244 3 | S akiket dicsérni hall, azokra morog.~Ez még eddig nem
245 3 | kihányja,~Hol akárki ítél azokrul, nem bánja.~Állhatatos szíve,
246 3 | Tökélletes munkád add ki aztán köztünk,~Hidd el, hogy elmédben
247 1 | minden, erejével,~Ki-ki áztatván azt sok verejtékével.~Tüzessen
248 2 | néha frissen szökvén,~S bágyadásai közt ismét csendesedvén.~
249 2 | elegyedett.~Énekek csendesen, bágyadással húzták,~Mellyekkel a szívet
250 1 | pusztulnak kirablott mezeink.~Bágyadnak a füvek, fejeket lehajtják,~
251 1 | öröme lassan-lassan romlik.~Bágyadott szívünknek pusztul nyájassága,~
252 3 | népekben.~Ha háború indul; baj ülni oda fel,~Minden magassság
253 3 | vélekedésinkben.~Nevessük bajait némely társainknak,~Kik
254 3 | testet bízott,~Mely sok bajjal szárad s örömmel elhízott.~
255 3 | mértékletesség,~Minden, valamit e bajos világ adhat,~Szerencsés,
256 2 | álmos sétálás tétetett,~Mig Bakhussal Vénus erõbe jöhetett.~A
257 2 | ideig nézte,~De álorc s bálját végre újrakezdte.~Mellybe
258 1 | közepén,~Sok gallyak s levelek ballagnak a színén.~Sebes örvényei
259 3 | lészen,~Mivel áldozatot a Bálnak nem tészen.~Bomlott elme,
260 4 | sok-sok papok, kik jobbra és balra~Forognak, gyolcs inget vetvén
261 3 | Ha nincs igaz szívünk, balul okoskodunk.~A zaklató elme
262 2 | törvényeket,~Verjük le az apró bálvány isteneket.2~Az eltévelyedett
263 1 | talált Akheronnak partján,~Bámítván nemzetét a Setétség Atyján.~
264 2 | Kedves újságira egy kis világ bámul.~Egy részét rajzolni akartam
265 2 | mentek a nagy fellegekre,~Bámulással néztek a tüzes egekre.~Egyik
266 1 | Istened- s lelkedbül.~Ne bámulj e világ részeg csudáira,~
267 3 | nyomorúság,~Fájdalom, háború, bánat, homályosság~Lepik meg,
268 2 | olvassa éltemnek,~Megvivén bánatom búsult nemzetemnek.~Ah!
269 1 | magaddal illyen nagy manérral bánhatsz,~Hidd el, hogy énrólam még
270 3 | akárki ítél azokrul, nem bánja.~Állhatatos szíve, hív marad
271 3 | meg zajos törvényeitekkel,~Bánjatok józanul éh lelkeitekkel!~ ~
272 2 | csendesen örül, majd ismét bánkódik.~Ez elmúlván, ismét tragédiát
273 3 | mellettem,~Mennyiszer kell bánnom, mit kéntelen tettem!~Hatalmamtul
274 3 | sok törvénytül, úgy nem bántathatik?~Mit tehet egy ember, ha
275 1 | Vizsgáld természeted, s ne bántsd akaratját.~Gondolkozz józanon,
276 3 | csúfolják jobbágyai tettét.~Ne bántsuk a trónust, hadd dörögjön
277 4 | akartak kötni istenekkel,~Ez bárány vérivel kiált az egekre,~
278 3 | érzékeny szíveddel.~Igaz barátidnak vedd fel intéseit,~Ne halld
279 2 | Társul vette csak ez hív barátját mellé.~Különben õ maga nappal
280 2 | gyermekem, hogy még jobb barátod~Nállamnál a földnek színén
281 1 | Megjelenvén én is itt egy barátommal,~Mit láttam, megtartom azt
282 2 | Úr örök igazságát?~A hív barátságba örömömet érzem,~S tovább,
283 3 | mutasd Minervában hozzánk barátságod.~Tudod, a titulus egy ollyan
284 3 | lész.~Ez az, amit érted barátságunk megtész;~Énekelni fogunk
285 3 | görbülvén,~Húzzák ekéjeket, sok barázda dülvén~Utánnok, mellyeknek
286 3 | BARCSAY KAPITÁNYNAK~Leveledet vettem,
287 1 | hitván, szennyes.~Csak bús barlangjai csikorognak benne,~Hol a
288 1 | harangja hallatja,~Nyugovó barlangját szomorún zúgatja.~Alatta
289 1 | elterjedt élõ fák,~Mintha barlangjokat köztök oltalmaznák,~Szomorún
290 2 | az éjjel.~A mezõn legelõ barmok bõgni kezdtek,~S csendes
291 2 | Megláncolhatod-é létét a barmokkal?~Ha õ gondolattal örök Istenéhez~
292 1 | dongnak,~Mellyek a legelõ barmokrul hírt adnak.~Gyújtogatnak
293 1 | nagy térjének,~Hol az erdõk barna színekkel hevernek.~A bércek
294 3 | B[essenyei) GY[örgy] BÁRÓ ORCZYNAK~Közelítgetek már
295 1 | elpusztul,~Mellyre a sok baromnyáj egybe kitóldul.~Ki-ki elhordotta
296 3 | koronás fejekbe?~Nem lehetett bátor egymástul életünk,~Istenünktõl
297 2 | követ Bécsbe érkezik,~ s Bécsbõl Eszterházára magát mulatni
298 2 | Mezei játékra lementek volt Bécsbül,~Értek égy érzékeny szív
299 2 | Delféni nevével,~S reátekint Bécsre rendes személyével.~A játéknézõhely
300 3 | keresztyén, mért öl kis becsületemben,~S mért nem dicsér inkább
301 2 | Elviszi az halál; sírjába bédugja,~S nékiülvén, testét fogaival
302 4 | mélyébe alásüllyed lelked,~Befed a természet, s elveszted
303 2 | zúgó lapátjárul felnyúlt.~Behajítja hozzánk, Atyám, írásodat,~
304 3 | Véres lármáira szemeit behunyta:~Urat úgy választott, kitõl
305 1 | a tél zúzzával világunk behúzza,~S az éhséggel hullott barmot
306 2 | hozza fényességét.~Kék egét béhúzza szõkés sugarával,~S úgy
307 3 | Estve a faluba dünnyögve bejönnek,~Melynek végin játszó pulyák
308 2 | Herceg Rohán ekként béjut a kastélyba,~Mellynek vezettetik
309 3 | tudomány, szabadság, egészség,~Békességes élet és mértékletesség,~
310 1 | kegyelmét.~Az ég és föld között békességet csinál,~Atyjának lelkénél
311 4 | ha ménköve kisül.~Ti a békességnek istene nevébe~Öltöztök annak
312 3 | függjön a nyakán.~Hagyjék békét Nagysád magánosságomban,~
313 1 | próféta,~Hogy az ég titkába belátott, azt mondta.~Új tudományokat
314 3 | gyökereken;~Pusztai vadászok beléjek botlanak~Gyakorta, s kutyáik
315 4 | mindent teremtett,~Mint belétek, belénk oly törvényt mért
316 3 | világnak lelke mit csinál belöllünk!~Mit ítél törvénye vajjon
317 2 | szegeletén.~ A mulató sereg bémegyen ez helybe,~Hol letelepedik
318 4 | ti hallhattatok,~Ki küld benneteket világunk veszteni,~Melyet
319 1 | természet sokba vaknak tett bennünket,~Hallgassuk Istenünk, s
320 1 | formájára néztem.~Öszvenõtt bércecskék kerítették körül,~Hol az
321 1 | serénységgel futhatsz,~Szörnyû bérceinkre sebességgel hághatsz.~Mennyet,
322 1 | rossz igyekezetét.~Felnyúlt bérceivel magas kõszálait,~Kebelébül
323 1 | vadak,~Erdõre, nádakra, bércekre nyomulnak.~A gondos természet
324 2 | vigyázó lehet.~Egy embert bércen, mást völgybe látsz állani,~
325 1 | vidámnak is tetszik a kies berkekrül;~De öregségéhez mégis közel
326 2 | Szökdös széjjel a sok csendes beszédekbe.~A vacsora ekként eltelik
327 2 | tétovázott,~Látásom, hallásom, beszédem hibázott.~Még alig érkeztem
328 4 | köztünk a nagy tönénetek,~Beszélhetünk véle a keresztyéneknek.~
329 2 | nevetkezve.~Asztalhoz ülnek le, beszélik dolgokat,~Dicsérik, gyalázzák
330 3 | meghajlik lábomnál,~Hívségét beszélli felsõ koronámnál,~Hinnem
331 2 | hallatik a játékpiacon.~Beszélni kezd a szív a nyílt ajakakon.~
332 3 | természethez, jó régulán beszélsz,~Gondolj valósággal, és
333 2 | komédiásokat~Néztek, kik mutatták beszélve magokat.~Minden indulatot
334 2 | S némelly bágyadt testbe bészökvén, szunnyadoz.~Eloszlik a
335 2 | széjjel, a víznek színén fal.~Bétöltött minden részt a szörnyû gágogás,~
336 1 | nagy szavok a magas egeket~Betöltvén, lármázzák érzékenységinket.~
337 2 | fájdalmamba.~Tengeri házába bevezet magával,~Indul nagy útjára
338 3 | Ha Nagysád szelendek, én bika lehetek;~Különben szelendek
339 1 | Mind eget, mind földet bír hatalmassága,~Gyötrelmet,
340 3 | perbe magával.~Az ember bíráját nem tudta fellelni,~Erdõkbe,
341 1 | alacsonyságodat.~Ne tedd bírájává léted e világnak,~Ne légy
342 3 | lovat ûznek, hajigálnak.~Birkóznak magok közt, alá s fel szökdösnek,~
343 2 | folyásával,~Lelkedet sem bírod gondolkozásával.~ A vér
344 2 | reményem, mellyhez szívem bíza!~Egy szomorú házba vonszolom
345 4 | parancsolta,~Nem isten, s hitetek bizonnyal megcsalta.~ ~
346 4 | buzgóság hevül,~Fegyver, mely bizonyít, s vérünk a földön hül.~
347 2 | tõle bíró hivatalát,~Miként bizonyítsa Istene hatalmát?~Amikor
348 2 | bírája lett ismeretségének,~Bizonyítván voltát örök Istenének.~Ki
349 2 | Hogyha természetünk veszti bizonyságát,~Ki látja meg az Úr örök
350 3 | csatáit;~Örökös élettel biztatgat létembe,~Ámbár raboskodik
351 3 | munkád osztán elvégezted,~Bocsásd a világra fontos ítélleted,~
352 2 | Istenemet,~Ha itt ítéletre bocsátnám lelkemet.~Csak aki teremtett,
353 2 | mesterségesen tölt.~Egy ágyú bõdül el, mellynek lármájára~Villámlás
354 3 | emberi nemünk, sorsában bódulván,~Nem tudta, mit csinál,
355 1 | erõlteti, korog és kevereg,~Böfög, köpdös széjjel, mindenkor
356 3 | megszaladt marhák után csak böfögnek.~Sok górók szálain függenek
357 1 | elménk e nagy erõsséget.~Régi bölcseinktül nagy tudományokat~Vegyük
358 3 | nem érhetjük.~Földünknek bölcseit eleget forgatom,~A természet
359 1 | vagynak azok az híres pogány bölcsek,~Kik régen tartattak majd
360 1 | éretted szüntelen,~A régi bölcseket hányják szükségtelen.~Szóllj,
361 3 | mindenütt lármát tesz,~S végre a bölcsesség benne majd pletyka lesz.~
362 3 | Nem mutat irígység soha bölcsességet,~Sõt utána vonja az esztelenséget;~
363 1 | TAVASZ~Ez a természetet bölcsõbe mutatja,~Mellynek kisdedeit
364 1 | egy kicsiny gyermek, aki bölcsõjébe~Feloldatván szökdös anyjának
365 4 | Általverettetvén, nyögött bölcsõjében.~Öszveölelkezve az asszony
366 3 | fagyos természet feloldja bölcsõjit,~Új élet s mozgásra hozván
367 1 | sok marhák veretnek,~Rívó bõgései gyakran kettõztetnek.~Éh
368 3 | Nagysád ugat, ott én is bõghetek;~Ha Nagysád szelendek, én
369 1 | gyökerek mélyen ereszkedett,~Boglyas oldalokon kérgek repedezett.~
370 1 | MORDSÁG~Ez egy boglyás paraszt, az homloka ráncos,~
371 3 | teheneknek,~Ganéjos még inok a boglyos ökröknek,~Kik már mezeinken
372 2 | éjjel.~A mezõn legelõ barmok bõgni kezdtek,~S csendes tanyájokhoz
373 2 | mikor lesz ebbe halállal boldog vég!~Nyájasságom szerint
374 1 | számosodott a kár.~Ezelõtt boldogok, mindég nyájaskodtunk,~Vidám
375 3 | harag festik aranyfalát.~Ha boldogságára igyekszik népének,~Ezer
376 1 | nyújtja segedelmét,~Örök boldogságra formálván kegyelmét.~Az
377 2 | lelkeddel.~Akit ítélettel te bolondnak teszel,~Annak törvényibe
378 3 | menjék, látom, hogy sok bolondok egybe,~Amit az okosok, csak
379 2 | Elhagytam... elragadt tõlök bolondságom.~Tévelyegni kezdett szemem
380 2 | veszélyünk rémítõ hangjával.~Bolondul a tenger, szórja nagy habjait,~
381 2 | hibám fetrengve siratom,~Bolondulásomat gyötrelmim közt látom.~Tõled
382 2 | lelnek.~Széjjel templomforma boltocskák látszattak,~Öblök portékákkal
383 1 | Kékülnek s ragyognak nagy boltozatjai.~A lármás természet hunyhatja
384 1 | jártam sok ezerszer.~Az ég boltozatját kék szín táblájával,~Tüzesedni
385 1 | Legelõször is egy hosszú boltozatot~Lehet látni, mellyet sok
386 4 | széjjel olyan harsogással~Bolygott ordítozva, fegyvervillogással.~
387 1 | repdesõ fövenyén,~Aki benne bolyong, csak sínlik reményén.~Éhség,
388 1 | Tüzes ifjúságunk vigassága bomlik,~Életünk öröme lassan-lassan
389 3 | áldozatot a Bálnak nem tészen.~Bomlott elme, mit téssz kiabálásiddal,~
390 1 | Szüntelenül forog, mégsem bomolhatik.~Csak aki teremtett, a’
391 2 | él?~Hogy a hûlt tagokat boncoló orvasok~Ne felejtsék soha
392 2 | Viszi s temetõföld porzik bordájiból.~A szûz kiált széjjel; mutatja
393 2 | Felkél temetõjén, s jõ csúf bordájival,~Kiszaggatott orrán szörnyû
394 2 | falakat körül szentképek borítják:~Mellyek kezeiket az egekre
395 1 | látni, mellyet sok szent kép borított.~Aláment falai feketék,
396 2 | mennek a szelekkel.~Bús borongásik közt csendesen utaznak,~
397 3 | jutalma érdemes lelkednek!~Borostyánkoszorút adunk õsz fejednek,~Mellyel
398 1 | kiderült ideje,~Zöld füvekkel borult játékos mezeje.~Virági lobognak
399 3 | hanem halált adhat.~A földre borulván retteg egy királytul,~Mert
400 1 | mindenkor ökrendez,~Reszket, borzadozik s dideregve érez.~ ~
401 1 | telet.~TÉL~Ez a komor állat borzas nagy szõrével,~Lompos, s
402 3 | Ezek serényeket felfelé borzasztván,~Csak félrefarolnak fogok
403 1 | mérgével~Magát érted tépvén, bosszantson vérével.~Utáltassad velünk
404 4 | Irgalmas urunkat nevéért bosszuljuk,~Ember teremtésit prédába
405 4 | Másik ismét kiált: Istenért bosszulok.~Az öldöklõ fegyvert buzgóság
406 2 | vígság a leírt rendekkel.~Így bosszulta magát a Magyar tisztesség;~
407 1 | egy éjtszakákon kísértõ boszorkány,~Ki mint a dühösség, veszett
408 3 | Kereskedõk székin, perbíróknak botján,~A kiáltva buzgó papoknak
409 3 | Pusztai vadászok beléjek botlanak~Gyakorta, s kutyáik reájok
410 2 | fõkapitányunk jövedelmeit bõv költségével terhelte; de
411 3 | törvényit,~Halandó éltének bõvíté ösvényit.~Hagyjuk el a régi
412 2 | állottak széjjel magánosan.~Búcsúmat ezerszer vettem falaiktul,~
413 3 | természet,~Nem volt, ki büntessen, az ember megveszett.~Egyik
414 2 | ítélhetett.~Az õ ítélete büntetést, jutalmat~Hoz, midõn tartatik,
415 1 | együtt a nagy kevélységgel,~Büszkélkedünk, noha kínlódunk inséggel.~
416 2 | kijõ,~Mondják nótájikat, s buja mellyek felnõ.~Az égõ erdõkbe
417 3 | árnyékába vakult,~Másik a bujaság tengereibe fúlt.~Ez a dicsõséget
418 2 | vérünk nagyon indul,~S mint a bujaságba, tüzével felzúdul.~Itt természetivel
419 2 | halálomat!~De talám már te is bujdosásaidba~Széjjelverettettél s nyugszol
420 2 | világos törvényét,~Mellyel bujdoshatja az egeknek fényét.~Napját
421 1 | hasznára nem lelne.~Rút szelek bújdosnak repdesõ fövenyén,~Aki benne
422 3 | halálokat.~Nézek, gondolkodom, bujdosok, reméllek,~Járok, ülök,
423 2 | kezdett szemem a tengeren,~Bujdosott nézése a szomorú egen.~Küszködvén
424 2 | jöttem,~Nem tudom, mi okon, bujdosóvá lettem.~Itt fövenyes puszták
425 1 | a színén.~Sebes örvényei bujdosván magokba,~Zúgással ütköznek
426 3 | mindenütt kopaszok,~Nem bújhatnak köztök még el a vadászok.~
427 1 | kívülrül,~A szél szomorúan bujkál fala körül.~Füstös köd terjedett
428 2 | a csendességek lappangva bujkáltak.~Itt járkál a sereg bágyadt
429 1 | Csendesek erdeink, sárgulnak bújokba,~Hullatják levelek gondolkozásokba.~
430 2 | félni.~Egy szomorú felleg bújt fel a tengerbül,~Nedves
431 4 | Összegyüjtöttétek e világnak bûnét,~Azzal harácsolván országunknak
432 4 | a pap nékem megbocsátja bûnöm,~S akarmit vétkezem, mindjárt
433 2 | tekintget reám az Istenség.~Bûnösnek mondatom, ha rád gondolkozom,~
434 2 | futok, velem nem lehetel.~Bûnre fordítottad már ártatlanságom,~
435 4 | nevébe ölt, nem ismérhetett bûnt.~Mint égõ tûz, széjjel olyan
436 2 | szüntelen,~A tönéneteket tkozza bûntelen.~ Mivé lett örömöd, édes
437 1 | fel csömörünk,~Mindenkoron búra változik örömünk.~Gyermeki
438 1 | nedvesek,~Festett kárpitjai búsok és csendesek.~Félelmes hallgatás
439 2 | sikoltoz széjjel az homokon,~Búson zúdul itt-ott a száraz bokrokon.~
440 3 | magasságban mennydörgést okozott~A búsulás, melynek egy világ áldozott.~
441 2 | kapdos,~S e kemény testekhez búsulással faldos,~Mellyek körülettem
442 4 | Buzgóságom osztán csak az a bûtökkel,~Hogy amit rám vetnek imádni,
443 3 | Hol még a szarvas vad nagy búvást nem tehet.~Apró madárkáink
444 2 | találhatván elveszett tárgyomat.~Búvik a nap, s hozza a világ örömét,~
445 1 | csépjével,~Izzad és küszködik a búza fejével.~Így a nyár megadván
446 4 | annak, ki teremtett,~Nagy buzgóságába ekként tévelyedett.~Mindenütt
447 4 | papoknak nehánkor fizetek.~Buzgóságom osztán csak az a bûtökkel,~
448 2 | nevekedik bennem,~Tiszta buzgóságot lehetetlen tennem.~Apácává
449 4 | mutatta.~Eképpen a világ buzogván, megtévedt,~Természetünk
450 2 | viselvén,~Szó nélkül futostak, céljokat jelentvén.~Közöttök sokféle
451 3 | Ki csak igazságot vész célnak lelkében.~Szólj a természethez,
452 2 | vérem~Sebesebben folyjon. Célom el nem érem.~Mert ha természetem
453 3 | világnak törvényt akart tenni.~Césár felhág Róma királyi székébe,~
454 1 | rohan fájdalmad.~Mint egy cifra árnyék, csak ollyformán
455 3 | mehet ezek közt egy fõ út?~Cirkalmazd a szókat, fontolj minden
456 3 | tárgyát mély tudományának.~Nem csacsog alá s fel, de hallgat, dolgozik~
457 1 | szép lármát tesznek nagy csacsogásokkal.~A Tisza egy részin széles
458 2 | ettek,~S tûzi mesterségre csakhamar felköltek.~Egy erdõnek alja
459 1 | törvényére.~E büszke hitetõ és csalárd próféta,~Hogy az ég titkába
460 2 | Mibe van igaza, mibe nem csalatik,~Hogy oktat törvénye, melly
461 1 | Minerva fényjével,~Kibe sok csalatott már meg reményjével.~Nem
462 3 | Megutált életét csak gonoszság csalja;~Maga, gyalázatra, átkozza
463 1 | pennám dicséreteteket,~Ne csaljátok bennem ítéleteteket.~Nem
464 1 | hitet.~Majd egy kis világot csalt meg gonoszsága,~Hol ma is
465 2 | zúgva alatta.~Villámlás csap belé néha mennydörgéssel.~
466 1 | Olly, mint a habok közt csapdosó villámlás.~Gondolatod dörög,
467 2 | vizen,~Úgy tetszik egy lélek csapkodni a véren.~Ha reá szél rohan,
468 3 | csak heverészek,~S testem csatái közt szüntelen szenyvedek.~
469 1 | Küszködnek a szelek lármás csatáikkal.~ Észak talán azért fújta
470 2 | mindég nevekedik.~Készül csatájához, várja ellenségét,~Szüli
471 1 | dühös szelektül,~Szívemnek csatáján veled a változás~Olly, mint
472 2 | Csupa gondolatbul készíti csatáját,~Mellyet éreznünk kell,
473 3 | részekre szakadván, inkább csatázhasson.~Király nélkül élni elsõben
474 3 | kíván, mindent ölel,~S nem csatázik soha az örökös renddel.~
475 3 | telet.~Látod, hogy e roppant csatázó világban~Minden egymás után
476 4 | mint keresztyén egymás közt csatázott,~Istenünk nevéért, ki ellen
477 3 | kiabálásiddal,~Részegen csatázván ködös álmaiddal?~Mit ítélsz?
478 2 | Vitorlánk kötési felettünk csattognak.~Ordít az árbocfa, irtóztat
479 3 | Fagyos térdeiket jegen csattogtatják,~S fogokat szájokban öszvekocogtatják.~
480 1 | páros gerlicék szárnyok csattogtatva,~Repdesnek felettek magokat
481 3 | Csak félrefarolnak fogok csattogtatván,~Estve a faluba dünnyögve
482 2 | folyását nem vezérelhetjük,~Sem csavargásait el nem intézhetjük.~Mint
483 1 | A mélységbe mormol bús csavargásával,~Ha felemelkedik nagy hegyek
484 1 | a szaglás ízléssel benne csavarognak.~Mindenfelé nevet a sok
485 1 | Öblökbe kóborol a szél csavarogva,~Alájok egy patak omlik
486 1 | kettõs hangozása~Olly, mint a csehelõ kopók kiáltása.~Több számos
487 3 | mi is életünket,~Mély s csekély dolgokkal tápláljuk lelkünket.~
488 3 | gyermekes emberhez,~Nem férhet csekélység igaz grófi vérhez.~Akár
489 1 | Semmit nem gondolsz már nagy csekélységeddel.~Mondd meg, micsoda az,
490 2 | hazának híréért ezúttal is csekélységet mívelni nem lehetett: mind
491 2 | bízott.~Az ifjúság pedig csélcsap szerelmével,~Reszketett,
492 4 | vakult buzgóság,~Hol jó cselekedet lehet sok gonoszság.~Õ pusztított
493 4 | természetibe,~Nem változik soha cselekedetibe.~Örök tetszésének magyarázója
494 3 | ma, hogy õ helyesen él~S cselekedetiben hatalomtul nem fél;~De mégis
495 3 | módiknak.~Õk rontnak, építnek cselekedetinkben,~Új-új törvényt hozván vélekedésinkben.~
496 2 | Igaz hívségével, ezt nem cselekednéd.~Sijess hozzám, s öntsd
497 3 | A KIRÁLYSÁGRUL~Miért cselekedték régen az emberek,~Hogy egy
498 4 | Tudom, most jósága ellen cselekesztek.~Ha pedig e dúlást nektek
499 3 | FÕISPÁNJÁNAK~Generális Orczy mit cselekszik velem?~Lehet-é õnéki barátjává
500 3 | Új élet s mozgásra hozván csemetéjit.~Meghevült kebele, kiáltja
|