1-cseme | csend-erolt | erome-gondo | gonos-igyek | illat-kitol | kiuzz-megvi | megy-oltal | oltar-szaka | szala-teste | testu-vezer | vezet-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 2 | Munkájok szaporább vagy csendesebb lehet,~De egyik is erén
502 1 | véribe, s lankad kívánsága.~Csendesedni kezd majd tüzes szelességünk.~
503 1 | karjaira dûlvén,~Nagyon csendesedtem álmaimat szülvén.~Elragadtatását
504 2 | S bágyadásai közt ismét csendesedvén.~Karjait, lábait emeli csendesen,~
505 2 | hosszú utak nyúltak,~Hol a csendességek lappangva bujkáltak.~Itt
506 1 | Ezek közt a Tisza foly csendességével,~S mintha gondolkozna, ollyan
507 1 | vénség vagyon életekbe,~Csendességgel élnek könyörgõ helyekbe.~
508 2 | ezüsterdõ állott,~Mellynek szép csengése messzére kihallott.~Az evés
509 1 | Pufog a tót széjjel csikorgó csépjével,~Izzad és küszködik a búza
510 2 | nedvesült vállokra hullatom,~Cseppjeket a tenger habjával nyalatom.~
511 1 | égethet, magát széjjelfõzi,~S cserépjével mérges tüzét elöntözi.~ ~
512 1 | a füvek között csak úgy csergedeznek,~Hol a kis madárkák csevegve
513 3 | Ne halld az oskola sok csevegéseit;~Hidd el, megigazít a szív
514 3 | reszketnek,~De itt-amott azért csevegni elkezdnek.~Közeledett a
515 1 | csergedeznek,~Hol a kis madárkák csevegve ferednek.~Az hevült levegõég
516 2 | Elhagyják vackokat, s jönnek csikorgással.~Kövecses markokat nyújtják
517 1 | szennyes.~Csak bús barlangjai csikorognak benne,~Hol a szükség semmit
518 2 | azt kérdezem,~Nap, hold, csillag ragyog kék színén az égnek,~
519 2 | ropogtak,~Közöttök lángoló csillagok haladtak.~A nézés sok ezerfelé
520 1 | terjeszkedik rajta,~Melly holdat, csillagot a tengerbe hajta.~Erdõ s
521 1 | lármája.~Játékra ereszti csillagseregeit,~ Lopdosván a napnak bujdosó
522 4 | ölõ fegyverére?~Micsoda csillagzat alatt származtatok,~Hol
523 2 | De magát hirtelen ismét csillapítja.~Vidámít egyszerre, majd
524 2 | Amikor akartuk, le nem csillapodott.~Másképpen találjuk lelkünk
525 3 | halálunkat.~A természet egyként csinálja életünk,~Mellyet árnyékokkal
526 1 | világ terjedett el,~Mit csináljak benne egy gyenge lélekkel?~
527 3 | Nagysád, amint én lehettem,~Csináljon tízszer több munkát, mint
528 2 | mesterségeikkel így embert csinálnak.~Munkájok szaporább vagy
529 3 | halandóságban~Mennyországot akart csinálni Spártában;~De meg nem maradott
530 1 | szívem tengerén,~Sok habokat csinálsz széjjelfolyó erén.~A magas
531 2 | mesterség ebbe kútfejét csinálta,~És nemes csudáját testébe
532 2 | gyermeketeknek~Poklokat csináltok akaratotokkal,~Nem alkhatván
533 1 | keresett vagyonát.~Mint egy csinos madárfészek, melly ezelõtt~
534 1 | népének dicsõ törvényérül,~Aki csipkebokor ágai közt égett~És a zsidóságnak
535 3 | hová még fújhatnak, párájok csipõsök.~Leolvadt már a hó s vastag
536 1 | Gyönyörûségünkbül buzog fel csömörünk,~Mindenkoron búra változik
537 1 | zengenek víg madaraikkal,~Csördülnek gallyai futó vadaikkal;~
538 1 | hogy szárazak, szüntelen csörögnek,~S a bujdosó széllel alá
539 1 | szép madárszavakkal,~Csak csókák krákognak karón a varjakkal.~
540 2 | megszikkadt halál, sárgult csontjaival,~Felkél temetõjén, s jõ
541 2 | Lassanként mindég foly szemem csorgó vizén.~Gyakran felfüggeszti
542 2 | halhatatlanság tokaji itala~Csorgott az ezüstön, mellyet sok
543 3 | maga közönséges állat,~Nála csuda erõt senki nem tanálhat.~
544 3 | magában hasonlik~S szûtt-font csudái közt harcolván kínlódik.~
545 1 | Ne bámulj e világ részeg csudáira,~Ne hullasd könyvedet holtak
546 1 | elválasztottjának.~MÓZES csudáival kezdõdött törvényje,~Formáltatván
547 2 | egyszer kebelébe hevült,~S csudájára Bécsnek, egy kedves Delfént
548 2 | kútfejét csinálta,~És nemes csudáját testébe formálta:~Táncosné
549 1 | nyelvével.~Az örök rend ellen csudákat készített,~Szentháromság
550 1 | homályosság.~Hit kell e csudákhoz, hogy jól reménylhessünk,~
551 2 | tisztesség ismérvén vendégét,~A csudákig viszi régi fényességét.~
552 2 | felülhaladni láttatott. Nóver, egy csudálatos tehetségû táncmester és
553 2 | hátra is formálja szökését:~Csudálják, tapsolják a nézõk tûnését.~
554 1 | Egy bölcs eszével csak csudálkozni tanul,~Mellyel a mélységbe
555 1 | valamit feltalálsz.~ Csudállatos elme, millyen valóságod,~
556 3 | Leveledet vettem, verseid csudállom,~Igen nemesen írsz, ez igaz,
557 3 | küszködõ munkájit,~Nem gyõzvén csudálni kiterjedt csatáit;~Örökös
558 1 | Ennek dolgaiba egy Istent csudálok.~Istent, ki régenten Sinai
559 2 | mézet élesztett.~Egész Bécs csudálta kellemetességét,~Vénus mellé
560 3 | S örök Istenedet eléggé csudáltad.~ ~
561 2 | vár szépségét kincsével csudálták.~Innen az erdõbe, nyári
562 2 | magát a Magyar tisztesség;~Csudálván pompáját a bécsi fényesség.~
563 2 | bágyadt nézésünkbe,~Ezerféle csudát élesztvén szívünkbe.~Minden
564 2 | kívánta, hogy Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni,
565 2 | Felkél temetõjén, s jõ csúf bordájival,~Kiszaggatott
566 3 | átkozza nagy nevét,~Nevetik, csúfolják jobbágyai tettét.~Ne bántsuk
567 2 | kérdezés, rángatás,~Sok csúfos üngetés, ögyvelgés, hallgatás~
568 1 | szünteti dolgait.~ Azonban a csûrök koros gyermekekkel,~Körülveszik
569 2 | áhítatosságom.~Az oltár elibe csúszok térdepelve,~Itt vagynak
570 2 | habjait emelvén~Mindenkor dagadoz, szüntelen süllyedvén.~Csupa
571 2 | nézvén a habokat,~Mellyek dagályosan emelik magokat.~Látom sok
572 1 | henye pásztorok,~Pipáznak, danolnak, nincsen nehéz dolgok.~Ekként
573 2 | csendes árnyékokba~Jártak a dánvadak, legelve magokba.~Rájuk
574 1 | Honnan kiáltások hallik a darvaknak.~Ezeknek nagy szavok a magas
575 3 | sok fájdalmat.~Bécs, 15. Decembr. 1774.~ ~
576 1 | Aut prodesse volunt, aut~delectare poetae.~Aut simul et jucunda,
577 2 | szól,~Szülessék északon, délen vagy akárhol:~Így Istenünk
578 2 | formálta:~Táncosné volt; felkél Delféni nevével,~S reátekint Bécsre
579 2 | szívével.~ Mikor Bécs Delfénjén ekként mulatozna,~S személyének
580 2 | feleletét.~Minden szív repdesett Delfénre e táncba,~Ki Nóver szavára
581 1 | Karácson havának 29dik napján.~Demetrius N. N., leveledet vettem,~
582 3 | vastag jég hátokrul,~Csak dér hull, ha rázzák, alá szakállokrul.~
583 3 | széjjel kurjágatnak,~Tûnnek a deresek, már nem maradhatnak.~Fébus
584 3 | üstökök mindenütt jeget hint,~Dérlepte homlokok mégis zivatart
585 2 | veretik.~Ekkor karjaimmal egy deszkára kaptam,~S veszedelmem között
586 1 | simul et jucunda, et~idonea dicere vitae.~ Horatius, De arte
587 3 | Itéljen más rólunk, mi ne dicsekedjünk,~Hanem mértékletes s hív
588 3 | dolgaiban~Hallgat, s nem dicsekszik mindég szavaiban.~Munkáját
589 3 | becsületemben,~S mért nem dicsér inkább igyekezetemben?~A
590 1 | ifiúságomat.~Ne véld, a dicséret hogy megszédíthessen,~S
591 1 | mentséget tettem érdemetlen dicséretemre.~Bécs, 1771. Karácson havának
592 3 | õ hibának mond, azt más dicséri,~Ki-ki amint érez, tetszését
593 2 | ülnek le, beszélik dolgokat,~Dicsérik, gyalázzák tett puskázásokat.~
594 3 | eleget csavarog,~S akiket dicsérni hall, azokra morog.~Ez még
595 2 | a magas egeket,~Ordítva dicsérték kedves hercegjeket.~Parasztos
596 2 | kétségkívül minden idegeneknél dicsõíteni fogja. E dolognak végbevitelére
597 1 | ökrendez,~Reszket, borzadozik s dideregve érez.~ ~
598 3 | s öröm megülte.~Lódul a didergõ hideg földünk színén,~Szegletekben
599 3 | végire öszvecsuportoznak,~Disznót, kutyát, lovat ûznek, hajigálnak.~
600 2 | csattog rendbe õrizõ fegyvere.~Dob, síp, több muzsikák egyszerre
601 2 | Csendes tengereken csapkod dobogása;~Nyájas szigetekbe áll gondolkodása.~
602 3 | fülemnek?~Egyszer olyan döfést tehetek oldalrul,~Hogy leesik
603 3 | köpdösnek,~Utánnok sok nyúzott dögbõrök repdesnek.~A gazdák mindenütt
604 3 | bántsuk a trónust, hadd dörögjön köztünk,~Nem vér úgy, mint
605 1 | a lomha gyermek, szemeit dörzsöli,~S orrábul a piszkot vinnyogva
606 3 | ágyban, mozdítja részeit,~Dörzsölvén kezével még álmos szemeit.~
607 1 | tévesztve Mózesre találok,~Ennek dolgaiba egy Istent csudálok.~Istent,
608 3 | Egy hatalmas lélek csendes dolgaiban~Hallgat, s nem dicsekszik
609 3 | mindazonáltal egymást szerethetjük,~Dolgainkat véled együtt nevethetjük;~
610 2 | járhat,~Homokon, kõsziklán dolgaira várhat.~Ekként mindenfelé
611 1 | Emberi nemünknek szünteti dolgait.~ Azonban a csûrök koros
612 3 | Elfáradt az eszem már világunk dolgán,~Nem jó ennek nagyon törõdni
613 3 | oly nagy állat,~Mely kis dolgokban is veszélyt nem találhat.~
614 2 | felzúdulnak,~S nyájasabb dolgokra széjjel kitóldulnak.~Csak
615 2 | magamat,~Isteni Igazság ítélje dolgomat.~ Mivel az Isten magát
616 1 | repdesvén, minden kicsiny dolgon.~Meddig akarsz menni már
617 3 | Hogyha hiba nélkül akarnánk dolgozni,~Mi módon kellene élvén
618 2 | elhajtom.~Miként múlik bennem a dolgozó lélek?~Mellybe gondolatot
619 1 | Ki e nagy világot egyedül dolgozta.~ ~
620 3 | széjjel mozoghatunk,~Szüntelen dolgozván, éreztessük magunk.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
621 2 | részébe legyünk.~A lélek dolgunk közt sok törvényt meghihet,~
622 3 | Fáradjunk és adjuk próbára dolgunkat.~Itéljen más rólunk, mi
623 1 | férfijúhoz hasonlít színébe.~Dologra kiáltja az emberi nemet,~
624 1 | közt csak a sok kolompok dongnak,~Mellyek a legelõ barmokrul
625 1 | kedvességet talál.~Tekinteti dorgál, noha igen csendes,~Ritkán
626 3 | sokat gondainkbul.~Nézzük dühösködni embertársainkat,~Értsünk
627 1 | Új tudományokat formált dühössége,~Hitet, vallást osztott
628 1 | Márs kezd uralkodni a harc dühösségén,~Vérezvén oltárit nagy kegyetlenségén.~
629 2 | térjnek.~Kétfelé ingadoz, dülöng árbocfája,~Kezdõdik orránál
630 3 | Húzzák ekéjeket, sok barázda dülvén~Utánnok, mellyeknek nyomain
631 3 | csattogtatván,~Estve a faluba dünnyögve bejönnek,~Melynek végin
632 2 | felleghez, vicsorgatja fogát,~Dûl a kõszikláknak, széjjelveri
633 4 | cselekesztek.~Ha pedig e dúlást nektek parancsolta,~Nem
634 1 | nyugodjál magadban,~Ne dúld a világot hasztalanságodban.~
635 1 | oltárit nagy kegyetlenségén.~Dúlja világunkat, pusztít mindeneket,~
636 4 | kik hazátokat~Szolgálván, dúljátok vélünk magatokat,~Micsoda
637 3 | fényleni.~Halmok oldalába dûlnek a pásztorok,~Füstölög szájokban
638 1 | felé,~Ah, mi módon kelljen dûlni ebbe belé!~ ~
639 4 | erõsb részekrül mindenfelé dúltak,~Férjfiak, asszonyok fegyverek
640 4 | ménköveitekkel,~Ragadoztok, dúltok isteneitekkel.~A fegyveretekke1
641 2 | helyet,~Mellyek állva s dûlve lakják a fövenyet.~Oroszlánok
642 3 | téved az, aki nem ítélhet ebbül.~Gondolj egyenesen vezérlõ
643 2 | megfáradván,~Visszafelé fordul, ebédhez indulván.~ Ebédjek elmúlik,
644 2 | fordul, ebédhez indulván.~ Ebédjek elmúlik, muzsikát kezdenek,~
645 2 | muzsika szívünk így altatta,~S édcs fájdalmi közt csendesen
646 2 | tengerbül,~Érkezéseikre az edény megrendül.~Ekkor kötelet
647 2 | Messze országoknak fordítja edényét,~Kéri az egektül biztató
648 1 | A tavasz, e díszes szülõ édesanya~Magát gyermekivel szépítni
649 4 | okozott egy veszélyes éjjel.~Édesanyja elõtt a gyermek vérébe~Általverettetvén,
650 3 | tekintve.~A szív kebelemben édesdeden érez,~Megnyugodt most egyszer
651 2 | halálomra vetett,~S annyi édességbül kínos méreggé lett.~Ah,
652 2 | Érzéseddel szedhetsz minden édességet,~Szemlélhedd szemeddel a
653 3 | mesterségével,~Kiált, de nem érez édessen szívével.~Ez a nemes törvény
654 2 | Apácává lettem, nem vagyok Edíza,~Ah, hol van reményem, mellyhez
655 2 | RÉZUS FOHÁSZKODÁSAI EDIZÁHOZ~E kietlenségen, a kõsziklák
656 1 | éppen úgy tetszenek,~Mintha égbe s földbe a téltül szöknének.~
657 3 | fénylett trónusa aranyos egében;~Így e magasságban mennydörgést
658 1 | Villámlással verj le mennydörgõ egedbül.~Mutasd az embernek, hogy
659 1 | Csak ablakainkrul nézzük egeinket,~S házi játékokkal tartjuk
660 3 | Trónusa magassan függ fenn az egekben,~Oszlopi rejteztek a lármás
661 2 | menj utánna, verd le az egekbül!~S adj néki új törvényt
662 1 | nagy világát,~Hanyatlik egérül, s alá húzza magát.~Aranyos
663 2 | Háborodott tenger, dúló mennykõ égés.~Mennyi veszedelem egy halandó
664 2 | és tenger költ ellenünk égéssel.~A lármázó szelek hajónkra
665 3 | lakik, s megyéje egy világ~Egészen, amelynek törvényit érezvén,~
666 1 | fosztatik napokként,~Kedve, egészsége enyészik lassanként.~Gyönyörûséginktül
667 2 | Keresvén sok tárgyat víg egészségébe.~ 14dik napján~ E napon
668 3 | ORCZYNAK~Közelítgetek már egészségem felé,~S építgetem gunyhóm
669 1 | hevét el nem hordozhatják.~Éget a meleg ég embert, barmot,
670 1 | szüntelenül mozog.~Ha mást nem égethet, magát széjjelfõzi,~S cserépjével
671 1 | Aki csipkebokor ágai közt égett~És a zsidóságnak hív vezérjévé
672 1 | esvén,~Mozgok; Minervának egével lehellvén.~Csak éltem formáját
673 3 | világ áldozott.~A felsõség égig ment osztán fényével,~Tanácskozni
674 3 | ember, ha körülvétetik~S égtül, földtül önnön lelkében
675 1 | mélységbe alájössz lebegéseddel,~Égünk, földünk között gyakran
676 2 | lementek volt Bécsbül,~Értek égy érzékeny szív melegszik
677 1 | UNALOM~Nem egyéb közöttünk a rágó unalom,~
678 1 | napján~Minek van az elme egyébért, hanem hogy szívünknek érzékenységeit
679 1 | Mellynek a csendes szél jár egyenességén.~Szagoskodik széjjel, ajánlja
680 3 | Nagyobb jóság, haszon vagy egyenetlenség.~Van-é ollyan sunda, kit
681 3 | Itt nincsen uraság, mind egyenlõk vagyunk,~S csak emberi érdem
682 1 | völgyre le szép lengedezéssel,~Egyenlõül repdes tengeren, térségen,~
683 2 | haszontalanságnak nem ismértem. A K[egyes] O[lvasó] fogja ESZTERHÁZI
684 1 | világosítsd az embert öledbe.~Egyeztesd meg lelkek örök törvényeden,~
685 1 | intézi.~A teremtetésben csak egyforma létünk,~Hanem törvényinkkel
686 3 | halálunkat.~A természet egyként csinálja életünk,~Mellyet
687 2 | lettek.~Miképpen formálják egymáshoz ereket,~Fejtse meg a tudós
688 2 | hápogás.~A madarak széjjel egymásra hullottak,~Szárnyokat tördelvén,
689 3 | fejekbe?~Nem lehetett bátor egymástul életünk,~Istenünktõl azért
690 4 | Azonban hited is felettébb együgyû,~Nincsen paszomántja és
691 1(1)| Itt az egzerciciumok magyaráztatik.~
692 1 | egy gyermeknek felutazni ehhez.~A tenger habjai soha nem
693 1 | bolyong, csak sínlik reményén.~Éhség, rongy, gyalázat találtatnak
694 3 | Egyik koldulással enyhíti éhségét,~Más királyi székben nézi
695 1 | zúzzával világunk behúzza,~S az éhséggel hullott barmot széjjelnyúzza.~
696 2 | bennünk.~Neki is, mint nekünk, éjjele támadhat,~Mellybe törvényirül
697 1 | lelkedbe.~Szokásaink setét éjjelébe ne járj,~Minden költ törvénytül
698 2 | Készült általadni magát éjjelének.~A faluk, várasak füstölgötték
699 1 | zsibbasztó álmunkra.~Az éjjeli ködök gõzölögni kezdnek,~
700 3 | völgyek mélységén.~Fijai éjszaknak tájára sijetnek,~Hol örökké
701 4 | tanácskozik érted napkelettel.~Ez éjszakra kiált: amaz délre szalad,~
702 2 | megmutathassa titkos állapotját.~Éjtszaka álmaink, híg agyvelõnk mellett,~
703 2 | S hol homályosodik nagy éjtszakáival.~Mibe van igaza, mibe nem
704 3 | jármokban görbülvén,~Húzzák ekéjeket, sok barázda dülvén~Utánnok,
705 2 | közéjek vetett aranyalmának elajándékozására magok közt kénszerítették.
706 2 | Vidámít egyszerre, majd megént elaltat,~Hol felrijadást tesz, hol
707 2 | Vénusnak ölében aluszik,~Elbágyadt verése nem tudja, mit tegyen,~
708 2 | tõled haraggal kijöttem,~S elbúsulásomba a tengerhez mentem,~Néztem
709 1 | fénylik halavány orcája,~Elcsendesedik rá a világ lármája.~Játékra
710 1 | hozzákap; de álmos, s csak eldül,~Soha nem tudja, ha fekszik,
711 2 | melynek hánykódása~A lábomnál eldûlt kõsziklákhoz kapdos,~S e
712 1 | mellettek izmos asztagjai,~Eldûltek körültök megnyúlt kazaljai.~
713 2 | mellette.~Egyszerre a nézõk elébe kiszökik,~Megáll egyenesen,
714 2 | elfutsz, kínomból már fel nem éledek.~ ~
715 1 | végre csak ugyan újonnan éledett.~Alig kelhetett fel, s Mahomet
716 1 | Belsõ részeiben a természet éledt.~Felettünk, alattunk, bennünk,
717 3 | veszélyt nem találhat.~Az elefánt erõs, nagy állat magában,~
718 2 | Haszontalan ezek titkáért fáradni,~Elég, hogy léteket nem lehet
719 2 | szelet rút makacsságodba.~Elégedj meg te is részeg törvényeddel,~
720 3 | tanultad,~S örök Istenedet eléggé csudáltad.~ ~
721 2 | nedvesedett,~Hová a kívánság lopva elegyedett.~Énekek csendesen, bágyadással
722 1 | Mellynek gyümölcsével újra ad élelmet.~Süti a nap heve mezei munkásit,~
723 3 | felszalad orrában,~Megdöglik, elenyész szörnyû nagy ereje,~Nagyon
724 1 | fájdalmába kebelét vérezni.~Elereszti Vénust szerelmes ölébül,~
725 2 | halálát mint ifjú idején elérte.~Annyi törvénye volt, amennyi
726 3 | meg, ha nem lelsz-é olly éles fogakat,~Mellyek megtehessék
727 3 | fûzzék szárnyainkat,~Barátság élessze mozgó ajakinkat.~Világunk
728 2 | édes fájdalmait.~Most tõle elesvén, megyek halálomra,~Éljen
729 1 | zengésre bennek vidám kedvet éleszt.~Ezek a nap alatt csendesen
730 2 | Kebelünkbe mérget és mézet élesztett.~Egész Bécs csudálta kellemetességét,~
731 4 | Melyet napjával még eddig élesztgetni~Tetszett az egész föld hatalmas
732 1 | virágszagot velek.~Mindenütt élesztik az újult világot.~Hívessé
733 2 | nézésünkbe,~Ezerféle csudát élesztvén szívünkbe.~Minden érzésünknek
734 3 | mint rab, úgy vész fényes életébe.~Likurgus is régen a halandóságban~
735 1 | Kellemetes vénség vagyon életekbe,~Csendességgel élnek könyörgõ
736 3 | kiterjedt csatáit;~Örökös élettel biztatgat létembe,~Ámbár
737 3 | Változtatva vigyük mi is életünket,~Mély s csekély dolgokkal
738 1 | Így mulat a tavasz vidult életünkkel,~Gyengén nyájaskodván érzékeny
739 1 | tudományoknak karjain most elevenedvén, idétlen hánykolódásimmmal
740 1 | Mindenfelé nevet a sok elevenség,~Valamit láthatsz, mind
741 2 | elrothadott testbe vizsgálódván~Elevent gyógyítnak, holtbul okoskodván.~
742 3 | vélek s múlassuk magunkat.~Elfáradt az eszem már világunk dolgán,~
743 1 | hatalmába,~Eget, földet, tengert elfáraszt jármába,~A természet kezdi
744 3 | azt a nyugodalmat,~Mely elfedezhetne annyi sok fájdalmat.~Bécs,
745 4 | Isteneiteknek irgalmát, kegyelmét~Elfelejtettétek, s csak égõ ménkövét~Hoztátok
746 2 | mint kedves gyermekét,~Elfogadja õtet; s hogy keresse kedvét,~
747 1 | titkokat a por halandóság,~Elfogja szemeket itt az homályosság.~
748 2 | zengnek énekelve,~Kik gyakran elfogják nyelveken szavokat,~S csendes
749 2 | szívembül.~Az egektül is elfoglalod életem,~Elvesztettem benned
750 1 | jegek alatt szöknek, hol elfúlnak.~Harsognak a zajok folyóvizeinkbe,~
751 2 | mindent megengedek,~Ha elfutsz, kínomból már fel nem éledek.~ ~
752 2 | a bécsi koronák alá ül.~Elhagyja hazáját királya szavára,~
753 2 | nem akartam,~Mellyet hogy elhagyjak, hajóra futottam.~Annyi
754 2 | álmokbul a sok rángatással,~Elhagyják vackokat, s jönnek csikorgással.~
755 2 | szerelmesem s olly sok társaságom~Elhagytam... elragadt tõlök bolondságom.~
756 2 | gondolatink kiûzzük fejünkbül,~Elhajtjuk szabadon munkánkat lelkünkbül.~
757 2 | hogy többet formáljak, elhajtom.~Miként múlik bennem a dolgozó
758 1 | valóság forgott itt eszembe,~Elhallgatott Vénus világi szívembe.~Ez
759 2 | Halálos gyötrelmem egészlen elhatott.~Bús lelkem tévelyeg, tagjaim
760 2 | szüntelen buzognak.~Nem élhet világunk gonoszságaival~
761 2 | halni akarnak,~És hogy nem élhettek, szüntelen buzognak.~Nem
762 4 | megtévelyedhetik,~S okoskodásoddal elhitettethetik.~Világunk mélyébe alásüllyed
763 2 | kedvét,~Rohán fõherceget elhívja magához:~Biztató szókat
764 3 | bajjal szárad s örömmel elhízott.~E kis alkotmányban tartsuk
765 1 | baromnyáj egybe kitóldul.~Ki-ki elhordotta rólla takarmányát,~Kapuk
766 2 | reményébe lassan-lassan elhül.~Ah, kínos természet!...
767 2 | visszamennem az helyekre,~Honnan elindultam e kínos térjekre.~Ragadtatik
768 2 | nem tudja, mit tegyen,~S Elizeumába végre hová legyen.~Mindent
769 2 | igámat.~Maradj, Rézus, s éljél örömmel, ha lehet,~Ediza
770 2 | a szemekbe.~ A vacsora eljött, hol csendesen ettek,~S
771 1 | bennünk, mindenütt van,~Éljünk vagy múljunk bár, megmaradunk
772 2 | földünk illy idõn szemlélvén,~Eljut Eszterházra, útjában sijetvén.~
773 2 | szavát,~Felkél, s kis útjának elkészíti magát.~Magyarországnak megy
774 2 | nyájassága.~A néki kirendelt nóta elkezdetik,~Hangja a fülekbe lassan
775 2 | szemlélni,~Már hajós emberink elkezdettek félni.~Egy szomorú felleg
776 3 | itt-amott azért csevegni elkezdnek.~Közeledett a nap hozzánk
777 1 | minden,~Mellynek nagy lármája elkezdõdik renden:~ Zendülnek az
778 2 | magyarázván, a földre verettem.~Elkövetett hibám fetrengve siratom,~
779 2 | képzem,~Gerjesztett tüzemet ellankadva érzem.~ Életem mindenkor
780 2 | elvesztesz.~Nem lehet tüzemet ellened megbírni,~Kénteleníttetem
781 2 | veled; s erõtlen mit tehetsz ellenem?~Így beszél a lélek, melly
782 4 | pedig vallásunk nem volt ellenére,~Mért hányja most testünk
783 4 | Keresztyénségünket keverte vérébe?~Két ellenkezõ hit indult harcolásra,~A
784 2 | Készül csatájához, várja ellenségét,~Szüli az utasnak keserves
785 3 | szívébe;~S így õ osztán annak ellenségévé lész,~Ki magára, mint õ,
786 4 | Kimagyarázhatom a végezéseket.~Másik ellent szökik, s eztet hazudtolja,~
787 1 | gyertyák meggyúlunk, s akként ellobbanunk.~A világ lelkének miként
788 3 | megvallom,~Az ég és föld között elméd repíttetik,~Párnássusnak
789 3 | aztán köztünk,~Hidd el, hogy elmédben hibát mi is lelünk.~Éppen
790 1 | e föld színét csendesen elméddel,~S tanácskozzál titkon gondoló
791 3 | tekintesz: sunda, te azt mondod,~Elmégy tülle; de más megszereti,
792 2 | valamerre fordul,~Futosó elméje egész világot dúl.~Elvesztett
793 1 | egeket.~Keresik Istenek tûnõ elméjekkel,~Számlálják fájdalmok érzékeny
794 3 | édes dolgokat.~Ti zaklató elmék, lármázó mesterek,~Irigy
795 2 | képzelõdéseit~Igazgasd, ha alszol, s elmélkedéseit~Függeszd fel egészlen, amikor
796 1 | megszédíthessen,~S büszke képzelõdést elmémbe tehessen.~Parnasszus vizével
797 3 | verset elvitt megbágyadt elmémbül.~Látja, Nagysád, illyen
798 1 | mestere,~Te legyél lelkeddel elmémnek vézére.~A versnek erejét
799 1 | setétséget,~Akként járja elménk e nagy erõsséget.~Régi bölcseinktül
800 3 | lész, látom e világban,~S elmúlok magam is, jól érzem, voltomban.~
801 3 | Te is lettél, fetrengsz s elmúlsz társaiddal,~Csak olly lévén,
802 3 | alig lettünk, már akkor elmúlunk.~Csak aki teremtett, az
803 1 | életekbe,~Csendességgel élnek könyörgõ helyekbe.~Áhitatossággal
804 1 | néppel?~Honnan jött Mahomet elõ egy világgal?~Ki harcra
805 1 | cserépjével mérges tüzét elöntözi.~ ~
806 1 | lelkek.1~A sok imádságban elõhajlott vállok,~Kívánságok mindég
807 2 | ki a régiségeket Bécsnek elõhordja, Páris ítéletébõl csinált
808 2 | Páris ítéletét Nóver elõhozza~Bécsnek; s Delfént kezén
809 2 | homályos kripta,~Melly magát az élõk közzül kitiltotta.~Azok
810 1 | veszteg nem ül.~Valamit elõkap, mindenre ránevet,~S mulattatja
811 3 | Ha az igazságot elrejtik elõlem,~Kegyelmet vihet el a gonosz
812 1 | mit futunk s kedvellünk,~Elõlünk elvetünk, majd ismét ölelünk:~
813 1 | leveledet vettem,~Mellyet elolvasván kétképpen értettem.~Méltatlanul
814 1 | hegyekre, völgyekre havokat.~ Elordítja magát észak ez havakra,~
815 2 | testbe bészökvén, szunnyadoz.~Eloszlik a sereg édes nyugalmára,~
816 3 | Setétet, világost, holtat, élõt mutat.~Mutasd meg, hogy
817 2 | felett,~Ki igaz atyjának elpártolt fija lett.~Késõ volt már
818 1 | Pompáz, s utoljára lesz elpusztult térség,~Kóróji közt csak
819 2 | fordítottad már ártatlanságom,~Elragadod tõlem áhítatosságom.~Az
820 2 | társaságom~Elhagytam... elragadt tõlök bolondságom.~Tévelyegni
821 3 | nézzek elébb érdemes lelkére?~Elragadta bennem örömöm a szívem,~
822 1 | ELRAGADTATÁS~Örökkévalóság, kútfeje mindennek!~
823 1 | csendesedtem álmaimat szülvén.~Elragadtatását sejtettem lelkemnek,~Lármajában
824 2 | rajta tengerink színére,~Hol elragadtatott Rézus, veszélyére.~ Valahányszor
825 3 | lelkének,~Nem vagyok bírája elrejtett szívének.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
826 3 | szívembül,~Ha az igazságot elrejtik elõlem,~Kegyelmet vihet
827 2 | lelkünket sokszor külön elrekesztvén,~Elvisszük magános dolgokba
828 1 | józanon, vezéreld életed,~Elrendeli az ÚR holtom után léted.~
829 3 | szakállokrul.~Szájokból elrohadt falevélt köpdösnek,~Utánnok
830 2 | haszontalanságok,~Kik egy elrothadott testbe vizsgálódván~Elevent
831 3 | csatázhasson.~Király nélkül élni elsõben próbálta,~De javát, örömét
832 1 | tündöklõ szemébe.~Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.~Mosolygást,
833 1 | Itt az elmélkedés bennem elsüllyedett,~De végre csak ugyan újonnan
834 2 | húzós kötelivel.~A város elsüllyedt félig szemem elõtt,~Csak
835 4 | kiáltja Pista,~Hogy te is nem élsz úgy köztünk, mint pápista.~
836 2 | magánál.~Ah, Ediza! érzem, elszakadtál tõlem,~Vérzik a fél részem,
837 2 | gyötrelmim közt látom.~Tõled elszakadván egy szigetbe jöttem,~Nem
838 2 | hazavezéreljen.~Az halálra kell itt elszánni magamat,~De leírom elébb
839 2 | lengedeztek,~Gyötrelmeim között elszántam magamat,~Hogy csak a tengeren
840 2 | Megáll kaszájával, mint egy elszikkadt ág:~Kiragadja Delfént Bécsnek
841 3 | ezek is téli kucikokbul,~Elszórván rongyokat setétes sutjokbul.~
842 2 | Úgy, hogy szabadságát tõle eltakarja?~Természet? Isten vagy?
843 2 | miattad szaladtam,~Hogy eltávozásod végre meghallottam.~Ne éljen
844 3 | Csak olly lévén, mint mi, élted, haláloddal;~Egyedül létedhez
845 2 | próbáltam.~Edizát örökre éltednek engedem,~Soha hívségedet
846 2 | beszédekbe.~A vacsora ekként eltelik csendesen,~Hol idejét ki-ki
847 2 | aranyas szobák játékkal eltelnek.~Zúdul a hang hamar, s lármáját
848 2 | sok nézõk magokat.~E játék eltelvén, az éjfél kiáltoz,~S némelly
849 1 | Ifiúságomat úgy tartom éltembe,~Alig tudom, vele mit tegyek
850 1 | virradok meg egyszer,~Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer.~Az
851 1 | Vizek a virágos mezõkön elterül.~Itt a füvek között csak
852 2 | lármáját,~Nézi a szép ország elterült pusztáját.~A Magyar tisztesség
853 1 | kedv koros személyjébe,~Éltes férfijúhoz hasonlít színébe.~
854 2 | felejtheti,~Sem gyötrelmes éltét maga nem vesztheti.~ ~
855 2 | apró bálvány isteneket.2~Az eltévelyedett embernek mutassuk~Hibájit;
856 2 | juhokat hordoztak szájokban.~Eltölté lármájok a magas egeket,~
857 1 | hánykódván, végre tõlem eltûnsz,~S gondolattal éltem vezérelni
858 2 | Széjjelverettettél s nyugszol hamvaidba.~Elüldözte atyád szeléd életedet,~Csak
859 4 | országunknak kincsét.~Még miólta élünk, soha istenetek~Részirül
860 1 | magának,~Mégsem nevez mindent elválasztottjának.~MÓZES csudáival kezdõdött
861 2 | tárgyomat ölelnem.~Ha e rész elválik elsõ vagyonátul,~Úgy tetszik,
862 2 | Amikor akarjuk, mindjárt elváltozunk.~Nehéz gondolatink kiûzzük
863 3 | mikor kínos munkád osztán elvégezted,~Bocsásd a világra fontos
864 2 | tegyek kínom közt? - - - - elvegyem életem,~Ah, de adósságom
865 2 | kötözték, oldozták.~Itt ezek elvégzik kötelességeket,~S Vénushoz
866 2 | voltárul elébb ne ítéljen.~Ha elvesszük tõle bíró hivatalát,~Miként
867 4 | Öldöklött, a többi ugyanazért elvész.~Egyik úgy sóhajtoz: uram,
868 3 | vize verseden hintetik.~Elveszem érdemes tanácsát lelkednek,~
869 2 | fájdalmamat,~Fel nem találhatván elveszett tárgyomat.~Búvik a nap,
870 2 | Amelly dolgot hihet, szabadon elveszi;~De mi ellene van, aztat
871 2 | A nézõk szemei formáján elvesznek,~Egy pisszenést sehol miatta
872 4 | lelked,~Befed a természet, s elveszted Istened.~Mély okoskodásod
873 2 | nyájasságomat,~Rettegek, elvesztem ártatlanságomat.~Mostani
874 2 | S ifiú életem reményén elvesztesz.~Nem lehet tüzemet ellened
875 2 | elméje egész világot dúl.~Elvesztett fél részét keresi szüntelen,~
876 1 | dolgok.~Ekként a mezõség elvesztvén javait,~Emberi nemünknek
877 1 | futunk s kedvellünk,~Elõlünk elvetünk, majd ismét ölelünk:~Ifiúságomat
878 2 | süllyesztvén,~Ide vagy amoda elvezérelhetjük,~De gondolatitul fel nem
879 2 | akaratod ellene kiadtad.~Elviselhetetlen lett tovább életem,~Mihelyt
880 2 | sokszor külön elrekesztvén,~Elvisszük magános dolgokba süllyesztvén,~
881 2 | kapja tovább segedelmét.~Elviszi az halál; sírjába bédugja,~
882 3 | vérembül,~Mely sok verset elvitt megbágyadt elmémbül.~Látja,
883 1 | ez egész világra széjjel elvonatott elmém gondolatjait a Parnasszus
884 2 | Kicsoda ítélhet itt az ember-tetten?~Így a lélek egyszer Istenét
885 3 | inkább igyekezetemben?~A nagy embereknek ez tulajdonságok,~Kik kis
886 2 | Közrevévén apró francia emberét.~A szörnyû testektõl ezek
887 3 | illik gyermekség gyermekes emberhez,~Nem férhet csekélység igaz
888 2 | leveled szemlélni,~Már hajós emberink elkezdettek félni.~Egy szomorú
889 1 | s ifjú volt tavasszal,~Emberkorra jutott a gyümölcsös nyárral;~
890 2 | megrendülnek.~A gyalogkatonák, mint emberoszlopok,~Majd két közönséges ölre
891 3 | felel majd: hazudsz.~Így egy emberrül is, aki munkát csinál,~Világunk
892 2 | ezek iszonyodtak,~S nagy emberségekkel lassan vonakodtak.~ Herceg
893 4 | kétségeskedésre.~Légy józan erkölcsû, emberséggel érezz,~Élj jól, s mint a
894 3 | gondainkbul.~Nézzük dühösködni embertársainkat,~Értsünk egyet vélek s múlassuk
895 2 | gondolkodó és érezni tanult embertül megigazíttathassam, különben
896 3 | hol van igazságod?~Hol emelkedel fel? s hol alacsonyságod?~
897 1 | tetejére.~Mindég visszaesem emelkedésembül,~S ez okon gyakorta sóhajtok
898 1 | Homályba volt bennem, honnan emelkedett,~S az észnek szelein széjjelereszkedett.~
899 3 | kezével még álmos szemeit.~Emelkedik Fébus arany seregével,~Mosolyodik
900 1 | Harsogással dûlvén hányszor emelkednek,~Noha zúgások közt mindég
901 1 | Felment a fellegig, mindég emelkedvén.~Mint egy tévelygõ láng,
902 1 | széjjelereszkedett.~Ott, ahol a világ emelte trónusát,~S karjaira vette
903 3 | régen az emberek,~Hogy egy emeltessék magasra felettek?~Miért
904 3 | magán ne tehessen.~Trónus emeltetik, ragyog koronája,~Kezdõdik
905 2 | Ekként a lélek is habjait emelvén~Mindenkor dagadoz, szüntelen
906 1 | megcsömörlött gyomor, melly émelyeg,~Hányás erõlteti, korog
907 3 | áró] ORCZY ÕNAGYSÁGÁNAK,~N[emes] ABAÚJ VÁRMEGYE FÕISPÁNJÁNAK~
908 2 | öntsd ki ölembe szívedet,~Ne emészd árnyékkal tovább életedet.~
909 3 | Létemet táplálván testemet emésztem,~Élni törekedem, s életemet
910 4 | fegyverekbe.~A felgyúlt dühösség emészteni nem szûnt,~Isten nevébe
911 4 | Hoztátok el közénk, mellyel emésztetek,~Vért szomjuhozván ott,
912 1 | voltodat nézi,~De életét éned sokképpen intézi.~A teremtetésben
913 2 | szép házba zengtek nyájas énekekkel,~Tanácskoztak minden érzékenységekkel.~
914 3 | érted barátságunk megtész;~Énekelni fogunk érdemes létedrül,~
915 2 | vagynak társaim, zengnek énekelve,~Kik gyakran elfogják nyelveken
916 2 | letelepedik csendesen egy rendbe.~Éneklés hallatik a játékpiacon.~
917 1 | szüntelen buzognak.~Ezek énekléshez kezdnek barlangjokban,~Zengnek,
918 2 | kedvek nem lelték.~Ismét éneklésnek készítették magok,~Akiknek
919 1 | Zengnek, s az Isten van éneklõ szájokban.~Áhitatosságok
920 3 | B[essenyei] GY[örgy] G[enerális] B[áró] ORCZY ÕNAGYSÁGÁNAK,~
921 2 | Szerelmem parancsol, s enged gyengeségem,~Írok, bár vesztettem
922 4 | istenért,~Kit áldozatjával engedelemre kért.~Így mondják ezt köztünk
923 3 | csak ül;~Ha pedig tanácsnak engedelmeskedik,~Hogy ezt vagy azt tégye,
924 3 | törvénye erõmet láncolta,~S engedelmességem sokszor parancsolta.~Mindég
925 2 | Edizát örökre éltednek engedem,~Soha hívségedet érte meg
926 3 | törvényit kérdezni:~A világ engedett, hogy igazulhasson~S részekre
927 2 | a lélek, melly csak úgy engedhet,~Ha esmeretibe tetszõ törvényt
928 3 | vagy azt tégye, országi engedik.~Trónusa magassan függ fenn
929 2 | néki valaki állását!~És ne engedje meg élete múlását!~Vagy
930 2 | egészlen, amikor akarod!~Ne engedjed tõle üldöztetni álmod!~Nincsen
931 1 | kezdetinél egyebet nem mutatok. Engednék a kegyelmes végezések, hogy
932 1 | hamar nyughatatlansága,~Nem engedvén nyugtát soha álmossága.~
933 2 | közepébe,~Sok szépség ül enni le kerületébe.~Felette,
934 1 | bánhatsz,~Hidd el, hogy énrólam még jobban hallgathatsz.~
935 2 | Így mint kedves gyermek, enyelegni indul,~S aranypillangója
936 2 | láttatott: szépsége s kellemetes enyelgése mindent gyönyörködtetett.
937 1 | napokként,~Kedve, egészsége enyészik lassanként.~Gyönyörûséginktül
938 3 | mászkálva;~Egyik koldulással enyhíti éhségét,~Más királyi székben
939 2 | a te véred tenyészése~Az enyimnek, hogy ne lehessen érzése.~
940 3 | Közelítgetek már egészségem felé,~S építgetem gunyhóm a Helikon mellé.~
941 3 | vett módiknak.~Õk rontnak, építnek cselekedetinkben,~Új-új
942 1 | ítélünk mindég, romlással építvén~Valóságot; s nyugtot sohol
943 3 | árnyéknak;~Üldözõje lehet épnek, nyomoréknak.~Bolond voltam
944 2 | látszott szegeleteibe.~Egy épület, templomformára felnyúlva~
945 2 | egyszerre zendülnek.~A nagy épületek széjjel megrendülnek.~A
946 1 | gondolkodásba.~Ennek mélysége szép épületet formál,~Mely felett egy
947 3 | Hidd el, hogy nem lehet erántad félelmes.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
948 1 | partokba,~Mellyek két részeken erdejek táplálják,~S a világ lármáját
949 1 | jobban hallgathatsz.~Mások érdemelik dicséreteteket,~Kik a múzsák
950 1 | mely méltó mentséget tettem érdemetlen dicséretemre.~Bécs, 1771.
951 1 | hányod rám a dicséretet,~Nem érdemlek, hidd el, olly nagy tiszteletet.~
952 1 | már meg reményjével.~Nem érdemli pennám dicséreteteket,~Ne
953 2 | kincsével csudálták.~Innen az erdõbe, nyári házba mentek,~Ahol
954 1 | fellegek utaznak,~Mellyek az erdõkre csendesen havaznak.~Öblökbe
955 2 | hányta el sugárit,~Hegyekrõl, erdõkrõl mutatta határit.~Herceg
956 1 | Zöldellik ugyan még néhol az erdõkrül,~S vidámnak is tetszik a
957 2 | csakhamar felköltek.~Egy erdõnek alja meg volt porral rakva,~
958 1 | térséginkrül pusztulnak a vadak,~Erdõre, nádakra, bércekre nyomulnak.~
959 2 | szörnyû gágogás,~Zúgatta az erdõt sok lármás hápogás.~A madarak
960 2 | Más hatalmasságtul nem eredt igája.~Leülök s azt mondom:
961 2 | szenyvedtetne?~A szívem véremnek ereibe futott,~Halálos gyötrelmem
962 1 | egészségünk,~Ifiúi erõnk fárad ereinkbe,~Mindég hidegülést érzünk
963 2 | igazgathatja?~Minden szabadon néz s erejébül lehel,~Egy itt az isteni
964 3 | izzadnak,~Hol nyelvek kivetvén, erejekbül húznak.~Sok kanok magokban
965 2 | ott Isten beszél,~Mert erején kívül semmi lételt nem lél.~
966 2 | Kiáll, s gondolkodik lelke erejére.~ A lélek minden igazságnak
967 1 | Kívánságiban él, kínos nyereséggel.~Erejétül tovább fosztatik napokként,~
968 2 | Miképpen formálják egymáshoz ereket,~Fejtse meg a tudós mély
969 2 | Sebesebben folyjon. Célom el nem érem.~Mert ha természetem reá
970 2 | hirtelen fejébe!~S fejébül eressze hirtelen mellyébe!~Így a
971 1 | tetszéseden.~Igazságod fényjét ereszd ki lelkedbül,~Villámlással
972 1 | Iszapos gyökerek mélyen ereszkedett,~Boglyas oldalokon kérgek
973 1 | erdõs hegy közzé kellett ereszkedni,~Hol egy bús barlangba lehetett
974 1 | lehetett süllyedni.~Hogy az ereszkedõ tetejére értem,~E szomorú
975 2 | Hangja a fülekbe lassan eresztetik.~ Ekkor kezdi Delfén lankadva
976 1 | völgyekbe rejteznek.~Innen eresztgetik felfelé párájok,~S a reggellel
977 1 | a világ lármája.~Játékra ereszti csillagseregeit,~ Lopdosván
978 2 | szavokat,~S csendes sohajtásnak eresztik magokat.~A templomba minden
979 2 | Csak az igyekezet fáradott érettem,~Mellyet erõ nélkül, szomorún
980 4 | ölni jöttetek,~Elhagyván érettünk szülõi földetek.~Isteneiteknek
981 2 | Atyád gyötrelmét magadba éreznéd,~Igaz hívségével, ezt nem
982 2 | készíti csatáját,~Mellyet éreznünk kell, nem látván formáját.~
983 2 | hajóra futottam.~Annyi kínt éreztem, amennyit lehetett,~Az okosság
984 3 | mozoghatunk,~Szüntelen dolgozván, éreztessük magunk.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
985 2 | Amint a lélekrül titkosan érezünk,~Benne gondolatnál egyebet
986 4 | józan erkölcsû, emberséggel érezz,~Élj jól, s mint a vadak,
987 2 | tárgy, öleld rebegésem,~Érezzed szíveddel most esedezésem.~
988 2 | bús változást,~Hogy jobban érezzék a többi vidulást.~Vacsorálnak
989 1 | Hallgassuk Istenünk, s érezzük szívünket.~ Itt az elmélkedés
990 1 | megvénült magzatit.~De el nem érheti szeleivel végét,~Kineveti
991 3 | sem kezdetét, látod, nem érhetjük.~Földünknek bölcseit eleget
992 1 | van tõled tiltva.~El nem érhetsz soha te ide olvasva.~Igaz,
993 2 | markokat nyújtják a tengerbül,~Érkezéseikre az edény megrendül.~Ekkor
994 2 | Azalatt vacsora ideje érkezett,~S a sok énekesné új nótákat
995 2 | csendes tanyájokhoz lassanként érkeztek.~A nap veres színbe hányta
996 2 | beszédem hibázott.~Még alig érkeztem leveled szemlélni,~Már hajós
997 2 | soká nem láthatom.~Igaz erkölcsödet mindenkor ismértem,~Érted
998 4 | kétségeskedésre.~Légy józan erkölcsû, emberséggel érezz,~Élj
999 2 | tétetett,~Mig Bakhussal Vénus erõbe jöhetett.~A tagok lankadva,
1000 1 | lásd meg kicsinységed,~Ne erõltesd sokra árnyék semmiséged.~
1001 2 | fáradozni.~Õtet akarattal így erõltethetjük,~S parancsolatunkat iránta
1002 3 | Mint a filemile, magát erõltetve~Vén ereszt és meghal mást
|