1-cseme | csend-erolt | erome-gondo | gonos-igyek | illat-kitol | kiuzz-megvi | megy-oltal | oltar-szaka | szala-teste | testu-vezer | vezet-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1003 3 | szívét.~Trónusom törvénye erõmet láncolta,~S engedelmességem
1004 1 | tikkadt egészségünk,~Ifiúi erõnk fárad ereinkbe,~Mindég hidegülést
1005 4 | atyját hívta e vívásra.~Az erõsb részekrül mindenfelé dúltak,~
1006 1 | Visszafutsz a széjjelterjedt erõsségbe,~Mindég lengedezel egy nagy
1007 1 | Akként járja elménk e nagy erõsséget.~Régi bölcseinktül nagy
1008 1 | véghetetlen Isten!~Ne legyen erõszak a nagy természeten.~Szüntelen
1009 2 | áldozni?~Hogy legyen egy lélek erõszaknak rabja?~Miért vesszen benne
1010 4 | megtévedt,~Természetünk ellen erõszakokat tett,~Minekelõtte még meghatározhatja,~
1011 2 | hogy az emberek lelkein~ erõszakoskodjanak~Te Mahomet! millyen törvénybûl
1012 1 | Melly meglankadván jut erõtelenségre.~Szomorodik minden, ritkulnak
1013 2 | közöltetett velem,~Mint veled; s erõtlen mit tehetsz ellenem?~Így
1014 1 | te hinted versedet,~Mégis erõtlennek isméred lelkedet.~Ha magaddal
1015 2 | játékra lementek volt Bécsbül,~Értek égy érzékeny szív melegszik
1016 1 | öregbedett mértékletes és józan értelemnek csendes s kies határira
1017 1 | Mellyet elolvasván kétképpen értettem.~Méltatlanul hányod rám
1018 4 | örök urát jól még meg sem érthette.~Az emberi nemzet magátul
1019 3 | dühösködni embertársainkat,~Értsünk egyet vélek s múlassuk magunkat.~
1020 3 | nyomta hatalmával,~S tovább értünk nem száll már perbe magával.~
1021 1 | hegyek s völgyes mezõk közzé érünk.~A természet itt csak maga
1022 3 | esett; hogy világra lettem?~Érzek, gondolkodom, küszködöm,
1023 2 | gyönyörûségébe,~Nem tudja, mit tegyen érzékenységébe.~A muzsikahangnak csendes
1024 1 | voltod sok tulajdonságod.~Érzékenységeim a történetektül~Ha fellármáztatnak,
1025 2 | énekekkel,~Tanácskoztak minden érzékenységekkel.~Ezek után német komédiásokat~
1026 1 | gyönyörûségemet,~Részegítvén vele érzékenységemet.~A tavaszi szagok orromba
1027 1 | lelkemnek,~Lármajában esvén érzékenységemnek.~Gondolataimbul elmém szárnyat
1028 3 | árnyéka fedezi testemet.~Érzékenységimnek rabságában vagyok,~S mindenkor
1029 1 | egeket~Betöltvén, lármázzák érzékenységinket.~Sok hattyúk is nyúlnak
1030 1 | elõtte, melyen gondolatit érzékenységünkkel együtt változtatja. Mária
1031 2 | erdõkbe édes szavok hangzik,~Érzésében a szív bágyad s szunnyadozik.~
1032 2 | Mintha szárnyat fûzne a szív érzésébõl,~S repülni akarna az ember
1033 3 | Hidd el, megigazít a szív érzésedbe,~Hogyha kifuthatott mellyedbül
1034 2 | kincsekkel kebele a földnek.~Érzéseddel szedhetsz minden édességet,~
1035 4 | természet, melynek józan érzései,~Igaz Istenünknek bölcs
1036 2 | Hol édes fájdalmat osztnak érzéseknek.~Csendes hallgatás lész
1037 2 | Szerelem; vitézség ragadja érzését,~Harc s mulatság teszi édes
1038 1 | Elváltozik a vér sebes érzésével.~Az örök valóság forgott
1039 3 | kezedet ragadván.~Szívünknek érzési fûzzék szárnyainkat,~Barátság
1040 3 | Szerelem mosolyog édes érzésiben.~Amit természeti kíván,
1041 2 | dolgozik szívünkbe;~A szív, érzésivel, felszalad fejünkbe.~Egyik
1042 2 | rá csak igát.~Gondolatot, érzést kéntelen formálnak,~S mesterségeikkel
1043 2 | rosszra önként futunk,~Noha érzésünk csak, amellytül hajtatunk.~
1044 2 | széjjel hányattatott,~Mindent érzett, látott, gondolt és hallhatott.~
1045 2 | Mellyet erõ nélkül, szomorún érzettem.~ ~
1046 2 | az egekre nyújtják.~Nem érzik kínomat, csendesen függenek,~
1047 1 | ereinkbe,~Mindég hidegülést érzünk heveinkbe.~Gyönyörûségünkbül
1048 2 | isteni képére szüntelen esdeknek.~Ki-ki részegen úsz gyönyörûségébe,~
1049 2 | Érezzed szíveddel most esedezésem.~Képzelõdéseim gondolataimmal,~
1050 2 | futosván, az égnek, földnek esedezne;~Úgy mutatja magát, néha
1051 3 | örömöm a szívem,~Áldom ez esettel parnassusi mívem.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
1052 3 | mi is lelünk.~Éppen úgy eshetik egy, ki vizsgálódik,~Mint
1053 2 | tulajdon maga belsõ igaz esméreti ellen rabságot~ nem szenyvedhet~
1054 2 | melly csak úgy engedhet,~Ha esmeretibe tetszõ törvényt lelhet.~
1055 2 | törvényérül.~A mi ítéletünk csak esméretre van,~Nem tehetünk törvényt
1056 1 | északi szelek,~Havas s jeges essõk kavarognak velek.~A zúgó
1057 3 | félrefarolnak fogok csattogtatván,~Estve a faluba dünnyögve bejönnek,~
1058 1 | ESTVELI GONDOLAT~A nap meghevítvén
1059 2 | múlását!~Vagy midõn lefekszik estvére ágyába,~Kezdje el kergetni
1060 1 | Mindenütt nyargalnak az északi szelek,~Havas s jeges essõk
1061 2 | természettel szól,~Szülessék északon, délen vagy akárhol:~Így
1062 2 | maga hordozhatja,~Keletre, északra, délre, nyugotra fut;~Akármerre
1063 3 | múlassuk magunkat.~Elfáradt az eszem már világunk dolgán,~Nem
1064 2 | gondolkodás fellegzik az észen.~ Egy halavány lámpás
1065 2 | törvényibe te is bolond leszel.~Eszerént hol leljünk okost életünkbe,~
1066 3 | Ki Nagysádtul soha még eszet nem vettem;~Ha keresztyén,
1067 1 | honnan emelkedett,~S az észnek szelein széjjelereszkedett.~
1068 1 | mindent hallgatva lehet észrevenni.~Legelõször is egy hosszú
1069 3 | bölcsességet,~Sõt utána vonja az esztelenséget;~Isten kegyelmébül én is
1070 1 | Gyermek életemnek kedves esztendeit~Óhajtom, most látván éltemnek
1071 1 | AZ ESZTENDÕNEK NÉGY RÉSZEIRÜL~TAVASZ~Ez
1072 2 | S hogy kedvét tölthesse, Eszterházán marad.~Ez a gazdag atya,
1073 2 | Bécsbe érkezik,~ s Bécsbõl Eszterházára magát mulatni kifut.~
1074 2 | illy idõn szemlélvén,~Eljut Eszterházra, útjában sijetvén.~A tündöklõ
1075 2 | gyalázzák tett puskázásokat.~Étel után mindjárt muzsika hallatik,~
1076 2 | vacsorát illyen vigasság közt ették,~Hol érzékenységek sokan
1077 1 | szárnyán ragadtattam.~Végre ettül ismét magamhoz megtérvén,~
1078 2 | csengése messzére kihallott.~Az evés itt múlván, játéknézõ helyre~
1079 2 | a bús hajósok küszködve eveznek.~Haragos habjait távozván,
1080 1 | sokakkal egyedül maradtam.~Ezeken járkálván egyszer gondolatom,~
1081 2 | Ítéld meg, kicsoda parancsol ezekkel.~Van Isten! így kiált belõled
1082 2 | ezerekként lelnek.~A puskaropogás ezekre megszólal:~Srét zápora széjjel,
1083 1 | számos madarak zengenek ezentúl,~Mellyekbül a puskaszóra
1084 2 | mennek,~Hol récét s ludakat ezerekként lelnek.~A puskaropogás ezekre
1085 2 | csillagok haladtak.~A nézés sok ezerfelé szaladozott,~És a forgó
1086 1 | létünk,~Hanem törvényinkkel ezerfélék lettünk.~Itt halandóságunk
1087 2 | kerületébe.~Felette, körülte, ezüsterdõ állott,~Mellynek szép csengése
1088 2 | tokaji itala~Csorgott az ezüstön, mellyet sok száj nyala.~
1089 4 | kontráló visítást.~Osztán az az ezüstszélke, mely füstölög,~És az oltár
1090 2 | mert egy hazának híréért ezúttal is csekélységet mívelni
1091 2 | életem,~Ah, de adósságom ezzel nem fizetem?~Örökös rabságra
1092 1 | világ~Kijött, mint egy élõ fábul valamelly ág?~Tudakozd PLÁTÓtul
1093 1 | mint a mélységen,~Tûz, víz, fagy, setétség, sem nagy világosság~
1094 3 | földünk fiaival.~Múlik a gyep fagya, gõzölög hidege,~Patakokra
1095 1 | téltül,~Hogy ne romoljanak fagyosult szelétül.~Mezõ térséginkrül
1096 1 | Havas fergeteget hoz meg fagyott vállán.~A fellegek öszveszorítják
1097 1 | kavarognak velek.~A zúgó patakok fagyva megnémulnak,~Vastag jegek
1098 1 | Kebelébül széjjel kinõtt élõ fáit~Gyökereknél tartva veti
1099 2 | nyögve szemlélhetek,~Mindenem fáj, s reményt tovább nem lelhetek.~
1100 1 | természetnek egymást váltja faja.~Mi, emberek, mindég ezek
1101 1 | megtiltott édes asszony fája~Számkivettetésbe küldettek
1102 4 | Kiméljétek benne lelt emberi faját.~Légyetek igazak uratok
1103 1 | földnek négy része, melly fajával mozog,~Istenünkért más-más
1104 1 | ezek kínoznak, rád rohan fájdalmad.~Mint egy cifra árnyék,
1105 2 | Felgerjesztvén bennem édes fájdalmait.~Most tõle elesvén, megyek
1106 1 | lassanként.~Gyönyörûséginktül fájdalmakat kapunk.~Minden nyájasságot
1107 1 | ifiúság véghetetlenül érez; fájdalmakkal gondol, és szüntelen tévelyeg.
1108 1 | szüntelen változol.~Örömöm s fájdalmam rabja vagy létedbe,~Ezt
1109 2 | egekre.~Azokkal közölik végsõ fájdalmamat,~Fel nem találhatván elveszett
1110 2 | szívünk így altatta,~S édcs fájdalmi közt csendesen ringatta,~
1111 3 | Keseregjük sorsát édes fájdalmiba!~ ~
1112 1 | tûnõ elméjekkel,~Számlálják fájdalmok érzékeny szívekkel.~A nagy
1113 2 | egymásba tévedtek,~Öröm s fájdalomba egy törvénnyé lettek.~Miképpen
1114 3 | vigad szívem a veremben,~Fájdalommal öröm így laknak szívemben.~
1115 1 | még mesterség dolgát.~Élõ fáji alatt nyugosznak hegyei,~
1116 1 | lármáz nagyon.~Magas élõ fájink kopasz gallyjaikkal~Küszködnek
1117 1 | árnyékot.~ Az állatok széjjel fajzani készülnek,~Barlangba rejteznek
1118 1 | Észak talán azért fújta ki fajzatit,~Hogy verjék le a föld megvénült
1119 2 | templomformára felnyúlva~Állott a fáklyákkal megvilágosítva,~Kis játéknézõhely
1120 2 | felugrásában lövetik keresztül,~S a fáknak tövére zuhanással ledül.~
1121 2 | széjjel, a víznek színén fal.~Bétöltött minden részt
1122 1 | szent kép borított.~Aláment falai feketék, nedvesek,~Festett
1123 2 | Búcsúmat ezerszer vettem falaiktul,~Láttam, hogy õértek könyvem
1124 4 | Piros színre festvén szomorú falait,~Amely igaz Isten nevébe
1125 2 | EDIZA RÉZUSHOZ~E csendes falak közt, hol a sóhajtások~Szüntelen
1126 2 | lett már rajtam létem.~A falakat körül szentképek borítják:~
1127 1 | völgynek öblibe,~Melly mord falakkal áll a nézõk elibe.~Barlangjokban
1128 1 | füveken,~Nemigen zöröghet a faleveleken.~Csak mormolva szalad a
1129 3 | szakállokrul.~Szájokból elrohadt falevélt köpdösnek,~Utánnok sok nyúzott
1130 2 | torkok nem ivott, hanem falt.~A nemessereg ezt sok ideig
1131 3 | rongyokat setétes sutjokbul.~A falu végire öszvecsuportoznak,~
1132 3 | fogok csattogtatván,~Estve a faluba dünnyögve bejönnek,~Melynek
1133 2 | általadni magát éjjelének.~A faluk, várasak füstölgötték széjjel,~
1134 3 | magunk hirdessük magunkat;~Fáradjunk és adjuk próbára dolgunkat.~
1135 2 | Haszontalan ezek titkáért fáradni,~Elég, hogy léteket nem
1136 3 | gondolkodom, küszködöm, fáradok~S élek, melynek útján szüntelenül
1137 2 | tehetségemmel.~Csak az igyekezet fáradott érettem,~Mellyet erõ nélkül,
1138 2 | Istenét ismervén,~Szabadon fáradoz segedelmet kérvén.~Egyik
1139 3 | dolgozik~S nemzete javain híven fáradozik.~Ha tízszer több Nagysád,
1140 3 | formál;~Egyik dicséretet ád fáradságának,~Másik nevetõje lészen munkájának.~
1141 3 | vizsgálódik,~Mint az, ki fáradva ír és gondolkodik.~Amit
1142 2 | fényességét.~ Már a nap fáradván, kék térjén egének,~Készült
1143 3 | leesik Nagysád ugyis tört farárul,~Ahol Nagysád ugat, ott
1144 1 | nem jut mellé.~Elmém ne fárasszad itt nagyon magadat,~Ismérd
1145 1 | a zajok folyóvizeinkbe,~Farkasok ordítnak puszta mezeinkbe.~
1146 3 | Jöjjön fel Nagyságod a jövõ farsangba~Ide Bécsbe hozzánk, e lármás
1147 2 | Mintha szerelmébe füvet, fát kérdezne,~S futosván, az
1148 1 | HARAG~Ez egy forró fazék, mellybe a tûz buzog,~Hévsége
1149 3 | gyönyörködtetve.~Bécs, 3. Februarii 1772.~ B. Gy.~
1150 2 | tõlem gyötrelmedet,~Mért nem fedezed fel Atyádnak szívedet?~Hidd
1151 2 | Mellyet az álorca sok színnel fedezett.~Ki-ki amint tetszett, magát
1152 3 | lelkemet,~De halál árnyéka fedezi testemet.~Érzékenységimnek
1153 1 | Ezeket Minerva szárnyával fedezte,~Lelkeket szeretvén, éltek
1154 1 | füveket, fákat,~Hideg ködök fedik a szõke halmokat.~A szél
1155 2 | s csattog rendbe õrizõ fegyvere.~Dob, síp, több muzsikák
1156 4 | dúltak,~Férjfiak, asszonyok fegyverek közt fúltak.~Párizs utcáiba
1157 4 | Jajgatva pihegvén itt-ott fegyverekbe.~A felgyúlt dühösség emészteni
1158 4 | hányja most testünk ölõ fegyverére?~Micsoda csillagzat alatt
1159 4 | Micsoda istennek hordjátok fegyverét,~Ki gyilkosok által tanítja
1160 4 | Tegyétek el, kérünk, véres fegyveretek.~Halljátok meg itt is a
1161 4 | dúltok isteneitekkel.~A fegyveretekke1 térítõ igazság~Rettegés,
1162 3 | Nem tudta, mit csinál, fegyveri közt hullván.~Ez halhatatlanná
1163 4 | harsogással~Bolygott ordítozva, fegyvervillogással.~A vérpatakokat ekként árasztotta,~
1164 2 | Lábábul húzza fel hirtelen fejébe!~S fejébül eressze hirtelen
1165 3 | ereje,~Nagyon mérgesülvén fejében veleje:~Nagysád pedig maga
1166 2 | húzza fel hirtelen fejébe!~S fejébül eressze hirtelen mellyébe!~
1167 3 | Borostyánkoszorút adunk õsz fejednek,~Mellyel e világot ismérni
1168 3 | Miért ragaszkodtak koronás fejekbe?~Nem lehetett bátor egymástul
1169 1 | mezeink.~Bágyadnak a füvek, fejeket lehajtják,~A nyárnak nagy
1170 3 | ne rágalmazza nyavalyás fejemet.~ ~
1171 1 | eleven, érzi vele baját.~Fejérséget okoz földünk nagy térjének,~
1172 1 | Izzad és küszködik a búza fejével.~Így a nyár megadván világának
1173 1 | az élõ fák, faldos ott a fejsze.~Az halász hajója harsog
1174 2 | formálják egymáshoz ereket,~Fejtse meg a tudós mély mesterségeket.~
1175 2 | szív, érzésivel, felszalad fejünkbe.~Egyik másikának erejét
1176 2 | Nehéz gondolatink kiûzzük fejünkbül,~Elhajtjuk szabadon munkánkat
1177 2 | A tengernek térje lassan feketedik,~Emeli halmait, s mindég
1178 1 | borított.~Aláment falai feketék, nedvesek,~Festett kárpitjai
1179 2 | jöttem.~Valamerre nézek, feketét szemlélek,~Mindenütt hallgatást
1180 2 | ajtóra.~Egy kis lapály térség feküdt a szem elõtt,~Melly salétromtûzzel
1181 1 | mindenkor futkossz a világon,~Felakadsz, repdesvén, minden kicsiny
1182 3 | vadászván széjjel nyereségét;~Feláldozza magát a fényes árnyéknak;~
1183 3 | poéta is Mársnak sisakjára~Felállván, jobb kezét Fébus paizsára~
1184 3 | útfeleken,~Nyámmogván a félbe fagyos gyökereken;~Pusztai
1185 1 | menni már repüléseddel?~Feldúlhatsz-é mindent vakmerõségeddel?~
1186 4 | Ember teremtésit prédába feldúljuk.~A természet, melynek józan
1187 2 | Ha lehetne, egész világot feldúlna.~Számlálja a régi erõs vitézeket,~
1188 1 | Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.~ ~
1189 2 | vagyonátul,~Úgy tetszik, hogy fele szakadt el magátul.~Magánosságába
1190 3 | legyünk.~Szeresse Nagysád is felebarátjait,~S utálja meg maga hivalkodásait.~
1191 2 | hív!~Rettegsz örömödtül, féled reményedet,~Kínokra forgatod
1192 4 | Mely a természetet ekkor felejtette.~Így vérezte magát, istene
1193 2 | Aki szerelmedet el nem felejtheti,~Sem gyötrelmes éltét maga
1194 1 | nyughatatlanságod,~De ne felejtsd soha nagy alacsonyságod.~
1195 2 | tagokat boncoló orvasok~Ne felejtsék soha haszontalanságok,~Kik
1196 3 | Mondd néki: tárgyod rút, úgy felel majd: hazudsz.~Így egy emberrül
1197 2 | kerülgetik magok:~Vérünk feléledvén e nagy természetbe,~Úgy
1198 2 | Kérték, ki Vénusnak adta feleletét.~Minden szív repdesett Delfénre
1199 2 | a tenger zúgása~Szomorún felelget, melynek hánykódása~A lábomnál
1200 3 | Mit feleljek hozzám küldött verseire?~
1201 2 | Melybe kettõztetik miattad félelmem.~Mi okból takarod tõlem
1202 2 | szûz kiált széjjel; mutatja félelmét,~De sehol nem kapja tovább
1203 1 | mormol bús csavargásával,~Ha felemelkedik nagy hegyek tetején,~Nyugoszik
1204 4 | magyarázz,~Azonban hited is felettébb együgyû,~Nincsen paszomántja
1205 2 | szemem csorgó vizén.~Gyakran felfüggeszti kínos dobogását,~Hogy nagyobb
1206 2 | hányta rám veszélyes jármait,~Felgerjesztvén bennem édes fájdalmait.~
1207 2 | volt porral rakva,~Mellyet felgyújtottak egyik részen lopva.~A híg
1208 4 | Isten nevéért a buzgóság felgyúl,~Mely annak szentsége ellen
1209 4 | pihegvén itt-ott fegyverekbe.~A felgyúlt dühösség emészteni nem szûnt,~
1210 1 | alatt nyugosznak hegyei,~Felhányt halmok nélkül hevernek mezei.~
1211 1 | Sugára a magas egekbe is felhat.~Gyémánttal tündöklik fejér
1212 3 | magasságokon sok villámlás járkál,~Felhõ szakadoz rá, s rajta árkot
1213 1 | régen tartattak majd mint félistenek?~Az Istent nem tudták, hogy
1214 2 | csendesen utaznak,~És ha a nap feljön, mély völgyekbe hullnak.~
1215 1 | Így kezd a tudomány világa felkelni,~Melybe minden dolgot egybe
1216 2 | örömmel töltötték,~Míg innen felkelvén, új kedvek nem lelték.~Ismét
1217 3 | korona, fájdalmát érezvén,~Felkiált közöttünk, panaszait tévén:~
1218 2 | tûzi mesterségre csakhamar felköltek.~Egy erdõnek alja meg volt
1219 1 | Érzékenységeim a történetektül~Ha fellármáztatnak, mint dühös szelektül,~Szívemnek
1220 2 | a veszedelmektül,~Hol a fellegbe jár, hol a mélységbe ül.~
1221 2 | Vénusnak ragadó aranyos fellege;~Mezei játékra lementek
1222 2 | szegletébõl~Jõ apróságival arany fellegébõl.~Virágkoszorúkat forgatnak
1223 1 | lármás habjaival,~Ver a fellegekhez zúgó halmaival.~ A tudomány
1224 1 | gõzölnek a tavak,~Fejér fellegekkel borongnak az havak.~Minden
1225 2 | Égõ szárnyak mentek a nagy fellegekre,~Bámulással néztek a tüzes
1226 2 | felveri halait.~Kapdos a felleghez, vicsorgatja fogát,~Dûl
1227 1 | megvakult fiának,~Fényes fellegi közt leszáll Olimpusrul.~
1228 1 | után tévelyedvén,~Felment a fellegig, mindég emelkedvén.~Mint
1229 1 | melly nem szédülhet meg,~Felleginken túlhat, s a nap alatt lebeg;~
1230 2 | lészen,~Buzgó gondolkodás fellegzik az észen.~ Egy halavány
1231 3 | Hogy a nyugodalmat köztük fellelhetem.~Hol van? Jöjjön, Nagysád,
1232 1 | Amit e világon járkálva fellelhetsz.~A teremtés könyve el van
1233 3 | szíve, hív marad szavának,~Felleli nagy tárgyát mély tudományának.~
1234 2 | jön e szigetbe, ki engem felleljen?~Hogy veszedelmembül hazavezéreljen.~
1235 3 | ember bíráját nem tudta fellelni,~Erdõkbe, hegyekbe ment
1236 3 | régen hallgatom,~És végre felleltem, hogy józan törvényünk,~
1237 2 | futásával, mint a láng, fellobban,~Ha pedig szunnyadunk, setétül
1238 1 | MÚZSÁJI után tévelyedvén,~Felment a fellegig, mindég emelkedvén.~
1239 2 | kék térségekre~Sijetnek, felmenvén a magas egekre.~Azokkal
1240 2 | hajós emberink elkezdettek félni.~Egy szomorú felleg bújt
1241 2 | nótájikat, s buja mellyek felnõ.~Az égõ erdõkbe édes szavok
1242 2 | Egy épület, templomformára felnyúlva~Állott a fáklyákkal megvilágosítva,~
1243 3 | ítél törvénye vajjon most felöllünk!~Hagyjuk el, barátom, a
1244 2 | homályos térjeken melly felõl kezdõdnek.~Mondja meg, ki
1245 1 | gyermek, aki bölcsõjébe~Feloldatván szökdös anyjának ölébe:~
1246 3 | sugárával.~A fagyos természet feloldja bölcsõjit,~Új élet s mozgásra
1247 1 | természetbül szóllj ki,~Hadd legyen felõled mindennek egy hiti.~Miólta
1248 2 | törvényt lelkemnek:~Parancsolj felõlem örök Istenemnek!~Hidd el,
1249 4 | Isten! Miképpen végeztél felõlünk?~Hogy kívánsz mindenkor
1250 2 | parasztok lármáztak,~Kik félre hercegjek pénzére vigadtak.~
1251 3 | felfelé borzasztván,~Csak félrefarolnak fogok csattogtatván,~Estve
1252 1 | úgy kuppaszkkodik, magát félrehúzza,~Mindég setétbe ül, s az
1253 1 | ábrázatja piszkos.~Szüntelen félrenéz; a világra mormol,~Valamihez
1254 3 | AMELYTÜL SUGÁROLTATIK~Látom, felrepültél Minerva egére,~Onnan alászállasz
1255 2 | De mi ellene van, aztat félreteszi.~ A lelket csupa emberi
1256 2 | tisztesség ezeket szemlélvén~Felrijad és tûnik, szárnyaira kelvén.~
1257 2 | majd megént elaltat,~Hol felrijadást tesz, hol csendesen nyugtat:~
1258 4 | lelkednek igaz ösvényére.~Ezek felsõbb részek halandó sorsunkba,~
1259 3 | melynek egy világ áldozott.~A felsõség égig ment osztán fényével,~
1260 1 | világával.~Földünknek szélirül felszökött egére,~Ûzi a setétet komor
1261 2 | gyõzze mesterségét, nem félt.~ Páris ítéletét Nóver
1262 2 | Magyarországban gyönyörûségét feltalálhatja, melyen tett álmélkodása
1263 2 | S az halandók között még feltalálhatlak?~Ki jön e szigetbe, ki engem
1264 1 | Mindenekrül gondolsz, valamit feltalálsz.~ Csudállatos elme, millyen
1265 3 | Spártában;~De meg nem maradott feltalált törvénye,~Leverte munkáját
1266 1 | BARÁTSÁG~Ha feltaláltatik köztünk a barátság,~E földön
1267 4 | angyalfejek,~Akik onnan felül rájok alánéznek,~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ ~.
1268 2 | kellemetességét is csaknem felülhaladni láttatott. Nóver, egy csudálatos
1269 2 | hajigálván szarvok.~Sok felugrásában lövetik keresztül,~S a fáknak
1270 1 | csergedez,~Nehéz egy gyermeknek felutazni ehhez.~A tenger habjai soha
1271 2 | habjait,~Fenekén álmokbul felveri halait.~Kapdos a felleghez,
1272 3 | köztünk méltóságunk.~Jól felvészed, látom, ezen törvényeket,~
1273 2 | szavára,~Akinek személyét felveszi magára,~Bécsnek lármáji
1274 3 | Aki királyságra egyszer felvétetett,~Az mint földi Isten, úgy
1275 2 | kötelességeket,~S Vénushoz felviszik asszonyi nemeket.~A nézõseregek
1276 2 | mellyébõl;~Úgy van a muzsika, felzendült hangjával,~Nem tudja, mit
1277 2 | mint a bujaságba, tüzével felzúdul.~Itt természetivel változik
1278 2 | Ezt végighallgatván, egybe felzúdulnak,~S nyájasabb dolgokra széjjel
1279 2 | szív is ha sebesíttetik,~Felzúdult tengerén lelkünk repíttetik.~
1280 2 | reményét.~A vasmacskák, mellyek feneken hallgattak,~S a köves homokba
1281 2 | tenger, szórja nagy habjait,~Fenekén álmokbul felveri halait.~
1282 2 | Kedves lármájiban a szív fenékre ül.~Olimpuson, Tróján fut
1283 3 | Aki nem hordozta homlokán fényedet?~Így kiált egy trónus nagy
1284 2 | ragyognak,~Az álmos emberek fényére mozognak.~Felkél Eszterháza,
1285 2 | Csudálván pompáját a bécsi fényesség.~ Felkél a hír ekkor sebes
1286 2 | Szemlélhedd szemeddel a nagy fényességet.~Egy világ terjedett látásod
1287 3 | seregével,~Mosolyodik reánk sok fényességével.~Kék, fejér, arany szín
1288 1 | Lopdosván a napnak bujdosó fényjeit.~Én is a természet karjaira
1289 1 | dicsõ tetszéseden.~Igazságod fényjét ereszd ki lelkedbül,~Villámlással
1290 1 | csapkod elõttem Minerva fényjével,~Kibe sok csalatott már
1291 1 | teteje fejér homlokokkal~Fénylenek a napra, s ordas kõszálakkal,~
1292 3 | Hegyeken, völgyeken, górókon fényleni.~Halmok oldalába dûlnek
1293 3 | pálcáját forgatta kezében,~Mely fénylett trónusa aranyos egében;~
1294 4 | Nincsen paszomántja és szomorú fényû.~A sok aranyozott oltárt
1295 1 | a kis madárkák csevegve ferednek.~Az hevült levegõég szüntelen
1296 2 | világunk gonoszságaival~Sok, és férehúzza magát kínjaival.~Áhítatosságát
1297 1 | születtem,~S e nagy természetnek férfi tagja lettem.~ ~
1298 3 | ez tulajdonságok,~Kik kis férfiakhoz nem mérhetik magok;~Miért
1299 1 | koros személyjébe,~Éltes férfijúhoz hasonlít színébe.~Dologra
1300 2 | meglátod magad, mint egy férget benne,~Hát alacsony lelked
1301 1 | deresült szakállán,~Havas fergeteget hoz meg fagyott vállán.~
1302 4 | Öszveölelkezve az asszony férjével,~Sok nemes ifiu kedves jegyesével~
1303 2 | kiált, levelet nyújt~Egy férjfi, ki zúgó lapátjárul felnyúlt.~
1304 3 | élvén fáradozni?~Ki mehetne férjhez, ha tökélletesen~Kívánná
1305 2 | sebes szárnyaira,~Tûnik, s fest pennája a szép papirosra;~
1306 1 | fogyasztja szívembül.~Ekként festetik itt nyughatatlanságom,~Élj
1307 1 | falai feketék, nedvesek,~Festett kárpitjai búsok és csendesek.~
1308 1 | mindenek elõtt szabadosan festhesse? Kicsoda vethet akadályt
1309 1 | illatját.~Gyémántszínre festi reggeli harmatját.~Virágos
1310 3 | oldalát,~Kín, fájdalom, harag festik aranyfalát.~Ha boldogságára
1311 1 | Barlangba rejteznek és fészekre ülnek.~Párjokat keresik
1312 2 | vitorla, játszik szeleivel,~Feszül, s gyakran pattog húzós
1313 2 | s mindég magánosok,~Itt fetrengek, Rézus! szerelmem tüzébe,~
1314 3 | méltóságos úrnak.~Te is lettél, fetrengsz s elmúlsz társaiddal,~Csak
1315 1 | melly már anyjának ölében~Fetrengvén, lehellhet éltetõ vérében,~
1316 3 | Játékra indulván földünk fiaival.~Múlik a gyep fagya, gõzölög
1317 1 | Isteni erõt ad megvakult fiának,~Fényes fellegi közt leszáll
1318 2 | kiáltok.~Nem tudják, hogy fijad szerencsétlenné lett.~Kit
1319 1 | természet végtére megindul,~Élõ fijajival munkájára mozdul.~Napunknak
1320 1 | ezelõtt~Rendes üregjébe szép fijakkal megtõtt.~Egy ideig gazdag;
1321 2 | Aki az örömöt megtiltja fijátul.~Jegyesemmé lenni Edizát
1322 4 | Kivált ha papoknak nehánkor fizetek.~Buzgóságom osztán csak
1323 2 | de adósságom ezzel nem fizetem?~Örökös rabságra átkozom
1324 1 | Bágyad, a világnak adóját fizetvén.~Mint egy asszony, ki ha
1325 1 | tetszenek,~Mintha égbe s földbe a téltül szöknének.~ Így
1326 4 | Elhagyván érettünk szülõi földetek.~Isteneiteknek irgalmát,
1327 2 | lelkünkbül.~Tûzrül, vízrül, földrül egy szempillantásba~Tesszük
1328 3 | ha körülvétetik~S égtül, földtül önnön lelkében intetik?~
1329 2 | 1772]~TUDÓSÍTÁS~Sokakban a fösvénység szokott nyughatatlanságát
1330 2 | küszködik.~Más részrül a lapály fövenyekre szalad,~És a künn heverõ
1331 1 | szelek bújdosnak repdesõ fövenyén,~Aki benne bolyong, csak
1332 2 | Mellyek állva s dûlve lakják a fövenyet.~Oroszlánok bõgnek párolgó
1333 4 | magátul áldozván,~Fegyvert fog istenét sokként magyarázván.~
1334 2 | bédugja,~S nékiülvén, testét fogaival rágja.~ „Megholt Delfén,
1335 2 | Állkapcáji között száradt fogajival~Az irtózást rágja holtak
1336 3 | ha nem lelsz-é olly éles fogakat,~Mellyek megtehessék rajtad
1337 2 | a felleghez, vicsorgatja fogát,~Dûl a kõszikláknak, széjjelveri
1338 3 | rágja törvényink csikorgó fogával.~Õ mindent régulán húz mesterségével,~
1339 2 | ember, mind lélek, mind szív foglyává lett.~És így valamikor nagy
1340 3 | borzasztván,~Csak félrefarolnak fogok csattogtatván,~Estve a faluba
1341 3 | térdeiket jegen csattogtatják,~S fogokat szájokban öszvekocogtatják.~
1342 3 | barátságunk megtész;~Énekelni fogunk érdemes létedrül,~Hadd tudjanak
1343 1 | terjedtél,~Tõlünk attól fogva mindég kerestettél.~Vérit
1344 1 | testembül,~Mellyel reményemet fogyasztja szívembül.~Ekként festetik
1345 2 | RÉZUS FOHÁSZKODÁSAI EDIZÁHOZ~E kietlenségen,
1346 2 | tenger habjával nyalatom.~ Fohászkodásaim a reggeli köddel~Öszvekeveredvén,
1347 2 | gondolataimmal,~Éretted fáradnak fohászkodásimmal.~Olvad szívem bennem, szerelmemnek
1348 2 | fájdalmamba mindég gyötrettetvén.~Fohászkodásimra a tenger zúgása~Szomorún
1349 2 | Vergõdik tüzében mindég, s fohászkodik,~Most csendesen örül, majd
1350 2 | Jakab havának 12dik napján~A fõherceg Rohán Páris kebelébül~Kikél,
1351 2 | hogy keresse kedvét,~Rohán fõherceget elhívja magához:~Biztató
1352 3 | N[emes] ABAÚJ VÁRMEGYE FÕISPÁNJÁNAK~Generális Orczy mit cselekszik
1353 2 | herceg ESZTERHÁZI MIKLÓS fõkapitányunk jövedelmeit bõv költségével
1354 2 | Nincsen hatalmadba a vér folyásával,~Lelkedet sem bírod gondolkozásával.~
1355 1 | futó vadaikkal;~Szép zúgó folyások szaladnak sok helyrül,~Vizek
1356 2 | És szunnyadott vére sebes folyásra dül.~De itt a természet
1357 2 | akarom, hogy vérem~Sebesebben folyjon. Célom el nem érem.~Mert
1358 2 | vérnek, míg meleg, szüntelen folyni kell,~S úgy gondolat repdes
1359 2 | Kijõnek rakással egy nagy folyosóra:~Szép kert mosolyodik a
1360 1 | elfúlnak.~Harsognak a zajok folyóvizeinkbe,~Farkasok ordítnak puszta
1361 1 | végtére már tévelygésedbül,~Folytassad életed Istened- s lelkedbül.~
1362 3 | szenyvedek.~Több mint öt font homok ment ki a vérembül,~
1363 2 | ismeretségével~Eget, földet fontol kis tehetségével;~Mert ha
1364 3 | út?~Cirkalmazd a szókat, fontolj minden dolgot,~Formálj,
1365 3 | elvégezted,~Bocsásd a világra fontos ítélleted,~Lásd meg, ha
1366 2 | igával.~Messze országoknak fordítja edényét,~Kéri az egektül
1367 2 | velem nem lehetel.~Bûnre fordítottad már ártatlanságom,~Elragadod
1368 4 | bölcs rendelései,~Maga ellen fordult egy oly Teremtõért,~Ki nem
1369 2 | féled reményedet,~Kínokra forgatod édes törvényidet.~Mit nem
1370 3 | Földünknek bölcseit eleget forgatom,~A természet szavát már
1371 3 | tiszteltettetett;~Vezérlõ pálcáját forgatta kezében,~Mely fénylett trónusa
1372 2 | ezerfelé szaladozott,~És a forgó tûzön néhol maradozott.~
1373 1 | emberek, mindég ezek közt forgódunk,~Mint gyertyák meggyúlunk,
1374 2 | Közöttök sokféle intések forgottak,~Mellyekkel a nézõk nyájasan
1375 2 | tûzön néhol maradozott.~E forma elmúlván, új bál következett,~
1376 3 | világosság!~Nem tudom érteni; formája, sem színe~Nincsen, melybe
1377 1 | nagy gyönyörûség látszik formájába,~De a világ éled készített
1378 2 | mozdulását.~A nézõk szemei formáján elvesznek,~Egy pisszenést
1379 1 | értem,~E szomorú völgynek formájára néztem.~Öszvenõtt bércecskék
1380 1 | Ez egy isteni kép díszes formájával,~Egyenes termete; nyájas
1381 2 | okoskodó lelkünk,~És sok rút formákkal képzelõdik bennünk.~Neki
1382 2 | nemes szabadságát,~Mellybe formálhatja józan igazságát.~Gondolkozó
1383 3 | fontolj minden dolgot,~Formálj, ahol tetszik, ott világosságot;~
1384 2 | gondolatom,~Azokat, hogy többet formáljak, elhajtom.~Miként múlik
1385 2 | törvénnyé lettek.~Miképpen formálják egymáshoz ereket,~Fejtse
1386 2 | Nincs olly ember, ki nem formálná reményét,~A nap minden szemnek
1387 2 | Gondolatot, érzést kéntelen formálnak,~S mesterségeikkel így embert
1388 1 | az ember isteni seregét~Formálni, mocskolván teremtõje egét.~
1389 1 | természetnek!~Kebeledbe miként formáltad világod?~Hol rejted s mutatod
1390 1 | dicséreteteket,~Kik a múzsák között formálták lelkeket.~Áldozatjok füstjét
1391 2 | dolognak valóságában nem formáltathatik, mert egy hazának híréért
1392 2 | Itt egy játéknézõ piac formáltatott,~Hol a szív érezni gyengén
1393 1 | csudáival kezdõdött törvényje,~Formáltatván benne a világ reményje,~
1394 3 | helyesen ítélsz.~Mihaszna formálunk annyi régulákat,~Csak pusztítjuk
1395 1 | Változása mindég újult formát mutat,~Sugára a magas egekbe
1396 1 | HARAG~Ez egy forró fazék, mellybe a tûz buzog,~
1397 2 | Ez a táncosné hirtelen forróbetegséget kap, s ifiúságának legnyájasabb
1398 1 | nyereséggel.~Erejétül tovább fosztatik napokként,~Kedve, egészsége
1399 3 | köztök még el a vadászok.~Fosztott ágaik közt látni messze
1400 1 | nevelvén adóját,~Keserûvel fõzi fel ajánlott javát.~Fogy
1401 4 | volt elõször Ábellel,~Kik frigyet akartak kötni istenekkel,~
1402 1 | Izzadtan keresi minden a friss vizet.~A megszáradt térség
1403 2 | Úgy mutatja magát, néha frissen szökvén,~S bágyadásai közt
1404 1 | kettõztetnek.~Éh szájok a fûbe széjjelharácsolnak,~Furullyája
1405 3 | engedik.~Trónusa magassan függ fenn az egekben,~Oszlopi
1406 1 | között gyakran lengedezve~Függesz, e világot gondolattal nézve.~
1407 2 | alszol, s elmélkedéseit~Függeszd fel egészlen, amikor akarod!~
1408 2 | De gondolatitul fel nem függeszthetjük.~Hogyha megrettenünk, vérünk
1409 3 | Hogy azt fülén marja, s ugy függjön a nyakán.~Hagyjék békét
1410 2 | nóta elkezdetik,~Hangja a fülekbe lassan eresztetik.~ Ekkor
1411 3 | Miért marja tövét nyavalyás fülemnek?~Egyszer olyan döfést tehetek
1412 3 | fut egér után,~Hogy azt fülén marja, s ugy függjön a nyakán.~
1413 3 | függenek juhgyapjúk,~Mellyeknek fürtjeit széjjel találhatjuk.~Talpon
1414 1 | valóságába.~Ez örök mindennek füst okoskodásunk,~Csendesen
1415 1 | formálták lelkeket.~Áldozatjok füstjét ne lopd oltárokrul,~Tisztelettel
1416 2 | éjjelének.~A faluk, várasak füstölgötték széjjel,~Terjeszteni kezdte
1417 2 | serege,~Megzendült az erdõ, füstölt Fébus ege.~Kacagás, kiáltás
1418 1 | szomorúan bujkál fala körül.~Füstös köd terjedett széjjel el
1419 1 | énekelvén.~Alattok a szántók fütyörészve járnak,~S iga-marhájokra
1420 1 | szél zuhogása nem hallik füveken,~Nemigen zöröghet a faleveleken.~
1421 1 | jegesek.~Zúzmarával húznak be füveket, fákat,~Hideg ködök fedik
1422 1 | van kiderült ideje,~Zöld füvekkel borult játékos mezeje.~Virági
1423 1 | által örvényes folyását.~Füzesei mellett sétáltam magamba,~
1424 3 | avarral szõrösök,~S hová még fújhatnak, párájok csipõsök.~Leolvadt
1425 1 | csatáikkal.~ Észak talán azért fújta ki fajzatit,~Hogy verjék
1426 2 | száj nyala.~Csendes szelek fújtak bé az ablakokon,~Mosolyodás
1427 4 | jajgatást,~Sok keserves nyögést, fuldokló kiáltást~Ide s tova futva
1428 3 | Másik a bujaság tengereibe fúlt.~Ez a dicsõséget közöttünk
1429 1 | fûbe széjjelharácsolnak,~Furullyája zendül köztök pásztoroknak.~
1430 2 | mennyit kértem!~Halld meg futásodba sóhajtásaimat,~Ne vesd meg
1431 2 | Tudom, hogy én vagyok oka futásodnak,~Koporsója lettem mérges
1432 3 | Egy kis tûz vezérel, hogy futhassak térjén;~Ennek világánál
1433 1 | dühös habokon serénységgel futhatsz,~Szörnyû bérceinkre sebességgel
1434 2 | partinkat mint veszettek futják.~Erre repíttetett Rézus
1435 1 | szüntelen mozog,~Látszik, hogy futkároz s erdõk hegyin lobog.~Közte
1436 2 | kihajtott vérinek folyását:~Hogy futkos páránkkal az éltetõ lélek?~
1437 1 | Nem nyughatsz, mindenkor futkossz a világon,~Felakadsz, repdesvén,
1438 2 | gyönyörködtethetel,~De ha hozzád futok, velem nem lehetel.~Bûnre
1439 2 | pusztát lát, valamerre fordul,~Futosó elméje egész világot dúl.~
1440 2 | rendesen viselvén,~Szó nélkül futostak, céljokat jelentvén.~Közöttök
1441 2 | szerelmébe füvet, fát kérdezne,~S futosván, az égnek, földnek esedezne;~
1442 2 | A szívem véremnek ereibe futott,~Halálos gyötrelmem egészlen
1443 2 | Mellyet hogy elhagyjak, hajóra futottam.~Annyi kínt éreztem, amennyit
1444 3 | osztán aztat kedvelli, kit te futsz,~Mondd néki: tárgyod rút,
1445 4 | fuldokló kiáltást~Ide s tova futva hallott ki-ki széjjel,~Mely
1446 1 | minden; sikoltnak az erdõk.~Fúvások hányatnak a kietlenségen,~
1447 1 | zöldes öltözetét,~Virágokkal fûzi körül nagy kebelét.~A nap
1448 2 | nyugtat:~Mintha szárnyat fûzne a szív érzésébõl,~S repülni
1449 1 | Gondolataimbul elmém szárnyat fûzött,~Felkölt, repíttetett, s
1450 3 | ragadván.~Szívünknek érzési fûzzék szárnyainkat,~Barátság élessze
1451 3 | B[essenyei] GY[örgy] G[enerális] B[áró] ORCZY ÕNAGYSÁGÁNAK,~
1452 2 | Bétöltött minden részt a szörnyû gágogás,~Zúgatta az erdõt sok lármás
1453 1 | madaraikkal,~Csördülnek gallyai futó vadaikkal;~Szép zúgó
1454 2 | szépen ölelték magokat.~Sûrû gallyaik közt hosszú utak nyúltak,~
1455 1 | tajtékjait formálja közepén,~Sok gallyak s levelek ballagnak a színén.~
1456 1 | oltalmaznák,~Szomorún öltötték gallyjokat egymásba,~A völgyre úgy
1457 3 | szõri a száraz teheneknek,~Ganéjos még inok a boglyos ökröknek,~
1458 2 | maradok~BESSENYEI GYÖRGY~gárdahadnagy~ ~
1459 1 | szomorún csavarog.~Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég,~Kiknél
1460 2 | seregek követik,~Mellyek gazdagságát közöttünk hirdetik.~A Magyar
1461 3 | nyúzott dögbõrök repdesnek.~A gazdák mindenütt tolvajozzák õket,~
1462 3 | ABAÚJ VÁRMEGYE FÕISPÁNJÁNAK~Generális Orczy mit cselekszik velem?~
1463 2 | színét csak lelkembe képzem,~Gerjesztett tüzemet ellankadva érzem.~
1464 1 | csendesen hallgatják.~A páros gerlicék szárnyok csattogtatva,~Repdesnek
1465 3 | már mezeinken jármokban görbülvén,~Húzzák ekéjeket, sok barázda
1466 1 | trónusát,~S karjaira vette görög Homérusát,~Ott jelen meg
1467 3 | S megégetünk vele sokat gondainkbul.~Nézzük dühösködni embertársainkat,~
1468 4 | ember, ki csak okoskodol,~S gondolataidba szüntelen hánkódol,~Tudjad,
1469 2 | ki-ki érzi magába, melyrül gondolataimat, e következõ részbe, csak
1470 1 | esvén érzékenységemnek.~Gondolataimbul elmém szárnyat fûzött,~Felkölt,
1471 2 | esedezésem.~Képzelõdéseim gondolataimmal,~Éretted fáradnak fohászkodásimmal.~
1472 2 | szüntelen süllyedvén.~Csupa gondolatbul készíti csatáját,~Mellyet
1473 2 | fetrengve e kövekhez szóllok,~De gondolatimmal lábaidhoz hullok.~Édes s
1474 1 | játékpiac elõtte, melyen gondolatit érzékenységünkkel együtt
1475 2 | amoda elvezérelhetjük,~De gondolatitul fel nem függeszthetjük.~
1476 2 | titkosan érezünk,~Benne gondolatnál egyebet nem lelünk,~Az érzékenységek
1477 1 | közt csapdosó villámlás.~Gondolatod dörög, vele a szív habzik,~
1478 1 | Imádjad nagy voltát csak gondolatodba.~Úgy nézd ezt, mint léted
1479 1 | Fövenyes lapályján, és gondolatomba~Szüntelen neveltem gyönyörûségemet,~
1480 1 | Mit láttam, megtartom azt gondolatommal.~~Erre választ nyertem,
1481 2 | akadály nélkül lél.~Valaki gondolhat, a természettel szól,~Szülessék
1482 1 | verseim alább magyarázzák, nem gondolhattam. Szomorúnak írom, de ennek
1483 3 | józan törvényünk,~Akármit gondoljunk, csak örök Istenünk.~Egy
1484 2 | hallgatássá lészen,~Buzgó gondolkodás fellegzik az észen.~ Egy
1485 2 | dobogása;~Nyájas szigetekbe áll gondolkodása.~Szerelem; vitézség ragadja
1486 1 | völgyre úgy néznek mély gondolkodásba.~Ennek mélysége szép épületet
1487 2 | forgatnak egymással.~ A gondolkodások érte megtévednek,~S isteni
1488 2 | írni, hogy azokba minden gondolkodó és érezni tanult embertül
1489 2 | nem vehet.~Igazságot kíván gondolkozásába,~S úgy szab törvényeket
1490 1 | utazásábul,~Törvényeket szülvén gondolkozásábul.~Mózes Istenével magát jóra
1491 2 | folyásával,~Lelkedet sem bírod gondolkozásával.~ A vér a léleknél hatalmunktul
1492 1 | bújokba,~Hullatják levelek gondolkozásokba.~Mellyek, hogy szárazak,
1493 2 | keresztyénségünk miként gondolkozik,~S az Úrnak micsoda módokon
1494 1 | csendességével,~S mintha gondolkozna, ollyan menésével.~Sárga
1495 1 | Alatta sok fejér papok gondolkoznak,~Kik imádságokkal szüntelen
1496 2 | formálhatja józan igazságát.~Gondolkozó lélek, végy fel karjaidra,~
1497 2 | Hogyha nehézségrül titkon gondolkozunk,~Amikor akarjuk, mindjárt
1498 1 | s ne bántsd akaratját.~Gondolkozz józanon, vezéreld életed,~
1499 4 | vadak, másokat ne vérezz.~Gondolkozzál léted belsõ törvényére,~
1500 3 | Nagysád magánosságomban,~Hadd gondolkozzam itt hazámon magamban.~Valamerre
1501 1 | Nézzük e világot, s írva gondolkozzunk,~Örök Istenünkkel titkon
1502 2 | Mindent érzett, látott, gondolt és hallhatott.~Nem tudta
1503 1 | haszontalanságom belõle ne gondoltatnék. Melyre nézve, csak az arra
1504 2 | okbul sijet úgy utánnunk,~Gondoltuk, nem lehet érte megállanunk.~
1505 3 | Édes érzés nélkül hiába gondolunk,~Ha nincs igaz szívünk,
1506 1 | nádakra, bércekre nyomulnak.~A gondos természet megfáradt, szunnyadoz,~
|