1-cseme | csend-erolt | erome-gondo | gonos-igyek | illat-kitol | kiuzz-megvi | megy-oltal | oltar-szaka | szala-teste | testu-vezer | vezet-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3011 2 | elkészíti magát.~Magyarországnak megy pompás seregével,~Egy kis
3012 1 | széjjelfolyó erén.~A magas egekbe mégy repüléseddel,~A mélységbe
3013 3 | ország,~Természetben lakik, s megyéje egy világ~Egészen, amelynek
3014 2 | Istenhez mindég természetbül megyünk,~E világnak akármelly részébe
3015 2 | tört Diána pusztító serege,~Megzendült az erdõ, füstölt Fébus ege.~
3016 2 | nézésivel.~A fák levelei néha megzördültek,~Mert itt-ott reggeli szelek
3017 2 | Az érzékenységek bennem megzsibbadnak.~Rézus! Rézus! hova tûnsz
3018 3 | kellene élvén fáradozni?~Ki mehetne férjhez, ha tökélletesen~
3019 2 | Értek égy érzékeny szív melegszik és hül.~A játék végzõdvén,
3020 1 | soros rendekkel.~Hevernek mellettek izmos asztagjai,~Eldûltek
3021 3 | Karjaim szorulva fáradnak mellettem,~Mennyiszer kell bánnom,
3022 2 | Erre repíttetett Rézus el mellõllem,~Kit a tengereken fel nem
3023 2 | fejébül eressze hirtelen mellyébe!~Így a léleknek is képzelõdéseit~
3024 2 | repülni akarna az ember mellyébõl;~Úgy van a muzsika, felzendült
3025 3 | érzésedbe,~Hogyha kifuthatott mellyedbül versedbe.~Édes érzés nélkül
3026 2 | Vénusoknak mosolygó szemek lett,~Mellyekbe Kupidó ezer nyilakat tett,~
3027 1 | madarak zengenek ezentúl,~Mellyekbül a puskaszóra sok aláhull.~
3028 1 | személyjébül,~Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.~Édes titok tetszik
3029 1 | elolvasván kétképpen értettem.~Méltatlanul hányod rám a dicséretet,~
3030 1 | verseimbül ítéltessék meg, mely méltó mentséget tettem érdemetlen
3031 2 | Nemes tekintetén látszik méltósága:~Lebeg szemöldökén édes
3032 2 | hatalom nem ítélheti~Itt méltóságárul szólok a léleknek,~S azért
3033 2 | nevekedik.~Nézi világunkat nagy méltóságával,~Tanácskozik titkon nemes
3034 3 | Nem irkálok most én külsõ méltósághoz,~De csak titkon szóllok
3035 3 | véllünk szóllasz, hagyd el méltóságod,~S mutasd Minervában hozzánk
3036 3 | Megbocsáss, nem hívlak méltóságos úrnak.~Te is lettél, fetrengsz
3037 3 | tûnik s mindent feldúl.~Méltóságot visel dicsõ törvényiben,~
3038 3 | csak emberi érdem köztünk méltóságunk.~Jól felvészed, látom, ezen
3039 3 | S nem látunk sok dolgot, melyben vakoskodtunk;~Az írásnak
3040 4 | elhitettethetik.~Világunk mélyébe alásüllyed lelked,~Befed
3041 1 | zörgenek zöld s fejér levelek,~Melyeken csak lassan bujdosnak a
3042 1 | belõle ne gondoltatnék. Melyre nézve, csak az arra ismét
3043 2 | szabadságát ki-ki érzi magába, melyrül gondolataimat, e következõ
3044 1 | Ahonnan lecsapván, térjen, mélységeken~Poklokat is talált Akheronnak
3045 1 | magas egekbe jár mint a mélységen,~Tûz, víz, fagy, setétség,
3046 3 | Szegletekben lappang, s fut völgyek mélységén.~Fijai éjszaknak tájára
3047 1 | mintha gondolkozna, ollyan menésével.~Sárga tajtékjait formálja
3048 2 | dicsõ kútfejéhez.~Eredj! menj utánna, verd le az egekbül!~
3049 3 | nagyon törõdni a sorsán.~Hadd menjék, látom, hogy sok bolondok
3050 3 | marják.~Hagyjuk el, hadd menjen a világ magába,~Melynek
3051 4 | Nincs olyan kegyelme, ha ménköve kisül.~Ti a békességnek
3052 4 | Lángot, füstöt szórtok ménköveitekkel,~Ragadoztok, dúltok isteneitekkel.~
3053 4 | Elfelejtettétek, s csak égõ ménkövét~Hoztátok el közénk, mellyel
3054 2 | Setétség, villámlás, csattogó mennydörgés,~Háborodott tenger, dúló
3055 2 | Villámlás csap belé néha mennydörgéssel.~Az ég és tenger költ ellenünk
3056 3 | egében;~Így e magasságban mennydörgést okozott~A búsulás, melynek
3057 1 | lelkedbül,~Villámlással verj le mennydörgõ egedbül.~Mutasd az embernek,
3058 4 | Irgalmasság nélkül mindég mennydörögtök,~Szerencsét hirdettek, szüntelenül
3059 3 | érzés csergedez szívedbül,~Mennyei villámlás csapkod ki lelkedbül.~
3060 1 | bérceinkre sebességgel hághatsz.~Mennyet, földet, poklot, tengert
3061 3 | szorulva fáradnak mellettem,~Mennyiszer kell bánnom, mit kéntelen
3062 2 | Háborodott tenger, dúló mennykõ égés.~Mennyi veszedelem
3063 3 | zörög,~Ne csudáljuk néha, ha mennyköve dörög;~Reá sok csatáit a
3064 1 | magasságba emelik Jupitert,~Ki mennyköveivel a halandókhoz vert.~Tûznek,
3065 1 | földön egészlen egy kicsiny mennyország.~ ~
3066 4 | Vagy akarom, vagy nem, mennyországba menek,~Kivált ha papoknak
3067 3 | is régen a halandóságban~Mennyországot akart csinálni Spártában;~
3068 2 | elbúsulásomba a tengerhez mentem,~Néztem a hajókat, miként
3069 1 | ítéltessék meg, mely méltó mentséget tettem érdemetlen dicséretemre.~
3070 1 | jár a látás köztök.~Alig mer itt a szív magátul érezni,~
3071 2 | partokhoz, futván tajtékjival.~A meredekségbe szomorún ütközik,~Mellynek
3072 2 | tüzemtül, lelkemet tévesztvén,~Méreg a levegõég lehellésembe,~
3073 2 | S annyi édességbül kínos méreggé lett.~Ah, csak szerelem
3074 2 | kínos tárgyra tettem!~ Nem merem gondolni volt nyájasságomat,~
3075 2 | a természet gyúlasztott mérgébe.~Klastrom ez, amellybe miattad
3076 4 | hazudtolja,~Áldozattételét mérgesen vádolja.~Ki-ki tüzesedik,
3077 3 | szörnyû nagy ereje,~Nagyon mérgesülvén fejében veleje:~Nagysád
3078 4 | a föld kereksége,~Kinek mérhetetlen titkába mélysége~Mindenkor
3079 3 | Kik kis férfiakhoz nem mérhetik magok;~Miért vészen engem
3080 2 | hibámat halálomig sírom.~Merjem-é remélni, Atyám! hogy láthatlak?~
3081 1 | reményljek ifiúságommal?~Merre induljak el kis tudományommal?~
3082 3 | MAGÁHOZ~Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?~Hol voltam?
3083 3 | egészség,~Békességes élet és mértékletesség,~Minden, valamit e bajos
3084 2 | erõs vitézeket,~Keresi a mesélt régi isteneket,~A hajdani
3085 2 | Mellynek szép csengése messzére kihallott.~Az evés itt múlván,
3086 2 | bennem meghül.~ A tenger messzérül, fáradt habjaival~Utaz e
3087 2 | Küszködvén látásom már a messzeséggel,~Sejtém, hogy egy hajó jön
3088 1 | PÓP! emberi nemünk érdemes mestere,~Te legyél lelkeddel elmémnek
3089 2 | természet munkájává lettél,~Erõs mestereden hatalmat hogy vettél?~Igazság,
3090 3 | Ti zaklató elmék, lármázó mesterek,~Irigy tanácsosok, szövevényes
3091 2 | az éltetõ lélek?~S miként mesterkedik bennem, amíg élek?~Mit kíván,
3092 2 | érzést kéntelen formálnak,~S mesterségeikkel így embert csinálnak.~Munkájok
3093 2 | Fejtse meg a tudós mély mesterségeket.~Haszontalan ezek titkáért
3094 2 | elõtt,~Melly salétromtûzzel mesterségesen tölt.~Egy ágyú bõdül el,
3095 2 | élt,~S hogy valaki gyõzze mesterségét, nem félt.~ Páris ítéletét
3096 3 | fogával.~Õ mindent régulán húz mesterségével,~Kiált, de nem érez édessen
3097 1 | Mostani életem tele mesterséggel,~Kívánságiban él, kínos
3098 2 | járása a természet elsõ mesterségnek kellemetességét is csaknem
3099 2 | csendesen ettek,~S tûzi mesterségre csakhamar felköltek.~Egy
3100 1 | Sárgulván pusztulnak kirablott mezeink.~Bágyadnak a füvek, fejeket
3101 1 | Farkasok ordítnak puszta mezeinkbe.~Megholt a természet; temetése
3102 3 | boglyos ökröknek,~Kik már mezeinken jármokban görbülvén,~Húzzák
3103 1 | füvekkel borult játékos mezeje.~Virági lobognak kiesült
3104 2 | lett,~Kebelünkbe mérget és mézet élesztett.~Egész Bécs csudálta
3105 1 | romoljanak fagyosult szelétül.~Mezõ térséginkrül pusztulnak
3106 1 | Erdõs hegyek s völgyes mezõk közzé érünk.~A természet
3107 1 | helyrül,~Vizek a virágos mezõkön elterül.~Itt a füvek között
3108 2 | kezdte szárnyait az éjjel.~A mezõn legelõ barmok bõgni kezdtek,~
3109 4 | lélek látni jól akarta,~Mely miatt világunk magát annyit marta.~
3110 2 | elvesznek,~Egy pisszenést sehol miatta nem tesznek,~Csendes nótájára
3111 3 | hogy egy király felettünk miben ül;~Nyer-é hatalmával, hogy
3112 3 | vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?~Hol voltam? s hogy
3113 3 | hol alacsonyságod?~Amit mielõttünk helyesnek tartottak,~Közzülünk
3114 2 | álmos sétálás tétetett,~Mig Bakhussal Vénus erõbe jöhetett.~
3115 2 | Elviselhetetlen lett tovább életem,~Mihelyt szerelmemnek tárgyát elvesztettem.~
3116 4 | istenetek~Részirül nem jöttek mihozzánk követek.~Azért törvényt,
3117 1 | vezérelvén, ugyanazokat mindenek elõtt szabadosan festhesse?
3118 2 | Így Istenünk bíró lehet mindeneken,~Ki csendesen nyugszik a
3119 2 | Egy itt az isteni jóság mindenekkel.~Parancsoljon a te véred
3120 1 | tengert öszvejárkálsz,~Mindenekrül gondolsz, valamit feltalálsz.~
3121 2 | rajtam nyögve szemlélhetek,~Mindenem fáj, s reményt tovább nem
3122 2 | mindenütt kinyilatkoztatta,~ mindenen szabadon ítélhet~Minden
3123 1 | Mikor származását hányja mindenfelõl?~Magyarázza meg LOK, melly
3124 1 | Gyönyörûségünkbül buzog fel csömörünk,~Mindenkoron búra változik örömünk.~Gyermeki
3125 1 | Nézzed e világot, tanácskozz mindennel,~Csak ne háborodj meg soha
3126 4 | más-más urat magyarázunk,~Noha mindnyájan egy Istenre vigyázunk.~Az
3127 1 | Karácson havának 12dik napján~Minek van az elme egyébért, hanem
3128 4 | ellen erõszakokat tett,~Minekelõtte még meghatározhatja,~Hogy
3129 3 | el méltóságod,~S mutasd Minervában hozzánk barátságod.~Tudod,
3130 1 | karjaira esvén,~Mozgok; Minervának egével lehellvén.~Csak éltem
3131 4 | urának,~Ki részeivé tett minket irgalmának.~Nem szólhat
3132 2 | pénzére vigadtak.~Kétezeren mintegy lehettek számokban,~Ettek
3133 1 | nekem inkább hízelkedett, mintsem azt úgy ide tehetném; hogy
3134 2 | melly róla hallatik;~S mire szülte köztünk nemes szabadságát,~
3135 4 | sok égõ gyertyát, mikor misét hallunk.~Hát a sok gyönyörû
3136 2 | tönéneteket tkozza bûntelen.~ Mivé lett örömöd, édes s keserves
3137 2 | ezúttal is csekélységet mívelni nem lehetett: mind királyunk,
3138 3 | Áldom ez esettel parnassusi mívem.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3139 2 | Rettegem, ölelem világi mívemet.~A szentség elõtt itt reményemet
3140 3 | Ezer akadályjit találja mívének.~Ha pedig törvényit igazán
3141 1 | isteni seregét~Formálni, mocskolván teremtõje egét.~ HOMÉRUS
3142 2 | így alá közülünk az eget?~Mocsokkal illetném dicsõ Istenemet,~
3143 2 | csendesen keressük,~A tolvaj módikat gonoszságin lessük.~Magyarázzunk
3144 3 | törvényt szabnak minden vett módiknak.~Õk rontnak, építnek cselekedetinkben,~
3145 3 | vakoskodtunk;~Az írásnak módja, nyelv, gondolat, szokás,~
3146 2 | gondolkozik,~S az Úrnak micsoda módokon áldozik.~Majd meglátod magad,
3147 2 | reám az Istenség.~Bûnösnek mondatom, ha rád gondolkozom,~Mert
3148 1 | ARISTOTELES is mért nem mondhatja meg,~Hogy mint teremt újra
3149 3 | tekintesz: sunda, te azt mondod,~Elmégy tülle; de más megszereti,
3150 1 | ég titkába belátott, azt mondta.~Új tudományokat formált
3151 4 | A MONTEZUMA LELKE AJAKAIRUL~Egeknek
3152 1 | MORDSÁG~Ez egy boglyás paraszt,
3153 1 | zöröghet a faleveleken.~Csak mormolva szalad a száraz ágakon,~
3154 2 | elõre örülte,~Játék, tánc, mosolygás mulattak körülte.~A játékpiacnak
3155 2 | szépségnek kellemetessége~Mosolygott személyén, mellynek gyengesége~
3156 2 | fújtak bé az ablakokon,~Mosolyodás játszott s szép ajakakon.~
3157 2 | testét.~Nedvesült szemei fél mosolyodással,~Sok édes titkokat forgatnak
3158 1 | láttam napunk sugárával.~Mosolyodni kezd az hajnal világunkra,~
3159 2 | Delfén lankadva hágását,~S mosolyodva teszi elsõ mozdulását.~A
3160 3 | dicsõ törvényiben,~Szerelem mosolyog édes érzésiben.~Amit természeti
3161 3 | árkot csinál.~Így sírás is mossa a trónus oldalát,~Kín, fájdalom,
3162 3 | válasszát.~A világ, mint ágyban, mozdítja részeit,~Dörzsölvén kezével
3163 1 | Élõ fijajival munkájára mozdul.~Napunknak sugára terjeszkedik
3164 2 | S mosolyodva teszi elsõ mozdulását.~A nézõk szemei formáján
3165 2 | homokba mélyen kapaszkodtak,~Mozdulnak álmokbul a sok rángatással,~
3166 1 | valóságod?~Ez az örök erõ magába mozdulván,~Széjjelterjeszkedett a
3167 1 | érvén.~Homérust tévesztve Mózesre találok,~Ennek dolgaiba
3168 1 | csendes,~Ritkán mosolyodik, de mozgása rendes.~Így kezdte az ember
3169 3 | feloldja bölcsõjit,~Új élet s mozgásra hozván csemetéjit.~Meghevült
3170 2 | karjait,~A bágyadt szerelem mozgatja tagjait.~Így mint kedves
3171 3 | Amíg e világba széjjel mozoghatunk,~Szüntelen dolgozván, éreztessük
3172 2 | Az álmos emberek fényére mozognak.~Felkél Eszterháza, kacag
3173 3 | mind szenyvedés, árnyék s mulandóság.~ ~
3174 3 | embertársainkat,~Értsünk egyet vélek s múlassuk magunkat.~Elfáradt az eszem
3175 1 | mind kies gyönyörûség.~Így mulat a tavasz vidult életünkkel,~
3176 3 | Szerencsés, ki ezek javával mulathat.~Mind árnyék elõttem, mit
3177 2 | Aki itt lehetett, kedvvel mulathatott.~A vadászsereg így végre
3178 2 | Sem egyik, sem másik nem múlatja dolgát,~Az Isten s Természet
3179 2 | Bécsbõl Eszterházára magát mulatni kifut.~ Szent Jakab havának
3180 2 | Mikor Bécs Delfénjén ekként mulatozna,~S személyének annyi hív
3181 2 | Eszterháza, kacag örömével,~S új mulatságot kezd nyájas seregével.~Vadászatra
3182 2 | amint tetszett, magát úgy múlatta,~Örömét mindenbe könnyen
3183 1 | benne mind szüntelen derül.~Mulattathat mindent, játékával nyájas,~
3184 1 | elõkap, mindenre ránevet,~S mulattatja magán a vidámult szívet.~ ~
3185 1 | alatt csendesen lebegvén,~Mulattatnak mindent szépen énekelvén.~
3186 2 | ritka kedvességét.~Ekként mulattatta Delfén a szíveket,~Formálván
3187 1 | Vidám szíveinkkel vég nélkül mulattunk.~Már most természetünk nevelvén
3188 1 | Repdesnek felettek magokat mulatva.~Vidámul a Tisza turbékolásokkal,~
3189 1 | mindenütt van,~Éljünk vagy múljunk bár, megmaradunk abban.~
3190 1 | újulását.~Napjait, hogy múlnak, titkosan siratom,~Folyt
3191 2 | messzére kihallott.~Az evés itt múlván, játéknézõ helyre~Kelnek
3192 3 | Ha okos, erejét mutassa munkában,~S ne lármázzon széjjeljárván
3193 2 | Taníts meg magadba dicsõ munkáidra.~Tévedt világunknak részeg
3194 3 | AZ EMBERI NEMNEK MUNKÁIRUL~Nézzed a sok embert együtt,
3195 3 | tett országunkban?~Ki látta munkáit még magyar hazánkban?~Rágalmazásival
3196 3 | Mellyeket aki nem követ munkájában,~Öröködött átok s ostobaság
3197 1 | megindul,~Élõ fijajival munkájára mozdul.~Napunknak sugára
3198 2 | érzése.~Te, ki a természet munkájává lettél,~Erõs mestereden
3199 3 | mégis jól érzem küszködõ munkájit,~Nem gyõzvén csudálni kiterjedt
3200 2 | mesterségeikkel így embert csinálnak.~Munkájok szaporább vagy csendesebb
3201 1 | nekem küldtél,~Olvasott munkámrul hibásan ítéltél.~Mint a
3202 2 | fejünkbül,~Elhajtjuk szabadon munkánkat lelkünkbül.~Tûzrül, vízrül,
3203 2 | terjeszti~A földet, álmábul munkára éleszti.~ Ediza okozza
3204 1 | élelmet.~Süti a nap heve mezei munkásit,~Hallhatni sok sarlók sebes
3205 3 | tiszteletet:~Ha okos, erejét mutassa munkában,~S ne lármázzon
3206 2 | húzzák magok,~Óriás termetet mutatnak testekbe,~Csattog és ordítoz
3207 2 | csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Párizs- és Londonban
3208 1 | formáltad világod?~Hol rejted s mutatod felsõ valóságod?~Ez az örök
3209 1 | életemnek kezdetinél egyebet nem mutatok. Engednék a kegyelmes végezések,
3210 1 | lehellvén.~Csak éltem formáját mutatom versemmel,~Most kezdek gondolni,
3211 1 | gondolatjait a Parnasszus Múzsáinak kellemetességekkel nem rajzolhatta.
3212 1 | teremtõje egét.~ HOMÉRUS MÚZSÁJI után tévelyedvén,~Felment
3213 1 | érdemelik dicséreteteket,~Kik a múzsák között formálták lelkeket.~
3214 2 | tegyen érzékenységébe.~A muzsikahangnak csendes zengésétül,~Kedves
3215 2 | tántorogtak.~Orfeust kiáltják szép muzsikájával,~Hogy ismét újítson nótája
3216 2 | indulván.~ Ebédjek elmúlik, muzsikát kezdenek,~Az aranyas szobák
3217 1 | pusztulnak a vadak,~Erdõre, nádakra, bércekre nyomulnak.~A gondos
3218 3 | gyermekét mindenben?~A természet nagyot, kicsinyt, szépet, rútat,~
3219 3 | kegyelmébül én is ember lettem,~Ki Nagysádtul soha még eszet nem vettem;~
3220 4 | szenyvedt is magzatjok.~Õket a nagyvilág továbbá követte,~Mely örök
3221 2 | kiált belõled a lélek,~Van nálam fõbb erõ! így szóllasz,
3222 2 | vádolom.~Ha meghalok, s nállam szerencsésebb ember~Lesz,
3223 2 | gyermekem, hogy még jobb barátod~Nállamnál a földnek színén nem találod.~
3224 1 | Kívánságok mindég láncon hever nálok.~Ezek laknak az írt mély
3225 4 | aranyozott oltárt látod nálunk,~S a sok égõ gyertyát, mikor
3226 2 | Az örök Istenség, mint napfény s természet,~Minden teremtésre
3227 1 | változván kérem újulását.~Napjait, hogy múlnak, titkosan siratom,~
3228 2 | bujdoshatja az egeknek fényét.~Napját mint hozza fel égõ sugárival,~
3229 4 | Másik tanácskozik érted napkelettel.~Ez éjszakra kiált: amaz
3230 2 | egy hegyen.~Nemdenem egy napnál néznek-é mindketten?~Kicsoda
3231 1 | állandóul maradok.~B. Gy.~Amint napnyugotra Posonbul kitérünk,~Erdõs
3232 1 | Erejétül tovább fosztatik napokként,~Kedve, egészsége enyészik
3233 2 | egészségébe.~ 14dik napján~ E napon délelõtt csak sétálást tettek;~
3234 3 | hasadni szemlélvén~Várja a víg napot, mindég énekelvén,~Kedvei
3235 1 | fijajival munkájára mozdul.~Napunknak sugára terjeszkedik rajta,~
3236 2 | Titkos szemeikbe tüzök nedvesedett,~Hová a kívánság lopva elegyedett.~
3237 1 | Aláment falai feketék, nedvesek,~Festett kárpitjai búsok
3238 1 | egy kútfõ, melly mindent nedvesít,~Szüntelen változtat, öl
3239 1 | természetet,~Magyarázza NEFTON az örök nagy rendet.~Mi
3240 2 | érezni gyengén taníttatott,~Negyedik Henriket vadászva játszották,~
3241 4 | menek,~Kivált ha papoknak nehánkor fizetek.~Buzgóságom osztán
3242 2 | iránta tehetjük.~Hogyha nehézségrül titkon gondolkozunk,~Amikor
3243 2 | általadja serény kormányának.~Nékidûl szokása szerint a tengernek,~
3244 1 | kebelekbe vinni,~Törvényed ott nekik nem lehet meghinni.~Eget,
3245 2 | halál; sírjába bédugja,~S nékiülvén, testét fogaival rágja.~ „
3246 4 | cselekesztek.~Ha pedig e dúlást nektek parancsolta,~Nem isten,
3247 2 | képzelõdik bennünk.~Neki is, mint nekünk, éjjele támadhat,~Mellybe
3248 1 | Istenségével.~Ez az erõ, nékünk úgy tetszik, sehol sincs,~
3249 2 | szalad; amaz áll egy hegyen.~Nemdenem egy napnál néznek-é mindketten?~
3250 3 | verseid csudállom,~Igen nemesen írsz, ez igaz, s megvallom,~
3251 2 | nem ivott, hanem falt.~A nemessereg ezt sok ideig nézte,~De
3252 2 | érzékenységekkel.~Ezek után német komédiásokat~Néztek, kik
3253 1 | zuhogása nem hallik füveken,~Nemigen zöröghet a faleveleken.~
3254 3 | AZ EMBERI NEMNEK MUNKÁIRUL~Nézzed a sok embert
3255 4 | tett sok kérdezkedés~Emberi nemünket véribe keverte,~A széles
3256 3 | de hallgat, dolgozik~S nemzete javain híven fáradozik.~
3257 3 | tartsunk tanácsokat minden nemzetekkel.~A fõ tanácsosok titkos
3258 2 | Megvivén bánatom búsult nemzetemnek.~Ah! ha tudná minden, micsoda
3259 3 | kínozza Nagysád a magyar nemzetet,~Ne kérjen erõvel tõle tiszteletet:~
3260 1 | Akheronnak partján,~Bámítván nemzetét a Setétség Atyján.~Így kezd
3261 3 | támadt, végre kiált,~Az õ nemzetsége, melyet porban talált.~A
3262 2 | lehetett: mind királyunk, mind nemzetünk dicsõsége kívánta, hogy
3263 2 | végbevitelére természet szerint nemzetünkbe sehol olyan hely nem lehetett,
3264 4 | nézd tévelygésit ily sok népeidnek.~Egyik nyugotra fut, hogy
3265 3 | Oszlopi rejteztek a lármás népekben.~Ha háború indul; baj ülni
3266 1 | Öldökli mérgével a tévedt népeket.~Neptúnus megindul búsult
3267 3 | mond, lábomnál nyögését népemnek,~Érzem is fájdalmát titokba
3268 3 | Lármát, csatát hallasz népes világunkban,~Hol annyi különbség
3269 4 | Fegyverével vesztvén ennek sok népét is.~Mikor spanyol tûzzel
3270 2 | kis világot hord francia népével.~Hátrahagyja hamar Bécsnek
3271 1 | ismérkedtél hát meg minden néppel?~Honnan jött Mahomet elõ
3272 1 | mérgével a tévedt népeket.~Neptúnus megindul búsult tengerein,~
3273 1 | gyötrettetik,~Mégis templomába neve tiszteltetik.~ Márs kezd
3274 3 | Neved nagy hazánkban már halhatatlan
3275 2 | hogy a Párizs- és Londonban nevekedett francia kívánság Magyarországban
3276 2 | Mellybe gondolatot újonnan nevelek.~Mint az Óceánus habjait
3277 1 | S hol van egy plántának nevelõ élete?~ ARISTOTELES is
3278 1 | és gondolatomba~Szüntelen neveltem gyönyörûségemet,~Részegítvén
3279 1 | mulattunk.~Már most természetünk nevelvén adóját,~Keserûvel fõzi fel
3280 3 | hozván vélekedésinkben.~Nevessük bajait némely társainknak,~
3281 3 | gyalázatra, átkozza nagy nevét,~Nevetik, csúfolják jobbágyai
3282 3 | hánykódva~Nyögök s majd nevetek, élvén sohajtozva.~Felettem
3283 2 | sehol nem lehet rabsága.~Nevetem az egész világ ítéletét;~
3284 3 | Dolgainkat véled együtt nevethetjük;~A világ magában igen nagy
3285 2 | voltunk törvényivel magát,~S neveti egy orvos kínos okosságát.~
3286 3 | gyalázatra, átkozza nagy nevét,~Nevetik, csúfolják jobbágyai tettét.~
3287 2 | Délre ki-ki hazafordul nevetkezve.~Asztalhoz ülnek le, beszélik
3288 3 | dicséretet ád fáradságának,~Másik nevetõje lészen munkájának.~Kinek
3289 2 | Táncosné volt; felkél Delféni nevével,~S reátekint Bécsre rendes
3290 1 | megvette magának,~Mégsem nevez mindent elválasztottjának.~
3291 2 | igazgathatja?~Minden szabadon néz s erejébül lehel,~Egy itt
3292 2 | lángoló csillagok haladtak.~A nézés sok ezerfelé szaladozott,~
3293 2 | szemem a tengeren,~Bujdosott nézése a szomorú egen.~Küszködvén
3294 2 | megmutatja fényét.~Valaki nézését ki kormányozhatja?~Másnak
3295 2 | Szemlélvén e kertet álmos nézésivel.~A fák levelei néha megzördültek,~
3296 2 | Nyájaskodik Delfén bágyadt nézésünkbe,~Ezerféle csudát élesztvén
3297 4 | Párizsra még ma is kicsoda nézhetne,~Hogy veszedelmére sírva
3298 1 | nemeket,~Vizsgálják magokat, s nézik az egeket.~Keresik Istenek
3299 2 | hegyen.~Nemdenem egy napnál néznek-é mindketten?~Kicsoda ítélhet
3300 2 | feldúl.~Valamit lehetett nézni, azt meglátták,~Hol a vár
3301 2 | felviszik asszonyi nemeket.~A nézõseregek ekkor megmozdulnak,~S a
3302 2 | nemessereg ezt sok ideig nézte,~De álorc s bálját végre
3303 2 | emberek!~Így szóllok magamba, nézvén a habokat,~Mellyek dagályosan
3304 2 | valaki látja e magánosságot,~Nézze hamvam felett az halandóságot:~ „
3305 3 | küldött verseire?~Honnan nézzek elébb érdemes lelkére?~Elragadta
3306 2 | gyógyítnak, holtbul okoskodván.~Nézzék meg egy fáradt szívnek dobogását,~
3307 3 | köztünk vigasztalásunkra,~Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3308 3 | Hol van? Jöjjön, Nagysád, Ninusig menjünk fel,~S tartsunk
3309 2 | nyájassága.~A néki kirendelt nóta elkezdetik,~Hangja a fülekbe
3310 2 | muzsikájával,~Hogy ismét újítson nótája hangjával.~De elõször Tokaj
3311 2 | miatta nem tesznek,~Csendes nótájára emeli karjait,~A bágyadt
3312 2 | egymás után kijõ,~Mondják nótájikat, s buja mellyek felnõ.~Az
3313 2 | Akiknek a szívbe hangozott nótájok.~Egy szép házba zengtek
3314 2 | asztalát.~Ezután kezdõdtek a nóták zengeni,~S hangjokkal az
3315 2 | érkezett,~S a sok énekesné új nótákat kezdett.~Éneklések jöttek
3316 1 | kétfelõl szörnyû jegenyefák~Nõttek, mellyek csaknem a felleget
3317 2 | végighallgatván, egybe felzúdulnak,~S nyájasabb dolgokra széjjel kitóldulnak.~
3318 2 | közt csendesen ringatta,~Nyájaskodik Delfén bágyadt nézésünkbe,~
3319 1 | Ezelõtt boldogok, mindég nyájaskodtunk,~Vidám szíveinkkel vég nélkül
3320 1 | vidult életünkkel,~Gyengén nyájaskodván érzékeny szívünkkel.~NYÁR~
3321 1 | hasztalanságáért,~De megént ölelem sok nyájasságáért.~Mint az asszonynemet, mit
3322 2 | ismérte,~S életében tõle nyájasságát kérte.”~ ~
3323 2 | ebbe halállal boldog vég!~Nyájasságom szerint már úgyis meghóltam,~
3324 2 | Nem merem gondolni volt nyájasságomat,~Rettegek, elvesztem ártatlanságomat.~
3325 3 | fülén marja, s ugy függjön a nyakán.~Hagyjék békét Nagysád magánosságomban,~
3326 4 | Forognak, gyolcs inget vetvén a nyakokba,~Azok a kis kopasz szárnyas
3327 2 | ezüstön, mellyet sok száj nyala.~Csendes szelek fújtak bé
3328 2 | Cseppjeket a tenger habjával nyalatom.~ Fohászkodásaim a reggeli
3329 3 | magokban túrnak útfeleken,~Nyámmogván a félbe fagyos gyökereken;~
3330 1 | puszta térségen.~Mindenütt nyargalnak az északi szelek,~Havas
3331 2 | intézhetjük.~Mint a hegyek között nyargaló patakok,~Mellyek szabadosan
3332 2 | hol hasra lapultak,~Lárma, nyargalódzás, puskázás hallatott,~Aki
3333 1 | füvek, fejeket lehajtják,~A nyárnak nagy hevét el nem hordozhatják.~
3334 1 | Emberkorra jutott a gyümölcsös nyárral;~A deresült õszben öregszik
3335 1 | Hagyjuk el a világ büszke nyavalyáját.~A természet sokba vaknak
3336 3 | mellyek közt mindenkor nyavalygunk,~Mindent magyarázunk s nem
3337 3 | vakoskodtunk;~Az írásnak módja, nyelv, gondolat, szokás,~Törvények,
3338 3 | mellyeknek nyomain izzadnak,~Hol nyelvek kivetvén, erejekbül húznak.~
3339 3 | keressél hibát szabados nyelvemben.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3340 3 | soká zengedez,~Hogy végtére nyelvén vére is csergedez;~Erõlteti
3341 1 | Tanácsot indíthat majd hazug nyelvével.~Az örök rend ellen csudákat
3342 3 | magyarságunkat;~Tanulják nyelvünket országunk fijai,~S légyenek
3343 3 | király felettünk miben ül;~Nyer-é hatalmával, hogy uralkodhatik,~
3344 2 | mellyen vetekednek.~Nagy nyereségekre Páris ítéletét~Kérték, ki
3345 3 | Keresi, vadászván széjjel nyereségét;~Feláldozza magát a fényes
3346 1 | Kívánságiban él, kínos nyereséggel.~Erejétül tovább fosztatik
3347 3 | halandók küldik,~Kik õt, hogy nyerjenek, igaz színnel intik.~Hányszor
3348 1 | gondolatommal.~~Erre választ nyertem, mely nekem inkább hízelkedett,
3349 1 | Olimpusrul.~Széjjellövött nyila szentre, vitézre hull.~Hatalmátul
3350 2 | lett,~Mellyekbe Kupidó ezer nyilakat tett,~Kik a nagy láng között,
3351 1 | aranyos egébül.~Gyõzhetetlen nyilat készít hatalmának,~Isteni
3352 2 | fújja kebelét párája,~Hol nyílik, hol öszvekapcsolódik szája;~
3353 2 | Beszélni kezd a szív a nyílt ajakakon.~A sok énekesné
3354 3 | Hallom, mond, lábomnál nyögését népemnek,~Érzem is fájdalmát
3355 4 | jajgatást,~Sok keserves nyögést, fuldokló kiáltást~Ide s
3356 4 | vérébe~Általverettetvén, nyögött bölcsõjében.~Öszveölelkezve
3357 2 | Csak sebem, mit rajtam nyögve szemlélhetek,~Mindenem fáj,
3358 2 | Rézus! szerelmem tüzébe,~Nyögvén a természet gyúlasztott
3359 3 | dülvén~Utánnok, mellyeknek nyomain izzadnak,~Hol nyelvek kivetvén,
3360 3 | árnyéknak;~Üldözõje lehet épnek, nyomoréknak.~Bolond voltam én is, mert
3361 3 | Az élet létünkben mozgó nyomorúság,~Fájdalom, háború, bánat,
3362 3 | törvénytáblára.~Törvényeit belénk nyomta hatalmával,~S tovább értünk
3363 1 | Erdõre, nádakra, bércekre nyomulnak.~A gondos természet megfáradt,
3364 3 | Sok törvényt talált már a nyughatatlanság,~Mellyet kárhoztathat a
3365 1 | Homérusát,~Ott jelen meg hamar nyughatatlansága,~Nem engedvén nyugtát soha
3366 2 | Sokakban a fösvénység szokott nyughatatlanságát okozhatná talán azért, hogy
3367 1 | lelkeket.~Repdestessen széjjel nyughatatlanságod,~De ne felejtsd soha nagy
3368 1 | vernek.~De mégis hasztalan nyughatatlanságok,~Csak szárazak tõlök a nagy
3369 1 | szívembül.~Ekként festetik itt nyughatatlanságom,~Élj jól, azon fárad érted
3370 3 | Nem vér úgy, mint látszik, nyughatik életünk.~Szenyved a király
3371 2 | hogy tenálad nélkül nem nyughatom,~Meghalok, ha szíved soká
3372 1 | szüntelen változik.~Nem nyughatsz, mindenkor futkossz a világon,~
3373 3 | magasra felettek?~Miért nem nyughattak csinált törvényekbe?~Miért
3374 2 | hangjával,~Nem tudja, mit tegyen nyûglõdvén magával.~Vergõdik tüzében
3375 1 | javadat.~Itt határoztatik édes nyugodalmad,~Ha ezek kínoznak, rád rohan
3376 1 | vagdalkozunk.~Romlott emberi nem! nyugodjál magadban,~Ne dúld a világot
3377 1 | közlik még homályjok.~A nyugodt természet kel, s kifújja
3378 1 | erdõk s hegyek homályba nyugodtak,~Hol napunk világát várván
3379 1 | felemelkedik nagy hegyek tetején,~Nyugoszik a szörnyû kõszálaknak hegyén,~
3380 3 | király ölében,~Mikor mi nyugoszunk álmunk kebelében.~A magasságokon
3381 1 | néha harangja hallatja,~Nyugovó barlangját szomorún zúgatja.~
3382 2 | bujdosásaidba~Széjjelverettettél s nyugszol hamvaidba.~Elüldözte atyád
3383 2 | felrijadást tesz, hol csendesen nyugtat:~Mintha szárnyat fûzne a
3384 1 | nyughatatlansága,~Nem engedvén nyugtát soha álmossága.~ Itt a
3385 1 | romlással építvén~Valóságot; s nyugtot sohol nem lelhetvén.~Nem
3386 1 | életbe,~Minerva egyedül nyújtja segedelmét,~Örök boldogságra
3387 2 | mutatták magok.~Néha panaszosan nyújtották énekek,~Kis zokogásokkal
3388 1 | szõrével,~Lompos, s messze nyúlik gyapjas üstökével.~Jeges
3389 2 | gallyaik közt hosszú utak nyúltak,~Hol a csendességek lappangva
3390 3 | falevélt köpdösnek,~Utánnok sok nyúzott dögbõrök repdesnek.~A gazdák
3391 2 | gondolat csak segítsége lett.~Õbenné parancsol a világ törvénye,~
3392 2 | újonnan nevelek.~Mint az Óceánus habjait indítván~Szaladni
3393 3 | Ha háború indul; baj ülni oda fel,~Minden magassság zúg
3394 1 | laknak az írt mély völgynek öblibe,~Melly mord falakkal áll
3395 2 | templomforma boltocskák látszattak,~Öblök portékákkal szépen megrakattak.~
3396 1 | erdõkre csendesen havaznak.~Öblökbe kóborol a szél csavarogva,~
3397 2 | Oroszlánok bõgnek párolgó öblökbül,~Iszonyú hangjokra a vér
3398 4 | ellen kelvén,~Kain Ábel öccsét vérébe kevervén~Gyilkossá
3399 3 | sok embert együtt, hogy ögyeleg~S élete, halála közt miként
3400 2 | rángatás,~Sok csúfos üngetés, ögyvelgés, hallgatás~Forgott azok
3401 3 | mindent dúl.~Az okos, ez ökör, úgy szóll hatalmával,~Maga
3402 1 | köpdös széjjel, mindenkor ökrendez,~Reszket, borzadozik s dideregve
3403 3 | Ganéjos még inok a boglyos ökröknek,~Kik már mezeinken jármokban
3404 4 | közt fúltak.~Párizs utcáiba öldöklést, jajgatást,~Sok keserves
3405 1 | világunkat, pusztít mindeneket,~Öldökli mérgével a tévedt népeket.~
3406 4 | Istenért bosszulok.~Az öldöklõ fegyvert buzgóság vezette,~
3407 4 | Isten nevébe egyik rész~Öldöklött, a többi ugyanazért elvész.~
3408 1 | Feloldatván szökdös anyjának ölébe:~Úgy tesz a szabadult természet
3409 1 | Elereszti Vénust szerelmes ölébül,~Ki parancsolni kezd aranyos
3410 1 | s világosítsd az embert öledbe.~Egyeztesd meg lelkek örök
3411 3 | természeti kíván, mindent ölel,~S nem csatázik soha az
3412 2 | Édes s keserves tárgy, öleld rebegésem,~Érezzed szíveddel
3413 2 | marta;~Sok futó láng egymást ölelésre várta.~Ezerszer kezdõdött
3414 3 | barátjává lennem?~Miért öleli így ifiúságomat,~Hogy mint
3415 2 | Lehetetlen innét tárgyomat ölelnem.~Ha e rész elválik elsõ
3416 1 | Elõlünk elvetünk, majd ismét ölelünk:~Ifiúságomat úgy tartom
3417 2 | Sijess hozzám, s öntsd ki ölembe szívedet,~Ne emészd árnyékkal
3418 2 | Láttam, hogy õértek könyvem ölemre hull.~Atyám, szerelmesem
3419 1 | halandóságunk mindég téged keres,~Öli egymást, s a föld véritül
3420 1 | velünk a gyilkosságokat,~Ne öljünk kedvedért több ártatlanokat.~
3421 4 | haladókat.~Tik nem tanítani, de ölni jöttetek,~Elhagyván érettünk
3422 4 | Mért hányja most testünk ölõ fegyverére?~Micsoda csillagzat
3423 2 | emberoszlopok,~Majd két közönséges ölre húzzák magok,~Óriás termetet
3424 4 | nem szûnt,~Isten nevébe ölt, nem ismérhetett bûnt.~Mint
3425 4 | Szerencsét hirdettek, szüntelenül öltök,~Lángot, füstöt szórtok
3426 1 | köztök oltalmaznák,~Szomorún öltötték gallyjokat egymásba,~A völgyre
3427 1 | Mosolygással nézi zöldes öltözetét,~Virágokkal fûzi körül nagy
3428 3 | sorsunkat.~Ez ennek, más másnak öltözik színébe;~Gyûlölséget gerjeszt
3429 2 | magára minden tüzes színt öltözött.~Muzsikák zengettek széjjel
3430 4 | békességnek istene nevébe~Öltöztök annak fel rontó fegyverébe,~
3431 4 | árasztotta,~Keresztyénségünket ölvén pusztította.~A kisdedek
3432 2 | cselekednéd.~Sijess hozzám, s öntsd ki ölembe szívedet,~Ne emészd
3433 1 | hogy igyekezetemtül az öregbedett mértékletes és józan értelemnek
3434 2 | mellynek gyengesége~Sok kínos öreget hevülésbe hozott,~Kiknek
3435 1 | tetszik a kies berkekrül;~De öregségéhez mégis közel érvén,~Bágyad,
3436 1 | nyárral;~A deresült õszben öregszik meg végre,~Melly meglankadván
3437 3 | éjszaknak tájára sijetnek,~Hol örökké tartó havakba rejteznek.~
3438 3 | aki nem követ munkájában,~Öröködött átok s ostobaság lészen,~
3439 3 | nyög, amaz nevet, részeg örömében~S noha halál fija, vigad
3440 1 | hatalmassága,~Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága.~ ~
3441 3 | Mint a filemile, amely örömétül~Indíttatván, itt-ott zöld
3442 2 | Felkél Eszterháza, kacag örömével,~S új mulatságot kezd nyájas
3443 2 | tkozza bûntelen.~ Mivé lett örömöd, édes s keserves szív!~Mennyire
3444 2 | aki hozzád hív!~Rettegsz örömödtül, féled reményedet,~Kínokra
3445 2 | igazságát?~A hív barátságba örömömet érzem,~S tovább, ki engedte
3446 3 | setét mélységét elhagyván,~Örömre sijetek kezedet ragadván.~
3447 1 | Mindenkoron búra változik örömünk.~Gyermeki idõnket mennyire
3448 2 | falaiktul,~Láttam, hogy õértek könyvem ölemre hull.~Atyám,
3449 2 | a sereg édes nyugalmára,~Örült, ki juthatott párjának karjára.~
3450 2 | Meghitt gyõzedelmét elõre örülte,~Játék, tánc, mosolygás
3451 1 | Csendesen állottam mindennek örülvén.~E víznél kétfelõl szörnyû
3452 1 | ballagnak a színén.~Sebes örvényei bujdosván magokba,~Zúgással
3453 1 | Tiszát,~Gyakran jártam által örvényes folyását.~Füzesei mellett
3454 3 | Halálra, életre futván örvényivel.~Ki tehetett törvényt oly
3455 4 | Igazságotokkal vérbe kevertétek.~Összegyüjtöttétek e világnak bûnét,~Azzal
3456 4 | Vigyázzál lelkednek igaz ösvényére.~Ezek felsõbb részek halandó
3457 3 | keres,~Gonoszt és igazat ösvényin lopva les.~Tövisses vackában
3458 3 | Halandó éltének bõvíté ösvényit.~Hagyjuk el a régi szomorú
3459 3 | sutjokbul.~A falu végire öszvecsuportoznak,~Disznót, kutyát, lovat
3460 1 | földet, poklot, tengert öszvejárkálsz,~Mindenekrül gondolsz, valamit
3461 2 | párája,~Hol nyílik, hol öszvekapcsolódik szája;~Mintha szerelmébe
3462 2 | meghordozza.~Júnó, Pallás, Vénus öszvekeverednek~Az aranyalmáért, mellyen
3463 2 | Fohászkodásaim a reggeli köddel~Öszvekeveredvén, mennek a szelekkel.~Bús
3464 3 | csattogtatják,~S fogokat szájokban öszvekocogtatják.~Zúzmarás üstökök mindenütt
3465 1 | Valamihez férhet, mindent öszvekormol.~ ~
3466 1 | völgynek formájára néztem.~Öszvenõtt bércecskék kerítették körül,~
3467 4 | Általverettetvén, nyögött bölcsõjében.~Öszveölelkezve az asszony férjével,~Sok
3468 1 | fagyott vállán.~A fellegek öszveszorítják magokat,~Hullatják hegyekre,
3469 3 | szüntelen szenyvedek.~Több mint öt font homok ment ki a vérembül,~
3470 2 | mostani sorsomat,~Mennyire óhajtnád csendes halálomat!~De talám
3471 2 | lelket gondolkozni?~Ki tud õhelyette az Úrnak áldozni?~Hogy legyen
3472 3 | szabnak minden vett módiknak.~Õk rontnak, építnek cselekedetinkben,~
3473 4 | oktathat csupa szerelemmel.~Okai vagyunk-é, ha törvényeirül~
3474 2 | kettõztetik miattad félelmem.~Mi okból takarod tõlem gyötrelmedet,~
3475 3 | csergedez;~Erõlteti magát okoskodás nélkül,~Mert õ is törvényt
3476 2 | S úgy szab törvényeket okoskodásába.~ ~
3477 4 | elveszted Istened.~Mély okoskodásod több-több semmiségre~Vezeti
3478 1 | tekints.~Õtet csudáld, elmém, okoskodásodba,~Imádjad nagy voltát csak
3479 4 | elme megtévelyedhetik,~S okoskodásoddal elhitettethetik.~Világunk
3480 1 | Vegyük el, s vizsgáljuk okoskodásokat.~De én ezt magamtul másnak
3481 3 | Hagyjuk el, barátom, a mély okoskodást,~Ne tégyünk hiában ollyan
3482 1 | Ez örök mindennek füst okoskodásunk,~Csendesen nézi, hogy különböz
3483 2 | személyért magunkat veszteni?~S okoskodásunkat útján téveszteni?~Magyarázd,
3484 2 | felett?~Vigyázását veszti okoskodó lelkünk,~És sok rút formákkal
3485 4 | Szerencsétlen ember, ki csak okoskodol,~S gondolataidba szüntelen
3486 2 | Elevent gyógyítnak, holtbul okoskodván.~Nézzék meg egy fáradt szívnek
3487 3 | bolondok egybe,~Amit az okosok, csak azt viszik végbe.~
3488 2 | S neveti egy orvos kínos okosságát.~A lélek szüntelen dolgozik
3489 1 | érzi vele baját.~Fejérséget okoz földünk nagy térjének,~Hol
3490 2 | szokott nyughatatlanságát okozhatná talán azért, hogy herceg
3491 2 | magoknak,~Új zsibbadásokat okoztak láboknak.~ 16dik napján~
3492 2 | munkára éleszti.~ Ediza okozza minden gyötrelmemet,~Ki
3493 2 | mibe nem csalatik,~Hogy oktat törvénye, melly róla hallatik;~
3494 3 | Törvények, tett rendek és jeles oktatás~Mind változtak, látod, amint
3495 4 | kiket kegyelemmel~Tekintvén oktathat csupa szerelemmel.~Okai
3496 4 | hozzánk szerény tanítókat,~Kik oktatták volna itt a haladókat.~Tik
3497 3 | górókon fényleni.~Halmok oldalába dûlnek a pásztorok,~Füstölög
3498 2 | hánytatja hajóját,~Vervén oldalához körül apró habját:~Ekképpen
3499 3 | sírás is mossa a trónus oldalát,~Kín, fájdalom, harag festik
3500 1 | mélyen ereszkedett,~Boglyas oldalokon kérgek repedezett.~Terjedt
3501 3 | Egyszer olyan döfést tehetek oldalrul,~Hogy leesik Nagysád ugyis
3502 2 | Mellyekkel a szívet kötözték, oldozták.~Itt ezek elvégzik kötelességeket,~
3503 2 | lármájiban a szív fenékre ül.~Olimpuson, Tróján fut képzelõdése;~
3504 1 | Fényes fellegi közt leszáll Olimpusrul.~Széjjellövött nyila szentre,
3505 3 | magát védelmezni,~Tudta Olimpustul törvényit kérdezni:~A világ
3506 1 | Mint egy cifra árnyék, csak ollyformán habzol,~Érzékenységimben
3507 2 | kova; a puskák ropogtak,~Ólombogarai itt-ott széjjeldongtak.~
3508 1 | Lesüllyedt az éjjel már ólombotjával,~A nap kezd ragyogni fényes
3509 1 | Mintha barlangjokat köztök oltalmaznák,~Szomorún öltötték gallyjokat
3510 1 | a szerelem,~Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.~
|