1-cseme | csend-erolt | erome-gondo | gonos-igyek | illat-kitol | kiuzz-megvi | megy-oltal | oltar-szaka | szala-teste | testu-vezer | vezet-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3511 4 | Más gyümölcsöt hány az oltári tüzekre.~A két testvér ezen
3512 1 | harc dühösségén,~Vérezvén oltárit nagy kegyetlenségén.~Dúlja
3513 1 | Áldozatjok füstjét ne lopd oltárokrul,~Tisztelettel gondolj dicsõ
3514 4 | fényû.~A sok aranyozott oltárt látod nálunk,~S a sok égõ
3515 2 | fáradnak fohászkodásimmal.~Olvad szívem bennem, szerelmemnek
3516 3 | Patakokra szaladt széjjel olvadt jege.~A hó alatt lakott
3517 2 | megigazíttathassam, különben egy olvasónak szabad ítélni, amint tetszik,
3518 1 | mellyet nekem küldtél,~Olvasott munkámrul hibásan ítéltél.~
3519 2 | ver,~Legalább veszélyjét olvassa éltemnek,~Megvivén bánatom
3520 1 | nem érhetsz soha te ide olvasva.~Igaz, e világba mindent
3521 1 | csavarogva,~Alájok egy patak omlik le zuhogva.~Az hegyek tetején
3522 3 | G[enerális] B[áró] ORCZY ÕNAGYSÁGÁNAK,~N[emes] ABAÚJ VÁRMEGYE
3523 3 | cselekszik velem?~Lehet-é õnéki barátjává lennem?~Miért
3524 1 | nagy világ érted mennyit ontja!~Tetszésedet mégis nem határozhatja.~
3525 4 | nem szenyvedheti az érte ontott vért.~Szerencsétlen ember,
3526 4 | oOo.~
3527 2 | mellybe egy mord halál~Utolsó órái közt is kedvet talál.~Megtagadjalak-é,
3528 3 | BÉCS, 6. MARTII 1777. 9 ÓRAKOR REGGEL~Be gyönyörû idõ!
3529 1 | serénységbe?~Ez mint egy óralánc fel nem húzattatik,~Szüntelenül
3530 1 | hold, s fénylik halavány orcája,~Elcsendesedik rá a világ
3531 1 | Egyenes termete; nyájas orcájával.~Mosolygással teszi többnyire
3532 3 | essenyei) GY[örgy] BÁRÓ ORCZYNAK~Közelítgetek már egészségem
3533 1 | homlokokkal~Fénylenek a napra, s ordas kõszálakkal,~Völgyekre lecsüggvén,
3534 2 | kötési felettünk csattognak.~Ordít az árbocfa, irtóztat szavával,~
3535 1 | folyóvizeinkbe,~Farkasok ordítnak puszta mezeinkbe.~Megholt
3536 2 | mutatnak testekbe,~Csattog és ordítoz a fegyver kezekbe.~Késérik
3537 4 | olyan harsogással~Bolygott ordítozva, fegyvervillogással.~A vérpatakokat
3538 2 | lármájok a magas egeket,~Ordítva dicsérték kedves hercegjeket.~
3539 2 | széjjel csak úgy tántorogtak.~Orfeust kiáltják szép muzsikájával,~
3540 4 | hegedõkiátást~És a szép orgonán kontráló visítást.~Osztán
3541 2 | közönséges ölre húzzák magok,~Óriás termetet mutatnak testekbe,~
3542 2 | Kiáll, s csattog rendbe õrizõ fegyvere.~Dob, síp, több
3543 1 | magadat,~Érzékenységimben õrizzed javadat.~Itt határoztatik
3544 2 | dûlve lakják a fövenyet.~Oroszlánok bõgnek párolgó öblökbül,~
3545 3 | mégis ha egy egér felszalad orrában,~Megdöglik, elenyész szörnyû
3546 1 | gyermek, szemeit dörzsöli,~S orrábul a piszkot vinnyogva körmöli.~
3547 2 | bordájival,~Kiszaggatott orrán szörnyû útálat ül,~A rettegés
3548 2 | dülöng árbocfája,~Kezdõdik orránál harsogó lármája.~Lebeg a
3549 1 | Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.~ ~
3550 1 | érzékenységemet.~A tavaszi szagok orromba ütköztek,~Mellyeket magokkal
3551 2 | szaladjunk jármátul.~ISTENED országát csendesen keressük,~A tolvaj
3552 3 | Hogy ezt vagy azt tégye, országi engedik.~Trónusa magassan
3553 2 | útjára e vízi igával.~Messze országoknak fordítja edényét,~Kéri az
3554 3 | magyarságunkat;~Tanulják nyelvünket országunk fijai,~S légyenek nemzetek
3555 3 | bölcs Nagysád, mit tett országunkban?~Ki látta munkáit még magyar
3556 4 | bûnét,~Azzal harácsolván országunknak kincsét.~Még miólta élünk,
3557 2 | Hogy a hûlt tagokat boncoló orvasok~Ne felejtsék soha haszontalanságok,~
3558 2 | törvényivel magát,~S neveti egy orvos kínos okosságát.~A lélek
3559 3 | rajtad marásokat.~Szabd oskoláinknak törvényihez magad,~Vizsgálj
3560 1 | Rontsd el sok törvénynek ostoba intésit,~Itt mászkálunk
3561 3 | munkájában,~Öröködött átok s ostobaság lészen,~Mivel áldozatot
3562 4 | LELKE AJAKAIRUL~Egeknek ostori, ti, kik hazátokat~Szolgálván,
3563 1 | gyümölcsös nyárral;~A deresült õszben öregszik meg végre,~Melly
3564 1 | néki halálára.~Így az õsz, õszítvén e nagy természetet,~Elmúlik,
3565 1 | Régen az Izráelt köd s tûz oszlopába~Vezette, harcolván velek
3566 3 | magassan függ fenn az egekben,~Oszlopi rejteztek a lármás népekben.~
3567 1 | kigyümölcsözte,~Idejét az õsznek általeresztette.~ÕSZ~A természet
3568 3 | székembül,~Kívánom kegyelmem osztani szívembül,~Ha az igazságot
3569 3 | hatalmátul.~Nagy hivatalokra osztánk fel magunkat,~Mellyel változtatjuk
3570 2 | kezdnek,~Hol édes fájdalmat osztnak érzéseknek.~Csendes hallgatás
3571 1 | hatalmassága,~Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága.~ ~
3572 1 | készített,~Szentháromság nélkül osztogatott hitet.~Majd egy kis világot
3573 1 | dühössége,~Hitet, vallást osztott földi istensége.~Alacsony
3574 1 | világába,~Kit mindenkor osztunk egy valóságába.~Ez örök
3575 1 | ennek csak a télen való ottlétem volt oka. Igen sajnálom
3576 1 | részekrül.~Lágymeleg egére pacsirtákat ereszt,~A zengésre bennek
3577 3 | Felállván, jobb kezét Fébus paizsára~Bocsátja, és így e két istenség
3578 3 | A kiáltva buzgó papoknak palástján~Keréssük, ha lehet, azt
3579 2 | Egyik Péterrel van, másik Pállal megyen,~E’ térségen szalad;
3580 3 | Így kiált egy trónus nagy panasszaiba;~Keseregjük sorsát édes
3581 1 | AZ IFJÚSÁGNAK PANASZA~Tüzes ifjúságunk vigassága
3582 2 | fájdalmába,~A természet adta panaszát szájába.~Mennyi csudája
3583 2 | vesd meg utánnad küldött panaszimat.~Jere karjaimra! mindent
3584 2 | úgy mutatták magok.~Néha panaszosan nyújtották énekek,~Kis zokogásokkal
3585 4 | mint pápista.~Látod, a pap nékem megbocsátja bûnöm,~
3586 2 | Tûnik, s fest pennája a szép papirosra;~Bécsnek szalad, honnan
3587 4 | nem élsz úgy köztünk, mint pápista.~Látod, a pap nékem megbocsátja
3588 2 | setétül magában.~Villámlás, pára, tüz, kis sugár vagy csak
3589 2 | Pihegni kezd: fújja kebelét párája,~Hol nyílik, hol öszvekapcsolódik
3590 1 | fel repdesnek.~Hideg õsz párákkal gõzölnek a tavak,~Fejér
3591 2 | akarattal így erõltethetjük,~S parancsolatunkat iránta tehetjük.~Hogyha
3592 2 | Ura e nagy természetnek,~Parancsold örömét egy kínos életnek.~
3593 3 | nem ember, csak rab; amaz parancsolhat,~Nem teremthet ugyan, hanem
3594 2 | szerént egy eleven testbe.~Parancsolja néki valaki állását!~És
3595 2 | isteni jóság mindenekkel.~Parancsoljon a te véred tenyészése~Az
3596 1 | Vénust szerelmes ölébül,~Ki parancsolni kezd aranyos egébül.~Gyõzhetetlen
3597 2 | vérinek folyását:~Hogy futkos páránkkal az éltetõ lélek?~S miként
3598 1 | vizeken,~Keresi prédáját e párás térjeken.~A sásas rétekre
3599 1 | MORDSÁG~Ez egy boglyás paraszt, az homloka ráncos,~Keresztül
3600 2 | mellette.~E helyen tobzódó parasztok lármáztak,~Kik félre hercegjek
3601 2 | dicsérték kedves hercegjeket.~Parasztos gyomrokba hívesítõ italt~
3602 2 | PÁRIDES RÉZUSHOZ~Rézus! szenyvedésed
3603 2 | RÉZUS PÁRIDESHEZ~Atyám! leveledet reszketéssel
3604 2 | csinált egy táncot; hol Párist Júnó, Pallás, Vénus a közéjek
3605 4 | asszonyok fegyverek közt fúltak.~Párizs utcáiba öldöklést, jajgatást,~
3606 2 | kellett mutatni, hogy a Párizs- és Londonban nevekedett
3607 4 | nép halálával~Töltötték Párizsnak temetõ utcáit,~Piros színre
3608 4 | háborodott tévedvén dolgába.~Párizsra még ma is kicsoda nézhetne,~
3609 2 | nyugalmára,~Örült, ki juthatott párjának karjára.~ 13dik napján~
3610 1 | rejteznek és fészekre ülnek.~Párjokat keresik széjjel kiabálva,~
3611 3 | szívem,~Áldom ez esettel parnassusi mívem.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3612 3 | között elméd repíttetik,~Párnássusnak vize verseden hintetik.~
3613 1 | s tévelygek lelkemmel.~Parnasszusnak vize magasan csergedez,~
3614 1 | VOLTÉR vetette ezt le a Parnasszusrul.~Nézzük e világot, s írva
3615 2 | fövenyet.~Oroszlánok bõgnek párolgó öblökbül,~Iszonyú hangjokra
3616 1 | csendesen hallgatják.~A páros gerlicék szárnyok csattogtatva,~
3617 2 | hasítják,~S csendes rév partinkat mint veszettek futják.~Erre
3618 1 | köztök pásztoroknak.~A Tisza partjárul ezeket szemlélvén,~Csendesen
3619 1 | Zúgással ütköznek néhol a partokba,~Mellyek két részeken erdejek
3620 2 | fáradt habjaival~Utaz e partokhoz, futván tajtékjival.~A meredekségbe
3621 4 | felettébb együgyû,~Nincsen paszomántja és szomorú fényû.~A sok
3622 1 | Furullyája zendül köztök pásztoroknak.~A Tisza partjárul ezeket
3623 1 | szél csavarogva,~Alájok egy patak omlik le zuhogva.~Az hegyek
3624 1 | kedves játékokat indít.~Híves patakokat ereszt az hegyekrül,~Örömöt,
3625 3 | gyep fagya, gõzölög hidege,~Patakokra szaladt széjjel olvadt jege.~
3626 2 | szeleivel,~Feszül, s gyakran pattog húzós kötelivel.~A város
3627 1 | MÁRIAVÖLGYI TISZTELENDÕ PAULINUS ATYÁKNAK~Pozsony, 1771.
3628 1 | világot.~Hívessé tesznek sok pázsitos árnyékot.~ Az állatok
3629 3 | vezérlõ lelkeddel,~Kövessed pennádat érzékeny szíveddel.~Igaz
3630 2 | szárnyaira,~Tûnik, s fest pennája a szép papirosra;~Bécsnek
3631 1 | reményjével.~Nem érdemli pennám dicséreteteket,~Ne csaljátok
3632 3 | szívedrül.~Lármázza fel pennánk perelõ hazánkat,~Mutassuk
3633 1 | nagy természeten.~Szüntelen pennával s fegyverrel harcolunk;~
3634 1 | HÁZASSÁG~Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,~
3635 2 | lármáztak,~Kik félre hercegjek pénzére vigadtak.~Kétezeren mintegy
3636 3 | tovább értünk nem száll már perbe magával.~Az ember bíráját
3637 3 | trónusikon;~Kereskedõk székin, perbíróknak botján,~A kiáltva buzgó
3638 3 | okosság.~Így az ember végre pereit megunta,~Véres lármáira
3639 3 | szívedrül.~Lármázza fel pennánk perelõ hazánkat,~Mutassuk földünknek
3640 2 | kicsiny világoknál.~Egyik Péterrel van, másik Pállal megyen,~
3641 2 | szobájába.~Itt egy játéknézõ piac formáltatott,~Hol a szív
3642 2 | Hol reáakadtak egy égõ piacra.~Megvilágosítva volt ez
3643 2 | tapsolják a nézõk tûnését.~Pihegni kezd: fújja kebelét párája,~
3644 2 | közt sok kifeszült mellyek~Pihegtek; csak lopva hevesítvén szívek.~
3645 4 | kiomlott vérekbe,~Jajgatva pihegvén itt-ott fegyverekbe.~A felgyúlt
3646 3 | Füstölög szájokban meggyújtott pipájok;~Komondor kutyáik körültök
3647 1 | széjjel az henye pásztorok,~Pipáznak, danolnak, nincsen nehéz
3648 2 | formáján elvesznek,~Egy pisszenést sehol miatta nem tesznek,~
3649 1 | Keresztül jár szeme, ábrázatja piszkos.~Szüntelen félrenéz; a világra
3650 1 | szemeit dörzsöli,~S orrábul a piszkot vinnyogva körmöli.~Mindenhez
3651 1 | kebelét.~A nap világára repdes plántáival,~Csendes szelek közt él
3652 1 | valóság vagy te,~S hol van egy plántának nevelõ élete?~ ARISTOTELES
3653 1 | fábul valamelly ág?~Tudakozd PLÁTÓtul a mély természetet,~Magyarázza
3654 3 | a bölcsesség benne majd pletyka lesz.~Egy hatalmas lélek
3655 3 | Kovácsok utánnok hányják pörölyöket.~A pásztorok rájok széjjel
3656 1 | prodesse volunt, aut~delectare poetae.~Aut simul et jucunda, et~
3657 3 | csak örök Istenünk.~Egy jó poétának lelke ha megindul,~Szívét
3658 1 | vitae.~ Horatius, De arte poetica. 333.~
3659 2 | benne szabad akaratja?~ Pogányok cselekeszik, hogy az emberek
3660 1 | hághatsz.~Mennyet, földet, poklot, tengert öszvejárkálsz,~
3661 2 | osztán piros hajnalával.~Pompája közt feljõ, vonási ragyognak,~
3662 2 | Magyar tisztesség;~Csudálván pompáját a bécsi fényesség.~ Felkél
3663 2 | Tanácskozik titkon nemes pompájával;~Ha sétálni indul, seregek
3664 2 | mint istenasszonyok~Büszke pompájikkal, úgy mutatták magok.~Néha
3665 2 | magát.~Magyarországnak megy pompás seregével,~Egy kis világot
3666 1 | gyümölcsivel a nyári mezõség~Pompáz, s utoljára lesz elpusztult
3667 1 | benne egy gyenge lélekkel?~PÓP! emberi nemünk érdemes mestere,~
3668 3 | okoskodunk.~A zaklató elme oskola porával,~Hadd rágja törvényink csikorgó
3669 3 | Az õ nemzetsége, melyet porban talált.~A nép, hogy urával
3670 1 | természet felett~E világba porbul istenné is lehet.~És e nagy
3671 2 | Egy erdõnek alja meg volt porral rakva,~Mellyet felgyújtottak
3672 2 | boltocskák látszattak,~Öblök portékákkal szépen megrakattak.~A tüzes
3673 2 | karjaiból,~Viszi s temetõföld porzik bordájiból.~A szûz kiált
3674 1 | B. Gy.~Amint napnyugotra Posonbul kitérünk,~Erdõs hegyek s
3675 3 | megüstökölnek.~Így küldi a tavasz postáját közinkbe,~Jelengetvén magát
3676 2 | lehet érte megállanunk.~E postával küldted, Atyám, leveledet,~
3677 1 | TISZTELENDÕ PAULINUS ATYÁKNAK~Pozsony, 1771. Karácson havának
3678 4 | bosszuljuk,~Ember teremtésit prédába feldúljuk.~A természet,
3679 1 | harsog a vizeken,~Keresi prédáját e párás térjeken.~A sásas
3680 3 | Egy zaklató elme mindég prédát keres,~Gonoszt és igazat
3681 2 | AZ EMBERNEK PRÓBÁJA (1772) ~TOLDALÉKÁNAK VERSEI~
3682 1 | magasztalásomat,~Talán csak próbálod ifiúságomat.~Ne véld, a
3683 3 | Király nélkül élni elsõben próbálta,~De javát, örömét fel nem
3684 2 | Hogy állandóságod szívedbe próbáltam.~Edizát örökre éltednek
3685 3 | magunkat;~Fáradjunk és adjuk próbára dolgunkat.~Itéljen más rólunk,
3686 1 | TOLDALÉKÁNAK VERSEI~Aut prodesse volunt, aut~delectare poetae.~
3687 1 | büszke hitetõ és csalárd próféta,~Hogy az ég titkába belátott,
3688 1 | körültök megnyúlt kazaljai.~Pufog a tót széjjel csikorgó csépjével,~
3689 3 | bejönnek,~Melynek végin játszó pulyák reáütnek;~Kibújtak ezek
3690 2 | hullatott.~Tüzelt acél, kova; a puskák ropogtak,~Ólombogarai itt-ott
3691 2 | ludakat ezerekként lelnek.~A puskaropogás ezekre megszólal:~Srét zápora
3692 1 | zengenek ezentúl,~Mellyekbül a puskaszóra sok aláhull.~Illyen dolgok
3693 2 | Dicsérik, gyalázzák tett puskázásokat.~Étel után mindjárt muzsika
3694 1 | Vezette, harcolván velek a pusztába.~Születvén mint szegény,
3695 3 | félbe fagyos gyökereken;~Pusztai vadászok beléjek botlanak~
3696 2 | Nézi a szép ország elterült pusztáját.~A Magyar tisztesség ismérvén
3697 2 | bujdosóvá lettem.~Itt fövenyes puszták és kietlenségek~Vannak,
3698 2 | zokogva kevereg.~Mindenütt pusztát lát, valamerre fordul,~Futosó
3699 1 | kegyetlenségén.~Dúlja világunkat, pusztít mindeneket,~Öldökli mérgével
3700 4 | igazság~Rettegés, üldözés, pusztítás, gyilkosság.~Ah! Ha csak
3701 3 | formálunk annyi régulákat,~Csak pusztítjuk vélek az édes dolgokat.~
3702 2 | magokba.~Rájuk tört Diána pusztító serege,~Megzendült az erdõ,
3703 4 | cselekedet lehet sok gonoszság.~Õ pusztított régen az Újvilágban is,~
3704 4 | Keresztyénségünket ölvén pusztította.~A kisdedek testek kövekhez
3705 1 | romlik.~Bágyadott szívünknek pusztul nyájassága,~Hidegszik véribe,
3706 4 | anyjok vérekbe hevertek.~Pusztulás, kiáltás iszonyú lármával,~
3707 2 | teszünk,~A vérünkbe elébb rabok s szolgák leszünk.~Hogyha
3708 3 | biztatgat létembe,~Ámbár raboskodik fájdalmas testembe.~Így
3709 2 | e földön sehol nem lehet rabsága.~Nevetem az egész világ
3710 3 | testemet.~Érzékenységimnek rabságában vagyok,~S mindenkor ezeknek
3711 2 | lelkemnek titkába rejtezem,~S rabságát, hatalmát tõle megkérdezem.~
3712 3 | szemlélem,~Benne szabadságom rabságával lelem.~Hányszor kell érezni
3713 2 | már gyakorta megnyögték rabságok.~Végre a szép sereg a várnak
3714 2 | meg nem szûnhet.~Ekként rabságokat e nagy természetbe,~Meg
3715 2 | belsõ igaz esméreti ellen rabságot~ nem szenyvedhet~Lelkemet
3716 2 | ezzel nem fizetem?~Örökös rabságra átkozom magamat,~Halálomig
3717 2 | gondolkodása.~Szerelem; vitézség ragadja érzését,~Harc s mulatság
3718 2 | Diána serege~S Vénusnak ragadó aranyos fellege;~Mezei játékra
3719 3 | kitõl ítéltessen,~Hogy több ragadozást magán ne tehessen.~Trónus
3720 4 | szórtok ménköveitekkel,~Ragadoztok, dúltok isteneitekkel.~A
3721 1 | magyarázhatsz.~Mennyire nem ragadsz vakmerõségeddel!~Semmit
3722 1 | Mellyhez a régiség szárnyán ragadtattam.~Végre ettül ismét magamhoz
3723 3 | Örömre sijetek kezedet ragadván.~Szívünknek érzési fûzzék
3724 3 | munkáit még magyar hazánkban?~Rágalmazásival eleget csavarog,~S akiket
3725 3 | hagyjon el engemet,~És ne rágalmazza nyavalyás fejemet.~ ~
3726 3 | csinált törvényekbe?~Miért ragaszkodtak koronás fejekbe?~Nem lehetett
3727 2 | Eszterházi vigasságokhoz ragasztottam.~~ A természet egyszer
3728 1 | UNALOM~Nem egyéb közöttünk a rágó unalom,~Mint egy erõszakkal
3729 1 | ólombotjával,~A nap kezd ragyogni fényes világával.~Földünknek
3730 3 | fogakat,~Mellyek megtehessék rajtad marásokat.~Szabd oskoláinknak
3731 2 | magokat.~Látom sok vitorlák rajtok mint lebegnek,~Hol a bús
3732 2 | dánvadak, legelve magokba.~Rájuk tört Diána pusztító serege,~
3733 1 | Múzsáinak kellemetességekkel nem rajzolhatta. Az ifiúság véghetetlenül
3734 1 | halmaival.~ A tudomány ekként rajzolja világát,~Törvényül adván
3735 2 | Kínomat a jegyzõkönyvembe rajzolom,~Mellybe tévelygésem leírva
3736 2 | töltötte kedvesen.~Kijõnek rakással egy nagy folyosóra:~Szép
3737 2 | erdõnek alja meg volt porral rakva,~Mellyet felgyújtottak egyik
3738 1 | boglyás paraszt, az homloka ráncos,~Keresztül jár szeme, ábrázatja
3739 1 | Színe az hideggel õszül s ráncosodik.~Csendesek erdeink, sárgulnak
3740 1 | Valamit elõkap, mindenre ránevet,~S mulattatja magán a vidámult
3741 2 | Titkos szorítások, kérdezés, rángatás,~Sok csúfos üngetés, ögyvelgés,
3742 2 | Mozdulnak álmokbul a sok rángatással,~Elhagyják vackokat, s jönnek
3743 2 | Ekkor kötelet is kezdenek rángatni~És sok vitorlákat szélnek
3744 2 | ûzte a lángokat,~Ölelték, rángatták sok nézõk magokat.~E játék
3745 1 | lankadnak tagaink,~Titkosok, ravaszok nyelvünkön szavaink.~Gyermek
3746 1 | természetet, Isten! kebeledbe~Rázd meg, s világosítsd az embert
3747 3 | hátokrul,~Csak dér hull, ha rázzák, alá szakállokrul.~Szájokból
3748 3 | essenyei] GY[örgy] A B[áró] O[rczy] ÁRNYÉKÁNAK,~MELY KÖRÜLTE
3749 2 | kertbe mentek sétálásra,~Hol reáakadtak egy égõ piacra.~Megvilágosítva
3750 3 | Vedd el tiszteletem, ha reád érdemes,~Hidd el, hogy nem
3751 3 | botlanak~Gyakorta, s kutyáik reájok támadnak,~Ezek serényeket
3752 2 | kötelesség,~Közelrül tekintget reám az Istenség.~Bûnösnek mondatom,
3753 2 | felkél Delféni nevével,~S reátekint Bécsre rendes személyével.~
3754 3 | Melynek végin játszó pulyák reáütnek;~Kibújtak ezek is téli kucikokbul,~
3755 2 | s keserves tárgy, öleld rebegésem,~Érezzed szíveddel most
3756 2 | keveredett,~Hova sok lúd s réce halva telepedett.~ Itt
3757 2 | egy szép tóhoz mennek,~Hol récét s ludakat ezerekként lelnek.~
3758 1 | eresztgetik felfelé párájok,~S a reggellel ekként közlik még homályjok.~
3759 1 | trónusát így láttam,~Mellyhez a régiség szárnyán ragadtattam.~Végre
3760 2 | táncmester és poéta, ki a régiségeket Bécsnek elõhordja, Páris
3761 1 | torony nagy hallgatással áll.~Régiséget mutat vén színe kívülrül,~
3762 3 | Mihaszna formálunk annyi régulákat,~Csak pusztítjuk vélek az
3763 1 | miként formáltad világod?~Hol rejted s mutatod felsõ valóságod?~
3764 2 | Forgott azok között, kik magok rejtették,~S isméretes képek álorcákba
3765 2 | Egyedül lelkemnek titkába rejtezem,~S rabságát, hatalmát tõle
3766 2 | táncba,~Ki Nóver szavára rejtezett Vénusba.~Meghitt gyõzedelmét
3767 3 | fenn az egekben,~Oszlopi rejteztek a lármás népekben.~Ha háború
3768 3 | lopva les.~Tövisses vackában rejtezvén mindég túr,~Valamelyfelé
3769 3 | igaz ítéletét,~Noha minden rejti elõttem a szívét.~Trónusom
3770 2 | világunknak részeg lármájátul~Rejtsük el magunkat, szaladjunk
3771 2 | meg, hogy magam kebeledbe rejtvén,~Szólhassak belõled, törvényidet
3772 3 | gondolkodom, bujdosok, reméllek,~Járok, ülök, mozgok, s
3773 2 | halálomig sírom.~Merjem-é remélni, Atyám! hogy láthatlak?~
3774 2 | több-több kínokra dül,~Szívem reményébe lassan-lassan elhül.~Ah,
3775 2 | Rettegsz örömödtül, féled reményedet,~Kínokra forgatod édes törvényidet.~
3776 2 | vagyok Edíza,~Ah, hol van reményem, mellyhez szívem bíza!~Egy
3777 1 | Formáltatván benne a világ reményje,~E’ kezd világunkba nyugodalmat
3778 1 | Kibe sok csalatott már meg reményjével.~Nem érdemli pennám dicséreteteket,~
3779 1 | kell e csudákhoz, hogy jól reménylhessünk,~S kínos életünkbe örömöt
3780 1 | éltek védelmezte.~De én mit reményljek ifiúságommal?~Merre induljak
3781 2 | Írok, bár vesztettem hozzád reménységem.~Az ember szívének rabságába
3782 2 | szemlélhetek,~Mindenem fáj, s reményt tovább nem lelhetek.~A földön
3783 2 | szavával,~Kiáltja veszélyünk rémítõ hangjával.~Bolondul a tenger,
3784 1 | hazug nyelvével.~Az örök rend ellen csudákat készített,~
3785 3 | Semmi nem szeretne ez örökös rendben?~Egy személyt tekintesz:
3786 3 | csatázik soha az örökös renddel.~Szállásnak szoros hely
3787 4 | Igaz Istenünknek bölcs rendelései,~Maga ellen fordult egy
3788 1 | nagy lármája elkezdõdik renden:~ Zendülnek az erdõk sokféle
3789 2 | járván az életbe,~Hol az örök rendnek e világ rabja lett,~Mellybe
3790 2 | egybe itt a fákat,~Mellyek rendre szépen ölelték magokat.~
3791 3 | kékellik az égnek térsége,~Reng alattam gyakran e földnek
3792 2 | hangjokkal az erdõk és egek rengeni;~Eztet tragédia követte
3793 2 | adta feleletét.~Minden szív repdesett Delfénre e táncba,~Ki Nóver
3794 1 | lelne.~Rút szelek bújdosnak repdesõ fövenyén,~Aki benne bolyong,
3795 1 | ítélj magadtul lelkeket.~Repdestessen széjjel nyughatatlanságod,~
3796 1 | futkossz a világon,~Felakadsz, repdesvén, minden kicsiny dolgon.~
3797 1 | Boglyas oldalokon kérgek repedezett.~Terjedt gallyjaikkal lefelé
3798 1 | Hasítván, csak tûnik sebes repüléssel,~Ugy csapkod elõttem Minerva
3799 2 | fûzne a szív érzésébõl,~S repülni akarna az ember mellyébõl;~
3800 1 | gyönyörûségem szívemben óhajtom.~A repülõ idõ húz koporsóm felé,~Ah,
3801 1 | nyúlnak a Tisza felett el,~Kik repülvén, tûnnnek szép süvöltésekkel.~
3802 2 | Eszterháza, mely minden részben valamely kis királyságot
3803 2 | megyünk,~E világnak akármelly részébe legyünk.~A lélek dolgunk
3804 1 | neveltem gyönyörûségemet,~Részegítvén vele érzékenységemet.~A
3805 2 | Így táncolt az öröm itt részegségébe,~Keresvén sok tárgyat víg
3806 2 | Világosítva volt minden részeibe,~Gazdag vásár látszott szegeleteibe.~
3807 1 | e világ elterjedt,~Belsõ részeiben a természet éledt.~Felettünk,
3808 4 | amiólta látszik,~Minden részeibül istene kitetszik.~Eztet
3809 3 | világ, mint ágyban, mozdítja részeit,~Dörzsölvén kezével még
3810 4 | föld hatalmas urának,~Ki részeivé tett minket irgalmának.~
3811 4 | ösvényére.~Ezek felsõbb részek halandó sorsunkba,~Ezen
3812 1 | a partokba,~Mellyek két részeken erdejek táplálják,~S a világ
3813 3 | engedett, hogy igazulhasson~S részekre szakadván, inkább csatázhasson.~
3814 2 | elszakadtál tõlem,~Vérzik a fél részem, hova tûnsz mellõlem!~Csak
3815 2 | Mellyet felgyújtottak egyik részen lopva.~A híg egek széjjel
3816 1 | csacsogásokkal.~A Tisza egy részin széles rétek vannak,~Honnan
3817 4 | miólta élünk, soha istenetek~Részirül nem jöttek mihozzánk követek.~
3818 1 | széjjel, mindenkor ökrendez,~Reszket, borzadozik s dideregve
3819 2 | itt reményemet vesztvén,~Reszketek tüzemtül, lelkemet tévesztvén,~
3820 2 | PÁRIDESHEZ~Atyám! leveledet reszketéssel vettem,~Mellyet magyarázván,
3821 2 | pedig csélcsap szerelmével,~Reszketett, sóhajtott, küszködvén szívével.~
3822 3 | Apró madárkáink még néha reszketnek,~De itt-amott azért csevegni
3823 2 | vele magzatodat.~Kezeim reszkettek, elmém tétovázott,~Látásom,
3824 1 | magamhoz megtérvén,~Más részre indultam, fõbb dolgokat
3825 2 | csak titkon küszködik.~Más részrül a lapály fövenyekre szalad,~
3826 2 | színén fal.~Bétöltött minden részt a szörnyû gágogás,~Zúgatta
3827 1 | Tisza egy részin széles rétek vannak,~Honnan kiáltások
3828 1 | párás térjeken.~A sásas rétekre sok marhák veretnek,~Rívó
3829 3 | adhat.~A földre borulván retteg egy királytul,~Mert élet
3830 2 | gondolni volt nyájasságomat,~Rettegek, elvesztem ártatlanságomat.~
3831 2 | szerelmem szaggatja szívemet,~Rettegem, ölelem világi mívemet.~
3832 2 | könyvembe szívemmel úszkálok.~Rettegésem mindég nevekedik bennem,~
3833 4 | nemes ifiu kedves jegyesével~Rettegéssel fúltak kiomlott vérekbe,~
3834 2 | Mindenütt hallgatást és rettegést lelek.~Itt nyögök kínomtul
3835 2 | hol a sóhajtások~Szüntelen rettegnek, s mindég magánosok,~Itt
3836 2 | szenyved az, aki hozzád hív!~Rettegsz örömödtül, féled reményedet,~
3837 3 | koronája,~Kezdõdik a világ rettentõ csudája.~Aki királyságra
3838 2 | távozván, hasítják,~S csendes rév partinkat mint veszettek
3839 2 | örömét egy kínos életnek.~Rézusért Ediza szíve még mindég ég,~
3840 1 | Mellynek kisdedeit játszódva ringatja.~Mosolygással nézi zöldes
3841 2 | fájdalmi közt csendesen ringatta,~Nyájaskodik Delfén bágyadt
3842 2 | kellemetességét,~Vénus mellé tette ritka kedvességét.~Ekként mulattatta
3843 1 | erõtelenségre.~Szomorodik minden, ritkulnak az egek,~Hullott hó harmati
3844 1 | része e térjen sóvárog,~Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.~
3845 1 | rétekre sok marhák veretnek,~Rívó bõgései gyakran kettõztetnek.~
3846 1 | megyek soha, azt megvallom.~Röviden szaladhat elmém ki testembül,~
3847 1 | mindazonáltal, hogy idõmnek rövidsége verseimet hoszszabban írni
3848 1 | kitóldul.~Ki-ki elhordotta rólla takarmányát,~Kapuk alá zárván
3849 3 | vérez.~Nézek, ülök, írok, róllad gondolkodom,~Magamon, másokon
3850 3 | próbára dolgunkat.~Itéljen más rólunk, mi ne dicsekedjünk,~Hanem
3851 3 | akart tenni.~Césár felhág Róma királyi székébe,~S mégis
3852 1 | kiszállott a nagy igazsággal.~Rómára Kálvinus mi okbul támadott?~
3853 1 | ártatlan.~Így ítélünk mindég, romlással építvén~Valóságot; s nyugtot
3854 4 | hallott ki-ki széjjel,~Mely romlást okozott egy veszélyes éjjel.~
3855 1 | Életünk öröme lassan-lassan romlik.~Bágyadott szívünknek pusztul
3856 1 | soha, miért vagdalkozunk.~Romlott emberi nem! nyugodjál magadban,~
3857 1 | takarnak a téltül,~Hogy ne romoljanak fagyosult szelétül.~Mezõ
3858 1 | sínlik reményén.~Éhség, rongy, gyalázat találtatnak rajta,~
3859 3 | téli kucikokbul,~Elszórván rongyokat setétes sutjokbul.~A falu
3860 1 | küldettek örökre,~Hogy ne ronthassanak a buzgó szívekre.~Megjelenvén
3861 3 | minden vett módiknak.~Õk rontnak, építnek cselekedetinkben,~
3862 4 | nevébe~Öltöztök annak fel rontó fegyverébe,~Irgalmasság
3863 3 | fél;~De mégis szüntelen rontott a gonoszság,~S csak némely
3864 1 | világunk undok tévelygésit,~Rontsd el sok törvénynek ostoba
3865 2 | Róla akként tudok jót, rosszat ítélni.~Hogyha természetünk
3866 2 | Úgy tetszik, hogy jóra, rosszra önként futunk,~Noha érzésünk
3867 2 | meg alacsonyságodba!~S ne rugdosd a szelet rút makacsságodba.~
3868 2 | fogy s éled reménye.~Hijába rugdosok nagy hatalma ellen,~Mert
3869 1 | reá tett kezet gyengéül rúghatja:~Úgy én a tudomány karjaira
3870 3 | Gyûlölséget gerjeszt a ruha szívébe;~S így õ osztán
3871 2 | kiszökik,~Megáll egyenesen, ruhája tündöklik.~Nemes tekintetén
3872 3 | magára, mint õ, nem ollyan ruhát vész.~Így az emberi nem
3873 3 | nagyot, kicsinyt, szépet, rútat,~Setétet, világost, holtat,
3874 1 | ottlétem volt oka. Igen sajnálom mindazonáltal, hogy idõmnek
3875 2 | feküdt a szem elõtt,~Melly salétromtûzzel mesterségesen tölt.~Egy
3876 3 | Tüzet kapunk ketten majd Sámpániábul,~S megégetünk vele sokat
3877 1 | gondolkozna, ollyan menésével.~Sárga tajtékjait formálja közepén,~
3878 1 | ráncosodik.~Csendesek erdeink, sárgulnak bújokba,~Hullatják levelek
3879 2 | áldozna,~A megszikkadt halál, sárgult csontjaival,~Felkél temetõjén,
3880 1 | nap, lankadnak erdeink.~Sárgulván pusztulnak kirablott mezeink.~
3881 1 | Világosság jön fel a földnek sárjábul.~Az emberi lelkek tekintik
3882 1 | munkásit,~Hallhatni sok sarlók sebes harsogásit.~Emberek
3883 1 | prédáját e párás térjeken.~A sásas rétekre sok marhák veretnek,~
3884 1 | dicsõ árnyékokrul.~Mint egy saskeselyû, melly nem szédülhet meg,~
3885 2 | neveli mégis szerelmemet.~Seb nélkül is vérzik fáradt
3886 2 | hova tûnsz mellõlem!~Csak sebem, mit rajtam nyögve szemlélhetek,~
3887 2 | mondom: akarom, hogy vérem~Sebesebben folyjon. Célom el nem érem.~
3888 2 | habját:~Ekképpen a szív is ha sebesíttetik,~Felzúdult tengerén lelkünk
3889 2 | ismervén,~Szabadon fáradoz segedelmet kérvén.~Egyik nem eszik;
3890 2 | Az okosság rajtam már nem segíthetett.~ Egy kereskedõhöz akadtam
3891 2 | Mellynek a gondolat csak segítsége lett.~Õbenné parancsol a
3892 2 | látásom már a messzeséggel,~Sejtém, hogy egy hajó jön ránk
3893 1 | szülvén.~Elragadtatását sejtettem lelkemnek,~Lármajában esvén
3894 1 | körül elterjedett léte,~Semminek õrajta kívül nincs élete.~
3895 1 | Ne erõltesd sokra árnyék semmiséged.~Nézzed e világot, tanácskozz
3896 4 | Mély okoskodásod több-több semmiségre~Vezeti életed, kétségeskedésre.~
3897 3 | kezek közt maradok.~Minden semmivé lész, látom e világban,~
3898 2 | pompájával;~Ha sétálni indul, seregek követik,~Mellyek gazdagságát
3899 1 | Így kezdte az ember isteni seregét~Formálni, mocskolván teremtõje
3900 3 | kutyáik reájok támadnak,~Ezek serényeket felfelé borzasztván,~Csak
3901 1 | Amellyek forognak olly nagy serénységbe?~Ez mint egy óralánc fel
3902 1 | gondolattal nézve.~A dühös habokon serénységgel futhatsz,~Szörnyû bérceinkre
3903 2 | napján~ Délelõtt csak álmos sétálás tétetett,~Mig Bakhussal
3904 2 | Ezután a kertbe mentek sétálásra,~Hol reáakadtak egy égõ
3905 2 | E napon délelõtt csak sétálást tettek;~Hogy magok szellõzzék,
3906 2 | titkon nemes pompájával;~Ha sétálni indul, seregek követik,~
3907 1 | folyását.~Füzesei mellett sétáltam magamba,~Fövenyes lapályján,
3908 1 | magát félrehúzza,~Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.~ ~
3909 3 | kucikokbul,~Elszórván rongyokat setétes sutjokbul.~A falu végire
3910 1 | Mint tûz villámlások s mord setétséget,~Akként járja elménk e nagy
3911 2 | fellobban,~Ha pedig szunnyadunk, setétül magában.~Villámlás, pára,
3912 3 | eddig nem ész, többre kell sietni,~Nem lehet hibáért köztünk
3913 2 | hívségével, ezt nem cselekednéd.~Sijess hozzám, s öntsd ki ölembe
3914 2 | sebességgel.~Nem tudtuk, mi okbul sijet úgy utánnunk,~Gondoltuk,
3915 3 | mélységét elhagyván,~Örömre sijetek kezedet ragadván.~Szívünknek
3916 2 | Eljut Eszterházra, útjában sijetvén.~A tündöklõ várnak vitézi
3917 1 | heverõk,~Jegesedik minden; sikoltnak az erdõk.~Fúvások hányatnak
3918 2 | borongnak az egek.~Sovány szél sikoltoz széjjel az homokon,~Búson
3919 1 | aut~delectare poetae.~Aut simul et jucunda, et~idonea dicere
3920 1 | csudálok.~Istent, ki régenten Sinai hegyérül,~Hírt adott népének
3921 1 | nékünk úgy tetszik, sehol sincs,~De mégis szemléled, akármerre
3922 1 | Aki benne bolyong, csak sínlik reményén.~Éhség, rongy,
3923 2 | rendbe õrizõ fegyvere.~Dob, síp, több muzsikák egyszerre
3924 3 | rajta árkot csinál.~Így sírás is mossa a trónus oldalát,~
3925 2 | Kénteleníttetem itt is sorsod sírni.~ Szerelmem parancsol,
3926 2 | egyedül magamba,~Gondolkozom, sírok, s írok fájdalmamba.~Kínomat
3927 2 | megtett hibámat halálomig sírom.~Merjem-é remélni, Atyám!
3928 4 | nézhetne,~Hogy veszedelmére sírva ne könyvezne?~Mely benne
3929 3 | Úgy egy poéta is Mársnak sisakjára~Felállván, jobb kezét Fébus
3930 1 | része e térjen sóvárog,~Sív, rív s az avaron szomorún
3931 2 | játékpiacon,~Ki-ki gondolkodik, s sohajt magánoson.~Ezt végighallgatván,
3932 2 | kértem!~Halld meg futásodba sóhajtásaimat,~Ne vesd meg utánnad küldött
3933 2 | Hogy nagyobb erõvel fújja sohajtását.~Szerelmem fárad itt végsõ
3934 2 | nyelveken szavokat,~S csendes sohajtásnak eresztik magokat.~A templomba
3935 2 | csendes falak közt, hol a sóhajtások~Szüntelen rettegnek, s mindég
3936 2 | lehet,~Ediza még érted illy sohajtást tehet,~Aki szerelmedet el
3937 1 | emelkedésembül,~S ez okon gyakorta sóhajtok szívembül.~Mint egy sólyom,
3938 2 | szerelmével,~Reszketett, sóhajtott, küszködvén szívével.~
3939 4 | ugyanazért elvész.~Egyik úgy sóhajtoz: uram, érted halok.~Másik
3940 3 | Nyögök s majd nevetek, élvén sohajtozva.~Felettem kékellik az égnek
3941 1 | építvén~Valóságot; s nyugtot sohol nem lelhetvén.~Nem tud már
3942 4 | széjjel úgy gõzölög.~Az a sok-sok papok, kik jobbra és balra~
3943 3 | Élj sokáig köztünk vigasztalásunkra,~
3944 1 | törvényt láttam,~S magam is sokakkal egyedül maradtam.~Ezeken
3945 1 | nyavalyáját.~A természet sokba vaknak tett bennünket,~Hallgassuk
3946 4 | áldozván,~Fegyvert fog istenét sokként magyarázván.~Egyik: én értem
3947 1 | kicsinységed,~Ne erõltesd sokra árnyék semmiséged.~Nézzed
3948 1 | sóhajtok szívembül.~Mint egy sólyom, melly az eget süvöltéssel~
3949 2 | terítenek,~Hová a nagy rendek sorjába leülnek.~Ambróziaszaggal
3950 1 | gyermekekkel,~Körülveszik magok sok soros rendekkel.~Hevernek mellettek
3951 3 | okosság;~De emberi nemünk, sorsában bódulván,~Nem tudta, mit
3952 3 | jó ennek nagyon törõdni a sorsán.~Hadd menjék, látom, hogy
3953 3 | panasszaiba;~Keseregjük sorsát édes fájdalmiba!~ ~
3954 2 | Kénteleníttetem itt is sorsod sírni.~ Szerelmem parancsol,
3955 4 | Ezek felsõbb részek halandó sorsunkba,~Ezen túl háború minden
3956 4 | fegyverével verte.~Halandó sorsunkban széjjel tétovázván,~Tiszteljük
3957 3 | irígység soha bölcsességet,~Sõt utána vonja az esztelenséget;~
3958 2 | felett borongnak az egek.~Sovány szél sikoltoz széjjel az
3959 1 | Világunk nagy része e térjen sóvárog,~Sív, rív s az avaron szomorún
3960 4 | ennek sok népét is.~Mikor spanyol tûzzel Amerikát dúlta,~S
3961 3 | Mennyországot akart csinálni Spártában;~De meg nem maradott feltalált
3962 2 | puskaropogás ezekre megszólal:~Srét zápora széjjel, a víznek
3963 1 | egy bús barlangba lehetett süllyedni.~Hogy az ereszkedõ tetejére
3964 2 | Mindenkor dagadoz, szüntelen süllyedvén.~Csupa gondolatbul készíti
3965 2 | Elvisszük magános dolgokba süllyesztvén,~Ide vagy amoda elvezérelhetjük,~
3966 1 | sok verejtékével.~Tüzessen süt a nap, lankadnak erdeink.~
3967 1 | gyümölcsével újra ad élelmet.~Süti a nap heve mezei munkásit,~
3968 1 | Kik repülvén, tûnnnek szép süvöltésekkel.~Szárnyoknak különös kettõs
3969 2 | Villámlás, pára, tüz, kis sugár vagy csak szél?~Micsoda?
3970 2 | Kék egét béhúzza szõkés sugarával,~S úgy érkezik osztán piros
3971 2 | nap veres színbe hányta el sugárit,~Hegyekrõl, erdõkrõl mutatta
3972 3 | KÖRÜLTE LEBEG ÉS AMELYTÜL SUGÁROLTATIK~Látom, felrepültél Minerva
3973 1 | felett,~A kõsziklán süvölt suhogó szárnyával,~A mélységbe
3974 1 | SUNDASÁG~Ez egy éjtszakákon kísértõ
3975 2 | szépen ölelték magokat.~Sûrû gallyaik közt hosszú utak
3976 2 | együtt tele hassal,~Nyájasan susogván a székbe egymással.~Ennek
3977 3 | Elszórván rongyokat setétes sutjokbul.~A falu végire öszvecsuportoznak,~
3978 2 | kíván gondolkozásába,~S úgy szab törvényeket okoskodásába.~ ~
3979 2 | a léleknél hatalmunktul szabadabb~Nem tehetünk ollyan törvényt
3980 2 | ítéletét;~Ismérem voltomnak szabadd lett részét.~Ki ítél a földön
3981 2 | csinált életével,~Amelly szabaddá lett örök erejével.”~ ~
3982 2 | életünkbe,~S hogy legyünk szabadok gondoló lelkünkbe?~Menjünk
3983 3 | versemben,~Ne keressél hibát szabados nyelvemben.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3984 3 | Barátság, tudomány, szabadság, egészség,~Békességes élet
3985 2 | nemes dolognak olly nagy szabadsága,~Hogy e földön sehol nem
3986 3 | ekként ha szemlélem,~Benne szabadságom rabságával lelem.~Hányszor
3987 1 | anyjának ölébe:~Úgy tesz a szabadult természet tavasszal,~Melly
3988 3 | megtehessék rajtad marásokat.~Szabd oskoláinknak törvényihez
3989 1 | természetet,~Mellynek az õ lelke szabhatott csak rendet.~E világon körül
3990 2 | valaki, és voltomba vádolj.~Szabhatsz-e lelkemnek rendet erõszakkal,~
3991 3 | pedig törvényit igazán nem szabja,~Megutált életét csak gonoszság
3992 3 | százaknak,~Mellyek törvényt szabnak minden vett módiknak.~Õk
3993 3 | társainknak,~Kik rendet szabnának változásainknak,~Kik a futó
3994 2 | léleknek,~S azért határt szabok a teremtetésnek,~E nemes
3995 2 | természetnek~Törvényeket szabtok, és gyermeketeknek~Poklokat
3996 2 | árnyékod lelkemtül,~S miként szaggassam ki szerelmem szívembül.~
3997 2 | takartatva.~Megveszett szerelmem szaggatja szívemet,~Rettegem, ölelem
3998 1 | érzés a szívre rohannak,~S a szaglás ízléssel benne csavarognak.~
3999 1 | érzékenységemet.~A tavaszi szagok orromba ütköztek,~Mellyeket
4000 1 | csendes szél jár egyenességén.~Szagoskodik széjjel, ajánlja illatját.~
4001 2 | az ezüstön, mellyet sok száj nyala.~Csendes szelek fújtak
4002 2 | nyílik, hol öszvekapcsolódik szája;~Mintha szerelmébe füvet,
4003 2 | természet adta panaszát szájába.~Mennyi csudája van egy
4004 1 | gyakran kettõztetnek.~Éh szájok a fûbe széjjelharácsolnak,~
4005 3 | rázzák, alá szakállokrul.~Szájokból elrohadt falevélt köpdösnek,~
4006 3 | villámlás járkál,~Felhõ szakadoz rá, s rajta árkot csinál.~
4007 2 | Úgy tetszik, hogy fele szakadt el magátul.~Magánosságába
4008 3 | igazulhasson~S részekre szakadván, inkább csatázhasson.~Király
4009 1 | harmat fénylik deresült szakállán,~Havas fergeteget hoz meg
4010 1 | tisztesség látszik fejér szakállokon.~Kellemetes vénség vagyon
4011 3 | dér hull, ha rázzák, alá szakállokrul.~Szájokból elrohadt falevélt
|