Rész

 1   2|         bosszonkodunk marháinknak mi nagy sok kárvallásán,~De
 2   5|       völgye, erdője, mezője,~Hol mi benne, mind ő öröksége.~
 3   5|          gonoszságnak,~Ő zsoldjai mi reánk szállának.~Mint a
 4   5|         bizony ők is voltak,~Mint mi vagyunk ők is ettek, ittak,~
 5   5|      tréfáltak, vígadtak,~Leszünk mi is mint ők majd halottak.~
 6   5|       halottak.~Egyen-ketten majd mi is meghalunk,~Megrothadunk
 7   5|        rossadunk,~Tetemházban még mi is bészállunk,~Ítéletig
 8   5|          látjuk megbódogúltaknak.~Mi bűnünket az szentek jól
 9   5|     éltünk az testbe, jól látták,~Mi kezeink őket nyomorgatták,~
10   5|          ezeket kezdik mondania,~„Mi házunkhoz ha eljöttél volna,~
11   5|         szállást adtunk volna.~Az mi jónkból hozzád láttunk volna,~
12   5|          Légy irgalmas azért most mi hozzánk,~Tekints kegyes
13   5|       Tekints kegyes szemmel most mi reánk,~Légy kegyelmes és
14   5|      atyánk,~Te átkodat ne vessed mi reánk!”~Jézus urunk úgymond
15   5|          ezt mondván:~„Élő Isten! mi néked könyörgünk,~Kik Jóllehet
16   5|      minket ne teremtettél volna,~Mi szülénket ne láthattuk volna,~
17   5|          ímezt mondják:~„Urunk de mi néked hol szolgáltunk,~Ha
18   5|         néked hol szolgáltunk,~Ha mi téged ingyen sem találtunk,~
19   5|         találtunk,~Szegényeket de mi csak találtunk,~Szeretettel
20   5|           örökké való vigasságok.~Mi is téged Istenünk most kérünk,~
21   5| idvözülhessünk.~Ez világból mikor mi kimúlunk,~Vígy mennyországba
22   6|   megbeszéllem, hallgass csak reá mi dolog az volna.~János ezt
23   6|    báránya,~És az szent lélek, az mi lelkünknek édes nyúgodalma.~
24   6|         volnánk atyjafia,~Mert az mi testünk, csontunk és vérünk
25   6|          hogy megosztoznék igazán mi velönk,~Önnön magához hasonlatossá
26   6|           meg nem mondhat soha az mi nyelvünk,~Itt ez világon
27   6|          gondolkodtam, de vallyon mi volna?~Megfeddém oztán az
28   6|           ő szent fia után járnia mi még sem akarnánk.~El ne
29   6|        minket pokol kínjátul hogy mi megröttenjünk.~Ez világon
30   6|     tűlünk is jó vitézségöket.~Ez mi életünk semmi nem egyéb
31   6|      téged, meggyőzött tégedet,~Ő mi hadnagyunk, mellettünk vagyon,
32   6|       tenéked.~Látjuk jóvoltát az mi atyánknak, édes Istenünknek,~
33   6|          szentséges lelkét adná ő mi belénk.~Azért fejenként
34   6|         több reménségünk, te légy mi Istenünk,~Atya és fiú, szent
35   6|         hitetlenségtül, kétségtül mi lelkünk,~Féljünk tégedet
36   6|         szerez mindazokban,~Él az mi lelkünk nagy csudaképpen