Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
atyjafiának 1
atyjátúl 1
avagy 3
az 455
azért 41
azfelé 1
azki 6
Frequency    [«  »]
-----
-----
-----
455 az
196 nem
169 electra
157 hogy
Bornemisza Péter
Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából

IntraText - Concordances

az

    Actus,  Scena
1 AzJat | AZ JÁTÉKBA ELÖLJÁRÓ BESZÉD ~ 2 AzJat | nélkül, tisztelendõ uraim, az ily mulatságot a régi bölcs 3 AzJat | bûn ellen való haragját és az gonoszokon való átkát. Mikor 4 AzJat | való átkát. Mikor azért az pogány bölcsek látnák embereknek 5 AzJat | kivonták. Azért most is az keresztények is okkal 6 AzJat | okkal megtartják, mert az mostani keresztények, nemkülönben 7 AzJat | keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban 8 AzJat | prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak. Hogy 9 AzJat | szemlátással vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi, 10 AzJat | vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében 11 AzJat | igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas 12 AzJat | nagy példát vehetnek, hogy az Istennek hatalmassága vagyon 13 AzJat | Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett 14 AzJat | napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtõzõt nem 15 AzJat | mondásaként, minden írások az mi hasznunkra írattak, ezért 16 AzJat | hogy mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel, 17 AzJat | inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál inkább 18 AzJat, 1| SUMMÁJA: ~Mikoron Clitemnestra az õ jámbor férjét, Agamemnon 19 AzJat, 1| nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király 20 AzJat, 1| laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit 21 AzJat, 1| király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató 22 AzJat, 1| hazajõve, és atyja halálát mind az kettõn megtorolja. ~ 23 AzJat, 2| AZ JÁTÉKBA SZÓLÓ SZEMÉLYEK ~ 24 1, 1 | behirdettetek. Elsõ gondom is az, hogy lantos, hegedûs, sípos, 25 1, 1 | PARASITUS.                Az nagy Istenre mondom, felséges 26 1, 1 | ez, fel tudja süvölteni az másét. ~ 27 1, 2 | penig, megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb 28 1, 2 | megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtûl, ki zabolán 29 1, 2 | léphettem házamból. Maga engem az én anyám gyermekségemtûl 30 1, 2 | régtûl fogva másba volt az én gyönyörûségem, sem testemnek 31 1, 2 | ennek szívébe bánat, nincs az országra nagy gondja, mint 32 1, 2 | nagy gondja, mint annak, ki az nagy pénztakarásba megagga. 33 1, 2 | élni. De ha Isten segít, az én szeretõmmel, Aegistusszal 34 1, 2 | bátor - csak ez orvossága az gonosz férjeknek: öld meg, 35 1, 3 | CLITEMNESTRA.        Éltesse az Úristen felségedet nagyon 36 1, 3 | eltétetém Agamemnonnak testét az koporsóba, kitûl Istennek 37 1, 3 | vagy, minden, ami enyim, az tied, örülj, vígadj, asszonykodjál! ~ 38 1, 3 | tetszenék, fogatnánk étket, mert az urak mind fejenként begyûltek 39 1, 4 | jóllakom ma, víg uram, víg az szolgája is! Most tizenkét 40 1, 4 | benne. De elfutok, elhívom az lantosokat, trombitásokat, 41 1, 5 | Ím, hatalmas Isten, az királyné asszony, Clitemnestra, 42 1, 5 | tombol, vígad, örül erõsen. Az õ szülötte penig, szegény 43 1, 5 | méltatlanságot, Úristen. Az én anyám elveszte engemet, 44 1, 5 | gonosz nemzet, megszeplõsíté az én édesatyámnak tiszta ágyát, 45 1, 5 | Elkeseríte az szegín leány. ~ELECTRA.                    46 1, 5 | énnekem, éjjel-nappal könnyez az én szemem. ~CHORUS.                     47 1, 5 | Ó, ki keserû az én atyám halála! ~CHORUS.                     48 1, 5 | néven, édes asszonyom, az Úristentûl, adj hálát õfölsége 49 1, 5 | nagy méreg ez énnekem, hogy az szegin atyám keresztjét 50 1, 5 | szegin atyám keresztjét az lator emészti meg, ki õtet 51 1, 5 | ki nehéz ez énnekem, hogy az hitvány ember atyám királyi 52 1, 5 | megfojt ez engemet, hogy az én atyámnak tiszta ágyát 53 1, 5 | keserít. Csak mosolyogja ezt az gonosz asszony, táncol örömében, 54 1, 5 | ily nyavalyámban átkoz az én anyám, hogy mindétig 55 1, 5 | Vajh, vesztené Isten azt, az ki engem ily keserûségemben 56 1, 5 | ezek, Electra, hagyd az Istenre az bosszúállást, 57 1, 5 | Electra, hagyd az Istenre az bosszúállást, megládd, meg 58 1, 5 | Veszteg, az Istenért, ha meghallják, 59 1, 5 | Nem szánom halálom az én édesatyámért. ~CHORUS.                     60 1, 5 | Nemde igazat kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje, megrontsa, 61 1, 5 | haragos Aegistus, de kérlek, az Istenért, jerünk be, 62 1, 5 | jerünk be, asszonyom, az házba. ~ ~ 63 2, 1 | MESTER.                      Az Úristennek, édes fiam, Orestes, 64 2, 1 | árvaságodban csudaképpen, az õ jóvoltából tereád gondot 65 2, 1 | atyád hadakozott, addig az te anyád Aegistusszal, az 66 2, 1 | az te anyád Aegistusszal, az te rokonoddal összeadja 67 2, 1 | Aegistushoz adta magát, az atyádét mind eltékozlották, 68 2, 1 | atyádét mind eltékozlották, az községet eldúlták. Elnyomorodtak, 69 2, 1 | Bezzeg, kegyetlen asszony az én anyám, hogy azt merte 70 2, 1 | Ím, megbeszélem azt is. Az te kegyetlen anyád, hogy 71 2, 1 | haláláért bosszút állanál. De az te nénéd, az Electra, kirõl 72 2, 1 | állanál. De az te nénéd, az Electra, kirõl gyakorta 73 2, 1 | volna anyád incselkedetit, az bölcsõbõl elorza, és titkon, 74 2, 1 | nagy Istenért, úgy viselném az te gondod, mint régi szolgált 75 2, 1 | nagy szeretettel viseltem az te gondod, te magad, 76 2, 1 | édes Mesterem: kitõl, ha az hatalmas Isten éltet, mindörökké 77 2, 1 | immár igaz ideje volna az te atyád halálát megtorlanod, 78 2, 1 | megtorlanod, igaz eléggé sípolának az máséból. ~ORESTES.                    79 2, 1 | halálomat költsed, hogy már az kocsiról nyakam szakadt 80 2, 1 | nyakam szakadt volna, és az úton volnának az holttestemmel, 81 2, 1 | volna, és az úton volnának az holttestemmel, hogy atyám 82 2, 1 | igen tetszik, hiszem ugyan, az Isten vezérlett téged erre, 83 2, 1 | téged erre, hogy teáltalad az förtelmeseket megbüntesse. 84 2, 1 | gondot viselek reá, te járj az te dolgodba. ~ORESTES.                    85 2, 1 | szerencsével. Én addig az társasággal edényeket szerzek, 86 2, 1 | edényeket szerzek, kibe hogy már az tagokat visszük utánad. ~ 87 2, 2 | Ugyan érzem szívembe, hogy az Úristen jól adja az mi igyekezetünket. 88 2, 2 | hogy az Úristen jól adja az mi igyekezetünket. De minthogy 89 2, 2 | országomba, és mutasd meg az én kezemnek általa, hogy 90 2, 2 | kezemnek általa, hogy te az bûnért bosszúálló Isten 91 2, 2 | megronthadd, megverhedd az felfuvalkodott, hatalmas 92 2, 3 | húsz esztendeje, hogy bánat az én szívembe nem esett volt, 93 2, 3 | Elküldöm Chrisothemist az atyja koporsójához, az mi 94 2, 3 | Chrisothemist az atyja koporsójához, az mi szokásunk szerint áldozzon 95 2, 3 | vélem, fúrják most neki az fejét. De kicsoda ihon? ~ 96 2, 4 | Úristen, könyörülj az szegín nyomorult leányon, 97 2, 4 | hallgasd meg kiáltását. Mert az õ szeme éjjel-nappal meg 98 2, 4 | mit használnék vele? Látja az Úristen szívem állását, 99 2, 4 | kellemes sírás. Együtt tobzódol az latrokkal, és úgy mint asszony, 100 2, 4 | gyönyörködöl, énnekem meg csak az kinyérben sincs, azki vagyon, 101 2, 4 | kinyérben sincs, azki vagyon, az is keserû méreg. ~CHORUS.                     102 2, 4 | Veszteg, az Istenért, mit tött ez teneked? ~ 103 2, 4 | Micsoda az nagy tanács? ~CHRISOTHEMIS.        104 2, 4 | Istenre esküvék, mihent az ebéd felkel, mindjárt vadászat 105 2, 4 | megjõ, csak addig leszen az te életed, ha magadra nem 106 2, 4 | el, Úristen? Hova tetted az én reménységemet, az Orestest? 107 2, 4 | tetted az én reménységemet, az Orestest? Addig íra, addig 108 2, 4 | tudál megjõni? Mit tettem én az latornak, hogy az én véremet 109 2, 4 | tettem én az latornak, hogy az én véremet is ki akarja 110 2, 4 | Õ nem bántana, de az nagy kiáltásodat nem tûrheti. ~ 111 2, 4 | Nehéz az békának az dér. Ha én nem 112 2, 4 | Nehéz az békának az dér. Ha én nem kiáltanám 113 2, 4 | nagy méltatlanságot, még az föld is kiáltana, de nem 114 2, 4 | kiáltana, de nem szánom az én atyámért halálomat. Jaj, 115 2, 4 | édes asszonyom, meghozza az Úristen. ~ELECTRA.                    116 2, 4 | Nem siet, nem késik az Isten. ~ELECTRA.                    117 2, 4 | Megtart az Isten. ~CHRISOTHEMIS.        118 2, 4 | nagy bizalma vagyon neki az Orestesben. Nem tudja meggondolni, 119 2, 4 | királlyal szembeállani, hanemha az Úristen csudaképpen cselekszik 120 2, 4 | csudaképpen cselekszik vele. Az ajtót zördíti valaki, álljatok 121 2, 4 | álljatok el innét, mert ihonaz király. ~ 122 2, 5 | Elveszek az gonosz leány miatt, az anyja 123 2, 5 | Elveszek az gonosz leány miatt, az anyja untalan reám fut, 124 2, 5 | íly uraságért. Megmeném az atyjátúl, de ha meg nem 125 2, 5 | Megnyergelték, felséges uram, az lovat. Fúdd pecér az kürtöt, 126 2, 5 | uram, az lovat. Fúdd pecér az kürtöt, gyûljenek össze 127 2, 5 | kürtöt, gyûljenek össze az ebek. ~ 128 2, 6 | Ez átkozott ember bizony az szegín leány veszedelmére 129 2, 6 | édes asszonyom, jobban adja az Isten. ~ELECTRA.                    130 2, 6 | erre gondolnál. Kérlek, az Istenért, néném, vakmerõségre 131 2, 6 | Mégis az én szegín megholt atyámat 132 2, 6 | atyámat tisztelem ezzel, és az õ kegyetlen ellenségit bosszontom, 133 2, 6 | álmot látott volna: mintha az mi édesatyánk az másvilágról 134 2, 6 | mintha az mi édesatyánk az másvilágról megjött volna, 135 2, 6 | másvilágról megjött volna, és az õ királyi pálcáját, kit 136 2, 6 | kit most Aegistus hordoz, az földbe függesztette volna, 137 2, 6 | földbe függesztette volna, és az pálca oly szélesen ágait 138 2, 6 | öcsém, Chrisothemis, kérlek az Istenért, fogadd szómat. 139 2, 6 | utálatos áldozatot ne vidd az én édesatyám koporsójához, 140 2, 6 | öcsém, ne keserítsd ezzel az te édesatyádat. Röjtsd el, 141 2, 6 | imez én áldozatomat, és az földre hányjad, borulván 142 2, 6 | szemmel tekintsen reánk az Úristen. Hozza el immár 143 2, 6 | Úristen. Hozza el immár az mi reménységünket, az Orestest, 144 2, 6 | immár az mi reménységünket, az Orestest, álljon immár bosszút 145 2, 6 | szegín nyomorulton. De kérlek az Istenért benneteket, anyám 146 2, 7 | Lám, nem feledékeny volt az Isten, látom, immár elközelgett 147 2, 7 | látom, immár elközelgett az óra, kibe az Istennek bûn 148 2, 7 | elközelgett az óra, kibe az Istennek bûn ellen való 149 2, 7 | ostora megjelenik. Jele ennek az királyné asszony álma, ki 150 2, 7 | Lehetetlen dolog, hogy az Úristen az õ árváiról elfeledkezzék. 151 2, 7 | Lehetetlen dolog, hogy az Úristen az õ árváiról elfeledkezzék. 152 2, 7 | elfeledkezzék. Megmenti az nyomorultakat, elveszti 153 2, 7 | nyomorultakat, elveszti az kevélyeket, felemeli az 154 2, 7 | az kevélyeket, felemeli az szegényeket. Vajh, gonosz 155 2, 7 | nevedet, ne bosszontanád az Úristent. De te megszidtál 156 2, 7 | lásd meg, mit nyersz vele. Az önnön lelkeesméreti gyötri 157 2, 7 | lelkeesméreti gyötri most. Érzi az órát, azért kesereg. De 158 3, 1 | Legyen hála az Úristennek, ugyan megkönnyebbülék 159 3, 1 | rágalmazol, de elcsíplek az nyelved végébe. Ez illik-e 160 3, 1 | míveltem, mert jól tudod, az én édes leányomat, kit leginkább 161 3, 1 | mind atyám képében, mind az leányka képében. ~CLITEMNESTRA.        162 3, 1 | meg Dianát, miért áldozék az én atyám az kis leánykával? 163 3, 1 | miért áldozék az én atyám az kis leánykával? Vajh, mely 164 3, 1 | kérkedékeny beszédet is ejte, ki az latoniai szûznek ellene 165 3, 1 | mívelni. Azért ha szinte az leányka szólhatna is, õ 166 3, 1 | õneki meghalni, hogynem mint az õ édesatyjának, annyi fõemberekkel 167 3, 1 | azért asszonyi állat lévén, az te jámbor házastársodat 168 3, 1 | halállal kell megfizetni, az tennen tõröddel magadat 169 3, 1 | magadat megölöd, mert te az én atyámat megöléd méltatlan, 170 3, 1 | veszted el, áruló, mert az vagy, az én atyámat. Mert 171 3, 1 | el, áruló, mert az vagy, az én atyámat. Mert mindörökké 172 3, 1 | mindörökké telhetetlen valál az nagy bujaságban! Miért hogy 173 3, 1 | vagy, mondsza meg, micsoda az oka, hogy ennyi ideig meg 174 3, 1 | méltán ölted volna meg is az én atyámat, nem kellett 175 3, 1 | elvesztened! Nem kell vala az hitvány latorral, Aegistusszal 176 3, 1 | Aegistusszal együtt lakoznod, kivel az én jámbor atyámnak öldöklõi, 177 3, 1 | Ezek bizonysági, ezek, az te hamis beszédednek. Vajh, 178 3, 1 | asszonyi állat, miért metszed az te gyermekidnek torkát? 179 3, 1 | nagyobb gondot viselnél az te tisztességbeli jámbor 180 3, 1 | édes Orestesem, hozzon meg az Úristen! Vajha megjõne, 181 3, 1 | megjõne, bosszút állana az rajtad! Ha éntûlem lehetne, 182 3, 1 | volnék még ma ezen kezemmel az nyakadat kitekerni, ha immár 183 3, 1 | ördög leány, lám nagyobb az nyelved az fejednél, vesztegj 184 3, 1 | lám nagyobb az nyelved az fejednél, vesztegj csak, 185 3, 1 | reám kiálta, hiszem, hogy az többit tudta volna, azt 186 3, 1 | nézek, minden röttent, még az levél, ág is ijeszt. Ha 187 3, 1 | felkelek, énmettem, ím még az önnön gyermekem is keserít. 188 3, 1 | felé fordulni, de könyörgök az Istennek, talán meghallgat. 189 3, 1 | mindeneken, hallgasd meg az én imádságomat, hogy az 190 3, 1 | az én imádságomat, hogy az én álmom, ha jót jegyez, 191 3, 1 | kérlek tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim nyakát 192 3, 1 | jószágomat bírjam békességbe, és az én urammal, Aegistusszal 193 3, 2 | Halljátok-e szép leányok, az Agamemnon király házát tudjátok-e 194 3, 2 | Ím, ez az, uram. ~MESTER.                      195 3, 2 | Honn-e az királyné asszony? ~CHORUS.                     196 3, 2 | CLITEMNESTRA.        Merthogy az Phanoteus énnekem régi bízott 197 3, 2 | Meg. ~CLITEMNESTRA.        Az Orestes? ~MESTER.                      198 3, 2 | mondom. ~CLITEMNESTRA.        Az én fiam? ~MESTER.                      199 3, 2 | Mikor, felséges asszonyom, az görög vitézek Delphusba 200 3, 2 | nem emlékezem, hogy annál az ifjúnál jelesebbet esmértem 201 3, 2 | jelesebbet esmértem volna. Én az õ termetén, magahordozásán 202 3, 2 | eléggé csudálkozni, még az vitézek is elálmélkodtak 203 3, 2 | gyönyörködött benne. Mihent az vitézek közibe üté magát, 204 3, 2 | kiterjedt vala híre, még az gyermek is kiáltotta, hogy 205 3, 2 | gyermek is kiáltotta, hogy az Agamemnon király fia, az 206 3, 2 | az Agamemnon király fia, az vitéz görög Orestes elsõ 207 3, 2 | elvötte volna. Hogy látták az vitézek illõ serény voltát, 208 3, 2 | ölelgették, csókolgatták erõsen az görög vitézek. Mindez meglevén, 209 3, 2 | mulatságokat megszerezvén, az görög vitézeket mind szállására 210 3, 2 | egyszersmind megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy 211 3, 2 | megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy mentek, az por 212 3, 2 | mint az szél, úgy mentek, az por csaknem az eget ütötte, 213 3, 2 | úgy mentek, az por csaknem az eget ütötte, kiáltás, sikoltás 214 3, 2 | kiáltás, sikoltás volt nagy, az kocsik peregtek, csikorogtak, 215 3, 2 | törtek erõsen. Serénykedtek az vitézek elöl egymást haladni, 216 3, 2 | ugyan igen emberkedett. De az gonosz szerencsének mit 217 3, 2 | tehet ember? Mikor azért az hátulsó kocsisnak délceg 218 3, 2 | egymásba kezdének akadozni. Az Orestes lovai is megrémülének, 219 3, 2 | megrémülének, ropp, úgy ütközék az elsõ kocsiba, mindjárt szegín 220 3, 2 | mindjárt szegín hanyatt esék az lovak lába közibe, az gyeplõ 221 3, 2 | esék az lovak lába közibe, az gyeplõ az kezére kötelõszett 222 3, 2 | lovak lába közibe, az gyeplõ az kezére kötelõszett volt, 223 3, 2 | kötelõszett volt, hordozni kezdik az széles mezõn az lovak, törték, 224 3, 2 | hordozni kezdik az széles mezõn az lovak, törték, szaggatták 225 3, 2 | szegínt, hogy egy barátja is az õ személyét meg nem esmérte. 226 3, 2 | személyét meg nem esmérte. Az játékot félbehagyák mindjárt, 227 3, 2 | oly igen erõsen, jajgattak az vitézek, szánták íly nemes 228 3, 2 | hamuját, tetemét. És miérthogy az én uram, Phoceus-beli Phanotheus 229 3, 2 | megmondanám felségednek, hogy az úton volnának fiad, Orestes 230 3, 2 | tisztességgel hozzák, hogy az atyja koporsójába temettesse 231 3, 2 | szakadt azért. Ezt ládd, az anyának keserû az gyermek, 232 3, 2 | ládd, az anyának keserû az gyermek, akármely lator 233 3, 3 | állat, ím, mint tettei vala az idegen ember elõtt keserûségét 234 3, 3 | fog ez lenni. Elálmélkodom az Istennek nagy tûrhetõségén, 235 3, 3 | Ím, azki bosszúálló vala, az is szörnyûképpen elvesze, 236 3, 3 | nem fog immár gondolni. De az szívem mégis gerjedez, nem 237 3, 3 | hogy errûl elfeledkezzen az Úristen. Noha nincs immár 238 3, 3 | ütõkõvel is agyonverheti, mikor az óra eljõ. De ahon látom 239 3, 3 | Szekfüvet keresek vala az leányasszonyoknak, arról 240 3, 3 | Orestest is említéd itt. Kérlek az Istenért, Chorus, ha 241 3, 4 | Leány, nesze ez levél, vidd az porkolábnak, igen hamar 242 3, 4 | vígan lakom. Lám, kegyelmes az Isten, essél egyszer vagy 243 3, 4 | betöltöm immár. De ihon az követ, elbocsátom haza, 244 3, 4 | Vajon hová lõn el az királyné asszony? ~CLITEMNESTRA.        245 3, 4 | felséges asszonyom. Hanem az uram fõemberei eleibe megyek, 246 3, 4 | fõemberei eleibe megyek, kik az Orestes tetemit hozzák, 247 3, 5 | MESTER.                      Az Úristen jól adja itt az 248 3, 5 | Az Úristen jól adja itt az mi járásunkat. Ez gonosz 249 3, 5 | nem látja a vermet, mint az vak, kibe beesik. Igen keserves 250 3, 5 | ez neked, mert ez leszen az te örök veszedelmedre. Elmegyek 251 3, 5 | Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a hírt. ~ 252 3, 5 | Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a hírt. ~ELECTRA.                    253 3, 5 | Hol az Orestes? ~MESTER.                      254 3, 5 | Nyaka szakadt az kocsirúl. Majd ide hozzuk, 255 3, 5 | kocsirúl. Majd ide hozzuk, az porát megláthadd. ~ELECTRA.                    256 3, 5 | Lám, igaz volt, Chorus az te beszéded. Jaj, arám, 257 3, 5 | egyetlenem, hova hagyád az te szegín nénédet íly nagy 258 3, 5 | Jaj, meghalok az én arámért. ~ ~ 259 4, 1 | Nem tarthatom az szegín leányt, elgyötri 260 4, 1 | Ne sírj, kérlek, az Istenért! ~ELECTRA.                    261 4, 1 | kibe reménylenem, elvesze az én egyetlenegy remínségem. ~ 262 4, 1 | asszonyom, jól adhatja még az Isten. Ha Orestes megholt, 263 4, 1 | Megholt az én segítõm. ~CHORUS.                     264 4, 2 | ne bánkódjál, jól adja az Úristen az mi kévánságunkat. ~ 265 4, 2 | bánkódjál, jól adja az Úristen az mi kévánságunkat. ~ELECTRA.                    266 4, 2 | Hagyj békét, az Istenért, vesszél elõlem, 267 4, 2 | higgy, mert megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat. 268 4, 2 | megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat. Oly 269 4, 2 | mint engem látsz, megjõ az Orestes! ~ELECTRA.                    270 4, 2 | Szememmel láttam az atyám koporsójánál nagy 271 4, 2 | atyánk koporsójához juték, az áldozatot megszerzém, amint 272 4, 2 | borulván könyörögtem volna, az koporsót megkerülém, tehát 273 4, 2 | hajait felül reárakta, és az áldozattal mind széllel 274 4, 2 | mindétig egy állapotban az szerencse, egy szempillantásban 275 4, 2 | mert megholt, jaj szívem, az én édes arám, Orestes. ~ 276 4, 2 | ELECTRA.                    Az, ki szemével látta halálát. 277 4, 2 | hogy ezt mondá, még ma az hamvát is elhozzák. ~CHRISOTHEMIS.        278 4, 2 | bátyám, hogy sohasem tudál az te véreidhez jõni! ~ELECTRA.                    279 4, 2 | kibe bíznunk, mert megholt az Orestes. El kell vesznünk, 280 4, 2 | szegín atyánkat elveszték az árulók, azóta csak egy barátunk 281 4, 2 | Egyetlenegy remínségünk vala, az Orestes. Mert éltében, szegín, 282 4, 2 | tudod, hogy megszabadítana az farkasok kezébõl, de ím, 283 4, 2 | Immár csak te egyedül vagy az én atyámfia, ha te engem 284 4, 2 | kérlek, Chrisothemis, az Istenért, az te édes nénéd 285 4, 2 | Chrisothemis, az Istenért, az te édes nénéd kedvét ne 286 4, 2 | megszörözheted, kérlek, az tolvaj latort, az Aegistust, 287 4, 2 | kérlek, az tolvaj latort, az Aegistust, veszesd el valamiképpen, 288 4, 2 | ha te azt el nem veszted, az miá kell nekünk elvesznünk. 289 4, 2 | másink nem mehet, meddig az él, mert nem oly bolond 290 4, 2 | él, mert nem oly bolond az Aegistus, hogy magot támasztana 291 4, 2 | Aegistus, hogy magot támasztana az õ maga veszedelmére. De 292 4, 2 | veszedelmére. De ha õtet megölnéd, az volna jobb az görög vitézek 293 4, 2 | megölnéd, az volna jobb az görög vitézek közt, ki bennünk 294 4, 2 | megfonnyadtunk, de csak az jószágért is elvennének 295 4, 2 | latrot. Ha ezt míveled, mind az mi szegín megholt atyánkat, 296 4, 2 | volna. Azért én is kérlek az Istenért, édes néném, hagyd 297 4, 2 | Istenért, édes néném, hagyd el az dagályt! Ha így esett dolgunk, 298 4, 2 | jelesben örömében. Talán az Isten idõ múlva más módon 299 4, 2 | Nem bolondság az, mi megmaradásunkra való 300 4, 2 | Nem akarok az én atyámnak vérszopóival 301 4, 2 | Nem alkudhatol, mert az szúnyogból tevét akarsz 302 4, 2 | szúnyogból tevét akarsz csinálni. Az hitvány huszárt királynak 303 4, 3 | keserûségre, árvaságra szült volt az én anyám. Sem atyám, sem 304 4, 3 | Szegín atyámat elveszték az árulók, anyám elidegeníté 305 4, 3 | csak erõvel szeretett volna az Isten is, mind apróra koncolnám 306 4, 3 | mindennyi erõvel is nem szánom az én halálomat az én szívem 307 4, 3 | nem szánom az én halálomat az én szívem atyámért. Elmegyek, 308 5, 1 | dolog, hatalmas Isten, még az oktalan állat is sokban 309 5, 1 | felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy szorgalmatossággal 310 5, 1 | szorgalmatossággal viselnek az õ fiókra gondot, hogy semmibe 311 5, 1 | megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is. De némely ember, 312 5, 1 | látná. Jóllehet bizony nagy az oka, mert az Electra azmi 313 5, 1 | bizony nagy az oka, mert az Electra azmi igaz, megmondja, 314 5, 2 | ORESTES.                    Az Agamemnon király házát. ~ 315 5, 2 | megtalálta kigyelmetek, mert ez az. ~ORESTES.                    316 5, 2 | meg, hogy szembe lennénk az királyné asszonnyal és Aegistusszal. ~ 317 5, 2 | mennybeli Isten, bizony ezek az szegín Orestes hamvát hozzák. 318 5, 2 | ORESTES.                    Az Agamemnon király fiának 319 5, 2 | megégett testét hozzuk ím, az edényekbe, kit be kellene 320 5, 2 | Mind az vagyon ezekbe, leány. ~ 321 5, 2 | Kérlek, uram, az Istenért, ha ezekbe vagynak, 322 5, 2 | lelkem, Orestes, mint család az te édes nénédet! Mely sokszor 323 5, 2 | engemet, hogy megmentenéd az én árva fejemet, de lámcsak, 324 5, 2 | küldélek én ki tégedet. Mikor az te gonosz anyád elõtt nagy 325 5, 2 | elõtt nagy titkon elhoztalak az bölcsõbõl, ugyan röpdössz 326 5, 2 | tetûled, de féltettelek az te gonosz anyádtúl, azért 327 5, 2 | Méznél édesbnek tartom vala az te jöveteledet, de minden 328 5, 2 | minden méregnél keservesebb az te jelenvaló voltod. Mert 329 5, 2 | tehozzád, de nem hallgatod meg az én beszédemet, panaszolkodom 330 5, 2 | egyetlenem, hova legyen immár az te Electrád, kinél óhajtson, 331 5, 2 | Orestes lelkem, ki torolja meg az te édesatyád halálát? Hova 332 5, 2 | édesatyád halálát? Hova hagyád az te szegín népedet, hova 333 5, 2 | nemzetségedet? Vajha tudnád az te anyádnak gonoszságát, 334 5, 2 | felkiáltanál ellene! Ha te tudnád az te szerelmes nénédnek keserûségét, 335 5, 2 | mely nyomorult, mely árva az te anyád miatt, még itt 336 5, 2 | egyszer vele. Ott benn valék az királyné asszonnyal, egyike 337 5, 2 | Szólj, édes vérem, Orestes! az te szerelmes nénédnek. Jaj, 338 5, 2 | Méltó, uram, az én jajgatásom, meddig élek, 339 5, 2 | jajgatásom, meddig élek, ez lesz az én kínom. ~ORESTES.                    340 5, 2 | ELECTRA.                    Az Úristen jót adjon teneked, 341 5, 2 | Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat 342 5, 2 | Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat megmondani. 343 5, 2 | megmondani. Itt ez háznál még az eb is kedvesb énnálamnál. ~ 344 5, 2 | ELECTRA.                    Az én atyám öldöklõi és árulói 345 5, 2 | öldöklõi és árulói örülnek az én egyetlenem, Orestesem 346 5, 2 | Nem hagy az Isten! ~ELECTRA.                    347 5, 2 | megholt, ihon kezembe vagyon az pora hogy hozhatja meg? ~ 348 5, 2 | Tedd le tehát az edényt kezedbõl. ~ELECTRA.                    349 5, 2 | ELECTRA.                    Az Istenért, kérlek, ne vödd 350 5, 2 | Jaj, nem szakadhatok el az én egyetlenemtûl. ~ORESTES.                    351 5, 2 | Ereszd, mert semmi az. ~ELECTRA.                    352 5, 2 | hamujával is nem bírhatok az én édes arámnak. Jaj, nagy 353 5, 2 | nektek, de nemhiába sírok én az édes segítõm halálán. ~ORESTES.                    354 5, 2 | ORESTES.                    Az te arádnak, Orestesnek. ~ 355 5, 2 | én édes vérem, te vagy az én gyönyörûségem! Te vagy 356 5, 2 | én gyönyörûségem! Te vagy az Orestes, jól esmérlek, ez 357 5, 2 | Látlak, nagy szerelmem, örül az én lelkem tebenned! Téged 358 5, 2 | óhajtottalak. Legyen hála az Istennek, hogy megkönnyebbítél 359 5, 2 | legyek, örömömbe lecsordul az könnyû szememrõl. Chorus, 360 5, 2 | szememrõl. Chorus, látod-e, ez az én egyetlenem, az Orestes! 361 5, 2 | látod-e, ez az én egyetlenem, az Orestes! Leányasszonyok, 362 5, 2 | Leányasszonyok, nézzetek erre, ez az, ki megholt vala, ím feltámasztotta 363 5, 2 | vala, ím feltámasztotta az Isten. ~CHORUS.                     364 5, 2 | asszonyom, penig meghozta az Úristen õfelsége, örülök 365 5, 2 | arám, Orestes, jókor hozott az Úristen, mert ez mai nap 366 5, 2 | Aegistus ma ment ki, hogy az én veszedelmemre helyet 367 5, 2 | Megértöttem mindent, gondot visel az Úristen reánk. Azt értem, 368 5, 2 | minden sáfárságoktúl mind az kettõt megmentem. ~ELECTRA.                    369 5, 2 | Hallod-e, noha nincs az asszonyemberbe erõsség, 370 5, 2 | Igen félek, hogy az te nagy gyönyörûségeddel 371 5, 2 | Kérlek, az Istenért, ha immár ennyi 372 5, 2 | Mind meglehet még az, most más dolgunkhoz kell 373 5, 2 | de maradj itt kinn. Mikor az Úristen végre adja igyekezetünket, 374 5, 2 | immár, vesztegj, mert ám az kapun vagyon valaki! ~ 375 5, 3 | vesztettétek magatokat. Az ti nagy örömmel való zenebonátokat 376 5, 3 | zenebonátokat mind meghallják az várba. Ha bennetek nem mentettelek 377 5, 3 | volna, azért hagyjatok békét az sok beszédnek. Azmivel sietni 378 5, 3 | Mint esméred ott benn az dolgot? ~MESTER.                      379 5, 3 | Legyen Istennek hála, az mi részünkre jól vagyon. ~ 380 5, 3 | Kicsoda az, édes arám? ~ORESTES.                    381 5, 3 | ORESTES.                    Ez az, ki kezébe bíztál volt, 382 5, 3 | Ez-e az, édes arám? Egészséggel 383 5, 3 | édes atyám, áldjon meg az Úristen. Nemkülönben látlak, 384 5, 3 | voltál ennyi ezer ember közül az én atyámnak hûséges szolgája. 385 5, 3 | ó, nagy hívséges szolga! Az Úristen fizesse meg az te 386 5, 3 | Az Úristen fizesse meg az te nagy kegyelmességedet, 387 5, 3 | MESTER.                      Az én hûséges szolgálatom, 388 5, 3 | nem illik szólnunk, mert az sok szólásba sok idõ múlik. 389 5, 3 | jobb, ha dolgunkhoz látunk. Az Clitemnestrát jókor találjuk, 390 5, 3 | találjuk, mert csak õ maga az kisebbik palotába. ~ORESTES.                    391 5, 4 | teneked, ez mai nap mutasd meg az én arám keze által, hogy 392 5, 4 | bûnnek, és csak te volnál az tebenned bízóknak kegyelmes 393 5, 4 | Megöli arám az gonosz asszonyt. ~CHORUS.                     394 5, 4 | Ne mondd az förtelmest anyámnak. Az 395 5, 4 | az förtelmest anyámnak. Az Clitemnestrát! ~CHORUS.                     396 5, 4 | Isten, hanem nagy csuda, ím az önnön szülõjét nem szánja. 397 5, 4 | tudtam, hogy nem szenvedheti az sokat az Úristen, hanem 398 5, 4 | nem szenvedheti az sokat az Úristen, hanem valamely 399 5, 4 | attok? Lám, senki nincs az én szolgáimba! Jaj, jaj, 400 5, 4 | mint intettem, mint kértem az Istenért, térne már meg 401 5, 4 | CLITEMNESTRA.        Orestes, az édes szülédet. ~ELECTRA.                    402 5, 4 | Jó-e neked most az halál? Ily nehéz volt az 403 5, 4 | az halál? Ily nehéz volt az én atyámnak is. ~CLITEMNESTRA.        404 5, 4 | keserûvel , emészd meg immár az gyenge lakást. ~CLITEMNESTRA.        405 5, 4 | jûnek immár. Mely véres az arám szablyája. No, mint 406 5, 4 | Jaj, veszek, ahon az király is nagy örömmel, 407 5, 4 | még õ semmit sem értett az királyné asszony halálába. ~ 408 5, 4 | vegyen bennetek, de mihent az ajtón belépik, sarkaljátok 409 5, 5 | Hol vagynak az Phoceus-beli követek, kik 410 5, 5 | Phoceus-beli követek, kik az Orestes testét hozták? Neked 411 5, 5 | vagyon immár, felséges uram, az én nagy gondomnak. Ám ott 412 5, 5 | volna, ám ott benn fekszik az teste, megláthatja felséged. ~ 413 5, 5 | De majd újudvart tétetek, az urakat mind behirdettetem. 414 5, 5 | urakat mind behirdettetem. Az Orestes testét eleikbe hozatom, 415 5, 5 | eleikbe hozatom, hogy lássák, az örökség immár reám szállott. 416 5, 5 | legyen. Ha penig élhetek, még az más pártos országokra is 417 5, 5 | módon gondot viselek, hogy az királyok is csak engem hallgassanak. 418 5, 5 | kinn, de lássa felséged az holttestet. Osztán az Úristenért, 419 5, 5 | felséged az holttestet. Osztán az Úristenért, temettesse el 420 5, 5 | AEGISTUS.                  Ez-e az Orestes? ~ORESTES.                    421 5, 5 | Parasite, hívjad csak az királyné asszonyt, nézzen 422 5, 5 | király, mert lerántom majd az koronád! ~AEGISTUS.                  423 5, 5 | Te vagy-e az, Orestes? ~ORESTES.                    424 5, 5 | Nosza, te fogjad az koronát! Nem latrot illet 425 5, 5 | Nem latrot illet ez! Nosza az pálca. Ó, édesatyám pálcája! 426 5, 5 | édesatyám pálcája! Vond le az köntöst róla, jöszte te, 427 5, 5 | jöszte te, hû szolga, fogjad az urad üstökét! ~PARASITUS.                428 5, 5 | uram, én magam fejét veszem az árulónak, mondtam én, hogy 429 5, 5 | én, hogy megsiratja még az királyságot. Jöszte! ~AEGISTUS.                  430 5, 5 | AEGISTUS.                  Az Istenért, könyörülj rajtam, 431 5, 5 | Amint látom, elköltél az parancsolásról. ~AEGISTUS.                  432 5, 5 | gyönyörûségem. Átkozott az nap, átkozott az óra, melybe 433 5, 5 | Átkozott az nap, átkozott az óra, melybe ezt találtam. 434 5, 5 | örökkön örökké jaj, jaj lészen az én dolgom, mert még ez világon 435 5, 5 | Hallod-e, az ki ebül keresi, ebül veszi 436 5, 5 | Tartsd a nyakad, hozszja az üstököd, vágjad uram. ~ORESTES.                    437 5, 6 | MESTER.                      Az szegény árvát, im, behozám 438 5, 6 | rajta, hogy ez is, mint az több atyjafiai, el ne veszesse 439 5, 6 | röttenetes dolgot cselekedék: az önnön fiúmagzatját felkoncolá. 440 5, 6 | Myrtillusnak fejét vevé. Thyestes az önnön atyjafiának, Atreusnak 441 5, 6 | édesatyját, Agamemnon királyt az önnön tulajdon felesége, 442 5, 6 | megölje, de hiszem ugyan, az nagy Isten vakította meg 443 5, 6 | meg ezeknek szíveket, hogy az õ nagy sok gonoszságokról, 444 5, 6 | vetni nagy undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet 445 5, 6 | undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja, 446 5, 6 | undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja, ettûl 447 5, 6 | úgy nem akar járni, mint az õ elei. Ideje már elmennem, 448 5, 6 | látnom, tihozzátok maradjon az Úristen! ~ 449 6 | AZ JÁTÉK UTÁN VALÓ HÁLAADÁS 450 6 | históriának játékából, hogy az Úristen még az pogányok 451 6 | játékából, hogy az Úristen még az pogányok közt is szerencsébe 452 6 | élnek, és viszontag, kik az gonoszságba telhetetlenek, 453 6 | akarunk részesek lenni, de az örökkévaló boldogságban 454 6 | engedje õfelsége, hogy legyen az õ neve dícséretire, és kigyelmeteknek 455 6 | kigyelmeteknek idvességökre. Az Úristen vigye kigyelmeteket


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License