Actus, Scena
1 AzJat | AZ JÁTÉKBA ELÖLJÁRÓ BESZÉD ~
2 AzJat | nélkül, tisztelendõ uraim, az ily mulatságot a régi bölcs
3 AzJat | bûn ellen való haragját és az gonoszokon való átkát. Mikor
4 AzJat | való átkát. Mikor azért az pogány bölcsek látnák embereknek
5 AzJat | kivonták. Azért most is az keresztények is jó okkal
6 AzJat | jó okkal megtartják, mert az mostani keresztények, nemkülönben
7 AzJat | keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban
8 AzJat | prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak. Hogy
9 AzJat | szemlátással vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi,
10 AzJat | vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében
11 AzJat | igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas
12 AzJat | nagy példát vehetnek, hogy az Istennek hatalmassága vagyon
13 AzJat | Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett
14 AzJat | napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtõzõt nem
15 AzJat | mondásaként, minden írások az mi hasznunkra írattak, ezért
16 AzJat | hogy mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel,
17 AzJat | inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál inkább
18 AzJat, 1| SUMMÁJA: ~Mikoron Clitemnestra az õ jámbor férjét, Agamemnon
19 AzJat, 1| nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király
20 AzJat, 1| laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit
21 AzJat, 1| király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató
22 AzJat, 1| hazajõve, és atyja halálát mind az kettõn megtorolja. ~
23 AzJat, 2| AZ JÁTÉKBA SZÓLÓ SZEMÉLYEK ~
24 1, 1 | behirdettetek. Elsõ gondom is az, hogy lantos, hegedûs, sípos,
25 1, 1 | PARASITUS. Az nagy Istenre mondom, felséges
26 1, 1 | ez, fel tudja süvölteni az másét. ~
27 1, 2 | penig, megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb
28 1, 2 | megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtûl, ki zabolán
29 1, 2 | léphettem házamból. Maga engem az én anyám gyermekségemtûl
30 1, 2 | régtûl fogva másba volt az én gyönyörûségem, sem testemnek
31 1, 2 | ennek szívébe bánat, nincs az országra nagy gondja, mint
32 1, 2 | nagy gondja, mint annak, ki az nagy pénztakarásba megagga.
33 1, 2 | élni. De ha Isten segít, az én szeretõmmel, Aegistusszal
34 1, 2 | bátor - csak ez orvossága az gonosz férjeknek: öld meg,
35 1, 3 | CLITEMNESTRA. Éltesse az Úristen felségedet nagyon
36 1, 3 | eltétetém Agamemnonnak testét az koporsóba, kitûl Istennek
37 1, 3 | vagy, minden, ami enyim, az tied, örülj, vígadj, asszonykodjál! ~
38 1, 3 | tetszenék, fogatnánk étket, mert az urak mind fejenként begyûltek
39 1, 4 | jóllakom ma, víg uram, víg az szolgája is! Most tizenkét
40 1, 4 | benne. De elfutok, elhívom az lantosokat, trombitásokat,
41 1, 5 | Ím, hatalmas Isten, az királyné asszony, Clitemnestra,
42 1, 5 | tombol, vígad, örül erõsen. Az õ szülötte penig, szegény
43 1, 5 | méltatlanságot, Úristen. Az én anyám elveszte engemet,
44 1, 5 | gonosz nemzet, megszeplõsíté az én édesatyámnak tiszta ágyát,
45 1, 5 | Elkeseríte az szegín leány. ~ELECTRA.
46 1, 5 | énnekem, éjjel-nappal könnyez az én szemem. ~CHORUS.
47 1, 5 | Ó, ki keserû az én atyám halála! ~CHORUS.
48 1, 5 | jó néven, édes asszonyom, az Úristentûl, adj hálát õfölsége
49 1, 5 | nagy méreg ez énnekem, hogy az szegin atyám keresztjét
50 1, 5 | szegin atyám keresztjét az lator emészti meg, ki õtet
51 1, 5 | ki nehéz ez énnekem, hogy az hitvány ember atyám királyi
52 1, 5 | megfojt ez engemet, hogy az én atyámnak tiszta ágyát
53 1, 5 | keserít. Csak mosolyogja ezt az gonosz asszony, táncol örömében,
54 1, 5 | ily nyavalyámban átkoz az én anyám, hogy mindétig
55 1, 5 | Vajh, vesztené Isten azt, az ki engem ily keserûségemben
56 1, 5 | ezek, jó Electra, hagyd az Istenre az bosszúállást,
57 1, 5 | Electra, hagyd az Istenre az bosszúállást, megládd, meg
58 1, 5 | Veszteg, az Istenért, ha meghallják,
59 1, 5 | Nem szánom halálom az én édesatyámért. ~CHORUS.
60 1, 5 | Nemde igazat kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje, megrontsa,
61 1, 5 | haragos Aegistus, de kérlek, az Istenért, jerünk be, jó
62 1, 5 | jerünk be, jó asszonyom, az házba. ~ ~
63 2, 1 | MESTER. Az Úristennek, édes fiam, Orestes,
64 2, 1 | árvaságodban csudaképpen, az õ jóvoltából tereád gondot
65 2, 1 | atyád hadakozott, addig az te anyád Aegistusszal, az
66 2, 1 | az te anyád Aegistusszal, az te rokonoddal összeadja
67 2, 1 | Aegistushoz adta magát, az atyádét mind eltékozlották,
68 2, 1 | atyádét mind eltékozlották, az községet eldúlták. Elnyomorodtak,
69 2, 1 | Bezzeg, kegyetlen asszony az én anyám, hogy azt merte
70 2, 1 | Ím, megbeszélem azt is. Az te kegyetlen anyád, hogy
71 2, 1 | haláláért bosszút állanál. De az te nénéd, az Electra, kirõl
72 2, 1 | állanál. De az te nénéd, az Electra, kirõl gyakorta
73 2, 1 | volna anyád incselkedetit, az bölcsõbõl elorza, és titkon,
74 2, 1 | nagy Istenért, úgy viselném az te gondod, mint régi szolgált
75 2, 1 | nagy szeretettel viseltem az te gondod, te magad, jó
76 2, 1 | édes Mesterem: kitõl, ha az hatalmas Isten éltet, mindörökké
77 2, 1 | immár igaz ideje volna az te atyád halálát megtorlanod,
78 2, 1 | megtorlanod, igaz eléggé sípolának az máséból. ~ORESTES.
79 2, 1 | halálomat költsed, hogy már az kocsiról nyakam szakadt
80 2, 1 | nyakam szakadt volna, és az úton volnának az holttestemmel,
81 2, 1 | volna, és az úton volnának az holttestemmel, hogy atyám
82 2, 1 | igen tetszik, hiszem ugyan, az Isten vezérlett téged erre,
83 2, 1 | téged erre, hogy teáltalad az förtelmeseket megbüntesse.
84 2, 1 | gondot viselek reá, te járj az te dolgodba. ~ORESTES.
85 2, 1 | jó szerencsével. Én addig az társasággal edényeket szerzek,
86 2, 1 | edényeket szerzek, kibe hogy már az tagokat visszük utánad. ~
87 2, 2 | Ugyan érzem szívembe, hogy az Úristen jól adja az mi igyekezetünket.
88 2, 2 | hogy az Úristen jól adja az mi igyekezetünket. De minthogy
89 2, 2 | országomba, és mutasd meg az én kezemnek általa, hogy
90 2, 2 | kezemnek általa, hogy te az bûnért bosszúálló Isten
91 2, 2 | megronthadd, megverhedd az felfuvalkodott, hatalmas
92 2, 3 | húsz esztendeje, hogy bánat az én szívembe nem esett volt,
93 2, 3 | Elküldöm Chrisothemist az atyja koporsójához, az mi
94 2, 3 | Chrisothemist az atyja koporsójához, az mi szokásunk szerint áldozzon
95 2, 3 | vélem, fúrják most neki az fejét. De kicsoda jõ ihon? ~
96 2, 4 | Úristen, könyörülj az szegín nyomorult leányon,
97 2, 4 | hallgasd meg kiáltását. Mert az õ szeme éjjel-nappal meg
98 2, 4 | mit használnék vele? Látja az Úristen szívem állását,
99 2, 4 | kellemes sírás. Együtt tobzódol az latrokkal, és úgy mint asszony,
100 2, 4 | gyönyörködöl, énnekem meg csak az kinyérben sincs, azki vagyon,
101 2, 4 | kinyérben sincs, azki vagyon, az is keserû méreg. ~CHORUS.
102 2, 4 | Veszteg, az Istenért, mit tött ez teneked? ~
103 2, 4 | Micsoda az nagy jó tanács? ~CHRISOTHEMIS.
104 2, 4 | Istenre esküvék, mihent az ebéd felkel, mindjárt vadászat
105 2, 4 | megjõ, csak addig leszen az te életed, ha magadra nem
106 2, 4 | el, Úristen? Hova tetted az én reménységemet, az Orestest?
107 2, 4 | tetted az én reménységemet, az Orestest? Addig íra, addig
108 2, 4 | tudál megjõni? Mit tettem én az latornak, hogy az én véremet
109 2, 4 | tettem én az latornak, hogy az én véremet is ki akarja
110 2, 4 | Õ nem bántana, de az nagy kiáltásodat nem tûrheti. ~
111 2, 4 | Nehéz az békának az dér. Ha én nem
112 2, 4 | Nehéz az békának az dér. Ha én nem kiáltanám
113 2, 4 | nagy méltatlanságot, még az föld is kiáltana, de nem
114 2, 4 | kiáltana, de nem szánom az én atyámért halálomat. Jaj,
115 2, 4 | édes asszonyom, meghozza az Úristen. ~ELECTRA.
116 2, 4 | Nem siet, nem késik az Isten. ~ELECTRA.
117 2, 4 | Megtart az Isten. ~CHRISOTHEMIS.
118 2, 4 | nagy bizalma vagyon neki az Orestesben. Nem tudja meggondolni,
119 2, 4 | királlyal szembeállani, hanemha az Úristen csudaképpen cselekszik
120 2, 4 | csudaképpen cselekszik vele. Az ajtót zördíti valaki, álljatok
121 2, 4 | álljatok el innét, mert ihon jû az király. ~
122 2, 5 | Elveszek az gonosz leány miatt, az anyja
123 2, 5 | Elveszek az gonosz leány miatt, az anyja untalan reám fut,
124 2, 5 | íly uraságért. Megmeném az atyjátúl, de ha meg nem
125 2, 5 | Megnyergelték, felséges uram, az lovat. Fúdd pecér az kürtöt,
126 2, 5 | uram, az lovat. Fúdd pecér az kürtöt, gyûljenek össze
127 2, 5 | kürtöt, gyûljenek össze az ebek. ~
128 2, 6 | Ez átkozott ember bizony az szegín leány veszedelmére
129 2, 6 | édes asszonyom, jobban adja az Isten. ~ELECTRA.
130 2, 6 | erre gondolnál. Kérlek, az Istenért, jó néném, vakmerõségre
131 2, 6 | Mégis az én szegín megholt atyámat
132 2, 6 | atyámat tisztelem ezzel, és az õ kegyetlen ellenségit bosszontom,
133 2, 6 | álmot látott volna: mintha az mi édesatyánk az másvilágról
134 2, 6 | mintha az mi édesatyánk az másvilágról megjött volna,
135 2, 6 | másvilágról megjött volna, és az õ királyi pálcáját, kit
136 2, 6 | kit most Aegistus hordoz, az földbe függesztette volna,
137 2, 6 | földbe függesztette volna, és az pálca oly szélesen ágait
138 2, 6 | öcsém, Chrisothemis, kérlek az Istenért, fogadd szómat.
139 2, 6 | utálatos áldozatot ne vidd az én édesatyám koporsójához,
140 2, 6 | öcsém, ne keserítsd ezzel az te édesatyádat. Röjtsd el,
141 2, 6 | imez én áldozatomat, és az földre hányjad, borulván
142 2, 6 | szemmel tekintsen reánk az Úristen. Hozza el immár
143 2, 6 | Úristen. Hozza el immár az mi reménységünket, az Orestest,
144 2, 6 | immár az mi reménységünket, az Orestest, álljon immár bosszút
145 2, 6 | szegín nyomorulton. De kérlek az Istenért benneteket, anyám
146 2, 7 | Lám, nem feledékeny volt az Isten, látom, immár elközelgett
147 2, 7 | látom, immár elközelgett az óra, kibe az Istennek bûn
148 2, 7 | elközelgett az óra, kibe az Istennek bûn ellen való
149 2, 7 | ostora megjelenik. Jele ennek az királyné asszony álma, ki
150 2, 7 | Lehetetlen dolog, hogy az Úristen az õ árváiról elfeledkezzék.
151 2, 7 | Lehetetlen dolog, hogy az Úristen az õ árváiról elfeledkezzék.
152 2, 7 | elfeledkezzék. Megmenti az nyomorultakat, elveszti
153 2, 7 | nyomorultakat, elveszti az kevélyeket, felemeli az
154 2, 7 | az kevélyeket, felemeli az szegényeket. Vajh, gonosz
155 2, 7 | nevedet, ne bosszontanád az Úristent. De te megszidtál
156 2, 7 | lásd meg, mit nyersz vele. Az önnön lelkeesméreti gyötri
157 2, 7 | lelkeesméreti gyötri most. Érzi az órát, azért kesereg. De
158 3, 1 | Legyen hála az Úristennek, ugyan megkönnyebbülék
159 3, 1 | rágalmazol, de elcsíplek az nyelved végébe. Ez illik-e
160 3, 1 | míveltem, mert jól tudod, az én édes leányomat, kit leginkább
161 3, 1 | mind atyám képében, mind az leányka képében. ~CLITEMNESTRA.
162 3, 1 | meg Dianát, miért áldozék az én atyám az kis leánykával?
163 3, 1 | miért áldozék az én atyám az kis leánykával? Vajh, mely
164 3, 1 | kérkedékeny beszédet is ejte, ki az latoniai szûznek ellene
165 3, 1 | mívelni. Azért ha szinte az leányka szólhatna is, õ
166 3, 1 | õneki meghalni, hogynem mint az õ édesatyjának, annyi fõemberekkel
167 3, 1 | azért asszonyi állat lévén, az te jámbor házastársodat
168 3, 1 | halállal kell megfizetni, az tennen tõröddel magadat
169 3, 1 | magadat megölöd, mert te az én atyámat megöléd méltatlan,
170 3, 1 | veszted el, áruló, mert az vagy, az én atyámat. Mert
171 3, 1 | el, áruló, mert az vagy, az én atyámat. Mert mindörökké
172 3, 1 | mindörökké telhetetlen valál az nagy bujaságban! Miért hogy
173 3, 1 | vagy, mondsza meg, micsoda az oka, hogy ennyi ideig meg
174 3, 1 | méltán ölted volna meg is az én atyámat, nem kellett
175 3, 1 | elvesztened! Nem kell vala az hitvány latorral, Aegistusszal
176 3, 1 | Aegistusszal együtt lakoznod, kivel az én jámbor atyámnak öldöklõi,
177 3, 1 | Ezek bizonysági, ezek, az te hamis beszédednek. Vajh,
178 3, 1 | asszonyi állat, miért metszed az te gyermekidnek torkát?
179 3, 1 | nagyobb gondot viselnél az te tisztességbeli jámbor
180 3, 1 | édes Orestesem, hozzon meg az Úristen! Vajha megjõne,
181 3, 1 | megjõne, bosszút állana az rajtad! Ha éntûlem lehetne,
182 3, 1 | volnék még ma ezen kezemmel az nyakadat kitekerni, ha immár
183 3, 1 | ördög leány, lám nagyobb az nyelved az fejednél, vesztegj
184 3, 1 | lám nagyobb az nyelved az fejednél, vesztegj csak,
185 3, 1 | reám kiálta, hiszem, hogy az többit tudta volna, azt
186 3, 1 | nézek, minden röttent, még az levél, ág is ijeszt. Ha
187 3, 1 | felkelek, énmettem, ím még az önnön gyermekem is keserít.
188 3, 1 | felé fordulni, de könyörgök az Istennek, talán meghallgat.
189 3, 1 | mindeneken, hallgasd meg az én imádságomat, hogy az
190 3, 1 | az én imádságomat, hogy az én álmom, ha jót jegyez,
191 3, 1 | kérlek tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim nyakát
192 3, 1 | jószágomat bírjam békességbe, és az én urammal, Aegistusszal
193 3, 2 | Halljátok-e szép leányok, az Agamemnon király házát tudjátok-e
194 3, 2 | Ím, ez az, jó uram. ~MESTER.
195 3, 2 | Honn-e az királyné asszony? ~CHORUS.
196 3, 2 | CLITEMNESTRA. Merthogy az Phanoteus énnekem régi bízott
197 3, 2 | Meg. ~CLITEMNESTRA. Az Orestes? ~MESTER.
198 3, 2 | mondom. ~CLITEMNESTRA. Az én fiam? ~MESTER.
199 3, 2 | Mikor, felséges asszonyom, az görög vitézek Delphusba
200 3, 2 | nem emlékezem, hogy annál az ifjúnál jelesebbet esmértem
201 3, 2 | jelesebbet esmértem volna. Én az õ termetén, magahordozásán
202 3, 2 | eléggé csudálkozni, még az vitézek is elálmélkodtak
203 3, 2 | gyönyörködött benne. Mihent az vitézek közibe üté magát,
204 3, 2 | kiterjedt vala híre, még az gyermek is kiáltotta, hogy
205 3, 2 | gyermek is kiáltotta, hogy az Agamemnon király fia, az
206 3, 2 | az Agamemnon király fia, az vitéz görög Orestes elsõ
207 3, 2 | elvötte volna. Hogy látták az vitézek illõ serény voltát,
208 3, 2 | ölelgették, csókolgatták erõsen az görög vitézek. Mindez meglevén,
209 3, 2 | mulatságokat megszerezvén, az görög vitézeket mind szállására
210 3, 2 | egyszersmind megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy
211 3, 2 | megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy mentek, az por
212 3, 2 | mint az szél, úgy mentek, az por csaknem az eget ütötte,
213 3, 2 | úgy mentek, az por csaknem az eget ütötte, kiáltás, sikoltás
214 3, 2 | kiáltás, sikoltás volt nagy, az kocsik peregtek, csikorogtak,
215 3, 2 | törtek erõsen. Serénykedtek az vitézek elöl egymást haladni,
216 3, 2 | ugyan igen emberkedett. De az gonosz szerencsének mit
217 3, 2 | tehet ember? Mikor azért az hátulsó kocsisnak délceg
218 3, 2 | egymásba kezdének akadozni. Az Orestes lovai is megrémülének,
219 3, 2 | megrémülének, ropp, úgy ütközék az elsõ kocsiba, mindjárt szegín
220 3, 2 | mindjárt szegín hanyatt esék az lovak lába közibe, az gyeplõ
221 3, 2 | esék az lovak lába közibe, az gyeplõ az kezére kötelõszett
222 3, 2 | lovak lába közibe, az gyeplõ az kezére kötelõszett volt,
223 3, 2 | kötelõszett volt, hordozni kezdik az széles mezõn az lovak, törték,
224 3, 2 | hordozni kezdik az széles mezõn az lovak, törték, szaggatták
225 3, 2 | szegínt, hogy egy barátja is az õ személyét meg nem esmérte.
226 3, 2 | személyét meg nem esmérte. Az játékot félbehagyák mindjárt,
227 3, 2 | oly igen erõsen, jajgattak az vitézek, szánták íly nemes
228 3, 2 | hamuját, tetemét. És miérthogy az én uram, Phoceus-beli Phanotheus
229 3, 2 | megmondanám felségednek, hogy az úton volnának fiad, Orestes
230 3, 2 | tisztességgel hozzák, hogy az atyja koporsójába temettesse
231 3, 2 | szakadt azért. Ezt ládd, az anyának keserû az gyermek,
232 3, 2 | ládd, az anyának keserû az gyermek, akármely lator
233 3, 3 | állat, ím, mint tettei vala az idegen ember elõtt keserûségét
234 3, 3 | fog ez lenni. Elálmélkodom az Istennek nagy tûrhetõségén,
235 3, 3 | Ím, azki bosszúálló vala, az is szörnyûképpen elvesze,
236 3, 3 | nem fog immár gondolni. De az szívem mégis gerjedez, nem
237 3, 3 | hogy errûl elfeledkezzen az Úristen. Noha nincs immár
238 3, 3 | ütõkõvel is agyonverheti, mikor az óra eljõ. De ahon látom
239 3, 3 | Szekfüvet keresek vala az leányasszonyoknak, arról
240 3, 3 | Orestest is említéd itt. Kérlek az Istenért, jó Chorus, ha
241 3, 4 | Leány, nesze ez levél, vidd az porkolábnak, igen hamar
242 3, 4 | vígan lakom. Lám, kegyelmes az Isten, essél egyszer vagy
243 3, 4 | betöltöm immár. De ihon jõ az követ, elbocsátom haza,
244 3, 4 | Vajon hová lõn el az királyné asszony? ~CLITEMNESTRA.
245 3, 4 | felséges asszonyom. Hanem az uram fõemberei eleibe megyek,
246 3, 4 | fõemberei eleibe megyek, kik az Orestes tetemit hozzák,
247 3, 5 | MESTER. Az Úristen jól adja itt az
248 3, 5 | Az Úristen jól adja itt az mi járásunkat. Ez gonosz
249 3, 5 | nem látja a vermet, mint az vak, kibe beesik. Igen keserves
250 3, 5 | ez neked, mert ez leszen az te örök veszedelmedre. Elmegyek
251 3, 5 | Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a hírt. ~
252 3, 5 | Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a hírt. ~ELECTRA.
253 3, 5 | Hol az Orestes? ~MESTER.
254 3, 5 | Nyaka szakadt az kocsirúl. Majd ide hozzuk,
255 3, 5 | kocsirúl. Majd ide hozzuk, az porát megláthadd. ~ELECTRA.
256 3, 5 | Lám, igaz volt, Chorus az te beszéded. Jaj, arám,
257 3, 5 | egyetlenem, hova hagyád az te szegín nénédet íly nagy
258 3, 5 | Jaj, meghalok az én arámért. ~ ~
259 4, 1 | Nem tarthatom az szegín leányt, elgyötri
260 4, 1 | Ne sírj, kérlek, az Istenért! ~ELECTRA.
261 4, 1 | kibe reménylenem, elvesze az én egyetlenegy remínségem. ~
262 4, 1 | asszonyom, jól adhatja még az Isten. Ha Orestes megholt,
263 4, 1 | Megholt az én segítõm. ~CHORUS.
264 4, 2 | ne bánkódjál, jól adja az Úristen az mi kévánságunkat. ~
265 4, 2 | bánkódjál, jól adja az Úristen az mi kévánságunkat. ~ELECTRA.
266 4, 2 | Hagyj békét, az Istenért, vesszél elõlem,
267 4, 2 | higgy, mert megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat.
268 4, 2 | megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat. Oly
269 4, 2 | mint engem látsz, megjõ az Orestes! ~ELECTRA.
270 4, 2 | Szememmel láttam az atyám koporsójánál nagy
271 4, 2 | atyánk koporsójához juték, az áldozatot megszerzém, amint
272 4, 2 | borulván könyörögtem volna, az koporsót megkerülém, tehát
273 4, 2 | hajait felül reárakta, és az áldozattal mind széllel
274 4, 2 | mindétig egy állapotban az szerencse, egy szempillantásban
275 4, 2 | mert megholt, jaj szívem, az én édes arám, Orestes. ~
276 4, 2 | ELECTRA. Az, ki szemével látta halálát.
277 4, 2 | hogy ezt mondá, még ma az hamvát is elhozzák. ~CHRISOTHEMIS.
278 4, 2 | bátyám, hogy sohasem tudál az te véreidhez jõni! ~ELECTRA.
279 4, 2 | kibe bíznunk, mert megholt az Orestes. El kell vesznünk,
280 4, 2 | szegín atyánkat elveszték az árulók, azóta csak egy barátunk
281 4, 2 | Egyetlenegy remínségünk vala, az Orestes. Mert éltében, szegín,
282 4, 2 | tudod, hogy megszabadítana az farkasok kezébõl, de ím,
283 4, 2 | Immár csak te egyedül vagy az én atyámfia, ha te engem
284 4, 2 | kérlek, jó Chrisothemis, az Istenért, az te édes nénéd
285 4, 2 | Chrisothemis, az Istenért, az te édes nénéd kedvét ne
286 4, 2 | megszörözheted, kérlek, az tolvaj latort, az Aegistust,
287 4, 2 | kérlek, az tolvaj latort, az Aegistust, veszesd el valamiképpen,
288 4, 2 | ha te azt el nem veszted, az miá kell nekünk elvesznünk.
289 4, 2 | másink nem mehet, meddig az él, mert nem oly bolond
290 4, 2 | él, mert nem oly bolond az Aegistus, hogy magot támasztana
291 4, 2 | Aegistus, hogy magot támasztana az õ maga veszedelmére. De
292 4, 2 | veszedelmére. De ha õtet megölnéd, az volna jobb az görög vitézek
293 4, 2 | megölnéd, az volna jobb az görög vitézek közt, ki bennünk
294 4, 2 | megfonnyadtunk, de csak az jószágért is elvennének
295 4, 2 | latrot. Ha ezt míveled, mind az mi szegín megholt atyánkat,
296 4, 2 | volna. Azért én is kérlek az Istenért, édes néném, hagyd
297 4, 2 | Istenért, édes néném, hagyd el az dagályt! Ha így esett dolgunk,
298 4, 2 | jelesben örömében. Talán az Isten idõ múlva más módon
299 4, 2 | Nem bolondság az, mi megmaradásunkra való
300 4, 2 | Nem akarok az én atyámnak vérszopóival
301 4, 2 | Nem alkudhatol, mert az szúnyogból tevét akarsz
302 4, 2 | szúnyogból tevét akarsz csinálni. Az hitvány huszárt királynak
303 4, 3 | keserûségre, árvaságra szült volt az én anyám. Sem atyám, sem
304 4, 3 | Szegín atyámat elveszték az árulók, anyám elidegeníté
305 4, 3 | csak erõvel szeretett volna az Isten is, mind apróra koncolnám
306 4, 3 | mindennyi erõvel is nem szánom az én halálomat az én szívem
307 4, 3 | nem szánom az én halálomat az én szívem atyámért. Elmegyek,
308 5, 1 | dolog, hatalmas Isten, még az oktalan állat is sokban
309 5, 1 | felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy szorgalmatossággal
310 5, 1 | szorgalmatossággal viselnek az õ fiókra gondot, hogy semmibe
311 5, 1 | megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is. De némely ember,
312 5, 1 | látná. Jóllehet bizony nagy az oka, mert az Electra azmi
313 5, 1 | bizony nagy az oka, mert az Electra azmi igaz, megmondja,
314 5, 2 | ORESTES. Az Agamemnon király házát. ~
315 5, 2 | megtalálta kigyelmetek, mert ez az. ~ORESTES.
316 5, 2 | meg, hogy szembe lennénk az királyné asszonnyal és Aegistusszal. ~
317 5, 2 | mennybeli Isten, bizony ezek az szegín Orestes hamvát hozzák.
318 5, 2 | ORESTES. Az Agamemnon király fiának
319 5, 2 | megégett testét hozzuk ím, az edényekbe, kit be kellene
320 5, 2 | Mind az vagyon ezekbe, jó leány. ~
321 5, 2 | Kérlek, jó uram, az Istenért, ha ezekbe vagynak,
322 5, 2 | lelkem, Orestes, mint család az te édes nénédet! Mely sokszor
323 5, 2 | engemet, hogy megmentenéd az én árva fejemet, de lámcsak,
324 5, 2 | küldélek én ki tégedet. Mikor az te gonosz anyád elõtt nagy
325 5, 2 | elõtt nagy titkon elhoztalak az bölcsõbõl, ugyan röpdössz
326 5, 2 | tetûled, de féltettelek az te gonosz anyádtúl, azért
327 5, 2 | Méznél édesbnek tartom vala az te jöveteledet, de minden
328 5, 2 | minden méregnél keservesebb az te jelenvaló voltod. Mert
329 5, 2 | tehozzád, de nem hallgatod meg az én beszédemet, panaszolkodom
330 5, 2 | egyetlenem, hova legyen immár az te Electrád, kinél óhajtson,
331 5, 2 | Orestes lelkem, ki torolja meg az te édesatyád halálát? Hova
332 5, 2 | édesatyád halálát? Hova hagyád az te szegín népedet, hova
333 5, 2 | nemzetségedet? Vajha tudnád az te anyádnak gonoszságát,
334 5, 2 | felkiáltanál ellene! Ha te tudnád az te szerelmes nénédnek keserûségét,
335 5, 2 | mely nyomorult, mely árva az te anyád miatt, még itt
336 5, 2 | egyszer vele. Ott benn valék az királyné asszonnyal, egyike
337 5, 2 | Szólj, édes vérem, Orestes! az te szerelmes nénédnek. Jaj,
338 5, 2 | Méltó, uram, az én jajgatásom, meddig élek,
339 5, 2 | jajgatásom, meddig élek, ez lesz az én kínom. ~ORESTES.
340 5, 2 | ELECTRA. Az Úristen jót adjon teneked,
341 5, 2 | Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat
342 5, 2 | Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat megmondani.
343 5, 2 | megmondani. Itt ez háznál még az eb is kedvesb énnálamnál. ~
344 5, 2 | ELECTRA. Az én atyám öldöklõi és árulói
345 5, 2 | öldöklõi és árulói örülnek az én egyetlenem, Orestesem
346 5, 2 | Nem hagy az Isten! ~ELECTRA.
347 5, 2 | megholt, ihon kezembe vagyon az pora hogy hozhatja meg? ~
348 5, 2 | Tedd le tehát az edényt kezedbõl. ~ELECTRA.
349 5, 2 | ELECTRA. Az Istenért, kérlek, ne vödd
350 5, 2 | Jaj, nem szakadhatok el az én egyetlenemtûl. ~ORESTES.
351 5, 2 | Ereszd, mert semmi az. ~ELECTRA.
352 5, 2 | hamujával is nem bírhatok az én édes arámnak. Jaj, nagy
353 5, 2 | nektek, de nemhiába sírok én az édes segítõm halálán. ~ORESTES.
354 5, 2 | ORESTES. Az te arádnak, Orestesnek. ~
355 5, 2 | én édes vérem, te vagy az én gyönyörûségem! Te vagy
356 5, 2 | én gyönyörûségem! Te vagy az Orestes, jól esmérlek, ez
357 5, 2 | Látlak, nagy szerelmem, örül az én lelkem tebenned! Téged
358 5, 2 | óhajtottalak. Legyen hála az Istennek, hogy megkönnyebbítél
359 5, 2 | legyek, örömömbe lecsordul az könnyû szememrõl. Chorus,
360 5, 2 | szememrõl. Chorus, látod-e, ez az én egyetlenem, az Orestes!
361 5, 2 | látod-e, ez az én egyetlenem, az Orestes! Leányasszonyok,
362 5, 2 | Leányasszonyok, nézzetek erre, ez az, ki megholt vala, ím feltámasztotta
363 5, 2 | vala, ím feltámasztotta az Isten. ~CHORUS.
364 5, 2 | asszonyom, penig meghozta az Úristen õfelsége, örülök
365 5, 2 | arám, Orestes, jókor hozott az Úristen, mert ez mai nap
366 5, 2 | Aegistus ma ment ki, hogy az én veszedelmemre helyet
367 5, 2 | Megértöttem mindent, gondot visel az Úristen reánk. Azt értem,
368 5, 2 | minden sáfárságoktúl mind az kettõt megmentem. ~ELECTRA.
369 5, 2 | Hallod-e, noha nincs az asszonyemberbe erõsség,
370 5, 2 | Igen félek, hogy az te nagy gyönyörûségeddel
371 5, 2 | Kérlek, az Istenért, ha immár ennyi
372 5, 2 | Mind meglehet még az, most más dolgunkhoz kell
373 5, 2 | de maradj itt kinn. Mikor az Úristen jó végre adja igyekezetünket,
374 5, 2 | immár, vesztegj, mert ám az kapun vagyon valaki! ~
375 5, 3 | vesztettétek magatokat. Az ti nagy örömmel való zenebonátokat
376 5, 3 | zenebonátokat mind meghallják az várba. Ha bennetek nem mentettelek
377 5, 3 | volna, azért hagyjatok békét az sok beszédnek. Azmivel sietni
378 5, 3 | Mint esméred ott benn az dolgot? ~MESTER.
379 5, 3 | Legyen Istennek hála, az mi részünkre jól vagyon. ~
380 5, 3 | Kicsoda az, édes arám? ~ORESTES.
381 5, 3 | ORESTES. Ez az, ki kezébe bíztál volt,
382 5, 3 | Ez-e az, édes arám? Egészséggel
383 5, 3 | édes atyám, áldjon meg az Úristen. Nemkülönben látlak,
384 5, 3 | voltál ennyi ezer ember közül az én atyámnak hûséges szolgája.
385 5, 3 | ó, nagy hívséges szolga! Az Úristen fizesse meg az te
386 5, 3 | Az Úristen fizesse meg az te nagy kegyelmességedet,
387 5, 3 | MESTER. Az én hûséges szolgálatom,
388 5, 3 | nem illik szólnunk, mert az sok szólásba sok idõ múlik.
389 5, 3 | jobb, ha dolgunkhoz látunk. Az Clitemnestrát jókor találjuk,
390 5, 3 | találjuk, mert csak õ maga az kisebbik palotába. ~ORESTES.
391 5, 4 | teneked, ez mai nap mutasd meg az én arám keze által, hogy
392 5, 4 | bûnnek, és csak te volnál az tebenned bízóknak kegyelmes
393 5, 4 | Megöli arám az gonosz asszonyt. ~CHORUS.
394 5, 4 | Ne mondd az förtelmest anyámnak. Az
395 5, 4 | az förtelmest anyámnak. Az Clitemnestrát! ~CHORUS.
396 5, 4 | Isten, hanem nagy csuda, ím az önnön szülõjét nem szánja.
397 5, 4 | tudtam, hogy nem szenvedheti az sokat az Úristen, hanem
398 5, 4 | nem szenvedheti az sokat az Úristen, hanem valamely
399 5, 4 | attok? Lám, senki nincs az én szolgáimba! Jaj, jaj,
400 5, 4 | mint intettem, mint kértem az Istenért, térne már meg
401 5, 4 | CLITEMNESTRA. Orestes, az édes szülédet. ~ELECTRA.
402 5, 4 | Jó-e neked most az halál? Ily nehéz volt az
403 5, 4 | az halál? Ily nehéz volt az én atyámnak is. ~CLITEMNESTRA.
404 5, 4 | keserûvel jó, emészd meg immár az gyenge lakást. ~CLITEMNESTRA.
405 5, 4 | jûnek immár. Mely véres az arám szablyája. No, mint
406 5, 4 | Jaj, veszek, ahon jõ az király is nagy örömmel,
407 5, 4 | még õ semmit sem értett az királyné asszony halálába. ~
408 5, 4 | vegyen bennetek, de mihent az ajtón belépik, sarkaljátok
409 5, 5 | Hol vagynak az Phoceus-beli követek, kik
410 5, 5 | Phoceus-beli követek, kik az Orestes testét hozták? Neked
411 5, 5 | vagyon immár, felséges uram, az én nagy gondomnak. Ám ott
412 5, 5 | volna, ám ott benn fekszik az teste, megláthatja felséged. ~
413 5, 5 | De majd újudvart tétetek, az urakat mind behirdettetem.
414 5, 5 | urakat mind behirdettetem. Az Orestes testét eleikbe hozatom,
415 5, 5 | eleikbe hozatom, hogy lássák, az örökség immár reám szállott.
416 5, 5 | legyen. Ha penig élhetek, még az más pártos országokra is
417 5, 5 | módon gondot viselek, hogy az királyok is csak engem hallgassanak.
418 5, 5 | kinn, de lássa felséged az holttestet. Osztán az Úristenért,
419 5, 5 | felséged az holttestet. Osztán az Úristenért, temettesse el
420 5, 5 | AEGISTUS. Ez-e az Orestes? ~ORESTES.
421 5, 5 | Parasite, hívjad csak az királyné asszonyt, nézzen
422 5, 5 | király, mert lerántom majd az koronád! ~AEGISTUS.
423 5, 5 | Te vagy-e az, Orestes? ~ORESTES.
424 5, 5 | Nosza, te fogjad az koronát! Nem latrot illet
425 5, 5 | Nem latrot illet ez! Nosza az pálca. Ó, édesatyám pálcája!
426 5, 5 | édesatyám pálcája! Vond le az köntöst róla, jöszte te,
427 5, 5 | jöszte te, hû szolga, fogjad az urad üstökét! ~PARASITUS.
428 5, 5 | uram, én magam fejét veszem az árulónak, mondtam én, hogy
429 5, 5 | én, hogy megsiratja még az királyságot. Jöszte! ~AEGISTUS.
430 5, 5 | AEGISTUS. Az Istenért, könyörülj rajtam,
431 5, 5 | Amint látom, elköltél az parancsolásról. ~AEGISTUS.
432 5, 5 | gyönyörûségem. Átkozott az nap, átkozott az óra, melybe
433 5, 5 | Átkozott az nap, átkozott az óra, melybe ezt találtam.
434 5, 5 | örökkön örökké jaj, jaj lészen az én dolgom, mert még ez világon
435 5, 5 | Hallod-e, az ki ebül keresi, ebül veszi
436 5, 5 | Tartsd a nyakad, hozszja az üstököd, vágjad uram. ~ORESTES.
437 5, 6 | MESTER. Az szegény árvát, im, behozám
438 5, 6 | rajta, hogy ez is, mint az több atyjafiai, el ne veszesse
439 5, 6 | röttenetes dolgot cselekedék: az önnön fiúmagzatját felkoncolá.
440 5, 6 | Myrtillusnak fejét vevé. Thyestes az önnön atyjafiának, Atreusnak
441 5, 6 | édesatyját, Agamemnon királyt az önnön tulajdon felesége,
442 5, 6 | megölje, de hiszem ugyan, az nagy Isten vakította meg
443 5, 6 | meg ezeknek szíveket, hogy az õ nagy sok gonoszságokról,
444 5, 6 | vetni nagy undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet
445 5, 6 | undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja,
446 5, 6 | undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja, ettûl
447 5, 6 | úgy nem akar járni, mint az õ elei. Ideje már elmennem,
448 5, 6 | látnom, tihozzátok maradjon az Úristen! ~
449 6 | AZ JÁTÉK UTÁN VALÓ HÁLAADÁS
450 6 | históriának játékából, hogy az Úristen még az pogányok
451 6 | játékából, hogy az Úristen még az pogányok közt is szerencsébe
452 6 | élnek, és viszontag, kik az gonoszságba telhetetlenek,
453 6 | akarunk részesek lenni, de az örökkévaló boldogságban
454 6 | engedje õfelsége, hogy legyen az õ neve dícséretire, és kigyelmeteknek
455 6 | kigyelmeteknek idvességökre. Az Úristen vigye kigyelmeteket
|