Actus,  Scena

 1 AzJat,  1|     korában más országba küldött volt, emberkort érvén titkon
 2   1,  2  |      venni, kiért, ha száz lelke volt volna is, meg kellett volna
 3   1,  2  |          hogy régtûl fogva másba volt az én gyönyörûségem, sem
 4   2,  1  | megértenéd, minemû kegyelmessége volt õneki tehozzád. ~ORESTES.                   
 5   2,  1  |                           Minemû volt, édes Mesterem? ~MESTER.                     
 6   2,  1  |          atyád, Agamemnon király volt, nagy hatalommal bírt, igen
 7   2,  1  |      tökéletes és nagy kegyelmes volt. Immár jó korbeli ember
 8   2,  1  |        mívelni. Engem ki küldött volt ide Strophiusnak, hogy feltartson? ~
 9   2,  2  |     minthogy ennek elõtte õbenne volt bizodalmam, most is csak
10   2,  3  |         az én szívembe nem esett volt, nagy kedvemre, nagy gyönyörûségemre
11   2,  3  |          elsárgult, egyébkor nem volt neki szokása, hogy szegín
12   2,  7  |              Lám, nem feledékeny volt az Isten, látom, immár elközelgett
13   3,  1  |   anyámnak mondjak, mert lám, ez volt minden undokságnak, förtelmességnek
14   3,  1  |         Mert nagyobb keserûségem volt énnekem vele, hogynem mint
15   3,  1  |        tartod. Lám, átkozott nap volt ez, Isten bár ne adta volna,
16   3,  2  |          Azt értem, felséged fia volt. ~CLITEMNESTRA.        Igazat
17   3,  2  |           Most látom, jó barátom volt urad nekem, kit én neki
18   3,  2  |        szerszáma csudálatos ékes volt, õ maga is termetével, öltözetivel,
19   3,  2  |      közt megmondhatatlan díszes volt. Hogy igazán megmondjam,
20   3,  2  |          álla, õ maga legközépen volt. Mihent trombita zendüle,
21   3,  2  |        ütötte, kiáltás, sikoltás volt nagy, az kocsik peregtek,
22   3,  2  |     gyeplõ az kezére kötelõszett volt, hordozni kezdik az széles
23   3,  4  |       számát, mennyi gonoszságom volt, ím, csak egyszer könyörgék
24   3,  5  |           mint veszek! Lám, igaz volt, Chorus az te beszéded.
25   4,  2  |      azóta csak egy barátunk sem volt, sem segítõnk, sem oltalmazónk.
26   4,  3  |     keserûségre, árvaságra szült volt az én anyám. Sem atyám,
27   5,  2  |           és hiszem, jó esmerõje volt. ~ELECTRA.                   
28   5,  2  |   kellett lenni, mert õ is ember volt, mi is tartozunk egyszer
29   5,  2  |                            Ideje volt volna immár, de azkibe bíztam,
30   5,  3  |          Ez az, ki kezébe bíztál volt, ez tartott fel engem. ~
31   5,  4  |         most az halál? Ily nehéz volt az én atyámnak is. ~CLITEMNESTRA.       
32   5,  5  |         atyád is kegyelmes ember volt teneked! ~ORESTES.                   
33   5,  6  |          ez ház mindörökké rakva volt veszedelemmel. Ha meggondolom