Actus,  Scena

 1   1,  2|           férjemtûl, ki zabolán akar vala tartani. Annyira regnált
 2   1,  2|             tartani. Annyira regnált vala rajtam, ingyen embernek
 3   1,  2|            ingyen embernek sem tudom vala magam, egy pohár bort kedvemre
 4   1,  2|    erkölcsömbõl teljességgel ki akar vala venni, kiért, ha száz lelke
 5   1,  2|      ölelésem, sem csókolgatásom nem vala kedves, de én hiszem, ugyan
 6   2,  1|               Immár jó korbeli ember vala, hogy Trója alá hadat hirdetnének,
 7   2,  4|         szolgálnod! Nem ezt fogadtad vala énnekem, hanem mindenbe
 8   2,  4|        gondolnék halálommal, csak jõ vala ez el, ki mind értem, mind
 9   2,  6|               asszonyom, mint feddik vala magába? ~CHRISOTHEMIS.       
10   3,  1|              latoniai szûznek ellene vala. Azért reá megharaguvék,
11   3,  1|            megkissebbíteni, nem kell vala nemzetségednek hírét, nevét
12   3,  1|          nevét elvesztened! Nem kell vala az hitvány latorral, Aegistusszal
13   3,  2|            elvevé. Annyira kiterjedt vala híre, még az gyermek is
14   3,  3|      asszonyi állat, ím, mint tettei vala az idegen ember elõtt keserûségét
15   3,  3|      undokságot. Ím, azki bosszúálló vala, az is szörnyûképpen elvesze,
16   3,  3|                          Hova sietsz vala? ~CHORUS.                    
17   3,  3|                         Mit csinálsz vala itt kinn? ~CHORUS.                    
18   3,  3|             Hallám én, hogy beszélsz vala valamit. ~CHORUS.                    
19   3,  3|                    Szekfüvet keresek vala az leányasszonyoknak, arról
20   3,  3| leányasszonyoknak, arról beszélgetek vala magamba. ~ELECTRA.                   
21   3,  3|                               De más vala bezzeg: Orestest is említéd
22   3,  5|           lûl el! Jaj, csak tebenned vala reménységem, ím, te is elveszel
23   4,  2|              Egyetlenegy remínségünk vala, az Orestes. Mert éltében,
24   4,  2|            vehetem, ezért nem akarok vala szólni. ~CHRISOTHEMIS.       
25   4,  3|           Immár csak ez egy leányban vala minden remínségem, ím, ez
26   5,  2|            bölcsõbõl, ugyan röpdössz vala kezembe. Akkor is nagy keserûséggel
27   5,  2|               Méznél édesbnek tartom vala az te jöveteledet, de minden
28   5,  2|              erre, ez az, ki megholt vala, ím feltámasztotta az Isten. ~
29   5,  4|                       Nem könyörülsz vala te sem énrajtam, sem szegín
30   5,  5|          hála Istennek, ettûl tartok vala, ettûl is megmenem, egyéb
31   5,  5|             veheti, mert azkit illet vala, most annak holtteste nálam
32   5,  5|            Olyha te is visszát vonsz vala, de ha eszedbe nem veszed
33   5,  6|           azoktúl, azkiknek megfõzte vala. Azután Pelops Myrtillusnak