Actus,  Scena

 1   1,  1|                  Úgy, felséges uram, úgy, lakjunk, meddig lakhatunk. ~
 2   1,  1|       Istenre mondom, felséges uram, eszes ember vagy, egész
 3   1,  4|         haja, jóllakom ma, víg uram, víg az szolgája is! Most
 4   2,  5|              Ezentül, felséges uram. ~AEGISTUS.                 
 5   2,  5|        Megnyergelték, felséges uram, az lovat. Fúdd pecér az
 6   3,  2|                  Ím, ez az, jó uram. ~MESTER.                     
 7   3,  2|   láttam, engem azért is külde uram felségedhez, hogy megbeszélleném
 8   3,  2|    tetemét. És miérthogy az én uram, Phoceus-beli Phanotheus
 9   3,  4| porkolábnak, igen hamar küldje uram után, szóval is mondják
10   3,  4|   felséges asszonyom. Hanem az uram fõemberei eleibe megyek,
11   3,  5|                      Hallod-e, uram. ~MESTER.                     
12   3,  5|             Csak két szóra, jó uram. ~MESTER.                     
13   5,  2|        edényekbe vagynak-e, jó uram? ~ORESTES.                   
14   5,  2|                     Kérlek, jó uram, az Istenért, ha ezekbe
15   5,  2|              Menjél el, Mester uram, mondd meg, hogy itt vagyunk. ~
16   5,  2|                         Méltó, uram, az én jajgatásom, meddig
17   5,  2|                Mit könyvez, jó uram, talán te is Orestest siratod? ~
18   5,  2|        fenyegetnek. Nincs édes uram, ki megszabadítana kezekbõl.
19   5,  2|                    Mitûl, édes uram? ~ORESTES.                   
20   5,  2|                 Ki vagy te, jó uram? ~ORESTES.                   
21   5,  2|        De mondd meg, szerelmes uram. Ezek elõtt megmodhadd,
22   5,  2|           Hadd járjon ez, édes uram, meghallgathatom azért. ~
23   5,  2|       kérlek, ne vödd el, édes uram. ~ORESTES.                   
24   5,  2|               Hogy tudod, édes uram? ~ORESTES.                   
25   5,  2|               Ne csalogass, jó uram! ~ORESTES.                   
26   5,  4|         mint veszek! Hol vagy, uram, Aegistus? ~ELECTRA.                   
27   5,  5|  haszna vagyon immár, felséges uram, az én nagy gondomnak. Ám
28   5,  5|                   Ah, felséges uram, bár ne adta volna Isten,
29   5,  5|      Nem ké-kénytelen felséges uram, hozzád kell immár hallgatnom. ~
30   5,  5|                       Felséges uram, én magam fejét veszem az
31   5,  5|               Ne ölj meg, édes uram, Orestes, meddig élek, mindörökké
32   5,  5|                       Felséges uram, ha hagyod, mind elprózsmitál
33   5,  5|     hozszja az üstököd, vágjad uram. ~ORESTES.