Actus,  Scena

 1   1,  1|      örömet énnekem hoztál, mert ím, egész Görögországot Agamemnonnak
 2   1,  5|      CHORUS.                     Ím, hatalmas Isten, az királyné
 3   2,  1|     MESTER.                      Ím, megbeszélem azt is. Az
 4   2,  3|      nagy gyönyörûségemre éltem. Ím, ez éjjel annyira elröttenek
 5   2,  4|      vöttem kigyelmedet eszembe. Ím, búsulgok Electrárúl, elveszti
 6   2,  4|          Addig íra, addig izene, ím, ma, ím, holnap megyek,
 7   2,  4|        íra, addig izene, ím, ma, ím, holnap megyek, lám, Isten
 8   3,  1|      ELECTRA.                    Ím, értem, nem tagadod, hogy
 9   3,  1|           De ha kévánod hallani, ím, megmondom én, miért veszted
10   3,  1|          fattyakra. Tekintse meg ím, ezeknek fattyait, mely
11   3,  1|         leányt, mert azmit tuda, ím, mindent reám kiálta, hiszem,
12   3,  1|           ha felkelek, énmettem, ím még az önnön gyermekem is
13   3,  2|      CHORUS.                     Ím, ez az, jó uram. ~MESTER.                     
14   3,  2|       parancsol, de felségednek, ím levelet külde, nagy örömet
15   3,  3|      Vajh, álnok asszonyi állat, ím, mint tettei vala az idegen
16   3,  3|  szenvedheti ez nagy undokságot. Ím, azki bosszúálló vala, az
17   3,  4|         mennyi gonoszságom volt, ím, csak egyszer könyörgék
18   3,  4|        õket. Na, ez aranylánc és ím, ez erszénybe való aranyak
19   3,  4|        erszénybe való aranyak és ím, ez ruhák, legyen örömmondásodért.
20   3,  5|       tebenned vala reménységem, ím, te is elveszel elõlem.
21   4,  2|          szemével látta halálát. Ím, Chorus jól hallotta, hogy
22   4,  2|          az farkasok kezébõl, de ím, érted, hogy szegín elveszett.
23   4,  2| mákszemnyit nem könyörül rajtam, ím, mindnyájan elhagytak, de
24   4,  3|      Nyavalyás arám, Orestes is, ím szörnyûképpen elvesze. Immár
25   4,  3|          vala minden remínségem, ím, ez is nagy keserûségemben
26   5,  1|      felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy
27   5,  2|    fiának megégett testét hozzuk ím, az edényekbe, kit be kellene
28   5,  2|          soha nem sietél hozzám, ím mint veszted magadat. Jaj,
29   5,  2|         lám, átkozott voltam én, ím, még csak hamujával is nem
30   5,  2|         Veszteg immár, jó néném, ím megjöttem immár. ~ELECTRA.                   
31   5,  2|          ez az, ki megholt vala, ím feltámasztotta az Isten. ~
32   5,  4|         Isten, hanem nagy csuda, ím az önnön szülõjét nem szánja.
33   5,  6|       kicsiny fiát neki megfõzé. Ím, ezeknek utána, ennek édesatyját,