Actus, Scena
1 1, 3| ott járj, ahol tetszik, azt míveld, azmi kedves. Senki
2 1, 5| Isten. Vajh, vesztené Isten azt, az ki engem ily keserûségemben
3 2, 1| asszony az én anyám, hogy azt merte mívelni. Engem ki
4 2, 1| Ím, megbeszélem azt is. Az te kegyetlen anyád,
5 2, 4| fogva anyámhoz szoktam, azt kell mívelnem, azmit parancsol. ~
6 2, 4| Hagyd el azt, édes asszonyom, meghozza
7 2, 5| nem tud neki mit tenni. Azt értem: éjjel-nappal átkoz
8 2, 6| de álmában megröttent, azt velem ijedtében míveli. ~
9 3, 1| szólhatna is, õ maga is azt mondaná, jobb õneki meghalni,
10 3, 1| te neki bírája. Ha pedig azt mondod, hogy halált halállal
11 3, 1| hogy az többit tudta volna, azt is kicsácsogta volna, de
12 3, 2| MESTER. Azt értem uramtúl is, hogy felségednek
13 3, 2| MESTER. Azt értem, felséged fia volt. ~
14 3, 2| koporsójába temettesse felséged, azt hiszem, immár nem messze
15 3, 5| Hagyd el azt, édes asszonyom, ne sír,
16 4, 1| ELECTRA. Azt kérded, miért? Látod, nincs
17 4, 2| Még azt sem tudod, hol vagy most,
18 4, 2| azkit szememmel láttam, azt nem tudom-e? ~ELECTRA.
19 4, 2| Vajha azt mívelnéd, amit én akarnék. ~
20 4, 2| vagy fojtsd meg. Mert ha te azt el nem veszted, az miá kell
21 4, 2| nem telnék kedved benne! Azt fogadjad csak, asszonyom,
22 4, 2| meghalnom, hogynem mint azt míveljem. Azért elmehetsz
23 5, 1| ember, mint a Clitemnestra, azt akarná, soha szemével se
24 5, 1| Electra azmi igaz, megmondja, azt õ penig igen bánja. Arra
25 5, 2| keserûségem elmúlt énnekem. Azt hittem, hogy örömmel ölelgesselek
26 5, 2| immár, de azkibe bíztam, azt is nem hozá meg. ~ORESTES.
27 5, 2| visel az Úristen reánk. Azt értem, ezentúl megjõ, de
28 5, 2| jó néném, hagyd másszorra azt, viselj te is erre gondot.
29 5, 3| Azmivel sietni kell, nem kell azt halogatni. ~ORESTES.
30 5, 3| ORESTES. Azt alítják-e, hogy megholtam? ~
31 5, 5| penig mégis pártoskodik, azt ugyan itt mind levágattatom.
32 5, 5| ugyan itt mind levágattatom. Azt akarom, ez országba több
33 5, 5| De jere, hadd el azt, mit használsz vele, ha
|