Actus, Scena
1 1, 1| bársonyokkal mind bevonatom. Ezt akarom: minden úgy féljen,
2 1, 1| egész tanács sem tudta volna ezt meggondolni. Azmint látom,
3 1, 5| keserít. Csak mosolyogja ezt az gonosz asszony, táncol
4 2, 1| ORESTES. Ezt, édes Mesterem, hallottam
5 2, 1| hogy rövideden megértsed, ezt azért mondám, hogy megemlékeznél
6 2, 1| Ha jóváhagynád, ezt adnám tanácsul: hogy magad
7 2, 1| elbocsátottak volna örömet mondani. Ezt ha hallják, örömökbe semmit
8 2, 4| anyádnak szolgálnod! Nem ezt fogadtad vala énnekem, hanem
9 2, 6| gyûlölséges áldozat. Ki adta ezt ez jóasszonynak tanácsul? ~
10 2, 6| Ó, nagy Isten, hozd jóra ezt! Micsoda álmában, jó Chrisothemis? ~
11 2, 6| tartományt belepte volna. Ezt olytúl hallottam, ki közel
12 2, 6| ettül való féltében küldi ezt atyám koporsójához áldozni. ~
13 3, 1| Így tisztelsz te engem? Ezt kell-e anyádon méltatlan
14 3, 1| leányka, ha szólhatna is, ezt mondaná. Azért nem kellene
15 3, 1| jámbor férjedtûl valók. Ezt dicsérném-e én? Ezért tiszteljelek-e
16 3, 1| esztendeig nagy gyönyörûségemre. Ezt ha nekem megadod, téged
17 3, 2| testembõl szakadt azért. Ezt ládd, az anyának keserû
18 3, 3| sehol lám, senki nincs, ki ezt megcsendesíthetné. Sem Istennel,
19 3, 3| De ahon látom Electrát, ezt neki meg nem kell mondani,
20 4, 2| CHRISOTHEMIS. Mi lölé ezt, hogy csak szómat sem akarja
21 4, 2| néném, semminek véled-e te ezt? ~ELECTRA.
22 4, 2| Chorus jól hallotta, hogy ezt mondá, még ma az hamvát
23 4, 2| lám együtt lakol velek, ezt könnyen megszörözheted,
24 4, 2| ez förtelmes latrot. Ha ezt míveled, mind az mi szegín
25 4, 2| való bíztodba miveltetnéd ezt; leányok vagyunk mi, nincs
26 4, 2| Igazat mond, jobb, ha ezt míveled. Embernek nagy bölcsesség
27 5, 2| hiszed, nézz e gyûrûre. Ezt te küldted jelül neki, errõl
28 5, 4| szülõjét nem szánja. De ezt én jól tudtam, hogy nem
29 5, 5| mint enmagamnak, senki ezt markomból ki nem veheti,
30 5, 5| átkozott az óra, melybe ezt találtam. Sem testemnek,
31 5, 6| belemet furdalja, ettûl féltem ezt is: hogy õ is bolondságába
|