Actus, Scena
1 1, 5| Szerelmes asszonyom, Electra, édes asszonyom,
2 1, 5| asszonyom, Electra, édes asszonyom, mit gyötröd magad, mit
3 1, 5| Szûnjél meg, édes asszonyom! ~ELECTRA.
4 1, 5| Vedd jó néven, édes asszonyom, az Úristentûl, adj hálát
5 1, 5| Istenért, jerünk be, jó asszonyom, az házba. ~ ~
6 2, 3| CHRISOTHEMIS. Hallom, asszonyom. ~CLITEMNESTRA. Jöszte,
7 2, 4| Csudálkozom, jó asszonyom, rajtad, hogy nem hagysz
8 2, 4| Hagyd el azt, édes asszonyom, meghozza az Úristen. ~ELECTRA.
9 2, 6| veszedelmére mene. Hallád‑e, asszonyom, mint feddik vala magába? ~
10 2, 6| Mit sírsz, édes asszonyom, jobban adja az Isten. ~
11 2, 6| Édes asszonyom, Chrisothemis asszony, bizony
12 3, 1| olyha szádra érettél esmég, asszonyom. Tudom mi marja beledet,
13 3, 2| Így vagyon, felséges asszonyom, azmint mondom. ~CLITEMNESTRA.
14 3, 2| Mikor, felséges asszonyom, az görög vitézek Delphusba
15 3, 2| másodnapra jutánk, ah, felséges asszonyom, majd hallasz szerencsének
16 3, 2| Mit keseregsz, felséges asszonyom? ~CLITEMNESTRA. Ah,
17 3, 3| kiált? Kigyelmed volt-e, asszonyom? ~ELECTRA.
18 3, 3| Nem hallottam, asszonyom, semmit. ~ELECTRA.
19 3, 4| Nem megyek még, felséges asszonyom. Hanem az uram fõemberei
20 3, 5| Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a
21 3, 5| Hagyd el azt, édes asszonyom, ne sír, jerünk be. ~ELECTRA.
22 4, 1| dolog? Ne hadd el magad, jó asszonyom. ~ELECTRA.
23 4, 1| Hallod-e, jó asszonyom, jól adhatja még az Isten.
24 4, 1| Ki tudja, jó asszonyom, kinek mire jut még ügye. ~
25 4, 2| benne! Azt fogadjad csak, asszonyom, amit õ beszél, látod, keserûségébe
26 5, 1| kicsodák jûnek ihon terhekkel? Asszonyom, Electra, jöszte ki, vajon
27 5, 2| Veszteg, szerelmes asszonyom, mind meghallják odabe nagy
28 5, 2| Látom, édes asszonyom, penig meghozta az Úristen
29 5, 3| hûséges szolgálatom, jó asszonyom, megjelenik ezután, most
30 5, 4| Hová menének, édes asszonyom? ~ELECTRA.
31 5, 4| Hallom, édes szívem, asszonyom, talán szinte most üték,
|