Actus, Scena
1 1, 2| léphettem házamból. Maga engem az én anyám gyermekségemtûl
2 1, 2| megagga. Sok kincs miatt engem is megútála, egy napon nem
3 1, 5| ember megförtõzi. Ez gyötör engem, ez fojt, ez keserít. Csak
4 1, 5| vesztené Isten azt, az ki engem ily keserûségemben nem szán! ~
5 2, 1| hogy azt merte mívelni. Engem ki küldött volt ide Strophiusnak,
6 2, 4| de nemhogy kesergenél, de engem is meg akarnál tiltani;
7 2, 4| ez világból, tudom, hogy engem sem szeret. ~CHRISOTHEMIS.
8 2, 6| halálán, mind téged, mind engem mentsen meg ez kegyetlenek
9 3, 1| helyre, hol nem keserítesz engem. Veszteg csak nagynyelvû
10 3, 1| leányhoz? Így tisztelsz te engem? Ezt kell-e anyádon méltatlan
11 3, 2| Mint engem látsz, úgy higgye felséged. ~
12 3, 2| mert szememmel láttam, engem azért is külde uram felségedhez,
13 3, 2| ezzel nagy kedvet szerzene, engem elöl elküldött, hogy megmondanám
14 3, 3| ELECTRA. Ha engem szeretsz, Chorus, szólj,
15 3, 5| arám, Orestes, mint csalál engem, ó, szívem, lelkem, Orestes,
16 4, 1| nem tudok neki mit tenni, engem is elkeseríte. Vajon midolog,
17 4, 2| bizonnyal higgyed, mint engem látsz, megjõ az Orestes! ~
18 4, 2| vagy az én atyámfia, ha te engem elhagysz, sehol egy csepp
19 4, 2| rajtunk, ments meg mind engem, mind téged ez átkozott
20 4, 2| Chrisothemis akárcsak ezeket, ha engem nem szánsz! ~CHORUS.
21 5, 2| Orestes, miért hagyál el engem? Ó, szívem, lelkem, Orestes,
22 5, 2| énnekem, nem vigasztalsz engem, elhagyál teljességgel.
23 5, 2| Kit egyebet, engem keserülsz-e? ~ORESTES.
24 5, 2| egyetlenem, Orestesem halálán, engem is immár örökkévaló fogsággal
25 5, 3| bíztál volt, ez tartott fel engem. ~ELECTRA.
26 5, 5| hogy az királyok is csak engem hallgassanak. Olyha te is
|