Actus, Scena
1 AzJat | vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében
2 1, 1 | mondom, felséges uram, eszes ember vagy, egész tanács sem tudta
3 1, 5 | énnekem, hogy az hitvány ember atyám királyi ruháiba öltözik,
4 1, 5 | atyámnak tiszta ágyát undok ember megförtõzi. Ez gyötör engem,
5 2, 1 | hatalommal bírt, igen jámbor ember, nagy eszes ember, nagy
6 2, 1 | jámbor ember, nagy eszes ember, nagy tökéletes és nagy
7 2, 1 | kegyelmes volt. Immár jó korbeli ember vala, hogy Trója alá hadat
8 2, 6 | Ez átkozott ember bizony az szegín leány veszedelmére
9 3, 1 | elveszté tûlem ez gonosz ember. Ez szegény ártatlan vérnek
10 3, 1 | hátam mögött rágalmaznod, ha ember volnál, de ihon szembe vagyok,
11 3, 1 | te vagy! De no, ha igaz ember vagy, mondsza meg, micsoda
12 3, 1 | nagy Isten, mely átkozott ember vagyok én, minden ételem
13 3, 2 | gonosz szerencsének mit tehet ember? Mikor azért az hátulsó
14 3, 3 | mint tettei vala az idegen ember elõtt keserûségét fia halálán,
15 4, 1 | mondhatok, elég veszett ember vagy. Ne sírj! ~ELECTRA.
16 4, 2 | megkerülém, tehát egy ifjú ember áldozatja vagyon rajta,
17 4, 2 | mind téged ez átkozott ember hatalmából, kibõl semmi
18 4, 3 | Ó, nyomorult ember, kicsoda boldogtalanb énnálamnál,
19 5, 1 | Azonképpen az vadak is. De némely ember, mint a Clitemnestra, azt
20 5, 2 | kellett lenni, mert õ is ember volt, mi is tartozunk egyszer
21 5, 2 | Jaj, veszett ember vagyok én! ~ORESTES.
22 5, 3 | lámcsak, te voltál ennyi ezer ember közül az én atyámnak hûséges
23 5, 3 | hûséges szolgája. Ó, istenes ember, ó, nagy hívséges szolga!
24 5, 5 | lám, atyád is kegyelmes ember volt teneked! ~ORESTES.
25 5, 5 | Ó, nyomorult ember, ó, mint veszek! Bár Isten
|