Actus,  Scena

 1   2,  4|  CHORUS.                     Lám, itt voltál, nem vöttem
 2   2,  4|      atyám mellett támadnál, lám, te is reá voltál. Hopp
 3   2,  4|       ma, ím, holnap megyek, lám, Isten soha nem hozhatá,
 4   2,  7|  CHORUS.                     Lám, nem feledékeny volt az
 5   3,  1|  hogy anyámnak mondjak, mert lám, ez volt minden undokságnak,
 6   3,  1|    embernek sem tartok, mert lám, ördögnél is gonoszabb voltál.
 7   3,  1|  Isten veszted, ördög leány, lám nagyobb az nyelved az fejednél,
 8   3,  1|     igazat mondok is, bánja. Lám, te magad mondád, hogy szemedbe
 9   3,  1|      Jobb, ha dolgod tartod. Lám, átkozott nap volt ez, Isten
10   3,  1|    méreg, minden italom epe! Lám, sehol senki nincs, ki egy
11   3,  3| szörnyûképpen elvesze, sehol lám, senki nincs, ki ezt megcsendesíthetné.
12   3,  4|       de ezután vígan lakom. Lám, kegyelmes az Isten, essél
13   3,  5|     nagy Isten, mint veszek! Lám, igaz volt, Chorus az te
14   4,  2|                    Jó húgom, lám együtt lakol velek, ezt
15   4,  2|               Ó, nagy Isten, lám, sehol senki egy mákszemnyit
16   4,  2|               Ó, nagy Isten, lám még bosszantasz. ~CHRISOTHEMIS.       
17   5,  2|      kesergenél énrajtam. De lám, nem szólsz énnekem, nem
18   5,  2|             Jaj, nagy Isten, lám, átkozott voltam én, ím,
19   5,  2|  ORESTES.                    Lám, mondám, nincs semmi nyavalyája. ~
20   5,  4|   Tolvaj, tolvaj! Hol attok? Lám, senki nincs az én szolgáimba!
21   5,  5|  Istenért, könyörülj rajtam, lám, atyád is kegyelmes ember
22   5,  5|     volna is ez királyságot! Lám, mind méreggé fordult minden