Actus,  Scena

 1   2,  1|          hallottam ezelõtt is, de soha nem értettem íly nyilván.
 2   2,  4|        szeme elõl oly helyre, hol soha napfényt ne láthass. Azért
 3   2,  4|         holnap megyek, lám, Isten soha nem hozhatá, énnekem immár
 4   3,  2|           urad nekem, kit én neki soha meg nem szolgálhatok. De
 5   3,  2|            mióta kikelt házamból, soha meg nem tuda látni, de még
 6   3,  3|       mégis gerjedez, nem hihetem soha, hogy errûl elfeledkezzen
 7   3,  4|          örömet ada, kinél jobbat soha nem kévánnék. Ha tudtam
 8   4,  2|            szerelmes bátyám, hogy soha nem láthatálak, jaj, egyetlenem,
 9   5,  1|         Clitemnestra, azt akarná, soha szemével se látná. Jóllehet
10   5,  2|       hiába bíztam tebenned. Mert soha nem sietél hozzám, ím mint
11   5,  3|         kegyelmességedet, mert én soha meg nem fizethetem! Háládatlan
12   5,  3|        Háládatlan azért, megládd, soha nem akarok lenni. ~MESTER.                     
13   5,  4|          Jaj, szegín! Ez ám, hogy soha szót nem fogada, mint intettem,
14   5,  4|          meg immár gonoszságából, soha semmit nem fogada, ám lássa
15   5,  6| tobzódásokról megfizetnének, mert soha nem akarának véget vetni