Actus, Scena
1 AzJat | az olvasáson eltunyulnak. Hogy azért jóra gerjesszék, és
2 AzJat | és nagy példát vehetnek, hogy az Istennek hatalmassága
3 AzJat | vegye kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Úristen
4 1, 1 | Kicsoda hitte volna, hogy Agamemnonnak gazdag királysága
5 1, 1 | szerencse, mely áldott vagy te, hogy ez mai nap ily nagy gyönyörûséget
6 1, 1 | behirdettetek. Elsõ gondom is az, hogy lantos, hegedûs, sípos,
7 1, 2 | volna halni. Nem tudta õ, hogy régtûl fogva másba volt
8 1, 2 | én hiszem, ugyan érzette, hogy kedvetlen mívelem. Vagyon
9 1, 5 | tekints reám, mennyország, hogy hagysz ily méltatlanságot,
10 1, 5 | ki nagy méreg ez énnekem, hogy az szegin atyám keresztjét
11 1, 5 | ó, ki nehéz ez énnekem, hogy az hitvány ember atyám királyi
12 1, 5 | megfojt, megfojt ez engemet, hogy az én atyámnak tiszta ágyát
13 1, 5 | nyavalyámban átkoz az én anyám, hogy mindétig ez sírásba szakassza
14 1, 5 | Nemde igazat kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje,
15 1, 5 | Igen félek rajt, hogy még ma valami veszedelembe
16 2, 1 | nagy hálaadással tartozol, hogy árvaságodban csudaképpen,
17 2, 1 | Azért, hogy megértenéd, minemû kegyelmessége
18 2, 1 | Immár jó korbeli ember vala, hogy Trója alá hadat hirdetnének,
19 2, 1 | összeadja magát. Ez két lator, hogy így szóljak, szegín uramra,
20 2, 1 | uramra, atyádra tanácskoznak, hogy mihent megjõne Trója alól,
21 2, 1 | fiam: arra kezdem elöl, hogy jól megértsed. Atyád mihent
22 2, 1 | Immár húsz esztendeje, hogy Aegistushoz adta magát,
23 2, 1 | kegyetlen asszony az én anyám, hogy azt merte mívelni. Engem
24 2, 1 | küldött volt ide Strophiusnak, hogy feltartson? ~MESTER.
25 2, 1 | Az te kegyetlen anyád, hogy szegín atyádat elveszté,
26 2, 1 | De hogy rövideden megértsed, ezt
27 2, 1 | megértsed, ezt azért mondám, hogy megemlékeznél a te szegín,
28 2, 1 | rajta nem találtam, hanem hogy te magad elõszõr kémlenéd
29 2, 1 | meg atyám házát. Tudom, hogy ennyi idõtûl fogva nem láttak,
30 2, 1 | jóváhagynád, ezt adnám tanácsul: hogy magad meg ne jelentenéd,
31 2, 1 | jelentenéd, de tettetnéd, hogy már Phoceus-beli tartományból
32 2, 1 | bár halálomat költsed, hogy már az kocsiról nyakam szakadt
33 2, 1 | volnának az holttestemmel, hogy atyám koporsójába vinnék
34 2, 1 | Isten vezérlett téged erre, hogy teáltalad az förtelmeseket
35 2, 1 | edényeket szerzek, kibe hogy már az tagokat visszük utánad. ~
36 2, 2 | Ugyan érzem szívembe, hogy az Úristen jól adja az mi
37 2, 2 | meg az én kezemnek általa, hogy te az bûnért bosszúálló
38 2, 2 | Jelentsd meg hatalmasságodat, hogy te íly kicsiny szolgádnak
39 2, 3 | Immár húsz esztendeje, hogy bánat az én szívembe nem
40 2, 3 | egyébkor nem volt neki szokása, hogy szegín atyámnak áldoztatna,
41 2, 4 | keserûségbe vagyok, hiszed-e, hogy én is nem sírhatnék, nem
42 2, 4 | költs te is nevet reád, hogy atyádnak árultatója voltál. ~
43 2, 4 | Csudálkozom, jó asszonyom, rajtad, hogy nem hagysz békét efféle
44 2, 4 | Ha tudtam volna, hogy megharagudjék, feléje sem
45 2, 4 | Jószándékból jüvék hozzá, hogy jól gondolna magára, mert
46 2, 4 | atyámat ez világból, tudom, hogy engem sem szeret. ~CHRISOTHEMIS.
47 2, 4 | Isten mentett ma téged, hogy a király mind el nem vagdalt. ~
48 2, 4 | haragította, de elejbe esett, hogy itthon ne bántson, hanem
49 2, 4 | vadászat örvével kimegyen, hogy teneked keressen helyet.
50 2, 4 | ELECTRA. Hogy hagyál el, Úristen? Hova
51 2, 4 | Vajh, Orestes, Orestes, hogy nem tudál megjõni? Mit tettem
52 2, 4 | Mit tettem én az latornak, hogy az én véremet is ki akarja
53 2, 4 | Nem tudja meggondolni, hogy nehéz neki, szegénynek íly
54 2, 5 | anyja untalan reám fut, hogy nem tud neki mit tenni.
55 2, 6 | Nám mondám ezelõtt is, hogy ennek veszedelmét eltökéllette
56 2, 6 | tebenned jót, csak bánom, hogy megkéslelél, elmegyek, megszerzem
57 2, 6 | Hallám fülheggyel, hogy ily álmot látott volna:
58 2, 6 | ágait kiterjesztette volna, hogy egész Micena tartományt
59 2, 6 | hányjad, borulván könyörögj, hogy kegyelmes szemmel tekintsen
60 2, 7 | lészen. Lehetetlen dolog, hogy az Úristen az õ árváiról
61 3, 1 | megkönnyebbülék szívemben, hogy ez fertelmes asszonyi állatnak
62 3, 1 | félelmét hallám, kit nem méltó, hogy anyámnak mondjak, mert lám,
63 3, 1 | Ím, értem, nem tagadod, hogy nem te voltál volna atyámnak
64 3, 1 | hóhéra, de mented magad, hogy méltán mívelted. Mert elvesztette
65 3, 1 | bírája. Ha pedig azt mondod, hogy halált halállal kell megfizetni,
66 3, 1 | az nagy bujaságban! Miért hogy szegín õ nem bocsátott szádra,
67 3, 1 | tisztességét, te azért, hogy latroddal kedven lakhassál,
68 3, 1 | mondsza meg, micsoda az oka, hogy ennyi ideig meg nem jobbítád
69 3, 1 | kit csak azért mívelsz, hogy latrodnak kedvét lelhesd,
70 3, 1 | fejemmel nyomorult vagyok, hogy ily leányt szültem ez világra,
71 3, 1 | bánja. Lám, te magad mondád, hogy szemedbe szóljak; ha nehéz,
72 3, 1 | Isten bár ne adta volna, hogy szememmel láthattam volna
73 3, 1 | mindent reám kiálta, hiszem, hogy az többit tudta volna, azt
74 3, 1 | hallgasd meg az én imádságomat, hogy az én álmom, ha jót jegyez,
75 3, 1 | énnekem adj segítséget, hogy minden jószágomat bírjam
76 3, 2 | bízott barátom, hiszem, hogy valami jeles dolgot izent. ~
77 3, 2 | Azt értem uramtúl is, hogy felségednek ennél nagyobb
78 3, 2 | külde uram felségedhez, hogy megbeszélleném felségednek. ~
79 3, 2 | megmondhatatlan díszes volt. Hogy igazán megmondjam, jóllehet
80 3, 2 | láttam, de nem emlékezem, hogy annál az ifjúnál jelesebbet
81 3, 2 | az gyermek is kiáltotta, hogy az Agamemnon király fia,
82 3, 2 | elsõ pályát elvötte volna. Hogy látták az vitézek illõ serény
83 3, 2 | királyfiú, vendéglé. De hogy másodnapra jutánk, ah, felséges
84 3, 2 | álhatatlan voltát. Erre mondják, hogy senki el ne higgye magát.
85 3, 2 | ki-ki kocsijára ragada, hogy azon is versenyt futtatának,
86 3, 2 | szaggatták annyira szegínt, hogy egy barátja is az õ személyét
87 3, 2 | szerzene, engem elöl elküldött, hogy megmondanám felségednek,
88 3, 2 | megmondanám felségednek, hogy az úton volnának fiad, Orestes
89 3, 2 | nagy tisztességgel hozzák, hogy az atyja koporsójába temettesse
90 3, 2 | atyámfia, velem. Illik, hogy íly örömmondásodért nagy
91 3, 3 | tûrhetõségén, csudálkozom, hogy szenvedheti ez nagy undokságot.
92 3, 3 | gerjedez, nem hihetem soha, hogy errûl elfeledkezzen az Úristen.
93 3, 3 | mondani, mert ha hallja, hogy Orestes megholt, megöli
94 3, 3 | El-bemegyek innét elõle, hogy meg ne lásson. ~ELECTRA.
95 3, 3 | Hallám én, hogy beszélsz vala valamit. ~
96 3, 4 | énnekem. Húsz esztendeje, hogy uramat megöltem, azóta mind
97 3, 4 | kévánnék. Ha tudtam volna, hogy íly kegyelmes legyen, bizony
98 3, 4 | hozzák, megmondom nekik, hogy felséged jó szemmel látja. ~
99 4, 1 | mint Orestes beszéled, hogy megholt. ~CHORUS.
100 4, 2 | CHRISOTHEMIS. Mi lölé ezt, hogy csak szómat sem akarja meghallgatni. ~
101 4, 2 | Ki mondá, hogy ily igen elhitted? ~CHRISOTHEMIS.
102 4, 2 | meghintette, kit jól tudom, hogy miközülünk senki nem mívelt,
103 4, 2 | senki nem mívelt, de vélem, hogy Orestes dolga, és hiszem
104 4, 2 | dolga, és hiszem ebbõl, hogy nem messze vagyon. Azért,
105 4, 2 | Ím, Chorus jól hallotta, hogy ezt mondá, még ma az hamvát
106 4, 2 | Ó, szerelmes bátyám, hogy soha nem láthatálak, jaj,
107 4, 2 | jaj, egyetlenem, bátyám, hogy sohasem tudál az te véreidhez
108 4, 2 | gyakorta izent, jól tudod, hogy megszabadítana az farkasok
109 4, 2 | farkasok kezébõl, de ím, érted, hogy szegín elveszett. Immár
110 4, 2 | oly bolond az Aegistus, hogy magot támasztana az õ maga
111 4, 2 | nevünk ez világon kiterjedne, hogy leányok lévén jószágunkat
112 4, 2 | prózsmálj, ugyan tudtam, hogy semmi hasznod nem vehetem,
113 5, 1 | viselnek az õ fiókra gondot, hogy semmibe nem hagyják megfogyatkozni.
114 5, 1 | igen bánja. Arra mondják, hogy igazmondónak gyakorta feje
115 5, 1 | bosszúsággal kesergeti szegínt. És hogy szegín remínségébe semmi
116 5, 2 | asszonyok, mondjátok meg, hogy szembe lennénk az királyné
117 5, 2 | biztattál leveledbe engemet, hogy megmentenéd az én árva fejemet,
118 5, 2 | Orestes, ki hitte volna, hogy erre jusson a te ügyed,
119 5, 2 | küldettelek ki tégedet, hogy te lennél atyádért bosszúálló.
120 5, 2 | elmúlt énnekem. Azt hittem, hogy örömmel ölelgesselek tégedet,
121 5, 2 | ölelgesselek tégedet, reménylettem, hogy minden kínom megkönnyebbül
122 5, 2 | Mester uram, mondd meg, hogy itt vagyunk. ~ELECTRA.
123 5, 2 | jaj, mely keserû énnekem, hogy csak holt tetemid feküsznek
124 5, 2 | vagyon húsz esztendeje, hogy senki nem könyörült énrajtam. ~
125 5, 2 | ihon kezembe vagyon az pora hogy hozhatja meg? ~ORESTES.
126 5, 2 | ORESTES. Hogy Orestes elveszett volna. ~
127 5, 2 | ELECTRA. Hogy tudod, édes uram? ~ORESTES.
128 5, 2 | kesergetsz, édes lelkem, hogy nem szólsz. Ó, én édes vérem,
129 5, 2 | Legyen hála az Istennek, hogy megkönnyebbítél engemet.
130 5, 2 | elvesznem! Aegistus ma ment ki, hogy az én veszedelmemre helyet
131 5, 2 | Igen félek, hogy az te nagy gyönyörûségeddel
132 5, 2 | kérlek, megõrizd magad, hogy eszébe ne vegye örömödet,
133 5, 3 | csak Isten oltalmazott, hogy el nem vesztettétek magatokat.
134 5, 3 | Azt alítják-e, hogy megholtam? ~MESTER.
135 5, 3 | Örülnek-e igen? Hogy mondnak? ~MESTER.
136 5, 4 | meg az én arám keze által, hogy te volnál röttenetes bosszúállója
137 5, 4 | szánja. De ezt én jól tudtam, hogy nem szenvedheti az sokat
138 5, 4 | Hallod-e, Chorus, hogy kiált valaki? ~CHORUS.
139 5, 4 | Jaj, szegín! Ez ám, hogy soha szót nem fogada, mint
140 5, 4 | meg! Ilyenkor nem szokása, hogy sok nép menjen utána. Szaladjatok
141 5, 5 | Neked szólok, barom. Bû, hogy nem szólsz, mert tudom,
142 5, 5 | Ugyan igaz-e, hogy megholt Orestes? ~ELECTRA.
143 5, 5 | bár ne adta volna Isten, hogy igaz lött volna, ám ott
144 5, 5 | testét eleikbe hozatom, hogy lássák, az örökség immár
145 5, 5 | jó módon gondot viselek, hogy az királyok is csak engem
146 5, 5 | az árulónak, mondtam én, hogy megsiratja még az királyságot.
147 5, 5 | Bár Isten ne adta volna, hogy csak hírrel hallhattam volna
148 5, 6 | szabadon uralkodhatik, csak hogy tudja magát forgatni, de
149 5, 6 | forgatni, de igen félek rajta, hogy ez is, mint az több atyjafiai,
150 5, 6 | bizony nagy csudálatos dolog, hogy tulajdon fia édesanyját
151 5, 6 | vakította meg ezeknek szíveket, hogy az õ nagy sok gonoszságokról,
152 5, 6 | furdalja, ettûl féltem ezt is: hogy õ is bolondságába elveszti
153 5, 6 | jó tanácsot adok nekie, hogy erõsen megõrizze magát ez
154 6 | fejenként nagy hálákat adunk, hogy ez mi mulatságunkat meg
155 6 | meghallgattátok. Azért h<iszem, hogy meg is tanulta kigyelmetek
156 6 | ez históriának játékából, hogy az Úristen még az pogányok
157 6 | mulatságot is engedje õfelsége, hogy legyen az õ neve dícséretire,
|