Actus,  Scena

1   2,  1| elkeseredtek szegények, csak tebenned egyedül Isten által vagyon
2   2,  6|     amint látom, Isten tehet tebenned jót, csak bánom, hogy megkéslelél,
3   3,  5|       hova lûl el! Jaj, csak tebenned vala reménységem, ím, te
4   5,  2|     de lámcsak, hiába bíztam tebenned. Mert soha nem sietél hozzám,
5   5,  2|   minden kínom megkönnyebbül tebenned, de elnehezedem nagy keserûségembe.
6   5,  2| szerelmem, örül az én lelkem tebenned! Téged egyedül óhajtottalak.
7   5,  4| bûnnek, és csak te volnál az tebenned bízóknak kegyelmes szabadítója!