Actus, Scena
1 1, 1| tudott belõle élni: tudok én! ~PARASITUS.
2 1, 2| megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtûl, ki zabolán
3 1, 2| házamból. Maga engem az én anyám gyermekségemtûl fogva
4 1, 2| régtûl fogva másba volt az én gyönyörûségem, sem testemnek
5 1, 2| csókolgatásom nem vala kedves, de én hiszem, ugyan érzette, hogy
6 1, 2| élni. De ha Isten segít, az én szeretõmmel, Aegistusszal
7 1, 3| egyetemben. ~CLITEMNESTRA. Én eltétetém Agamemnonnak testét
8 1, 3| gyönyörûségem énnekem nincsen, én mindent tefelségednek kezébe
9 1, 3| tulajdonát, úgy él mint király, én csak felségedet szeretem,
10 1, 3| Senki semmitûl meg nem tilt, én tied vagyok, te enyim vagy,
11 1, 4| sürgölõdöm még ma mellette, én is elcsalok valamit tûle.
12 1, 5| méltatlanságot, Úristen. Az én anyám elveszte engemet,
13 1, 5| nemzet, megszeplõsíté az én édesatyámnak tiszta ágyát,
14 1, 5| valál te! Ó, atyám, atyám, én édesatyám, mint veszel te
15 1, 5| hitvány lator miatt, jaj, jaj, én is mint veszek! ~CHORUS.
16 1, 5| ELECTRA. Ó, én eggyem, atyám. Senki nem
17 1, 5| éjjel-nappal könnyez az én szemem. ~CHORUS.
18 1, 5| Ó, ki keserû az én atyám halála! ~CHORUS.
19 1, 5| megfojt ez engemet, hogy az én atyámnak tiszta ágyát undok
20 1, 5| ily nyavalyámban átkoz az én anyám, hogy mindétig ez
21 1, 5| Nem szánom halálom az én édesatyámért. ~CHORUS.
22 2, 1| Bezzeg, kegyetlen asszony az én anyám, hogy azt merte mívelni.
23 2, 1| szolgált uramnak gyermekének. Én azért nagy röttegve általsieték
24 2, 1| Errõl, édes Mesterem, én magam is nagy sokat gondolkodtam,
25 2, 1| förtelmeseket megbüntesse. De én elmegyek, azmint én tudom,
26 2, 1| De én elmegyek, azmint én tudom, szorgalmatoson gondot
27 2, 1| békességgel, járj jó szerencsével. Én addig az társasággal edényeket
28 2, 2| emberen, könyörgök teneked, én édes Istenem, ha teneked
29 2, 2| országomba, és mutasd meg az én kezemnek általa, hogy te
30 2, 2| hatalmas királyt, kiért én tégedet mindörökké tisztellek
31 2, 3| esztendeje, hogy bánat az én szívembe nem esett volt,
32 2, 3| koporsójához, áldozzál vele, mert én azfelé sem kévánom mentem.
33 2, 4| keserûségbe vagyok, hiszed-e, hogy én is nem sírhatnék, nem kiálthatnék?
34 2, 4| illik pirongatnod. Mert én kicsinységemtûl fogva anyámhoz
35 2, 4| énreám! ~CHRISOTHEMIS. Én nem gondolok, de Aegistus
36 2, 4| Úristen? Hova tetted az én reménységemet, az Orestest?
37 2, 4| tudál megjõni? Mit tettem én az latornak, hogy az én
38 2, 4| én az latornak, hogy az én véremet is ki akarja színi? ~
39 2, 4| Nehéz az békának az dér. Ha én nem kiáltanám ez nagy méltatlanságot,
40 2, 4| kiáltana, de nem szánom az én atyámért halálomat. Jaj,
41 2, 4| Meghalok én addig. ~CHORUS.
42 2, 6| Ezen én nem sírok, de siratom Orestest. ~
43 2, 6| Mégis az én szegín megholt atyámat tisztelem
44 2, 6| utálatos áldozatot ne vidd az én édesatyám koporsójához,
45 2, 6| Menjél inkább, vidd fel imez én áldozatomat, és az földre
46 2, 6| el kell miatta vesznem. Én elmegyek. ~ELECTRA.
47 2, 7| intett tégedet, mely sokszor én is kértelek tégedet, ne
48 3, 1| mívelni? Nem tagadom, azkit én míveltem, mert méltán míveltem,
49 3, 1| míveltem, mert jól tudod, az én édes leányomat, kit leginkább
50 3, 1| vele, hogynem mint neki. Én szûltem véres verítékemmel,
51 3, 1| szûltem véres verítékemmel, én tartottam nagy keserûséggel,
52 3, 1| nyughatatlansággal! Azért én töttem, én töttem, nem tagadom
53 3, 1| nyughatatlansággal! Azért én töttem, én töttem, nem tagadom senki
54 3, 1| meg ne haragudjál, szólok én szembe is, mind atyám képében,
55 3, 1| Dianát, miért áldozék az én atyám az kis leánykával?
56 3, 1| magadat megölöd, mert te az én atyámat megöléd méltatlan,
57 3, 1| kévánod hallani, ím, megmondom én, miért veszted el, áruló,
58 3, 1| áruló, mert az vagy, az én atyámat. Mert mindörökké
59 3, 1| méltán ölted volna meg is az én atyámat, nem kellett volna
60 3, 1| együtt lakoznod, kivel az én jámbor atyámnak öldöklõi,
61 3, 1| férjedtûl valók. Ezt dicsérném-e én? Ezért tiszteljelek-e téged?
62 3, 1| mely átkozott ember vagyok én, minden ételem keserû méreg,
63 3, 1| mindeneken, hallgasd meg az én imádságomat, hogy az én
64 3, 1| én imádságomat, hogy az én álmom, ha jót jegyez, teljék
65 3, 1| kérlek tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim nyakát bele.
66 3, 1| bírjam békességbe, és az én urammal, Aegistusszal mégis
67 3, 2| CLITEMNESTRA. Az én fiam? ~MESTER.
68 3, 2| barátom volt urad nekem, kit én neki soha meg nem szolgálhatok.
69 3, 2| jelesebbet esmértem volna. Én az õ termetén, magahordozásán
70 3, 2| tetemét. És miérthogy az én uram, Phoceus-beli Phanotheus
71 3, 3| Hallám én, hogy beszélsz vala valamit. ~
72 3, 4| MESTER. Én elmennék immár felséged
73 3, 5| Meghalok, elveszek immár én is, elhagyál, szerelmem,
74 3, 5| szerelmem, Orestes. Jaj, jaj, én édes egyetlenem, hova hagyád
75 3, 5| Jaj, meghalok az én arámért. ~ ~
76 4, 1| reménylenem, elvesze az én egyetlenegy remínségem. ~
77 4, 1| Megholt az én segítõm. ~CHORUS.
78 4, 1| CHORUS. Én nem tudok neki mit tenni,
79 4, 2| megholt, jaj szívem, az én édes arám, Orestes. ~CHRISOTHEMIS.
80 4, 2| Vajha azt mívelnéd, amit én akarnék. ~CHRISOTHEMIS.
81 4, 2| Jól esmérlek én téged. ~CHRISOTHEMIS.
82 4, 2| csak te egyedül vagy az én atyámfia, ha te engem elhagysz,
83 4, 2| tisztességünkre volna. Azért én is kérlek az Istenért, édes
84 4, 2| mindnyájan elhagytak, de én magamnak kell reá gondolnom. ~
85 4, 2| Nem akarok az én atyámnak vérszopóival együtt
86 4, 2| Elmegyek, el be anyámhoz, mert én teveled meg nem alkudhatom. ~
87 4, 3| árvaságra szült volt az én anyám. Sem atyám, sem anyám,
88 4, 3| erõvel is nem szánom az én halálomat az én szívem atyámért.
89 4, 3| szánom az én halálomat az én szívem atyámért. Elmegyek,
90 5, 2| engemet, hogy megmentenéd az én árva fejemet, de lámcsak,
91 5, 2| veszedelmed? Micsoda vagy te én ölembe: csak por, hamu,
92 5, 2| énnekem. Nem így küldélek én ki tégedet. Mikor az te
93 5, 2| de nem hallgatod meg az én beszédemet, panaszolkodom
94 5, 2| Méltó, uram, az én jajgatásom, meddig élek,
95 5, 2| meddig élek, ez lesz az én kínom. ~ORESTES.
96 5, 2| Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat megmondani.
97 5, 2| Jaj, veszett ember vagyok én! ~ORESTES.
98 5, 2| ELECTRA. Az én atyám öldöklõi és árulói
99 5, 2| öldöklõi és árulói örülnek az én egyetlenem, Orestesem halálán,
100 5, 2| Jaj, nem szakadhatok el az én egyetlenemtûl. ~ORESTES.
101 5, 2| Isten, lám, átkozott voltam én, ím, még csak hamujával
102 5, 2| hamujával is nem bírhatok az én édes arámnak. Jaj, nagy
103 5, 2| nektek, de nemhiába sírok én az édes segítõm halálán. ~
104 5, 2| lelkem, hogy nem szólsz. Ó, én édes vérem, te vagy az én
105 5, 2| én édes vérem, te vagy az én gyönyörûségem! Te vagy az
106 5, 2| nagy szerelmem, örül az én lelkem tebenned! Téged egyedül
107 5, 2| Chorus, látod-e, ez az én egyetlenem, az Orestes!
108 5, 2| Aegistus ma ment ki, hogy az én veszedelmemre helyet keressen. ~
109 5, 2| édes arám, úgy legyen. Én csak kigyelmedtûl vártam
110 5, 3| ennyi ezer ember közül az én atyámnak hûséges szolgája.
111 5, 3| nagy kegyelmességedet, mert én soha meg nem fizethetem!
112 5, 3| Az én hûséges szolgálatom, jó
113 5, 4| ez mai nap mutasd meg az én arám keze által, hogy te
114 5, 4| szülõjét nem szánja. De ezt én jól tudtam, hogy nem szenvedheti
115 5, 4| attok? Lám, senki nincs az én szolgáimba! Jaj, jaj, jaj! ~
116 5, 4| halál? Ily nehéz volt az én atyámnak is. ~CLITEMNESTRA.
117 5, 4| utána. Szaladjatok hamar be, én addig itt kinn leszek, szép
118 5, 5| immár, felséges uram, az én nagy gondomnak. Ám ott benn
119 5, 5| ellenségimmel semmit nem gondolok. Én is immár mindent bátrabban
120 5, 5| Felséges uram, én magam fejét veszem az árulónak,
121 5, 5| veszem az árulónak, mondtam én, hogy megsiratja még az
122 5, 5| örökké jaj, jaj lészen az én dolgom, mert még ez világon
123 5, 6| undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja, ettûl
|