Actus, Scena
1 AzJat | megesmerjék, nemcsak szóval, de ugyan szemlátással vonsszák.
2 AzJat | magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden
3 AzJat, 1| laktak az királyságban, de az király fia, Orestes,
4 1, 1 | fáradsággal nem kerestem, de csak könnyen találtam, könnyen
5 1, 2 | csókolgatásom nem vala kedves, de én hiszem, ugyan érzette,
6 1, 2 | napon nem tuda belõle élni. De ha Isten segít, az én szeretõmmel,
7 1, 2 | csak legyen neked kedvedre. De ahon látom Aegistust, hozzá
8 1, 3 | felségednek hozzám való szerelmét. De ha felségednek tetszenék,
9 1, 4 | el nem kérhetnének tûle, de addig sürgölõdöm még ma
10 1, 4 | mely frissen hágnék benne. De elfutok, elhívom az lantosokat,
11 1, 5 | mérgébe és nagy keserûségébe. De ihon jõ, nagy könnyes szemmel. ~
12 1, 5 | õfölsége sem siet, sem késik, de mihent akarja, mindjárt
13 1, 5 | meglát amaz haragos Aegistus, de kérlek, az Istenért, jerünk
14 2, 1 | velem való jótéteményérõl. De, édes Mesterem, miért tõn
15 2, 1 | Mesterem, hallottam ezelõtt is, de soha nem értettem íly nyilván.
16 2, 1 | haláláért bosszút állanál. De az te nénéd, az Electra,
17 2, 1 | MESTER. De hogy rövideden megértsed,
18 2, 1 | nagy sokat gondolkodtam, de egyebet rajta nem találtam,
19 2, 1 | magad meg ne jelentenéd, de tettetnéd, hogy már Phoceus-beli
20 2, 1 | förtelmeseket megbüntesse. De én elmegyek, azmint én tudom,
21 2, 2 | adja az mi igyekezetünket. De minthogy ennek elõtte õbenne
22 2, 3 | szegín atyámnak áldoztatna, de vélem, fúrják most neki
23 2, 3 | fúrják most neki az fejét. De kicsoda jõ ihon? ~
24 2, 4 | sírhatnék, nem kiálthatnék? De többet vesztenék vele, hogynem
25 2, 4 | együtt kesergenél velem; de nemhogy kesergenél, de engem
26 2, 4 | de nemhogy kesergenél, de engem is meg akarnál tiltani;
27 2, 4 | Én nem gondolok, de Aegistus gondol együld,
28 2, 4 | anyád igen reád haragította, de elejbe esett, hogy itthon
29 2, 4 | hiszen, bosszút állana. De jaj, elvesze, elvesze, nem
30 2, 4 | CHRISOTHEMIS. Õ nem bántana, de az nagy kiáltásodat nem
31 2, 4 | még az föld is kiáltana, de nem szánom az én atyámért
32 2, 5 | leány, nemhogy bátyámat, de még atyámat is megölném
33 2, 5 | uraságért. Megmeném az atyjátúl, de ha meg nem szûnik, még ma
34 2, 6 | Ezen én nem sírok, de siratom Orestest. ~CHRISOTHEMIS.
35 2, 6 | vakmerõségre ne vesd magad, de fogadjad szavokat, jobb
36 2, 6 | CHRISOTHEMIS. Senki nem, de álmában megröttent, azt
37 2, 6 | õneki nem könynyebbségére, de bosszúságára vagyon. Utálatos
38 2, 6 | elkeseredtem szegín nyomorulton. De kérlek az Istenért benneteket,
39 2, 7 | bosszontanád az Úristent. De te megszidtál érte, jó tanácsomat
40 2, 7 | az órát, azért kesereg. De el bemegyek Electrához.
41 3, 1 | gondolsz semmit énvelem, de ha megjû, megkötöm koszorúdat.
42 3, 1 | mindenek elõtt rágalmazol, de elcsíplek az nyelved végébe.
43 3, 1 | megérdemlette, noha te tagadod. De õ, szegín leányka, ha szólhatna
44 3, 1 | rágalmaznod, ha ember volnál, de ihon szembe vagyok, szólj
45 3, 1 | voltál volna atyámnak hóhéra, de mented magad, hogy méltán
46 3, 1 | elvesztette gyermekedet. De eredsze, jóasszony, kérdezd
47 3, 1 | testébõl szakadt, mint teneked, de ké-kénytelen meg kelle mívelni.
48 3, 1 | annyi fõemberekkel elveszni. De jóasszony, még ez kicsiny
49 3, 1 | te is méltó vagy halálra. De ha kévánod hallani, ím,
50 3, 1 | tömény ezeren, mint te vagy! De no, ha igaz ember vagy,
51 3, 1 | tisztelnélek mint anyámat, de mint ilyen fertelmest, embernek
52 3, 1 | vagyok, bosszút nem állhatok, de vagyon egybe reménységem.
53 3, 1 | azt is kicsácsogta volna, de hála Istennek, penig arról
54 3, 1 | tudok mely felé fordulni, de könyörgök az Istennek, talán
55 3, 2 | Semmit nem parancsol, de felségednek, ím levelet
56 3, 2 | lehet. ~CLITEMNESTRA. De no beszéld el, jó atyámfia. ~
57 3, 2 | Isten embere voltál te; de édes atyámfia, ha tudod
58 3, 2 | soha meg nem szolgálhatok. De no, ne hallgass! ~MESTER.
59 3, 2 | immár vénségemre láttam, de nem emlékezem, hogy annál
60 3, 2 | egyebekre ottan irígykedtek, de ölelgették, csókolgatták
61 3, 2 | mint királyfiú, vendéglé. De hogy másodnapra jutánk,
62 3, 2 | ugyan igen emberkedett. De az gonosz szerencsének mit
63 3, 2 | atyámfia, noha gyûlöltem, de testembõl szakadt azért.
64 3, 2 | atyámfia, noha szánom, de nagy kedves azért. Mert
65 3, 2 | soha meg nem tuda látni, de még onnat is szidalmazott,
66 3, 2 | álmom miatta nem eshetett, de úgy féltem, úgy röttegtem,
67 3, 2 | nem röttegek többet tûle. De jer be, jó atyámfia, velem.
68 3, 3 | nem fog immár gondolni. De az szívem mégis gerjedez,
69 3, 3 | nincs immár kitûl félni, de hiszem bizonnyal, menny
70 3, 3 | agyonverheti, mikor az óra eljõ. De ahon látom Electrát, ezt
71 3, 3 | ELECTRA. De más vala bezzeg: Orestest
72 3, 4 | ezelõtt kedvemre, vagy nem, de ezután vígan lakom. Lám,
73 3, 4 | is vígabban laktam volna, de hadd járjon, azkit elmúlattam,
74 3, 4 | elmúlattam, betöltöm immár. De ihon jõ az követ, elbocsátom
75 4, 2 | miközülünk senki nem mívelt, de vélem, hogy Orestes dolga,
76 4, 2 | megszabadítana az farkasok kezébõl, de ím, érted, hogy szegín elveszett.
77 4, 2 | az õ maga veszedelmére. De ha õtet megölnéd, az volna
78 4, 2 | nagy búba megfonnyadtunk, de csak az jószágért is elvennének
79 4, 2 | ím, mindnyájan elhagytak, de én magamnak kell reá gondolnom. ~
80 4, 2 | Nem akarnád te, de kényszeríttetel. ~ELECTRA.
81 4, 2 | árulóit akarod tiszteltetni. De jobb nekem meghalnom, hogynem
82 4, 2 | lehetne, szolgálnád még, de félek rajta, együld késõn
83 4, 3 | mind apróra koncolnám õket. De mindennyi erõvel is nem
84 5, 1 | Azonképpen az vadak is. De némely ember, mint a Clitemnestra,
85 5, 1 | igazmondónak gyakorta feje törik! De mégis anyai kegyelmességnek
86 5, 1 | kegyelmességnek kellene benne lenni, de nemhogy volna, hanem ha
87 5, 1 | meg sem emlékezik penig. De kicsodák jûnek ihon terhekkel?
88 5, 2 | megmentenéd az én árva fejemet, de lámcsak, hiába bíztam tebenned.
89 5, 2 | nehezen váltam meg tetûled, de féltettelek az te gonosz
90 5, 2 | megkönnyebbül tebenned, de elnehezedem nagy keserûségembe.
91 5, 2 | vala az te jöveteledet, de minden méregnél keservesebb
92 5, 2 | Mert kiáltok tehozzád, de nem hallgatod meg az én
93 5, 2 | panaszolkodom elõtted, de nem felelsz énnekem. Meghalál,
94 5, 2 | is kesergenél énrajtam. De lám, nem szólsz énnekem,
95 5, 2 | Ideje volt volna immár, de azkibe bíztam, azt is nem
96 5, 2 | ELECTRA. De mondd meg, szerelmes uram.
97 5, 2 | ORESTES. De add oda nekiek. ~ELECTRA.
98 5, 2 | nyavalyás fejem, könnyû nektek, de nemhiába sírok én az édes
99 5, 2 | Azt értem, ezentúl megjõ, de ha Isten segít, két óráig
100 5, 2 | asszonyemberbe erõsség, de nagy okosság benne, jobb
101 5, 2 | inkább be se menj hozzá, de maradj itt kinn. Mikor az
102 5, 3 | szólásba sok idõ múlik. De jobb, ha dolgunkhoz látunk.
103 5, 4 | önnön szülõjét nem szánja. De ezt én jól tudtam, hogy
104 5, 4 | ELECTRA. De csak halnál hamarébb! ~CLITEMNESTRA.
105 5, 4 | eszébe se vegyen bennetek, de mihent az ajtón belépik,
106 5, 5 | felségednek nagy gyönyörûség, de énnekem örökké való keserûség. ~
107 5, 5 | Orestes mellett fogtak. De majd újudvart tétetek, az
108 5, 5 | te is visszát vonsz vala, de ha eszedbe nem veszed magad,
109 5, 5 | Felséged ne késsék itt kinn, de lássa felséged az holttestet.
110 5, 5 | Jó próféta voltál, de nem tudtál magadra gondolni. ~
111 5, 5 | ORESTES. De te nem voltál neki kegyelmes.
112 5, 5 | hagyod, mind elprózsmitál õ, de járj el dolgodba. ~ORESTES.
113 5, 5 | PARASITUS. De jere, hadd el azt, mit használsz
114 5, 6 | hogy tudja magát forgatni, de igen félek rajta, hogy ez
115 5, 6 | fia édesanyját megölje, de hiszem ugyan, az nagy Isten
116 5, 6 | bolondságába elveszti magát. De elmegyek el be hozzája,
117 6 | mulatságunkat meg nem útáltátok, de nagy csendességgel meghallgattátok.
118 6 | akarunk részesek lenni, de az örökkévaló boldogságban
119 6 | õfelségével együtt lakoznunk. De jóllehet idvösségnek fondamentomát
|