Actus, Scena
1 1, 1| szerencse, mely áldott vagy te, hogy ez mai nap ily nagy
2 1, 2| szinte neked tetszik, jobb te parancsolj másnak, hogynem
3 1, 3| szeretettel leszek hozzád. Te is úgy lakjál, mint királyné
4 1, 3| nem tilt, én tied vagyok, te enyim vagy, minden, ami
5 1, 5| mely hatalmas király valál te! Ó, atyám, atyám, én édesatyám,
6 1, 5| én édesatyám, mint veszel te két förtelmes hitvány lator
7 1, 5| kesereg terajtad, hanem csak a te elveszett leányod jajgat
8 2, 1| Úristennek, édes fiam, Orestes, te nagy hálaadással tartozol,
9 2, 1| Majd megérted, jó fiam. A te atyád, Agamemnon király
10 2, 1| illik, elkészüle, akkor te bölcsõbeli gyermek voltál.
11 2, 1| atyád hadakozott, addig az te anyád Aegistusszal, az te
12 2, 1| te anyád Aegistusszal, az te rokonoddal összeadja magát.
13 2, 1| megbeszélem azt is. Az te kegyetlen anyád, hogy szegín
14 2, 1| Mert mind félt ezen, hogyha te felnõnél, atyád haláláért
15 2, 1| haláláért bosszút állanál. De az te nénéd, az Electra, kirõl
16 2, 1| Istenért, úgy viselném az te gondod, mint régi szolgált
17 2, 1| szeretettel viseltem az te gondod, te magad, jó fiam,
18 2, 1| szeretettel viseltem az te gondod, te magad, jó fiam, bizonyságom
19 2, 1| mondám, hogy megemlékeznél a te szegín, nyomorult népeidrõl,
20 2, 1| immár igaz ideje volna az te atyád halálát megtorlanod,
21 2, 1| nem találtam, hanem hogy te magad elõszõr kémlenéd meg
22 2, 1| szorgalmatoson gondot viselek reá, te járj az te dolgodba. ~ORESTES.
23 2, 1| viselek reá, te járj az te dolgodba. ~ORESTES.
24 2, 2| én kezemnek általa, hogy te az bûnért bosszúálló Isten
25 2, 2| meg hatalmasságodat, hogy te íly kicsiny szolgádnak általa
26 2, 4| Vajh, te bolond leány, bizony jobb
27 2, 4| leány, bizony jobb volna, ha te is kesergenél. ~CHRISOTHEMIS.
28 2, 4| édesatyádrúl elfeledkezned, és a te dögös anyádnak szolgálnod!
29 2, 4| atyám mellett támadnál, lám, te is reá voltál. Hopp mely
30 2, 4| elmehetsz anyáddal, költs te is nevet reád, hogy atyádnak
31 2, 4| Gonoszul? Ne gondolj te énreám! ~CHRISOTHEMIS.
32 2, 4| megjõ, csak addig leszen az te életed, ha magadra nem gondolsz. ~
33 2, 6| szavokat, jobb lesz neked. Ez te nagy sírásoddal magadnak
34 2, 6| öcsém, ne keserítsd ezzel az te édesatyádat. Röjtsd el,
35 2, 7| bosszontanád az Úristent. De te megszidtál érte, jó tanácsomat
36 3, 1| leányhoz? Így tisztelsz te engem? Ezt kell-e anyádon
37 3, 1| százon nem adtam volna, mint te vagy, elveszté tûlem ez
38 3, 1| mert megérdemlette, noha te tagadod. De õ, szegín leányka,
39 3, 1| értem, nem tagadod, hogy nem te voltál volna atyámnak hóhéra,
40 3, 1| asszonyi állat lévén, az te jámbor házastársodat elvesztened.
41 3, 1| arra hatalmat? Minem voltál te neki bírája. Ha pedig azt
42 3, 1| tõröddel magadat megölöd, mert te az én atyámat megöléd méltatlan,
43 3, 1| megöléd méltatlan, kiért tehát te is méltó vagy halálra. De
44 3, 1| mert féltette tisztességét, te azért, hogy latroddal kedven
45 3, 1| ilyen tömény ezeren, mint te vagy! De no, ha igaz ember
46 3, 1| Ezek bizonysági, ezek, az te hamis beszédednek. Vajh,
47 3, 1| állat, miért metszed az te gyermekidnek torkát? Ha
48 3, 1| gyermekidnek torkát? Ha te jámbor volnál, nagyobb gondot
49 3, 1| nagyobb gondot viselnél az te tisztességbeli jámbor uradtul
50 3, 1| ördögnél is gonoszabb voltál. Te vagy, ki elvesztél engemet,
51 3, 1| vagy, ki elvesztél engemet, te magadat is minden nemzetségeddel
52 3, 1| igazat mondok is, bánja. Lám, te magad mondád, hogy szemedbe
53 3, 2| Isten embere voltál te; de édes atyámfia, ha tudod
54 3, 5| neked, mert ez leszen az te örök veszedelmedre. Elmegyek
55 3, 5| Lám, igaz volt, Chorus az te beszéded. Jaj, arám, arám,
56 3, 5| tebenned vala reménységem, ím, te is elveszel elõlem. Meghalok,
57 3, 5| egyetlenem, hova hagyád az te szegín nénédet íly nagy
58 4, 2| Csak álmodozol, te most. ~CHRISOTHEMIS.
59 4, 2| Halld meg csak, te magad is igaznak mondod. ~
60 4, 2| jó öcsém, hamar elhissz te mindent. ~CHRISOTHEMIS.
61 4, 2| néném, semminek véled-e te ezt? ~ELECTRA.
62 4, 2| vagy most, mit beszélsz, te magad sem érted. ~CHRISOTHEMIS.
63 4, 2| bátyám, hogy sohasem tudál az te véreidhez jõni! ~ELECTRA.
64 4, 2| szegín elveszett. Immár csak te egyedül vagy az én atyámfia,
65 4, 2| vagy az én atyámfia, ha te engem elhagysz, sehol egy
66 4, 2| Chrisothemis, az Istenért, az te édes nénéd kedvét ne szegjed.
67 4, 2| vagy fojtsd meg. Mert ha te azt el nem veszted, az miá
68 4, 2| CHRISOTHEMIS. Nem akarnád te, de kényszeríttetel. ~ELECTRA.
69 4, 2| szolgálnom kell. Bizony, te is, ha lehetne, szolgálnád
70 5, 2| Orestes, mint család az te édes nénédet! Mely sokszor
71 5, 2| volna, hogy erre jusson a te ügyed, ki vélte volna ily
72 5, 2| veszedelmed? Micsoda vagy te én ölembe: csak por, hamu,
73 5, 2| én ki tégedet. Mikor az te gonosz anyád elõtt nagy
74 5, 2| tetûled, de féltettelek az te gonosz anyádtúl, azért nagy
75 5, 2| küldettelek ki tégedet, hogy te lennél atyádért bosszúálló.
76 5, 2| édesbnek tartom vala az te jöveteledet, de minden méregnél
77 5, 2| méregnél keservesebb az te jelenvaló voltod. Mert kiáltok
78 5, 2| egyetlenem, hova legyen immár az te Electrád, kinél óhajtson,
79 5, 2| lelkem, ki torolja meg az te édesatyád halálát? Hova
80 5, 2| halálát? Hova hagyád az te szegín népedet, hova hagyád
81 5, 2| nemzetségedet? Vajha tudnád az te anyádnak gonoszságát, még
82 5, 2| felkiáltanál ellene! Ha te tudnád az te szerelmes nénédnek
83 5, 2| ellene! Ha te tudnád az te szerelmes nénédnek keserûségét,
84 5, 2| nyomorult, mely árva az te anyád miatt, még itt is
85 5, 2| édes vérem, Orestes! az te szerelmes nénédnek. Jaj,
86 5, 2| könyvez, jó uram, talán te is Orestest siratod? ~ORESTES.
87 5, 2| Ki vagy te, jó uram? ~ORESTES.
88 5, 2| ORESTES. Az te arádnak, Orestesnek. ~ELECTRA.
89 5, 2| Megládd, még ma, te is. ~ELECTRA.
90 5, 2| hiszed, nézz e gyûrûre. Ezt te küldted jelül neki, errõl
91 5, 2| szólsz. Ó, én édes vérem, te vagy az én gyönyörûségem!
92 5, 2| vagy az én gyönyörûségem! Te vagy az Orestes, jól esmérlek,
93 5, 2| Igen félek, hogy az te nagy gyönyörûségeddel nekem
94 5, 2| hagyd másszorra azt, viselj te is erre gondot. Ha anyád
95 5, 3| édesatyámat, mert lámcsak, te voltál ennyi ezer ember
96 5, 3| Az Úristen fizesse meg az te nagy kegyelmességedet, mert
97 5, 4| én arám keze által, hogy te volnál röttenetes bosszúállója
98 5, 4| bosszúállója ez bûnnek, és csak te volnál az tebenned bízóknak
99 5, 4| Nem könyörülsz vala te sem énrajtam, sem szegín
100 5, 5| engem hallgassanak. Olyha te is visszát vonsz vala, de
101 5, 5| AEGISTUS. Te vagy-e az, Orestes? ~ORESTES.
102 5, 5| Nosza, te fogjad az koronát! Nem latrot
103 5, 5| az köntöst róla, jöszte te, hû szolga, fogjad az urad
104 5, 5| ORESTES. De te nem voltál neki kegyelmes.
105 5, 5| elvesztened? Azért fizess te is azon mértékkel! ~AEGISTUS.
106 5, 5| Szolga, te is rám vagy-e? ~PARASITUS.
|