Actus, Scena
1 1, 2| egy pohár bort kedvemre meg nem ihattam, híre nélkül
2 1, 2| száz lelke volt volna is, meg kellett volna halni. Nem
3 1, 2| az gonosz férjeknek: öld meg, fojtsd meg, veszejtsd el,
4 1, 2| férjeknek: öld meg, fojtsd meg, veszejtsd el, mindjárt
5 1, 3| azmi kedves. Senki semmitûl meg nem tilt, én tied vagyok,
6 1, 5| penig, szegény Electra, csak meg nem hal mérgébe és nagy
7 1, 5| Szûnjél meg, édes asszonyom! ~ELECTRA.
8 1, 5| sírj, jó Electra. Ezzel meg nem hozod szegint. ~ELECTRA.
9 1, 5| keresztjét az lator emészti meg, ki õtet elveszté, ó, ki
10 1, 5| az bosszúállást, megládd, meg tudja büntetni, õfölsége
11 1, 5| Vajh, lölné meg hamarébb, vesztené el õket,
12 2, 1| Halld meg csak, jó fiam: arra kezdem
13 2, 1| Isten éltet, mindörökké meg akarok emlékezni. ~MESTER.
14 2, 1| te magad elõszõr kémlenéd meg atyám házát. Tudom, hogy
15 2, 1| idõtûl fogva nem láttak, meg sem esmérnek. Azért, ha
16 2, 1| adnám tanácsul: hogy magad meg ne jelentenéd, de tettetnéd,
17 2, 1| Mesterem. Isten viseljen meg békességgel, járj jó szerencsével.
18 2, 2| békességgel országomba, és mutasd meg az én kezemnek általa, hogy
19 2, 2| bosszúálló Isten volnál. Jelentsd meg hatalmasságodat, hogy te
20 2, 4| nyomorult leányon, hallgasd meg kiáltását. Mert az õ szeme
21 2, 4| az õ szeme éjjel-nappal meg nem szûn nagy könnyhullatástul. ~
22 2, 4| kesergenél, de engem is meg akarnál tiltani; nemhogy
23 2, 4| étkekbe gyönyörködöl, énnekem meg csak az kinyérben sincs,
24 2, 5| Megmeném az atyjátúl, de ha meg nem szûnik, még ma tûle
25 2, 6| Jó öcsém, beszéld meg, azmit tudsz. ~CHRISOTHEMIS.
26 2, 6| téged, mind engem mentsen meg ez kegyetlenek kezébõl.
27 2, 6| benneteket, anyám valahogy meg ne tudja, mert örökké el
28 2, 7| néven vötted, immár lásd meg, mit nyersz vele. Az önnön
29 3, 1| Csak meg ne haragudjál, szólok én
30 3, 1| eredsze, jóasszony, kérdezd meg Dianát, miért áldozék az
31 3, 1| úgyannyira, ha leányát meg nem áldozná, minden népével
32 3, 1| teneked, de ké-kénytelen meg kelle mívelni. Azért ha
33 3, 1| igaz ember vagy, mondsza meg, micsoda az oka, hogy ennyi
34 3, 1| az oka, hogy ennyi ideig meg nem jobbítád életedet? Ha
35 3, 1| szinte méltán ölted volna meg is az én atyámat, nem kellett
36 3, 1| való fattyakra. Tekintse meg ím, ezeknek fattyait, mely
37 3, 1| édes Orestesem, hozzon meg az Úristen! Vajha megjõne,
38 3, 1| hozná Isten uramat hamarébb meg, rágondolnék, nem kiáltana
39 3, 1| nincs, ki egy cseppnyire meg tudna könnyebbíteni. Ez
40 3, 1| uralkodol mindeneken, hallgasd meg az én imádságomat, hogy
41 3, 1| Kiknek igyekezeteket törd meg, és énnekem adj segítséget,
42 3, 2| MESTER. Meg. ~CLITEMNESTRA. Az
43 3, 2| atyámfia, ha tudod beszéld meg, mint lött halála. ~MESTER.
44 3, 2| nekem, kit én neki soha meg nem szolgálhatok. De no,
45 3, 2| barátja is az õ személyét meg nem esmérte. Az játékot
46 3, 2| mióta kikelt házamból, soha meg nem tuda látni, de még onnat
47 3, 3| látom Electrát, ezt neki meg nem kell mondani, mert ha
48 3, 3| El-bemegyek innét elõle, hogy meg ne lásson. ~ELECTRA.
49 3, 3| ha mit hallottál, beszéld meg. ~CHORUS.
50 3, 3| Édes Chorusom, ne tagadd meg! ~CHORUS.
51 3, 3| dolog? Ne ijegess, mondd meg! ~CHORUS.
52 3, 4| után, szóval is mondják meg, mentül hamarébb lehet,
53 3, 4| mind Aegistusszal laktam, meg annak elõtte is Isten gyõzné
54 3, 5| Vársza meg. ~MESTER.
55 4, 1| asszonyi állat miatt hala meg, kit aranylánccal megfojta. ~
56 4, 1| CHORUS. Meg kell halnunk mindnyájunknak. ~
57 4, 2| CHRISOTHEMIS. Halld meg csak, te magad is igaznak
58 4, 2| el valamiképpen, vagy öld meg, vagy fojtsd meg. Mert ha
59 4, 2| vagy öld meg, vagy fojtsd meg. Mert ha te azt el nem veszted,
60 4, 2| könyörülj rajtunk, ments meg mind engem, mind téged ez
61 4, 2| mi ölnõk õket. Ki mentene meg bennünk. Hol mit nyernénk
62 4, 2| esett dolgunk, békéljél meg velek, engedj nekiek, mert
63 4, 2| anyámhoz, mert én teveled meg nem alkudhatom. ~ELECTRA.
64 5, 1| Ez szegín leányról csak meg sem emlékezik penig. De
65 5, 2| jó asszonyok, mondjátok meg, hogy szembe lennénk az
66 5, 2| tégedet, mert nehezen váltam meg tetûled, de féltettelek
67 5, 2| tehozzád, de nem hallgatod meg az én beszédemet, panaszolkodom
68 5, 2| Orestes lelkem, ki torolja meg az te édesatyád halálát?
69 5, 2| nagy kiáltásodat, ennek meg kellett lenni, mert õ is
70 5, 2| Menjél el, Mester uram, mondd meg, hogy itt vagyunk. ~ELECTRA.
71 5, 2| bíztam, azt is nem hozá meg. ~ORESTES.
72 5, 2| vagyon az pora hogy hozhatja meg? ~ORESTES.
73 5, 2| De mondd meg, szerelmes uram. Ezek elõtt
74 5, 2| Ó, Isten, Isten, áldd meg ennek kezét! Jaj, egyetlenem,
75 5, 3| kigyelmednek, édes atyám, áldjon meg az Úristen. Nemkülönben
76 5, 3| szolga! Az Úristen fizesse meg az te nagy kegyelmességedet,
77 5, 3| kegyelmességedet, mert én soha meg nem fizethetem! Háládatlan
78 5, 4| teneked, ez mai nap mutasd meg az én arám keze által, hogy
79 5, 4| ELECTRA. Meg. ~CHORUS.
80 5, 4| kértem az Istenért, térne már meg immár gonoszságából, soha
81 5, 4| Édes keserûvel jó, emészd meg immár az gyenge lakást. ~
82 5, 4| ajtón belépik, sarkaljátok meg! Ilyenkor nem szokása, hogy
83 5, 5| Lásd meg! ~AEGISTUS.
84 5, 5| AEGISTUS. Meg sem esmérem szegínt. ~ORESTES.
85 5, 5| Ne ölj meg, édes uram, Orestes, meddig
86 5, 5| mit használsz vele, ha meg kell halnod, menjél meg
87 5, 5| meg kell halnod, menjél meg tûle. ~AEGISTUS.
88 5, 6| az nagy Isten vakította meg ezeknek szíveket, hogy az
89 6 | hogy ez mi mulatságunkat meg nem útáltátok, de nagy csendességgel
90 6 | meghallgattátok. Azért h<iszem, hogy meg is tanulta kigyelmetek ez
91 6 | nagy békességgel. És tartsa meg kigyelmeteket nagy sok esztendeig
|