Actus, Scena
1 AzJat | nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért
2 1, 2 | tuda belõle élni. De ha Isten segít, az én szeretõmmel,
3 1, 3 | AEGISTUS. Isten fogadja, jó Clitemnestra. ~
4 1, 5 | Ím, hatalmas Isten, az királyné asszony, Clitemnestra,
5 1, 5 | Ó, nagy Isten, Úristen ne hagyj, tekints
6 1, 5 | Vajh, nagy Isten, szakasztanád nyakát ez
7 1, 5 | mindétig ez sírásba szakassza Isten nyakamat, ebbe veszessen
8 1, 5 | nyakamat, ebbe veszessen Isten. Vajh, vesztené Isten azt,
9 1, 5 | veszessen Isten. Vajh, vesztené Isten azt, az ki engem ily keserûségemben
10 1, 5 | igazat kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje, megrontsa,
11 2, 1 | szegények, csak tebenned egyedül Isten által vagyon minden bizodalmuk. ~
12 2, 1 | Mesterem: kitõl, ha az hatalmas Isten éltet, mindörökké meg akarok
13 2, 1 | tetszik, hiszem ugyan, az Isten vezérlett téged erre, hogy
14 2, 1 | Menjél, édes Mesterem. Isten viseljen meg békességgel,
15 2, 2 | te az bûnért bosszúálló Isten volnál. Jelentsd meg hatalmasságodat,
16 2, 3 | veszedelmet ne jelentene, kitül Isten oltalmazzon. Elküldöm Chrisothemist
17 2, 4 | engednem, azki kezébe vagyok? Isten ne adta volna, lehetném
18 2, 4 | sem jöttem volna. Látja Isten, szánom. Jószándékból jüvék
19 2, 4 | ELECTRA. Isten vesztené ez hitván latrot,
20 2, 4 | CHRISOTHEMIS. Csak Isten mentett ma téged, hogy a
21 2, 4 | ím, holnap megyek, lám, Isten soha nem hozhatá, énnekem
22 2, 4 | Nem siet, nem késik az Isten. ~ELECTRA.
23 2, 4 | Megtart az Isten. ~CHRISOTHEMIS. Csuda
24 2, 6 | asszonyom, jobban adja az Isten. ~ELECTRA.
25 2, 6 | No, amint látom, Isten tehet tebenned jót, csak
26 2, 6 | Ó, nagy Isten, hozd jóra ezt! Micsoda
27 2, 6 | Megszerzem, mert látja Isten szívemet, elkeseredtem szegín
28 2, 6 | Menjél, legyen isten veled. ~
29 2, 7 | nem feledékeny volt az Isten, látom, immár elközelgett
30 3, 1 | CLITEMNESTRA. Ó, Isten veszted, ördög leány, lám
31 3, 1 | Lám, átkozott nap volt ez, Isten bár ne adta volna, hogy
32 3, 1 | arról nem szóla! Csak hozná Isten uramat hamarébb meg, rágondolnék,
33 3, 1 | gyermekem is keserít. Ó, nagy Isten, mely átkozott ember vagyok
34 3, 1 | talán meghallgat. Hatalmas Isten, ki uralkodol mindeneken,
35 3, 2 | Adjon Isten jó napot felségednek. ~CLITEMNESTRA.
36 3, 2 | CLITEMNESTRA. Fogadj Isten, jó atyámfia, mi járatban
37 3, 2 | CLITEMNESTRA. Fogadj Isten õkigyelmének; mit parancsol
38 3, 2 | felséged. ~CLITEMNESTRA. Isten embere voltál te; de édes
39 3, 2 | Jaj, nagy Isten, mint szakada magva ez nagy
40 3, 4 | lakom. Lám, kegyelmes az Isten, essél egyszer vagy kétszer
41 3, 4 | laktam, meg annak elõtte is Isten gyõzné számát, mennyi gonoszságom
42 3, 4 | kegyelmes asszonyomnak. Isten maradjon felségedhez. ~CLITEMNESTRA.
43 3, 4 | CLITEMNESTRA. Jó atyámfia, Isten viseljen nagy békével. ~
44 3, 5 | Jaj, nagy Isten, mint veszek! Lám, igaz
45 4, 1 | jõ, itt is kesereg, látja Isten, nem tudok neki mit tenni. ~
46 4, 1 | asszonyom, jól adhatja még az Isten. Ha Orestes megholt, más
47 4, 1 | Azonképpen Isten neked is erõt adhat, noha
48 4, 1 | Ó, nagy Isten! ~CHORUS.
49 4, 2 | mert megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat. Oly
50 4, 2 | CHRISOTHEMIS. Ó, nagy Isten, azkit szememmel láttam,
51 4, 2 | jelesben örömében. Talán az Isten idõ múlva más módon fordítja. ~
52 4, 2 | Ó, nagy Isten, lám, sehol senki egy mákszemnyit
53 4, 2 | Ó, nagy Isten, lám még bosszantasz. ~CHRISOTHEMIS.
54 4, 3 | erõvel szeretett volna az Isten is, mind apróra koncolnám
55 5, 1 | Nagy dolog, hatalmas Isten, még az oktalan állat is
56 5, 2 | Jaj, mennybeli Isten, bizony ezek az szegín Orestes
57 5, 2 | Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat
58 5, 2 | Nem hagy az Isten! ~ELECTRA.
59 5, 2 | ORESTES. Isten oltalmazza attúl. ~ELECTRA.
60 5, 2 | Jaj, nagy Isten, lám, átkozott voltam én,
61 5, 2 | édes arámnak. Jaj, nagy Isten, mit tegyek! ~ORESTES.
62 5, 2 | vagyok immár meghalni, penig Isten elhozott, édes arám. ~ORESTES.
63 5, 2 | vala, ím feltámasztotta az Isten. ~CHORUS.
64 5, 2 | értem, ezentúl megjõ, de ha Isten segít, két óráig minden
65 5, 2 | ELECTRA. Ó, Isten, Isten, áldd meg ennek kezét!
66 5, 2 | Ó, Isten, Isten, áldd meg ennek kezét! Jaj,
67 5, 3 | Vajh, bolond emberek, csak Isten oltalmazott, hogy el nem
68 5, 3 | Maradjatok ti itt kinn. No, mi Isten hírével menjünk be. ~
69 5, 4 | Hatalmas Isten, könyörgök teneked, ez mai
70 5, 4 | Ó! Nagy Isten, hanem nagy csuda, ím az
71 5, 5 | uram, bár ne adta volna Isten, hogy igaz lött volna, ám
72 5, 5 | ember, ó, mint veszek! Bár Isten ne adta volna, hogy csak
73 5, 6 | de hiszem ugyan, az nagy Isten vakította meg ezeknek szíveket,
|