Actus,  Scena

 1 AzJat   |           keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban
 2   1,  1 |          úgy féljen, úgy tiszteljen mint királyt. Ha Agamemnon nem
 3   1,  2 |             testemnek sem lelkemnek mint olyan dög nem kellett. Ha
 4   1,  2 |            az országra nagy gondja, mint annak, ki az nagy pénztakarásba
 5   1,  2 |  megmenekedsz tûle! Élj úgy osztán, mint szinte neked tetszik, jobb
 6   1,  2 |          parancsolj másnak, hogynem mint neked parancsoljanak. Ne
 7   1,  3 |           ajánlok, úgy bír mindent, mint tulajdonát, úgy él mint
 8   1,  3 |             mint tulajdonát, úgy él mint király, én csak felségedet
 9   1,  3 |           hozzád. Te is úgy lakjál, mint királyné asszony, bírjad
10   1,  3 |         asszony, bírjad országodat, mint szereted, parancsolj mindennek
11   1,  5 |     királyné asszony, Clitemnestra, mint dõzsõl ott benn, latrával,
12   1,  5 |      édesatyámnak tiszta ágyát, jaj mint veszek, minden hírünket,
13   1,  5 |         atyám, atyám, én édesatyám, mint veszel te két förtelmes
14   1,  5 |        lator miatt, jaj, jaj, én is mint veszek! ~CHORUS.                    
15   1,  5 |      keserûség szakasztja szívemet. Mint egy fattyat, úgy tartanak,
16   2,  1 |                         Õfelségének mint uramnak, teremtõmnek nagy
17   2,  1 |             oda nagy tisztességgel, mint királynak illik, elkészüle,
18   2,  1 |          úgy viselném az te gondod, mint régi szolgált uramnak gyermekének.
19   2,  2 |           tisztellek és szolgállak, mint uramat Istenemet. Halljátok-e,
20   2,  4 |             vesztenék vele, hogynem mint nyernék. Nem ké-kénytelen
21   2,  4 |       tobzódol az latrokkal, és úgy mint asszony, különb-különb étkekbe
22   2,  6 |          mene. Hallád‑e, asszonyom, mint feddik vala magába? ~CHRISOTHEMIS.       
23   3,  1 |        volna, bizony veszteg ülnél, mint egyébkor. Látom, nem gondolsz
24   3,  1 |             százon nem adtam volna, mint te vagy, elveszté tûlem
25   3,  1 |          volt énnekem vele, hogynem mint neki. Én szûltem véres verítékemmel,
26   3,  1 |       eleget vonogatá magát, tudod, mint kesergett rajta, mert igaz,
27   3,  1 |             úgy õ testébõl szakadt, mint teneked, de ké-kénytelen
28   3,  1 |             õneki meghalni, hogynem mint az õ édesatyjának, annyi
29   3,  1 |          volna ilyen tömény ezeren, mint te vagy! De no, ha igaz
30   3,  1 |         jámbor volnál, tisztelnélek mint anyámat, de mint ilyen fertelmest,
31   3,  1 |       tisztelnélek mint anyámat, de mint ilyen fertelmest, embernek
32   3,  2 |        MESTER.                      Mint engem látsz, úgy higgye
33   3,  2 |     atyámfia, ha tudod beszéld meg, mint lött halála. ~MESTER.                     
34   3,  2 |            Orestes is nagy frissen, mint vitéznek szokott lenni,
35   3,  2 |          senki reá nem irígykedett, mint egyebekre ottan irígykedtek,
36   3,  2 |            õket nagy tisztességgel, mint királyfiú, vendéglé. De
37   3,  2 | egyszersmind megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy mentek, az
38   3,  2 |          testét nagy tisztességgel, mint király fiának, megégették,
39   3,  2 |                    Jaj, nagy Isten, mint szakada magva ez nagy királyságnak! ~
40   3,  2 |          úgy féltem, úgy röttegtem, mint égi tûztûl. Ez mai nap penig,
41   3,  3 |           álnok asszonyi állat, ím, mint tettei vala az idegen ember
42   3,  4 |       mindjárt megbocsátja bûnödet, mint most énnekem. Húsz esztendeje,
43   3,  4 |           Megszolgálom felségednek, mint kegyelmes asszonyomnak.
44   3,  5 |           állat nem látja a vermet, mint az vak, kibe beesik. Igen
45   3,  5 |                    Jaj, nagy Isten, mint veszek! Lám, igaz volt,
46   3,  5 |           Jaj, arám, arám, Orestes, mint csalál engem, ó, szívem,
47   4,  1 |           hatalmas Amphiraon király mint jára, csak egy asszonyi
48   4,  1 |              nem oly szörnyûképpen, mint Orestes beszéled, hogy megholt. ~
49   4,  2 |              Oly bizonnyal higgyed, mint engem látsz, megjõ az Orestes! ~
50   4,  2 |         megölnének bennünk, hogynem mint mi ölnõk õket. Ki mentene
51   4,  2 |       nagyobb szidalmunkra, hogynem mint tisztességünkre volna. Azért
52   4,  2 |            nekem meghalnom, hogynem mint azt míveljem. Azért elmehetsz
53   5,  1 |          vadak is. De némely ember, mint a Clitemnestra, azt akarná,
54   5,  2 |                Jaj, nyavajás fejem, mint veszek. Ez edényekbe vagynak-e,
55   5,  2 |            szívem, lelkem, Orestes, mint család az te édes nénédet!
56   5,  2 |          soha nem sietél hozzám, ím mint veszted magadat. Jaj, arám,
57   5,  2 |                                Jaj, mint veszek, Orestes, jaj, mely
58   5,  3 |         ORESTES.                    Mint esméred ott benn az dolgot? ~
59   5,  3 |                         Úgy hiszik, mint egy angyal szavát. ~ORESTES.                   
60   5,  3 |        Úristen. Nemkülönben látlak, mint egy édesatyámat, mert lámcsak,
61   5,  4 |             talán szinte most üték, mint dobbana. ~ELECTRA.                   
62   5,  4 |           CLITEMNESTRA.        Jaj, mint veszek! Hol vagy, uram,
63   5,  4 |          hogy soha szót nem fogada, mint intettem, mint kértem az
64   5,  4 |          nem fogada, mint intettem, mint kértem az Istenért, térne
65   5,  4 |        véres az arám szablyája. No, mint járátok? ~ORESTES.                   
66   5,  5 |      takartatok, immár úgy gyûjtök, mint enmagamnak, senki ezt markomból
67   5,  5 |              Ó, nyomorult ember, ó, mint veszek! Bár Isten ne adta
68   5,  6 |            félek rajta, hogy ez is, mint az több atyjafiai, el ne
69   5,  6 |              ha úgy nem akar járni, mint az õ elei. Ideje már elmennem,