Actus,  Scena

 1   1,  5|       Szerelmes asszonyom, Electra, édes asszonyom, mit gyötröd magad,
 2   1,  5|                        Szûnjél meg, édes asszonyom! ~ELECTRA.                   
 3   1,  5|                      Vedd jó néven, édes asszonyom, az Úristentûl,
 4   2,  1|                      Az Úristennek, édes fiam, Orestes, te nagy hálaadással
 5   2,  1|            való jótéteményérõl. De, édes Mesterem, miért tõn most
 6   2,  1|                        Minemû volt, édes Mesterem? ~MESTER.                     
 7   2,  1|                                Ezt, édes Mesterem, hallottam ezelõtt
 8   2,  1|                         Úgy vagyon, édes Mesterem: kitõl, ha az hatalmas
 9   2,  1|                              Errõl, édes Mesterem, én magam is nagy
10   2,  1|       Azmint szebben, jobban tudod, édes Mesterem, úgy szerezd minden
11   2,  1|              Bizony, jól gondoltad, édes fiam, ez énnekem is igen
12   2,  1|                             Menjél, édes Mesterem. Isten viseljen
13   2,  2|      emberen, könyörgök teneked, én édes Istenem, ha teneked kedves,
14   2,  3|        CLITEMNESTRA.        Jöszte, édes leányom, vidd el ezeket
15   2,  4|     CHRISOTHEMIS.        Mit sírsz, édes néném mindörökké, mit jajgatsz,
16   2,  4|      teneked? ~CHRISOTHEMIS.        Édes néném, ezbõl nem illik pirongatnod.
17   2,  4| elfeledkezett õ énfelõlem. Ó, arám, édes arám, elkésel. ~CHORUS.                    
18   2,  4|                       Hagyd el azt, édes asszonyom, meghozza az Úristen. ~
19   2,  6|                          Mit sírsz, édes asszonyom, jobban adja az
20   2,  6|         ELECTRA.                    Édes öcsém, Chrisothemis, kérlek
21   2,  6|            hozzálátni. Kérlek azért édes öcsém, ne keserítsd ezzel
22   2,  6|         CHORUS.                     Édes asszonyom, Chrisothemis
23   3,  1|     míveltem, mert jól tudod, az én édes leányomat, kit leginkább
24   3,  1|        vagyon egybe reménységem. Ó, édes Orestesem, hozzon meg az
25   3,  2|          Isten embere voltál te; de édes atyámfia, ha tudod beszéld
26   3,  2|           éjjel nem nyughattam, egy édes álmom miatta nem eshetett,
27   3,  3|             igen változik a színed. Édes Chorusom, ne tagadd meg! ~
28   3,  5|    szerelmem, Orestes. Jaj, jaj, én édes egyetlenem, hova hagyád
29   3,  5|                       Hagyd el azt, édes asszonyom, ne sír, jerünk
30   4,  1|                         Ne jajgass, édes fiam. ~ELECTRA.                   
31   4,  2|     örömömbe mind futottam. Semmit, édes néném, ne bánkódjál, jól
32   4,  2|      hallott. ~CHRISOTHEMIS.        Édes néném, senkinek semmit ne
33   4,  2|              Bizony, igazat mondok, édes néném. ~ELECTRA.                   
34   4,  2|           nem messze vagyon. Azért, édes néném, semmit ne keseregj,
35   4,  2|           CHRISOTHEMIS.        Jaj, édes néném, semminek véled-e
36   4,  2|          megholt, jaj szívem, az én édes arám, Orestes. ~CHRISOTHEMIS.       
37   4,  2| CHRISOTHEMIS.        Mondd el csak, édes néném, mit akarsz. ~ELECTRA.                   
38   4,  2|           sem leszen. Kérlek azért, édes öcsém, kérlek, jó Chrisothemis,
39   4,  2|    Chrisothemis, az Istenért, az te édes nénéd kedvét ne szegjed.
40   4,  2|       elvennének bennünk. No azért, édes öcsém, könyörülj rajtunk,
41   4,  2|         mond. ~CHRISOTHEMIS.        Édes néném, nem szégyenled-e
42   4,  2|           én is kérlek az Istenért, édes néném, hagyd el az dagályt!
43   4,  2|   CHRISOTHEMIS.        Nem hagylak, édes néném, csak bolondságot
44   5,  2|          Orestes, mint család az te édes nénédet! Mely sokszor biztattál
45   5,  2|         veszted magadat. Jaj, arám, édes arám, Orestes, ki hitte
46   5,  2|                              Szólj, édes vérem, Orestes! az te szerelmes
47   5,  2|           ne hagyj el, ne hagyj el, édes arám, ó, szívem, ki hiába
48   5,  2|        fogsággal fenyegetnek. Nincs édes uram, ki megszabadítana
49   5,  2|                              Mitûl, édes uram? ~ORESTES.                   
50   5,  2|                     Hadd járjon ez, édes uram, meghallgathatom azért. ~
51   5,  2|       Istenért, kérlek, ne vödd el, édes uram. ~ORESTES.                   
52   5,  2|     hamujával is nem bírhatok az én édes arámnak. Jaj, nagy Isten,
53   5,  2|             de nemhiába sírok én az édes segítõm halálán. ~ORESTES.                   
54   5,  2|                         Hogy tudod, édes uram? ~ORESTES.                   
55   5,  2|                     Mit kesergetsz, édes lelkem, hogy nem szólsz.
56   5,  2|              hogy nem szólsz. Ó, én édes vérem, te vagy az én gyönyörûségem!
57   5,  2|     meghalni, penig Isten elhozott, édes arám. ~ORESTES.                   
58   5,  2|                              Látom, édes asszonyom, penig meghozta
59   5,  2|                          Ó, szívem, édes arám, Orestes, jókor hozott
60   5,  2|                        Kitûl félsz, édes arám? ~ORESTES.                   
61   5,  2|      Valamint kigyelmednek tetszik, édes arám, úgy legyen. Én csak
62   5,  3|                         Kicsoda az, édes arám? ~ORESTES.                   
63   5,  3|                            Ez-e az, édes arám? Egészséggel kigyelmednek,
64   5,  3|           Egészséggel kigyelmednek, édes atyám, áldjon meg az Úristen.
65   5,  4|                       Hová menének, édes asszonyom? ~ELECTRA.                   
66   5,  4|                             Hallom, édes szívem, asszonyom, talán
67   5,  4|    CLITEMNESTRA.        Orestes, az édes szülédet. ~ELECTRA.                   
68   5,  4|         ELECTRA.                    Édes keserûvel jó, emészd meg
69   5,  5|                         Ne ölj meg, édes uram, Orestes, meddig élek,