Actus, Scena
1 1, 2| kedvetlen mívelem. Vagyon immár kibe vigadjak, ha megölelem
2 1, 2| elköltöm lelkiért. Nem félek immár senkitûl, parancsoljon immár,
3 1, 2| immár senkitûl, parancsoljon immár, zabolázzon bátor - csak
4 1, 3| mindketten megmenekedtünk, immár tefelségednél több gyönyörûségem
5 2, 1| tereád gondot viselt, és immár emberkorba nevelt, szép
6 2, 1| és nagy kegyelmes volt. Immár jó korbeli ember vala, hogy
7 2, 1| egy bárddal fejét vötte. Immár húsz esztendeje, hogy Aegistushoz
8 2, 1| szegín, nyomorult népeidrõl, immár igaz ideje volna az te atyád
9 2, 3| Chrisothemis. ~CLITEMNESTRA. Immár húsz esztendeje, hogy bánat
10 2, 4| soha nem hozhatá, énnekem immár el kell vesznem. Ha erre
11 2, 4| kell vesznem. Ha erre költ immár, nem gondolnék halálommal,
12 2, 4| tudom, hova lõn el, nincs immár semmi bizodalmam. Vajh,
13 2, 4| Késõ dolog, nem bízom immár benne. ~CHORUS.
14 2, 6| reánk az Úristen. Hozza el immár az mi reménységünket, az
15 2, 6| reménységünket, az Orestest, álljon immár bosszút szegín atyánk halálán,
16 2, 7| feledékeny volt az Isten, látom, immár elközelgett az óra, kibe
17 2, 7| tanácsomat gonosz néven vötted, immár lásd meg, mit nyersz vele.
18 3, 1| bizonnyal hiszem, el kell immár veszni. ~CLITEMNESTRA.
19 3, 1| az nyakadat kitekerni, ha immár szívem titkait érteni kévánod. ~
20 3, 2| jóllehet sok vitézeket immár vénségemre láttam, de nem
21 3, 2| temettesse felséged, azt hiszem, immár nem messze vannak vele,
22 3, 2| hála, tûle megmenekedtem, immár nem röttegek többet tûle.
23 3, 3| Istennel, sem emberrel nem fog immár gondolni. De az szívem mégis
24 3, 3| elfeledkezzen az Úristen. Noha nincs immár kitûl félni, de hiszem bizonnyal,
25 3, 4| meghala ellenségem, nincs immár kitûl röttegjek. Vagy éltem
26 3, 4| azkit elmúlattam, betöltöm immár. De ihon jõ az követ, elbocsátom
27 3, 4| Én elmennék immár felséged hírével. ~CLITEMNESTRA.
28 3, 5| Elmegyek Oresteshez, ideje immár dolgunkhoz látnunk. ~CHORUS.
29 3, 5| elõlem. Meghalok, elveszek immár én is, elhagyál, szerelmem,
30 4, 1| kérded, miért? Látod, nincs immár kibe reménylenem, elvesze
31 4, 2| ne higgy, mert megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat.
32 4, 2| legyünk? Nagy árvaságra jutánk immár, jó öcsém, Chrisothemis,
33 4, 2| hogy szegín elveszett. Immár csak te egyedül vagy az
34 4, 2| dolog, jó néném? Mondd el immár! ~ELECTRA.
35 4, 2| magunkat megmentettük. Noha immár nagy búba megfonnyadtunk,
36 4, 3| ím szörnyûképpen elvesze. Immár csak ez egy leányban vala
37 5, 2| egyetlenem, hova legyen immár az te Electrád, kinél óhajtson,
38 5, 2| teljességgel. Jaj, elveszek immár, jaj, jaj lelkem, Orestes! ~
39 5, 2| Orestesem halálán, engem is immár örökkévaló fogsággal fenyegetnek.
40 5, 2| Ideje volt volna immár, de azkibe bíztam, azt is
41 5, 2| ez világra. Kész vagyok immár meghalni, penig Isten elhozott,
42 5, 2| Veszteg immár, jó néném, ím megjöttem
43 5, 2| jó néném, ím megjöttem immár. ~ELECTRA.
44 5, 2| Kérlek, az Istenért, ha immár ennyi idõtûl fogva nem láthattalak,
45 5, 2| Elég immár, vesztegj, mert ám az kapun
46 5, 4| Istenért, térne már meg immár gonoszságából, soha semmit
47 5, 4| semmit nem fogada, ám lássa immár, mit nyert vele. ~CLITEMNESTRA.
48 5, 4| keserûvel jó, emészd meg immár az gyenge lakást. ~CLITEMNESTRA.
49 5, 4| többet nem félek. Ihon jûnek immár. Mely véres az arám szablyája.
50 5, 4| szinte kévánád. Nem parancsol immár többet. ~ELECTRA.
51 5, 5| Igen kicsiny haszna vagyon immár, felséges uram, az én nagy
52 5, 5| semmit nem gondolok. Én is immár mindent bátrabban szerezhetek.
53 5, 5| sok kéncset takartatok, immár úgy gyûjtök, mint enmagamnak,
54 5, 5| hogy lássák, az örökség immár reám szállott. Azki velem
55 5, 5| felséges uram, hozzád kell immár hallgatnom. ~AEGISTUS.
56 5, 5| sem lelkemnek nem lesz immár nyugadalma, örökkön örökké
57 5, 6| igyekezetit elvégezte: országába immár szabadon uralkodhatik, csak
|