Actus, Scena
1 1, 2| meg, fojtsd meg, veszejtsd el, mindjárt megmenekedsz tûle!
2 1, 4| örömébe, vigasságába nincs kit el nem kérhetnének tûle, de
3 1, 5| Ne hagyd el magad, jó leányom, Electra! ~
4 1, 5| lölné meg hamarébb, vesztené el õket, mert énnekem hajadon
5 1, 5| meghallják, ennél is inkább el kell veszned. ~ELECTRA.
6 2, 1| atyádat elveszté, téged is el akart rökkenteni. Mert mind
7 2, 3| Jöszte, édes leányom, vidd el ezeket atyád koporsójához,
8 2, 4| téged, hogy a király mind el nem vagdalt. ~ELECTRA.
9 2, 4| ne bántson, hanem vigyen el ki szeme elõl oly helyre,
10 2, 4| Hogy hagyál el, Úristen? Hova tetted az
11 2, 4| nem hozhatá, énnekem immár el kell vesznem. Ha erre költ
12 2, 4| halálommal, csak jõ vala ez el, ki mind értem, mind atyámért,
13 2, 4| elvesze, nem tudom, hova lõn el, nincs immár semmi bizodalmam.
14 2, 4| Hagyd el azt, édes asszonyom, meghozza
15 2, 4| zördíti valaki, álljatok el innét, mert ihon jû az király. ~
16 2, 6| az te édesatyádat. Röjtsd el, vagy vesd el valahová ez
17 2, 6| édesatyádat. Röjtsd el, vagy vesd el valahová ez undok áldozatot
18 2, 6| reánk az Úristen. Hozza el immár az mi reménységünket,
19 2, 6| meg ne tudja, mert örökké el kell miatta vesznem. Én
20 2, 7| órát, azért kesereg. De el bemegyek Electrához. Mert
21 2, 7| Electrához. Mert ha itt meglát, el kell miatta vesznem. ~ ~
22 3, 1| kinek bizonnyal hiszem, el kell immár veszni. ~CLITEMNESTRA.
23 3, 1| CLITEMNESTRA. Mondd el, meghallgatlak. ~ELECTRA.
24 3, 1| kényszeríté erre, ki semmiképpen el nem múlhatott. Mert tudod,
25 3, 1| minden népével egyetembe el kellene vesznie. Eleget
26 3, 1| megmondom én, miért veszted el, áruló, mert az vagy, az
27 3, 2| CLITEMNESTRA. De no beszéld el, jó atyámfia. ~MESTER.
28 3, 2| Erre mondják, hogy senki el ne higgye magát. Trombitát
29 3, 4| Vajon hová lõn el az királyné asszony? ~CLITEMNESTRA.
30 3, 5| Mondd el. ~ELECTRA.
31 3, 5| lelkem, Orestes, hova lûl el! Jaj, csak tebenned vala
32 3, 5| Hagyd el azt, édes asszonyom, ne
33 4, 1| Electra, mi dolog? Ne hadd el magad, jó asszonyom. ~ELECTRA.
34 4, 2| Mondd el, ha egyebet nem akarsz benne. ~
35 4, 2| mert megholt az Orestes. El kell vesznünk, ha más módon
36 4, 2| CHRISOTHEMIS. Mondd el csak, édes néném, mit akarsz. ~
37 4, 2| Mi dolog, jó néném? Mondd el immár! ~ELECTRA.
38 4, 2| latort, az Aegistust, veszesd el valamiképpen, vagy öld meg,
39 4, 2| fojtsd meg. Mert ha te azt el nem veszted, az miá kell
40 4, 2| Istenért, édes néném, hagyd el az dagályt! Ha így esett
41 4, 2| CHRISOTHEMIS. Elmegyek, el be anyámhoz, mert én teveled
42 4, 3| szívem atyámért. Elmegyek, el be, gondolkodom rajta, mit
43 5, 2| Orestes, Orestes, miért hagyál el engem? Ó, szívem, lelkem,
44 5, 2| Menjél el, Mester uram, mondd meg,
45 5, 2| nénédnek. Jaj, ne hagyj el, ne hagyj el, édes arám,
46 5, 2| Jaj, ne hagyj el, ne hagyj el, édes arám, ó, szívem, ki
47 5, 2| kezekbõl. Jaj, jaj, jaj, el kell vesznem immáran! ~ORESTES.
48 5, 2| Istenért, kérlek, ne vödd el, édes uram. ~ORESTES.
49 5, 2| Jaj, nem szakadhatok el az én egyetlenemtûl. ~ORESTES.
50 5, 2| Jaj, nem feledkezhetem el rólad nagy gyönyörûségembe. ~
51 5, 3| Isten oltalmazott, hogy el nem vesztettétek magatokat.
52 5, 4| Orestes, Orestes, bújjatok el Aegistus elõl, mert ihon
53 5, 5| az Úristenért, temettesse el felséged szegín arámat. ~
54 5, 5| elprózsmitál õ, de járj el dolgodba. ~ORESTES.
55 5, 5| De jere, hadd el azt, mit használsz vele,
56 5, 6| mint az több atyjafiai, el ne veszesse magát. Mert
57 5, 6| elveszti magát. De elmegyek el be hozzája, jó tanácsot
|