Actus, Scena
1 1, 2| az én aggeb férjemtûl, ki zabolán akar vala tartani.
2 1, 2| ihattam, híre nélkül csak ki sem léphettem házamból.
3 1, 2| erkölcsömbõl teljességgel ki akar vala venni, kiért,
4 1, 2| nagy gondja, mint annak, ki az nagy pénztakarásba megagga.
5 1, 5| ELECTRA. Ó, ki keserû az én atyám halála! ~
6 1, 5| nyakát ez gonosz embernek, ki miatt elvesze. Ne sírj,
7 1, 5| ELECTRA. Ó, ki keserves életem vagyon nekem. ~
8 1, 5| ELECTRA. Ó, ki nagy méreg ez énnekem, hogy
9 1, 5| keresztjét az lator emészti meg, ki õtet elveszté, ó, ki nehéz
10 1, 5| meg, ki õtet elveszté, ó, ki nehéz ez énnekem, hogy az
11 1, 5| vesztené Isten azt, az ki engem ily keserûségemben
12 2, 1| azt merte mívelni. Engem ki küldött volt ide Strophiusnak,
13 2, 4| ELECTRA. Ó, ki nagy bûn édesatyádrúl elfeledkezned,
14 2, 4| bántson, hanem vigyen el ki szeme elõl oly helyre, hol
15 2, 4| halálommal, csak jõ vala ez el, ki mind értem, mind atyámért,
16 2, 4| latornak, hogy az én véremet is ki akarja színi? ~CHRISOTHEMIS.
17 2, 6| Vajh, gyûlölséges áldozat. Ki adta ezt ez jóasszonynak
18 2, 6| volna. Ezt olytúl hallottam, ki közel állott hozzá, mikor
19 2, 7| az királyné asszony álma, ki õneki örök veszedelmére
20 3, 1| nagy ok kényszeríté erre, ki semmiképpen el nem múlhatott.
21 3, 1| kérkedékeny beszédet is ejte, ki az latoniai szûznek ellene
22 3, 1| házastársodat elvesztened. Ki adott teneked arra hatalmat?
23 3, 1| gonoszabb voltál. Te vagy, ki elvesztél engemet, te magadat
24 3, 1| Lám, sehol senki nincs, ki egy cseppnyire meg tudna
25 3, 1| meghallgat. Hatalmas Isten, ki uralkodol mindeneken, hallgasd
26 3, 2| szörnyû halállal fenyegetett, ki miatt sem nappal, sem éjjel
27 3, 3| sehol lám, senki nincs, ki ezt megcsendesíthetné. Sem
28 4, 1| CHORUS. Ki tudja, jó asszonyom, kinek
29 4, 2| ELECTRA. Ki mondá, hogy ily igen elhitted? ~
30 4, 2| Jaj, ki bolond vagy, jó öcsém, hamar
31 4, 2| Jaj, veszek, jó néném, ki mondá? ~ELECTRA.
32 4, 2| Az, ki szemével látta halálát.
33 4, 2| jobb az görög vitézek közt, ki bennünk kaphatna, mert hírünk,
34 4, 2| hogynem mint mi ölnõk õket. Ki mentene meg bennünk. Hol
35 4, 2| szándékba ment Aegistus ki. Még most kedvét találhadd
36 4, 3| barátom, sehol senki nincs, ki velem jól tenne. Szegín
37 5, 1| Asszonyom, Electra, jöszte ki, vajon kicsodák ezek? ~
38 5, 2| arám, édes arám, Orestes, ki hitte volna, hogy erre jusson
39 5, 2| erre jusson a te ügyed, ki vélte volna ily szörnyû
40 5, 2| énnekem. Nem így küldélek én ki tégedet. Mikor az te gonosz
41 5, 2| remínséggel küldettelek ki tégedet, hogy te lennél
42 5, 2| segítséget? Orestes lelkem, ki torolja meg az te édesatyád
43 5, 2| el, édes arám, ó, szívem, ki hiába esedezem teneked! ~
44 5, 2| fenyegetnek. Nincs édes uram, ki megszabadítana kezekbõl.
45 5, 2| ELECTRA. Ki vagy te, jó uram? ~ORESTES.
46 5, 2| Leányasszonyok, nézzetek erre, ez az, ki megholt vala, ím feltámasztotta
47 5, 2| elvesznem! Aegistus ma ment ki, hogy az én veszedelmemre
48 5, 3| Ez az, ki kezébe bíztál volt, ez tartott
49 5, 5| enmagamnak, senki ezt markomból ki nem veheti, mert azkit illet
50 5, 5| minden vígasságomat! Ó, ki, iszonyú, ki röttenetes
51 5, 5| vígasságomat! Ó, ki, iszonyú, ki röttenetes halálom! ~PARASITUS.
52 5, 5| Hallod-e, az ki ebül keresi, ebül veszi
53 5, 6| undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja,
|