Actus,  Scena

 1   1,  5|                   Elkeseríte az szegín leány. ~ELECTRA.                   
 2   2,  1|        lator, hogy így szóljak, szegín uramra, atyádra tanácskoznak,
 3   2,  1|        te kegyetlen anyád, hogy szegín atyádat elveszté, téged
 4   2,  1|         hogy megemlékeznél a te szegín, nyomorult népeidrõl, immár
 5   2,  3|         volt neki szokása, hogy szegín atyámnak áldoztatna, de
 6   2,  4|           Úristen, könyörülj az szegín nyomorult leányon, hallgasd
 7   2,  4|        hitván latrot, kigondolá szegín atyámat ez világból, tudom,
 8   2,  6|        átkozott ember bizony az szegín leány veszedelmére mene.
 9   2,  6|                     Mégis az én szegín megholt atyámat tisztelem
10   2,  6|           Anyám külde áldozatot szegín atyám koporsójához. ~ELECTRA.                   
11   2,  6|  Orestest, álljon immár bosszút szegín atyánk halálán, mind téged,
12   2,  6|    teneked, mind énnekem, ezzel szegín atyánkat is megkönnyebbíted,
13   2,  6|    Isten szívemet, elkeseredtem szegín nyomorulton. De kérlek az
14   3,  1|          noha te tagadod. De õ, szegín leányka, ha szólhatna is,
15   3,  1|    múlhatott. Mert tudod, mikor szegín mulatságba vadászni nem
16   3,  1|   szarvast általlõ, és valahogy szegín kérkedékeny beszédet is
17   3,  1|  kellene vesznie. Eleget óhajta szegín, eleget vonogatá magát,
18   3,  1|     nagy bujaságban! Miért hogy szegín õ nem bocsátott szádra,
19   3,  1|       mihent Aegistus megjõ! Ó, szegín fejemmel nyomorult vagyok,
20   3,  2|       az elsõ kocsiba, mindjárt szegín hanyatt esék az lovak lába
21   3,  2|      Örülök is, keserûlöm is ez szegín ifjat. ~MESTER.                     
22   3,  5|   egyetlenem, hova hagyád az te szegín nénédet íly nagy árvaságba. ~
23   4,  1|                Nem tarthatom az szegín leányt, elgyötri magát,
24   4,  1|        esik, úgy siratja erõsen szegín arát. Ihon jõ, itt is kesereg,
25   4,  2|     CHRISOTHEMIS.        Mihent szegín atyánk koporsójához juték,
26   4,  2|                       Jaj, jaj, szegín fejünk, hova legyünk? Nagy
27   4,  2|          Tudod, jó húgom, mióta szegín atyánkat elveszték az árulók,
28   4,  2|       az Orestes. Mert éltében, szegín, gyakorta izent, jól tudod,
29   4,  2|     kezébõl, de ím, érted, hogy szegín elveszett. Immár csak te
30   4,  2|         ezt míveled, mind az mi szegín megholt atyánkat, mind szegín
31   4,  2|   szegín megholt atyánkat, mind szegín atyánkfiát, Orestest megkönnyebbíted.
32   4,  3|      nincs, ki velem jól tenne. Szegín atyámat elveszték az árulók,
33   5,  1|      kesergeti szegínt. És hogy szegín remínségébe semmi nem költ
34   5,  1|        igen Orestes halálán. Ez szegín leányról csak meg sem emlékezik
35   5,  2| mennybeli Isten, bizony ezek az szegín Orestes hamvát hozzák. Mit
36   5,  2|      halálát? Hova hagyád az te szegín népedet, hova hagyád nyomorult
37   5,  2|                      Elkeseríte szegín, nyomorodott leány. ~ELECTRA.                   
38   5,  2|                            Jaj, szegín nyavalyás! ~ELECTRA.                   
39   5,  2|                  Jaj, elveszett szegín! ~ORESTES.                   
40   5,  4|                            Jaj, szegín! Ez ám, hogy soha szót nem
41   5,  4|       vala te sem énrajtam, sem szegín atyámon, mikor szegínt ártatlanul
42   5,  5|          temettesse el felséged szegín arámat. ~AEGISTUS.                 
43   5,  5|              Bemegyek, meglátom szegín atyámfiát. Ti jöttetek-e