ada-faj | fajta-kezem | kezer-nyava | nyelv-vagda | vagja-zsak
Actus, Scena
1 3, 4 | mindjárt oly nagy örömet ada, kinél jobbat soha nem kévánnék.
2 4, 1 | Azonképpen Isten neked is erõt adhat, noha leány vagy, kivel
3 4, 1 | Hallod-e, jó asszonyom, jól adhatja még az Isten. Ha Orestes
4 5, 2 | ORESTES. Adjátok oda neki. Mert nagy szeretetit
5 1, 4 | négy sing színarany láncot adná; mely frissen hágnék benne.
6 2, 1 | Ha jóváhagynád, ezt adnám tanácsul: hogy magad meg
7 2, 4 | No, jó tanácsot adnék, ha eszedbe vennéd magad. ~
8 5, 2 | Jaj, nem adom. ~ORESTES.
9 3, 1 | házastársodat elvesztened. Ki adott teneked arra hatalmat? Minem
10 6 | mind fejenként nagy hálákat adunk, hogy ez mi mulatságunkat
11 2, 1 | Immár húsz esztendeje, hogy Aegistushoz adta magát, az atyádét mind
12 5, 6 | felesége, Clitemnestra, ketten Aegistussal megölék, kiért õk is mindketten
13 3, 1 | minden röttent, még az levél, ág is ijeszt. Ha lefekszem
14 2, 6 | és az pálca oly szélesen ágait kiterjesztette volna, hogy
15 1, 2 | penig, megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtûl,
16 3, 1 | kelleté magát. Illett ez agg latornak oly szép virágért
17 1, 2 | megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtûl, ki zabolán akar
18 1, 2 | Ha lefeküdt, dörgölõdött ágyába, ha felkölt, csak morgolódott,
19 3, 3 | bizonnyal, menny ütõkõvel is agyonverheti, mikor az óra eljõ. De ahon
20 1, 3 | akaratod szerint, ott járj, ahol tetszik, azt míveld, azmi
21 2, 1 | életed. Errõl és sok egyéb ajándékiról illik, jó fiam, gyakorta
22 2, 1 | emberkorba nevelt, szép ajándékival szeretett, híred-neved ez
23 3, 2 | íly örömmondásodért nagy ajándékot végy tûlem. ~
24 1, 4 | kincsét hordatja erõsen, ajándékoz urakat. Nagy örömébe, vigasságába
25 1, 1 | ezzel megmutatom, urakat ajándékozok, frissen mindent szereztetek.
26 3, 2 | atyafiságát és szomszédbarátságát ajánlja. ~CLITEMNESTRA. Fogadj
27 1, 3 | mindent tefelségednek kezébe ajánlok, úgy bír mindent, mint tulajdonát,
28 5, 4 | vegyen bennetek, de mihent az ajtón belépik, sarkaljátok meg!
29 2, 4 | csudaképpen cselekszik vele. Az ajtót zördíti valaki, álljatok
30 3, 2 | veszni, egymásba kezdének akadozni. Az Orestes lovai is megrémülének,
31 5, 2 | gondot. Ha anyád eleibe akadsz, kérlek, megõrizd magad,
32 5, 6 | megfizetnének, mert soha nem akarának véget vetni nagy undokságoknak.
33 1, 5 | Úristentûl, adj hálát õfölsége akaratjárul. ~ELECTRA.
34 1, 3 | parancsolj mindennek szabad akaratod szerint, ott járj, ahol
35 4, 2 | Szánjad azért, jó Chrisothemis akárcsak ezeket, ha engem nem szánsz! ~
36 3, 2 | anyának keserû az gyermek, akármely lator legyen is. ~MESTER.
37 5, 1 | mint a Clitemnestra, azt akarná, soha szemével se látná.
38 4, 2 | CHRISOTHEMIS. Nem akarnád te, de kényszeríttetel. ~
39 2, 4 | kesergenél, de engem is meg akarnál tiltani; nemhogy atyám mellett
40 4, 2 | Vajha azt mívelnéd, amit én akarnék. ~CHRISOTHEMIS. Azmi
41 3, 1 | tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim nyakát bele. Kiknek igyekezeteket
42 2, 1 | atyádat elveszté, téged is el akart rökkenteni. Mert mind félt
43 6 | nemcsak ez világi jóban akarunk részesek lenni, de az örökkévaló
44 AzJat | szófogadatlanságukat, ez játékszín alatt õket oktaták, és Istennek
45 5, 2 | Ó, Isten, Isten, áldd meg ennek kezét! Jaj, egyetlenem,
46 5, 3 | kigyelmednek, édes atyám, áldjon meg az Úristen. Nemkülönben
47 2, 6 | Áldozatot! Vajh, gyûlölséges áldozat. Ki adta ezt ez jóasszonynak
48 4, 2 | megkerülém, tehát egy ifjú ember áldozatja vagyon rajta, szép gyenge
49 2, 6 | inkább, vidd fel imez én áldozatomat, és az földre hányjad, borulván
50 4, 2 | hajait felül reárakta, és az áldozattal mind széllel meghintette,
51 3, 1 | kérdezd meg Dianát, miért áldozék az én atyám az kis leánykával?
52 3, 1 | úgyannyira, ha leányát meg nem áldozná, minden népével egyetembe
53 2, 6 | küldi ezt atyám koporsójához áldozni. ~ELECTRA.
54 2, 3 | szokása, hogy szegín atyámnak áldoztatna, de vélem, fúrják most neki
55 2, 3 | ezeket atyád koporsójához, áldozzál vele, mert én azfelé sem
56 2, 3 | az mi szokásunk szerint áldozzon nékie, netalán megkönnyebbülök.
57 3, 2 | hallasz szerencsének nagy álhatatlan voltát. Erre mondják, hogy
58 5, 3 | Azt alítják-e, hogy megholtam? ~MESTER.
59 4, 2 | Nem alkudhatol, mert az szúnyogból tevét
60 4, 2 | mert én teveled meg nem alkudhatom. ~ELECTRA.
61 3, 2 | kocsi vitézekkel egy rendbe álla, õ maga legközépen volt.
62 2, 1 | atyád haláláért bosszút állanál. De az te nénéd, az Electra,
63 4, 2 | keseregj, mert nem mindétig egy állapotban az szerencse, egy szempillantásban
64 2, 4 | Látja az Úristen szívem állását, mely keserûségbe vagyok,
65 5, 5 | Közel állasz hozzá. ~AEGISTUS.
66 3, 1 | hogy ez fertelmes asszonyi állatnak félelmét hallám, kit nem
67 4, 1 | leány vagy, kivel bosszúdat állhasd. ~ELECTRA.
68 4, 1 | vagyon neki, kivel bosszút állhat. Nem tudd-é, amaz hatalmas
69 3, 1 | leány vagyok, bosszút nem állhatok, de vagyon egybe reménységem.
70 4, 2 | ELECTRA. Állj elõ, ugyanis neked szólnak,
71 2, 4 | Az ajtót zördíti valaki, álljatok el innét, mert ihon jû az
72 2, 6 | reménységünket, az Orestest, álljon immár bosszút szegín atyánk
73 2, 6 | olytúl hallottam, ki közel állott hozzá, mikor õ magába dörgölõdve
74 2, 7 | ennek az királyné asszony álma, ki õneki örök veszedelmére
75 4, 2 | Csak álmodozol, te most. ~CHRISOTHEMIS.
76 3, 3 | Vajh, álnok asszonyi állat, ím, mint
77 AzJat, 1| királyt, ketten Aegistusszal álnoksággal megölték volna, nagy sok
78 2, 1 | hogy mihent megjõne Trója alól, mindjárt elvesztenék. ~
79 3, 1 | volna, ott egy öreg szarvast általlõ, és valahogy szegín kérkedékeny
80 2, 1 | Én azért nagy röttegve általsieték Strophiushoz, itt õnála
81 1, 3 | te enyim vagy, minden, ami enyim, az tied, örülj, vígadj,
82 4, 1 | Nem tudd-é, amaz hatalmas Amphiraon király mint jára, csak egy
83 3, 1 | mert elnyomorodom miatta, anélkül is penig igaz, elég keserûségem
84 5, 3 | Úgy hiszik, mint egy angyal szavát. ~ORESTES.
85 3, 1 | mint az õ édesatyjának, annyi fõemberekkel elveszni. De
86 5, 4 | Kit! Anyádat-e? ~ELECTRA.
87 2, 4 | zsák foltját, elmehetsz anyáddal, költs te is nevet reád,
88 4, 2 | Azért elmehetsz nagy békével anyádhoz, szolgálj nekie. ~CHRISOTHEMIS.
89 3, 1 | tisztelsz te engem? Ezt kell-e anyádon méltatlan mívelni? Nem tagadom,
90 5, 2 | féltettelek az te gonosz anyádtúl, azért nagy remínséggel
91 5, 1 | gyakorta feje törik! De mégis anyai kegyelmességnek kellene
92 3, 1 | volnál, tisztelnélek mint anyámat, de mint ilyen fertelmest,
93 5, 2 | ELECTRA. Anyámmal egy cseppet se kofitálj,
94 3, 2 | szakadt azért. Ezt ládd, az anyának keserû az gyermek, akármely
95 2, 5 | az gonosz leány miatt, az anyja untalan reám fut, hogy nem
96 5, 2 | kezembe, hadd csókolgassam, apolgassam ezen egyetlenemnek hamvát. ~
97 4, 3 | volna az Isten is, mind apróra koncolnám õket. De mindennyi
98 AzJat, 2| ORESTES, királyfi, Electrának ara~MESTER, Orestes oktatója ~ ~
99 5, 2 | Az te arádnak, Orestesnek. ~ELECTRA.
100 5, 5 | temettesse el felséged szegín arámat. ~AEGISTUS.
101 3, 5 | Jaj, meghalok az én arámért. ~ ~
102 5, 2 | nem bírhatok az én édes arámnak. Jaj, nagy Isten, mit tegyek! ~
103 1, 1 | szereztetek. A palotákat vont arannyal, drága kárpitokkal, aranyos
104 3, 4 | és ím, ez erszénybe való aranyak és ím, ez ruhák, legyen
105 3, 4 | jókedvvel fogadom õket. Na, ez aranylánc és ím, ez erszénybe való
106 4, 1 | állat miatt hala meg, kit aranylánccal megfojta. ~ELECTRA.
107 1, 1 | arannyal, drága kárpitokkal, aranyos bársonyokkal mind bevonatom.
108 4, 1 | úgy siratja erõsen szegín arát. Ihon jõ, itt is kesereg,
109 2, 6 | nagy sírásoddal magadnak ártasz, nem nekik. ~ELECTRA.
110 3, 1 | gonosz ember. Ez szegény ártatlan vérnek halálával másnak
111 4, 2 | akarod tartani, atyámnak árulóit akarod tiszteltetni. De
112 5, 5 | én magam fejét veszem az árulónak, mondtam én, hogy megsiratja
113 2, 4 | nevet reád, hogy atyádnak árultatója voltál. ~CHORUS.
114 2, 7 | dolog, hogy az Úristen az õ árváiról elfeledkezzék. Megmenti
115 1, 5 | megtörje, megrontsa, kik árvákat nyomorgatnak? ~CHORUS.
116 3, 5 | szegín nénédet íly nagy árvaságba. ~CHORUS.
117 2, 1 | hálaadással tartozol, hogy árvaságodban csudaképpen, az õ jóvoltából
118 1, 5 | könyörül rajtam, sõt nagy árvaságomban fenyegetnek, gyötörnek,
119 5, 6 | Az szegény árvát, im, behozám jószágába,
120 AzJat | hatalmas királya és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért
121 1, 5 | nemzetségemet, ó, veszett asszonyállat, megölé atyámat, ó, gonosz
122 5, 2 | nincs vele, csak egynéhány asszonyember. ~ORESTES.
123 5, 2 | Hallod-e, noha nincs az asszonyemberbe erõsség, de nagy okosság
124 1, 3 | az tied, örülj, vígadj, asszonykodjál! ~CLITEMNESTRA. Felségedbe
125 5, 2 | mutatnunk királynak és királyné asszonynak. ~ELECTRA.
126 3, 4 | megládd, mindenkor kegyelmes asszonyod leszek. ~MESTER.
127 3, 4 | felségednek, mint kegyelmes asszonyomnak. Isten maradjon felségedhez. ~
128 4, 1 | leányt, elgyötri magát, hol asztalra borul, hol székre, hol földre
129 AzJat | haragját és az gonoszokon való átkát. Mikor azért az pogány bölcsek
130 5, 6 | feleségét megszeplõsíté. Atreus erre való haragjában nagy
131 5, 6 | Thyestes az önnön atyjafiának, Atreusnak feleségét megszeplõsíté.
132 5, 4 | Tolvaj, tolvaj! Hol attok? Lám, senki nincs az én
133 5, 2 | Isten oltalmazza attúl. ~ELECTRA.
134 2, 1 | kegyetlen anyád, hogy szegín atyádat elveszté, téged is el akart
135 5, 2 | tégedet, hogy te lennél atyádért bosszúálló. Örültem, mikor
136 2, 1 | Aegistushoz adta magát, az atyádét mind eltékozlották, az községet
137 2, 4 | költs te is nevet reád, hogy atyádnak árultatója voltál. ~CHORUS.
138 2, 1 | szóljak, szegín uramra, atyádra tanácskoznak, hogy mihent
139 3, 2 | Phocensis-beli Phanoteus minden atyafiságát és szomszédbarátságát ajánlja. ~
140 5, 5 | Bemegyek, meglátom szegín atyámfiát. Ti jöttetek-e Stropheustúl? ~
141 5, 4 | sem énrajtam, sem szegín atyámon, mikor szegínt ártatlanul
142 4, 2 | megholt atyánkat, mind szegín atyánkfiát, Orestest megkönnyebbíted.
143 5, 6 | hogy ez is, mint az több atyjafiai, el ne veszesse magát. Mert
144 5, 6 | vevé. Thyestes az önnön atyjafiának, Atreusnak feleségét megszeplõsíté.
145 2, 5 | íly uraságért. Megmeném az atyjátúl, de ha meg nem szûnik, még
146 2, 3 | áldozzál vele, mert én azfelé sem kévánom mentem. Hallod-e?
147 5, 2 | Ideje volt volna immár, de azkibe bíztam, azt is nem hozá
148 5, 6 | szörnyûképpen elvesze azoktúl, azkiknek megfõzte vala. Azután Pelops
149 5, 3 | békét az sok beszédnek. Azmivel sietni kell, nem kell azt
150 3, 1 | hívattatnak fattyaknak. Azok penig szegények csaknem
151 5, 6 | méltón, szörnyûképpen elvesze azoktúl, azkiknek megfõzte vala.
152 2, 6 | tehet tebenned jót, csak bánom, hogy megkéslelél, elmegyek,
153 2, 4 | CHRISOTHEMIS. Õ nem bántana, de az nagy kiáltásodat
154 2, 4 | elejbe esett, hogy itthon ne bántson, hanem vigyen el ki szeme
155 2, 1 | követségül; most vélek nagy barátságot tartanak, könnyen meghiszik
156 4, 2 | az árulók, azóta csak egy barátunk sem volt, sem segítõnk,
157 1, 4 | is elcsalok valamit tûle. Bárcsak amaz négy sing színarany
158 2, 1 | megrészegítik, önnönmaga anyád egy bárddal fejét vötte. Immár húsz
159 5, 5 | testét hozták? Neked szólok, barom. Bû, hogy nem szólsz, mert
160 1, 1 | drága kárpitokkal, aranyos bársonyokkal mind bevonatom. Ezt akarom:
161 5, 5 | gondolok. Én is immár mindent bátrabban szerezhetek. Országot építtetek,
162 5, 2 | igyekezetünket, osztán mi is bátran és örömmel szólhatunk mindenrõl. ~
163 2, 5 | ez bolond leány, nemhogy bátyámat, de még atyámat is megölném
164 3, 5 | vermet, mint az vak, kibe beesik. Igen keserves öröm ez neked,
165 1, 3 | mert az urak mind fejenként begyûltek felséged parancsolatjára,
166 1, 1 | újudvart tétetek, mindeneket behirdettetek. Elsõ gondom is az, hogy
167 5, 5 | tétetek, az urakat mind behirdettetem. Az Orestes testét eleikbe
168 5, 6 | Az szegény árvát, im, behozám jószágába, igaz, elég munkával,
169 2, 4 | Nehéz az békának az dér. Ha én nem kiáltanám
170 4, 2 | dagályt! Ha így esett dolgunk, békéljél meg velek, engedj nekiek,
171 3, 1 | én gonosz akaróim nyakát bele. Kiknek igyekezeteket törd
172 3, 1 | asszonyom. Tudom mi marja beledet, nincsen most honn Aegistus,
173 5, 6 | Ez az, ez az, ki az én belemet furdalja, ettûl féltem ezt
174 5, 4 | bennetek, de mihent az ajtón belépik, sarkaljátok meg! Ilyenkor
175 2, 6 | egész Micena tartományt belepte volna. Ezt olytúl hallottam,
176 5, 2 | Orestes, jól esmérlek, ez bélyegrõl is megesmérem. Ó, nagy örömömbe
177 5, 2 | asszonnyal, egyike kigyelmeteknek bemehet hozzája. ~ORESTES.
178 2, 6 | nyomorulton. De kérlek az Istenért benneteket, anyám valahogy meg ne tudja,
179 3, 5 | igaz volt, Chorus az te beszéded. Jaj, arám, arám, Orestes,
180 3, 1 | bizonysági, ezek, az te hamis beszédednek. Vajh, gonosz, átkozott
181 5, 2 | nem hallgatod meg az én beszédemet, panaszolkodom elõtted,
182 3, 1 | valahogy szegín kérkedékeny beszédet is ejte, ki az latoniai
183 5, 3 | azért hagyjatok békét az sok beszédnek. Azmivel sietni kell, nem
184 4, 2 | csak, asszonyom, amit õ beszél, látod, keserûségébe nem
185 3, 5 | asszonyom, az követ, az beszélé a hírt. ~ELECTRA.
186 4, 1 | szörnyûképpen, mint Orestes beszéled, hogy megholt. ~CHORUS.
187 3, 3 | leányasszonyoknak, arról beszélgetek vala magamba. ~ELECTRA.
188 4, 2 | néném, csak bolondságot ne beszélj. ~ELECTRA.
189 2, 6 | mikor õ magába dörgölõdve beszéllette, hiszem, ettül való féltében
190 3, 4 | járjon, azkit elmúlattam, betöltöm immár. De ihon jõ az követ,
191 1, 1 | aranyos bársonyokkal mind bevonatom. Ezt akarom: minden úgy
192 1, 3 | tefelségednek kezébe ajánlok, úgy bír mindent, mint tulajdonát,
193 3, 1 | hatalmat? Minem voltál te neki bírája. Ha pedig azt mondod, hogy
194 5, 2 | még csak hamujával is nem bírhatok az én édes arámnak. Jaj,
195 1, 5 | öltözik, királyi pálcáját bírja, királyi székibe méltatlan
196 1, 3 | mint királyné asszony, bírjad országodat, mint szereted,
197 3, 1 | hogy minden jószágomat bírjam békességbe, és az én urammal,
198 1, 1 | mind feleségével egyetemben bírom, gazdag urak, nagy fejedelmek,
199 1, 2 | gondolj vele, bár Simon bírónak mondjanak, csak legyen neked
200 2, 1 | király volt, nagy hatalommal bírt, igen jámbor ember, nagy
201 2, 4 | CHRISOTHEMIS. Csuda nagy bizalma vagyon neki az Orestesben.
202 4, 2 | Chrisothemis, nincs kibe bíznunk, mert megholt az Orestes.
203 2, 1 | Isten által vagyon minden bizodalmuk. ~ORESTES.
204 5, 4 | csak te volnál az tebenned bízóknak kegyelmes szabadítója! Majd
205 2, 4 | Késõ dolog, nem bízom immár benne. ~CHORUS.
206 4, 2 | atyám koporsójánál nagy bizonyjelet. ~ELECTRA.
207 3, 1 | tisztességének árulói voltatok. Ezek bizonysági, ezek, az te hamis beszédednek.
208 2, 1 | gondod, te magad, jó fiam, bizonyságom lehetsz. ~ORESTES.
209 3, 2 | az Phanoteus énnekem régi bízott barátom, hiszem, hogy valami
210 5, 3 | Ez az, ki kezébe bíztál volt, ez tartott fel engem. ~
211 5, 2 | édes nénédet! Mely sokszor biztattál leveledbe engemet, hogy
212 4, 2 | amit beszélsz. Mihez való bíztodba miveltetnéd ezt; leányok
213 3, 4 | Jó atyámfia, ezután is bízzál hozzám, megládd, mindenkor
214 5, 2 | ORESTES. Bocsásd. ~ELECTRA.
215 AzJat | gonoszságba förtõzõt nem akarja bocsátani. Noha azért ez pogány írásból
216 3, 1 | Miért hogy szegín õ nem bocsátott szádra, mert féltette tisztességét,
217 AzJat | az ily mulatságot a régi bölcs jámborok gondolták, kit
218 AzJat | átkát. Mikor azért az pogány bölcsek látnák embereknek jóra való
219 4, 2 | ezt míveled. Embernek nagy bölcsesség idõhöz magát szabni. ~ELECTRA.
220 1, 1 | hirtelen reám maradna! Ó, boldog szerencse, mely áldott vagy
221 6 | lenni, de az örökkévaló boldogságban is kévánjuk õfelségével
222 4, 3 | nyomorult ember, kicsoda boldogtalanb énnálamnál, kinek sehol
223 4, 2 | ELECTRA. Ne bolondoskodjál, csak hiába vagyon látásod,
224 5, 6 | féltem ezt is: hogy õ is bolondságába elveszti magát. De elmegyek
225 4, 2 | hagylak, édes néném, csak bolondságot ne beszélj. ~ELECTRA.
226 1, 2 | tudom vala magam, egy pohár bort kedvemre meg nem ihattam,
227 4, 1 | elgyötri magát, hol asztalra borul, hol székre, hol földre
228 1, 1 | kincses várasokkal nagy bõséges vagyok. Rövideden: valami
229 4, 2 | Ó, nagy Isten, lám még bosszantasz. ~CHRISOTHEMIS. Elmegyek,
230 2, 7 | kisebbítenéd nevedet, ne bosszontanád az Úristent. De te megszidtál
231 2, 6 | ellenségit bosszontom, meddig bosszonthatom. ~CHRISOTHEMIS. No,
232 2, 6 | az õ kegyetlen ellenségit bosszontom, meddig bosszonthatom. ~
233 AzJat | Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett napja, mely
234 1, 5 | Electra, hagyd az Istenre az bosszúállást, megládd, meg tudja büntetni,
235 5, 4 | hogy te volnál röttenetes bosszúállója ez bûnnek, és csak te volnál
236 4, 1 | noha leány vagy, kivel bosszúdat állhasd. ~ELECTRA.
237 2, 6 | nem könynyebbségére, de bosszúságára vagyon. Utálatos ez, mind
238 5, 1 | átkozza, szidja erõsen, bosszúsággal kesergeti szegínt. És hogy
239 5, 5 | hozták? Neked szólok, barom. Bû, hogy nem szólsz, mert tudom,
240 4, 2 | megmentettük. Noha immár nagy búba megfonnyadtunk, de csak
241 5, 5 | AEGISTUS. Büntess tehát törvénnyel, miért
242 AzJat | inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál inkább nehezebben
243 1, 5 | bosszúállást, megládd, meg tudja büntetni, õfölsége sem siet, sem
244 3, 1 | telhetetlen valál az nagy bujaságban! Miért hogy szegín õ nem
245 5, 6 | gonoszságokról, kevélységekrõl, bujaságokról, tobzódásokról megfizetnének,
246 5, 4 | Orestes, Orestes, bújjatok el Aegistus elõl, mert ihon
247 2, 2 | kezemnek általa, hogy te az bûnért bosszúálló Isten volnál.
248 5, 4 | röttenetes bosszúállója ez bûnnek, és csak te volnál az tebenned
249 3, 4 | elõtte, mindjárt megbocsátja bûnödet, mint most énnekem. Húsz
250 2, 4 | kigyelmedet eszembe. Ím, búsulgok Electrárúl, elveszti nagy
251 3, 3 | változik a színed. Édes Chorusom, ne tagadd meg! ~CHORUS.
252 2, 3 | Isten oltalmazzon. Elküldöm Chrisothemist az atyja koporsójához, az
253 5, 2 | szívem, lelkem, Orestes, mint család az te édes nénédet! Mely
254 3, 5 | arám, arám, Orestes, mint csalál engem, ó, szívem, lelkem,
255 5, 2 | ELECTRA. Ne csalogass, jó uram! ~ORESTES.
256 5, 6 | is mely röttenetes dolgot cselekedék: az önnön fiúmagzatját felkoncolá.
257 2, 4 | hanemha az Úristen csudaképpen cselekszik vele. Az ajtót zördíti valaki,
258 5, 2 | Jobb csendességbe lenni. ~ELECTRA.
259 6 | meg nem útáltátok, de nagy csendességgel meghallgattátok. Azért h<
260 4, 2 | engem elhagysz, sehol egy csepp bizodalmam sem leszen. Kérlek
261 3, 1 | sehol senki nincs, ki egy cseppnyire meg tudna könnyebbíteni.
262 3, 2 | nagy, az kocsik peregtek, csikorogtak, törtek erõsen. Serénykedtek
263 2, 3 | Electrát is lásd mentedbe, mit csinál. ~CHRISOTHEMIS. Bizony
264 4, 2 | szúnyogból tevét akarsz csinálni. Az hitvány huszárt királynak
265 5, 2 | vagynak, add ide kezembe, hadd csókolgassam, apolgassam ezen egyetlenemnek
266 1, 2 | morgolódott, sem ölelésem, sem csókolgatásom nem vala kedves, de én hiszem,
267 3, 2 | irígykedtek, de ölelgették, csókolgatták erõsen az görög vitézek.
268 5, 2 | Akkor is nagy keserûséggel csókolgattalak tégedet, mert nehezen váltam
269 3, 2 | vitézségén nem gyõztem eléggé csudálkozni, még az vitézek is elálmélkodtak
270 4, 2 | édes néném, hagyd el az dagályt! Ha így esett dolgunk, békéljél
271 3, 2 | azért az hátulsó kocsisnak délceg lovai volnának, elragadják,
272 3, 2 | asszonyom, az görög vitézek Delphusba játékot hirdettek volna,
273 2, 4 | Nehéz az békának az dér. Ha én nem kiáltanám ez
274 AzJat, 1| EGÉSZ JÁTÉKNAK DERÉK SUMMÁJA: ~Mikoron Clitemnestra
275 3, 1 | jóasszony, kérdezd meg Dianát, miért áldozék az én atyám
276 6 | õfelsége, hogy legyen az õ neve dícséretire, és kigyelmeteknek idvességökre.
277 3, 1 | jámbor férjedtûl valók. Ezt dicsérném-e én? Ezért tiszteljelek-e
278 3, 2 | vitézek közt megmondhatatlan díszes volt. Hogy igazán megmondjam,
279 5, 4 | talán szinte most üték, mint dobbana. ~ELECTRA.
280 1, 1 | lantos, hegedûs, sípos, dobos, trombitás számtalan legyen,
281 1, 4 | lantosokat, trombitásokat, dobosokat, mindent, valakit találok. ~
282 1, 2 | sem lelkemnek mint olyan dög nem kellett. Ha lefeküdt,
283 2, 4 | édesatyádrúl elfeledkezned, és a te dögös anyádnak szolgálnod! Nem
284 1, 2 | nem kellett. Ha lefeküdt, dörgölõdött ágyába, ha felkölt, csak
285 2, 6 | állott hozzá, mikor õ magába dörgölõdve beszéllette, hiszem, ettül
286 4, 2 | de vélem, hogy Orestes dolga, és hiszem ebbõl, hogy nem
287 5, 6 | Ideje már elmennem, egyéb dolgaimhoz is látnom, tihozzátok maradjon
288 4, 2 | az dagályt! Ha így esett dolgunk, békéljél meg velek, engedj
289 2, 1 | Mesterem, úgy szerezd minden dolgunkat. Egy cseppet sem gondolok
290 5, 3 | meglehet ez, jobb volna más dologhoz látnál. ~ELECTRA.
291 1, 1 | palotákat vont arannyal, drága kárpitokkal, aranyos bársonyokkal
292 5, 2 | megmondani. Itt ez háznál még az eb is kedvesb énnálamnál. ~
293 2, 4 | Istenre esküvék, mihent az ebéd felkel, mindjárt vadászat
294 2, 5 | kürtöt, gyûljenek össze az ebek. ~
295 2, 1 | Én addig az társasággal edényeket szerzek, kibe hogy már az
296 5, 2 | Tedd le tehát az edényt kezedbõl. ~ELECTRA.
297 5, 6 | dolog, hogy tulajdon fia édesanyját megölje, de hiszem ugyan,
298 5, 2 | lelkem, ki torolja meg az te édesatyád halálát? Hova hagyád az
299 2, 6 | ne keserítsd ezzel az te édesatyádat. Röjtsd el, vagy vesd el
300 2, 4 | Ó, ki nagy bûn édesatyádrúl elfeledkezned, és a te dögös
301 5, 3 | Nemkülönben látlak, mint egy édesatyámat, mert lámcsak, te voltál
302 1, 5 | Nem szánom halálom az én édesatyámért. ~CHORUS.
303 1, 5 | nemzet, megszeplõsíté az én édesatyámnak tiszta ágyát, jaj mint veszek,
304 2, 6 | látott volna: mintha az mi édesatyánk az másvilágról megjött volna,
305 3, 1 | meghalni, hogynem mint az õ édesatyjának, annyi fõemberekkel elveszni.
306 5, 6 | Ím, ezeknek utána, ennek édesatyját, Agamemnon királyt az önnön
307 5, 2 | nagy keserûségembe. Méznél édesbnek tartom vala az te jöveteledet,
308 2, 4 | rajtad, hogy nem hagysz békét efféle szónak. Nem ládd-e, jódat
309 5, 2 | ORESTES. Jó egészsége vagyon, legyen hála Istennek! ~
310 5, 2 | Örültem, mikor hallottam egészségedet. Nagy szorgalmatossággal
311 1, 3 | felségednek jó szerencséjét és egészségét látnom. ~AEGISTUS.
312 5, 3 | Ez-e az, édes arám? Egészséggel kigyelmednek, édes atyám,
313 3, 2 | mentek, az por csaknem az eget ütötte, kiáltás, sikoltás
314 1, 5 | Ó, én eggyem, atyám. Senki nem kesereg
315 4, 2 | Bizony addig férjhez sem eggying, sem másink nem mehet, meddig
316 3, 1 | nem állhatok, de vagyon egybe reménységem. Ó, édes Orestesem,
317 3, 2 | reá nem irígykedett, mint egyebekre ottan irígykedtek, de ölelgették,
318 5, 2 | csókolgassam, apolgassam ezen egyetlenemnek hamvát. ~ORESTES.
319 5, 2 | nem szakadhatok el az én egyetlenemtûl. ~ORESTES.
320 5, 2 | az királyné asszonnyal, egyike kigyelmeteknek bemehet hozzája. ~
321 3, 2 | mindjárt esze kezde veszni, egymásba kezdének akadozni. Az Orestes
322 3, 2 | Serénykedtek az vitézek elöl egymást haladni, õ is bizony váltig
323 5, 2 | mert senki nincs vele, csak egynéhány asszonyember. ~ORESTES.
324 3, 2 | Mihent trombita zendüle, egyszersmind megsújtják az lovakat, mint
325 3, 1 | szegények csaknem halnak éhhel, kik tiszta házasságbeli,
326 3, 1 | kérkedékeny beszédet is ejte, ki az latoniai szûznek
327 3, 2 | vitézlõ szerszáma csudálatos ékes volt, õ maga is termetével,
328 3, 3 | megöli magát keserûségébe. El-bemegyek innét elõle, hogy meg ne
329 3, 3 | fajtalanb fog ez lenni. Elálmélkodom az Istennek nagy tûrhetõségén,
330 3, 2 | csudálkozni, még az vitézek is elálmélkodtak rajta. Azki nézhette, ugyan
331 3, 4 | immár. De ihon jõ az követ, elbocsátom haza, urához. ~MESTER.
332 2, 1 | vinnék temetni, és téged elöl elbocsátottak volna örömet mondani. Ezt
333 1, 4 | sürgölõdöm még ma mellette, én is elcsalok valamit tûle. Bárcsak amaz
334 3, 1 | mindenek elõtt rágalmazol, de elcsíplek az nyelved végébe. Ez illik-e
335 2, 1 | eltékozlották, az községet eldúlták. Elnyomorodtak, elkeseredtek
336 5, 2 | hova legyen immár az te Electrád, kinél óhajtson, kitûl várjon
337 2, 7 | kesereg. De el bemegyek Electrához. Mert ha itt meglát, el
338 2, 4 | kigyelmedet eszembe. Ím, búsulgok Electrárúl, elveszti nagy sírásba magát. ~
339 5, 6 | nem akar járni, mint az õ elei. Ideje már elmennem, egyéb
340 5, 5 | behirdettetem. Az Orestes testét eleikbe hozatom, hogy lássák, az
341 6 | kigyelmeteket nagy sok esztendeig jó életben, örökkévaló idvességtekre. ~ ~.
342 3, 1 | ennyi ideig meg nem jobbítád életedet? Ha szinte méltán ölted
343 1, 5 | Ó, ki keserves életem vagyon nekem. ~CHORUS.
344 AzJat | mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik.
345 5, 6 | veszedelmektûl, jámbor és tiszta életû legyen, igazán és kegyelmesen
346 2, 4 | feledkezhetem Orestesrûl, bizony elfeledkezett õ énfelõlem. Ó, arám, édes
347 2, 4 | ki nagy bûn édesatyádrúl elfeledkezned, és a te dögös anyádnak
348 2, 7 | az Úristen az õ árváiról elfeledkezzék. Megmenti az nyomorultakat,
349 3, 3 | hihetem soha, hogy errûl elfeledkezzen az Úristen. Noha nincs immár
350 1, 4 | frissen hágnék benne. De elfutok, elhívom az lantosokat,
351 4, 1 | tarthatom az szegín leányt, elgyötri magát, hol asztalra borul,
352 4, 3 | ez is nagy keserûségemben elhagya. Nincs kire néznem, nincs
353 4, 2 | én atyámfia, ha te engem elhagysz, sehol egy csepp bizodalmam
354 4, 2 | könyörül rajtam, ím, mindnyájan elhagytak, de én magamnak kell reá
355 5, 5 | nálamnál ne legyen. Ha penig élhetek, még az más pártos országokra
356 4, 2 | bolond vagy, jó öcsém, hamar elhissz te mindent. ~CHRISOTHEMIS.
357 5, 4 | hozzá. Most örömében könnyen elhiszi. ~
358 4, 2 | Ki mondá, hogy ily igen elhitted? ~CHRISOTHEMIS. Szememmel
359 1, 4 | hágnék benne. De elfutok, elhívom az lantosokat, trombitásokat,
360 5, 2 | immár meghalni, penig Isten elhozott, édes arám. ~ORESTES.
361 5, 2 | anyád elõtt nagy titkon elhoztalak az bölcsõbõl, ugyan röpdössz
362 4, 2 | mondá, még ma az hamvát is elhozzák. ~CHRISOTHEMIS. Ugyan
363 4, 3 | elveszték az árulók, anyám elidegeníté magát tûlem förtelmességeiért.
364 1, 2 | mindjárt megmenekedsz tûle! Élj úgy osztán, mint szinte
365 5, 6 | legyen, igazán és kegyelmesen éljen, ha úgy nem akar járni,
366 3, 3 | agyonverheti, mikor az óra eljõ. De ahon látom Electrát,
367 2, 4 | énfelõlem. Ó, arám, édes arám, elkésel. ~CHORUS.
368 2, 1 | eldúlták. Elnyomorodtak, elkeseredtek szegények, csak tebenned
369 2, 6 | mert látja Isten szívemet, elkeseredtem szegín nyomorulton. De kérlek
370 2, 1 | tisztességgel, mint királynak illik, elkészüle, akkor te bölcsõbeli gyermek
371 5, 5 | Amint látom, elköltél az parancsolásról. ~AEGISTUS.
372 2, 7 | volt az Isten, látom, immár elközelgett az óra, kibe az Istennek
373 2, 3 | kitül Isten oltalmazzon. Elküldöm Chrisothemist az atyja koporsójához,
374 3, 2 | kedvet szerzene, engem elöl elküldött, hogy megmondanám felségednek,
375 3, 4 | Istennek, penig meghala ellenségem, nincs immár kitûl röttegjek.
376 5, 5 | ettûl is megmenem, egyéb ellenségimmel semmit nem gondolok. Én
377 2, 6 | ezzel, és az õ kegyetlen ellenségit bosszontom, meddig bosszonthatom. ~
378 3, 4 | Én elmennék immár felséged hírével. ~
379 5, 6 | mint az õ elei. Ideje már elmennem, egyéb dolgaimhoz is látnom,
380 3, 4 | volna, de hadd járjon, azkit elmúlattam, betöltöm immár. De ihon
381 5, 2 | jutottál, minden keserûségem elmúlt énnekem. Azt hittem, hogy
382 5, 2 | megkönnyebbül tebenned, de elnehezedem nagy keserûségembe. Méznél
383 6 | kik tökéletes jámborságba élnek, és viszontag, kik az gonoszságba
384 6 | igazságban és szentségben élnünk. Mert nemcsak ez világi
385 3, 1 | nem kiáltana többet, mert elnyomorodom miatta, anélkül is penig
386 2, 1 | eltékozlották, az községet eldúlták. Elnyomorodtak, elkeseredtek szegények,
387 4, 2 | Állj elõ, ugyanis neked szólnak,
388 2, 6 | késõn költ ez jóasszony, elõbb kellett volna hozzálátni.
389 AzJat | AZ JÁTÉKBA ELÖLJÁRÓ BESZÉD ~Nem ok nélkül, tisztelendõ
390 3, 3 | keserûségébe. El-bemegyek innét elõle, hogy meg ne lásson. ~ELECTRA.
391 2, 1 | incselkedetit, az bölcsõbõl elorza, és titkon, nagy sírva énhozzám
392 5, 2 | beszédemet, panaszolkodom elõtted, de nem felelsz énnekem.
393 5, 5 | Felséges uram, ha hagyod, mind elprózsmitál õ, de járj el dolgodba. ~
394 3, 2 | kocsisnak délceg lovai volnának, elragadják, és nagy sebbel kezdik hordozni,
395 3, 1 | ijeszt. Ha lefekszem álmomba elrémülök, ha felkelek, énmettem,
396 3, 1 | rettenetes álmot láttam, elrémültem, nem tudok mely felé fordulni,
397 2, 3 | éltem. Ím, ez éjjel annyira elröttenek álmomba, nem tudok hova
398 2, 3 | megijedt most anyám, mely igen elsárgult, egyébkor nem volt neki
399 4, 2 | remínségünk vala, az Orestes. Mert éltében, szegín, gyakorta izent,
400 2, 1 | adta magát, az atyádét mind eltékozlották, az községet eldúlták. Elnyomorodtak,
401 1, 3 | Clitemnestra. ~CLITEMNESTRA. Éltesse az Úristen felségedet nagyon
402 2, 1 | kitõl, ha az hatalmas Isten éltet, mindörökké meg akarok emlékezni. ~
403 1, 3 | CLITEMNESTRA. Én eltétetém Agamemnonnak testét az koporsóba,
404 2, 6 | hogy ennek veszedelmét eltökéllette magában. ~CHORUS.
405 AzJat | szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak. Hogy azért jóra gerjesszék,
406 5, 6 | Õ is minden igyekezetit elvégezte: országába immár szabadon
407 4, 2 | de csak az jószágért is elvennének bennünk. No azért, édes
408 3, 5 | vala reménységem, ím, te is elveszel elõlem. Meghalok, elveszek
409 5, 2 | nap kellett volna nekem elvesznem! Aegistus ma ment ki, hogy
410 3, 1 | édesatyjának, annyi fõemberekkel elveszni. De jóasszony, még ez kicsiny
411 4, 2 | veszted, az miá kell nekünk elvesznünk. Bizony addig férjhez sem
412 1, 5 | méltatlanságot, Úristen. Az én anyám elveszte engemet, elveszté nemzetségemet,
413 3, 1 | gonoszabb voltál. Te vagy, ki elvesztél engemet, te magadat is minden
414 5, 1 | kalán vízbe elveszthetné is, elvesztené. Minden rútságot megmível
415 2, 1 | megjõne Trója alól, mindjárt elvesztenék. ~ORESTES.
416 3, 1 | hogy méltán mívelted. Mert elvesztette gyermekedet. De eredsze,
417 3, 1 | bár emberséged, mert régen elvesztetted. ~CLITEMNESTRA. Vesztegj,
418 5, 1 | hanem ha egy kalán vízbe elveszthetné is, elvesztené. Minden rútságot
419 3, 2 | mulatságba elsõ nyereséget is elvevé. Annyira kiterjedt vala
420 3, 2 | görög Orestes elsõ pályát elvötte volna. Hogy látták az vitézek
421 3, 2 | CLITEMNESTRA. Isten embere voltál te; de édes atyámfia,
422 5, 3 | Vajh, bolond emberek, csak Isten oltalmazott,
423 2, 2 | minden vakmerõ, fertelmes emberen, könyörgök teneked, én édes
424 AzJat | mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre
425 3, 2 | a kocsin is ugyan igen emberkedett. De az gonosz szerencsének
426 2, 1 | gondot viselt, és immár emberkorba nevelt, szép ajándékival
427 AzJat, 1| más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajõve, és
428 3, 3 | megcsendesíthetné. Sem Istennel, sem emberrel nem fog immár gondolni.
429 3, 1 | leányt szültem ez világra, ha emberségem nem nézném, tudnám, mit
430 5, 1 | sokban felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy
431 5, 4 | Édes keserûvel jó, emészd meg immár az gyenge lakást. ~
432 1, 5 | atyám keresztjét az lator emészti meg, ki õtet elveszté, ó,
433 3, 2 | vénségemre láttam, de nem emlékezem, hogy annál az ifjúnál jelesebbet
434 2, 1 | tõn most kegyelmed errõl emlékezetet? ~MESTER.
435 5, 1 | szegín leányról csak meg sem emlékezik penig. De kicsodák jûnek
436 2, 1 | éltet, mindörökké meg akarok emlékezni. ~MESTER.
437 2, 1 | Electra, kirõl gyakorta emlékeztem teneked, mikor eszébe vötte
438 3, 3 | vala bezzeg: Orestest is említéd itt. Kérlek az Istenért,
439 2, 4 | bizony elfeledkezett õ énfelõlem. Ó, arám, édes arám, elkésel. ~
440 4, 2 | dolgunk, békéljél meg velek, engedj nekiek, mert ám jól tudod,
441 6 | mindazonáltal ez mulatságot is engedje õfelsége, hogy legyen az
442 2, 4 | ké-kénytelen annak kell engednem, azki kezébe vagyok? Isten
443 2, 1 | elorza, és titkon, nagy sírva énhozzám hoza, kére ezen a nagy Istenért,
444 5, 5 | immár úgy gyûjtök, mint enmagamnak, senki ezt markomból ki
445 3, 1 | elrémülök, ha felkelek, énmettem, ím még az önnön gyermekem
446 4, 2 | nekie. ~CHRISOTHEMIS. Énnékem ké-kénytelen szolgálnom
447 3, 1 | Látom, nem gondolsz semmit énvelem, de ha megjû, megkötöm koszorúdat.
448 3, 1 | keserû méreg, minden italom epe! Lám, sehol senki nincs,
449 5, 5 | bátrabban szerezhetek. Országot építtetek, várakat rakattatok, sok
450 3, 1 | elvesztette gyermekedet. De eredsze, jóasszony, kérdezd meg
451 3, 1 | Vesztegj, nagy kabola, ereggy, cobe innét, Isten-vesztet! ~
452 5, 2 | ORESTES. Ereszd, mert semmi az. ~ELECTRA.
453 3, 1 | eszembe veszem, olyha szádra érettél esmég, asszonyom. Tudom
454 1, 2 | mind természetembõl, mind erkölcsömbõl teljességgel ki akar vala
455 AzJat | emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok
456 4, 2 | vagyunk mi, nincs nekünk arra erõnk. Csak hozzákezdenénk, hamarébb
457 1, 1 | királyok hozzám hallgatnak, erõs várakkal, kincses várasokkal
458 5, 2 | nincs az asszonyemberbe erõsség, de nagy okosság benne,
459 4, 1 | Azonképpen Isten neked is erõt adhat, noha leány vagy,
460 3, 3 | nem hihetem soha, hogy errûl elfeledkezzen az Úristen.
461 3, 4 | ez aranylánc és ím, ez erszénybe való aranyak és ím, ez ruhák,
462 2, 7 | Úristent. De te megszidtál érte, jó tanácsomat gonosz néven
463 3, 1 | ha immár szívem titkait érteni kévánod. ~CLITEMNESTRA.
464 5, 4 | örömmel, még õ semmit sem értett az királyné asszony halálába. ~
465 2, 1 | ezelõtt is, de soha nem értettem íly nyilván. No, osztán? ~
466 AzJat, 1| küldött volt, emberkort érvén titkon hazajõve, és atyja
467 2, 2 | Ugyan érzem szívembe, hogy az Úristen
468 1, 2 | kedves, de én hiszem, ugyan érzette, hogy kedvetlen mívelem.
469 2, 7 | lelkeesméreti gyötri most. Érzi az órát, azért kesereg.
470 5, 2 | arám, ó, szívem, ki hiába esedezem teneked! ~ORESTES.
471 4, 3 | kire néznem, nincs kinek esedeznem. Ha férfiú voltam volna,
472 5, 2 | szorgalmatossággal éjjel-nappal esedeztem teérted. Nagy óhajtva vártalak
473 3, 2 | mindjárt szegín hanyatt esék az lovak lába közibe, az
474 3, 2 | egy édes álmom miatta nem eshetett, de úgy féltem, úgy röttegtem,
475 2, 4 | ne láthass. Azért Istenre esküvék, mihent az ebéd felkel,
476 3, 1 | veszem, olyha szádra érettél esmég, asszonyom. Tudom mi marja
477 5, 3 | Mint esméred ott benn az dolgot? ~MESTER.
478 5, 3 | Nem esmered-é? ~ELECTRA.
479 5, 5 | Meg sem esmérem szegínt. ~ORESTES.
480 2, 1 | fogva nem láttak, meg sem esmérnek. Azért, ha neked tetszik,
481 5, 2 | mutatja hozzá, és hiszem, jó esmerõje volt. ~ELECTRA.
482 3, 2 | is az õ személyét meg nem esmérte. Az játékot félbehagyák
483 AzJat | gyakoroltak. Mert õk is esmérték Istennek bûn ellen való
484 3, 2 | annál az ifjúnál jelesebbet esmértem volna. Én az õ termetén,
485 2, 1 | nagy lakodalmat szereznek, estve, vacsorán jól megrészegítik,
486 3, 2 | a sok kocsinak mindjárt esze kezde veszni, egymásba kezdének
487 4, 2 | rajta, együld késõn fogsz eszeskedni. ~ELECTRA.
488 4, 1 | Ha Orestes megholt, más eszköze is vagyon neki, kivel bosszút
489 5, 6 | hallatlan dolog! És megint étekbe megfõzé, kiért õ is, méltón,
490 3, 1 | ember vagyok én, minden ételem keserû méreg, minden italom
491 2, 4 | mint asszony, különb-különb étkekbe gyönyörködöl, énnekem meg
492 1, 3 | felségednek tetszenék, fogatnánk étket, mert az urak mind fejenként
493 2, 6 | dörgölõdve beszéllette, hiszem, ettül való féltében küldi ezt
494 2, 4 | CHRISOTHEMIS. Édes néném, ezbõl nem illik pirongatnod. Mert
495 2, 5 | PARASITUS. Ezentül, felséges uram. ~AEGISTUS.
496 3, 3 | örömébe nem tud mit tenni. Ezentûl ennél is gonoszb és fajtalanb
497 5, 3 | lámcsak, te voltál ennyi ezer ember közül az én atyámnak
498 3, 1 | adtam volna ilyen tömény ezeren, mint te vagy! De no, ha
499 5, 4 | eszembe veszem, lakék ez, eztûl többet nem félek. Ihon jûnek
500 3, 2 | kedves azért. Mert ez gonosz faj, mióta kikelt házamból,
|