ada-faj | fajta-kezem | kezer-nyava | nyelv-vagda | vagja-zsak
Actus, Scena
1001 3, 2 | lába közibe, az gyeplõ az kezére kötelõszett volt, hordozni
1002 5, 2 | Isten, Isten, áldd meg ennek kezét! Jaj, egyetlenem, meghalok
1003 4, 2 | lévén jószágunkat ez lator kezibõl, és mennen magunkat megmentettük.
1004 3, 2 | magát. Trombitát fúvának, ki-ki kocsijára ragada, hogy azon
1005 2, 4 | békának az dér. Ha én nem kiáltanám ez nagy méltatlanságot,
1006 3, 2 | csaknem az eget ütötte, kiáltás, sikoltás volt nagy, az
1007 2, 4 | nyomorult leányon, hallgasd meg kiáltását. Mert az õ szeme éjjel-nappal
1008 3, 1 | kabola; minden rútságot reánk kiáltasz, urammal egyetembe mindenek
1009 2, 4 | én is nem sírhatnék, nem kiálthatnék? De többet vesztenék vele,
1010 5, 2 | te jelenvaló voltod. Mert kiáltok tehozzád, de nem hallgatod
1011 3, 2 | híre, még az gyermek is kiáltotta, hogy az Agamemnon király
1012 AzJat | jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak
1013 3, 1 | többit tudta volna, azt is kicsácsogta volna, de hála Istennek,
1014 AzJat | királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát
1015 2, 4 | illik pirongatnod. Mert én kicsinységemtûl fogva anyámhoz szoktam,
1016 3, 1 | megkötöm koszorúdat. Bizony kicsússz innen oly helyre, hol nem
1017 2, 4 | vesztené ez hitván latrot, kigondolá szegín atyámat ez világból,
1018 2, 4 | itt voltál, nem vöttem kigyelmedet eszembe. Ím, búsulgok Electrárúl,
1019 5, 2 | arám, úgy legyen. Én csak kigyelmedtûl vártam segítséget, azért
1020 5, 4 | Úristen, hanem valamely késõre kijelenti magát. ~CLITEMNESTRA.
1021 3, 2 | Mert ez gonosz faj, mióta kikelt házamból, soha meg nem tuda
1022 1, 1 | kincsem torkig vagyon, kiket sem fegyverrel, sem véremmel,
1023 3, 1 | gonosz akaróim nyakát bele. Kiknek igyekezeteket törd meg,
1024 2, 4 | mindjárt vadászat örvével kimegyen, hogy teneked keressen helyet.
1025 1, 2 | pénztakarásba megagga. Sok kincs miatt engem is megútála,
1026 1, 1 | Jeles vadászóhelyeim vannak, kincsem torkig vagyon, kiket sem
1027 1, 1 | hallgatnak, erõs várakkal, kincses várasokkal nagy bõséges
1028 1, 4 | pohárszéket gazdagon megrakatta, kincsét hordatja erõsen, ajándékoz
1029 2, 4 | gyönyörködöl, énnekem meg csak az kinyérben sincs, azki vagyon, az is
1030 2, 4 | szegénynek íly hatalmas királlyal szembeállani, hanemha az
1031 AzJat | Görögországnak hatalmas királya és királyné asszonya mely
1032 AzJat, 2| CHORUS, vénasszony~ORESTES, királyfi, Electrának ara~MESTER,
1033 3, 2 | nagy tisztességgel, mint királyfiú, vendéglé. De hogy másodnapra
1034 1, 1 | hogy Agamemnonnak gazdag királysága ily hirtelen reám maradna!
1035 AzJat, 1| sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Orestes,
1036 3, 2 | mint szakada magva ez nagy királyságnak! ~CLITEMNESTRA. Örülök
1037 5, 5 | gyönyörûségedért, legyen ez jutalma királyságodnak! ~
1038 1, 1 | Mindeneket megvítatok, királyságom ezzel megmutatom, urakat
1039 4, 3 | keserûségemben elhagya. Nincs kire néznem, nincs kinek esedeznem.
1040 3, 1 | miért áldozék az én atyám az kis leánykával? Vajh, mely igen
1041 5, 3 | találjuk, mert csak õ maga az kisebbik palotába. ~ORESTES.
1042 2, 7 | is kértelek tégedet, ne kisebbítenéd nevedet, ne bosszontanád
1043 3, 1 | ezen kezemmel az nyakadat kitekerni, ha immár szívem titkait
1044 4, 2 | hírünk, nevünk ez világon kiterjedne, hogy leányok lévén jószágunkat
1045 2, 6 | pálca oly szélesen ágait kiterjesztette volna, hogy egész Micena
1046 2, 1 | Úgy vagyon, édes Mesterem: kitõl, ha az hatalmas Isten éltet,
1047 2, 3 | veszedelmet ne jelentene, kitül Isten oltalmazzon. Elküldöm
1048 AzJat | és Istennek haragjából kivonták. Azért most is az keresztények
1049 3, 2 | megmutatnák. Vitéz Orestes is tíz kocsi vitézekkel egy rendbe álla,
1050 3, 2 | ropp, úgy ütközék az elsõ kocsiba, mindjárt szegín hanyatt
1051 3, 2 | Trombitát fúvának, ki-ki kocsijára ragada, hogy azon is versenyt
1052 3, 2 | sikoltás volt nagy, az kocsik peregtek, csikorogtak, törtek
1053 3, 2 | váltig gyorsolkodott, a kocsin is ugyan igen emberkedett.
1054 3, 2 | sebbel kezdik hordozni, a sok kocsinak mindjárt esze kezde veszni,
1055 2, 1 | halálomat költsed, hogy már az kocsiról nyakam szakadt volna, és
1056 3, 5 | Nyaka szakadt az kocsirúl. Majd ide hozzuk, az porát
1057 3, 2 | Mikor azért az hátulsó kocsisnak délceg lovai volnának, elragadják,
1058 2, 4 | foltját, elmehetsz anyáddal, költs te is nevet reád, hogy atyádnak
1059 2, 1 | gondolok vele, bár halálomat költsed, hogy már az kocsiról nyakam
1060 3, 1 | egy cseppnyire meg tudna könnyebbíteni. Ez éjjel is rettenetes
1061 1, 5 | keserûségébe. De ihon jõ, nagy könnyes szemmel. ~ELECTRA.
1062 1, 5 | jaj énnekem, éjjel-nappal könnyez az én szemem. ~CHORUS.
1063 2, 4 | éjjel-nappal meg nem szûn nagy könnyhullatástul. ~CHRISOTHEMIS. Mit
1064 5, 5 | édesatyám pálcája! Vond le az köntöst róla, jöszte te, hû szolga,
1065 2, 6 | koporsójához, mert ez õneki nem könynyebbségére, de bosszúságára vagyon.
1066 3, 4 | gonoszságom volt, ím, csak egyszer könyörgék neki, mindjárt oly nagy
1067 2, 6 | földre hányjad, borulván könyörögj, hogy kegyelmes szemmel
1068 4, 2 | minekutána hanyatt borulván könyörögtem volna, az koporsót megkerülém,
1069 5, 4 | Nem könyörülsz vala te sem énrajtam, sem
1070 5, 2 | esztendeje, hogy senki nem könyörült énrajtam. ~ORESTES.
1071 5, 2 | Mit könyvez, jó uram, talán te is Orestest
1072 1, 3 | AEGISTUS. Köszönöm, jó Clitemnestra, ily nagy
1073 3, 2 | közibe, az gyeplõ az kezére kötelõszett volt, hordozni kezdik az
1074 2, 6 | siratja, megvagdalta, azután kötözi, késõn költ ez jóasszony,
1075 5, 5 | vagynak az Phoceus-beli követek, kik az Orestes testét hozták?
1076 2, 1 | tartanak, könnyen meghiszik követséged. Azmint szebben, jobban
1077 2, 1 | Phanoteus küldött volna követségül; most vélek nagy barátságot
1078 2, 1 | atyádét mind eltékozlották, az községet eldúlták. Elnyomorodtak,
1079 5, 3 | voltál ennyi ezer ember közül az én atyámnak hûséges szolgája.
1080 5, 2 | Anyámmal egy cseppet se kofitálj, mert senki nincs vele,
1081 4, 3 | az Isten is, mind apróra koncolnám õket. De mindennyi erõvel
1082 1, 3 | eltétetém Agamemnonnak testét az koporsóba, kitûl Istennek hála mindketten
1083 4, 2 | Szememmel láttam az atyám koporsójánál nagy bizonyjelet. ~ELECTRA.
1084 4, 2 | borulván könyörögtem volna, az koporsót megkerülém, tehát egy ifjú
1085 AzJat, 1| oktató Mestertûl bölcsõbeli korában más országba küldött volt,
1086 2, 1 | kegyelmes volt. Immár jó korbeli ember vala, hogy Trója alá
1087 5, 5 | király, mert lerántom majd az koronád! ~AEGISTUS.
1088 5, 5 | Nosza, te fogjad az koronát! Nem latrot illet ez! Nosza
1089 3, 1 | énvelem, de ha megjû, megkötöm koszorúdat. Bizony kicsússz innen oly
1090 5, 2 | használhatsz énnekem. Nem így küldélek én ki tégedet. Mikor az
1091 5, 2 | azért nagy remínséggel küldettelek ki tégedet, hogy te lennél
1092 2, 6 | hiszem, ettül való féltében küldi ezt atyám koporsójához áldozni. ~
1093 3, 4 | porkolábnak, igen hamar küldje uram után, szóval is mondják
1094 5, 2 | nézz e gyûrûre. Ezt te küldted jelül neki, errõl megesméred. ~
1095 3, 2 | vitézek. Mindez meglevén, és külömb-külömb vitézségeket és mulatságokat
1096 2, 4 | latrokkal, és úgy mint asszony, különb-különb étkekbe gyönyörködöl, énnekem
1097 2, 5 | az lovat. Fúdd pecér az kürtöt, gyûljenek össze az ebek. ~
1098 3, 1 | fejednél, vesztegj csak, kurvanõ leánya, Szent Asszony úgy
1099 3, 1 | undokságnak, förtelmességnek kútfeje, kinek bizonnyal hiszem,
1100 3, 2 | szegín hanyatt esék az lovak lába közibe, az gyeplõ az kezére
1101 3, 2 | testembõl szakadt azért. Ezt ládd, az anyának keserû az gyermek,
1102 5, 4 | emészd meg immár az gyenge lakást. ~CLITEMNESTRA. Jaj,
1103 5, 4 | azmint eszembe veszem, lakék ez, eztûl többet nem félek.
1104 3, 1 | azért, hogy latroddal kedven lakhassál, elvesztéd, elvesztéd szegínt,
1105 3, 1 | urammal, Aegistusszal mégis lakhassam sok esztendeig nagy gyönyörûségemre.
1106 1, 1 | uram, úgy, lakjunk, meddig lakhatunk. ~AEGISTUS.
1107 1, 3 | leszek hozzád. Te is úgy lakjál, mint királyné asszony,
1108 1, 1 | Úgy, felséges uram, úgy, lakjunk, meddig lakhatunk. ~AEGISTUS.
1109 3, 1 | mely örömmel, mely vígan laknak, kit csak azért mívelsz,
1110 2, 1 | Atyád mihent megjüve, nagy lakodalmat szereznek, estve, vacsorán
1111 4, 2 | Jó húgom, lám együtt lakol velek, ezt könnyen megszörözheted,
1112 3, 4 | vagy nem, de ezután vígan lakom. Lám, kegyelmes az Isten,
1113 3, 1 | latorral, Aegistusszal együtt lakoznod, kivel az én jámbor atyámnak
1114 6 | kévánjuk õfelségével együtt lakoznunk. De jóllehet idvösségnek
1115 AzJat, 1| volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király
1116 1, 4 | amaz négy sing színarany láncot adná; mely frissen hágnék
1117 1, 1 | Elsõ gondom is az, hogy lantos, hegedûs, sípos, dobos,
1118 1, 4 | De elfutok, elhívom az lantosokat, trombitásokat, dobosokat,
1119 5, 5 | testét eleikbe hozatom, hogy lássák, az örökség immár reám szállott.
1120 3, 3 | innét elõle, hogy meg ne lásson. ~ELECTRA.
1121 4, 2 | bolondoskodjál, csak hiába vagyon látásod, mert megholt, jaj szívem,
1122 2, 4 | helyre, hol soha napfényt ne láthass. Azért Istenre esküvék,
1123 4, 2 | szerelmes bátyám, hogy soha nem láthatálak, jaj, egyetlenem, bátyám,
1124 5, 2 | immár ennyi idõtûl fogva nem láthattalak, hadd nézzelek kedvemre! ~
1125 3, 1 | adta volna, hogy szememmel láthattam volna ez mai nap ez gonosz
1126 5, 1 | akarná, soha szemével se látná. Jóllehet bizony nagy az
1127 AzJat | azért az pogány bölcsek látnák embereknek jóra való tunya
1128 5, 3 | jobb volna más dologhoz látnál. ~ELECTRA.
1129 3, 2 | házamból, soha meg nem tuda látni, de még onnat is szidalmazott,
1130 5, 2 | könnyû szememrõl. Chorus, látod-e, ez az én egyetlenem, az
1131 3, 1 | beszédet is ejte, ki az latoniai szûznek ellene vala. Azért
1132 3, 1 | Nem kell vala az hitvány latorral, Aegistusszal együtt lakoznod,
1133 4, 2 | megszörözheted, kérlek, az tolvaj latort, az Aegistust, veszesd el
1134 3, 1 | magzatokra, hogynem ez hitvány latortúl való fattyakra. Tekintse
1135 2, 6 | fülheggyel, hogy ily álmot látott volna: mintha az mi édesatyánk
1136 1, 5 | Clitemnestra, mint dõzsõl ott benn, latrával, Aegistusszal, tombol, vígad,
1137 3, 1 | tisztességét, te azért, hogy latroddal kedven lakhassál, elvesztéd,
1138 3, 1 | csak azért mívelsz, hogy latrodnak kedvét lelhesd, kik méltán
1139 2, 4 | sírás. Együtt tobzódol az latrokkal, és úgy mint asszony, különb-különb
1140 4, 2 | Az, ki szemével látta halálát. Ím, Chorus jól
1141 2, 1 | hogy ennyi idõtûl fogva nem láttak, meg sem esmérnek. Azért,
1142 3, 2 | pályát elvötte volna. Hogy látták az vitézek illõ serény voltát,
1143 5, 3 | De jobb, ha dolgunkhoz látunk. Az Clitemnestrát jókor
1144 5, 2 | egyetlenem, az Orestes! Leányasszonyok, nézzetek erre, ez az, ki
1145 3, 3 | Szekfüvet keresek vala az leányasszonyoknak, arról beszélgetek vala
1146 3, 1 | megtartóztatta, úgyannyira, ha leányát meg nem áldozná, minden
1147 4, 3 | elvesze. Immár csak ez egy leányban vala minden remínségem,
1148 3, 1 | nyelved végébe. Ez illik-e leányhoz? Így tisztelsz te engem?
1149 3, 1 | áldozék az én atyám az kis leánykával? Vajh, mely igen jól tudod,
1150 1, 5 | hanem csak a te elveszett leányod jajgat tégedet, jaj, jaj
1151 3, 1 | mert jól tudod, az én édes leányomat, kit leginkább szerettem,
1152 2, 4 | könyörülj az szegín nyomorult leányon, hallgasd meg kiáltását.
1153 5, 1 | Orestes halálán. Ez szegín leányról csak meg sem emlékezik penig.
1154 5, 2 | gyönyörûségembe hova legyek, örömömbe lecsordul az könnyû szememrõl. Chorus,
1155 3, 1 | levél, ág is ijeszt. Ha lefekszem álmomba elrémülök, ha felkelek,
1156 1, 2 | olyan dög nem kellett. Ha lefeküdt, dörgölõdött ágyába, ha
1157 3, 1 | az én édes leányomat, kit leginkább szerettem, ilyen százon
1158 3, 2 | egy rendbe álla, õ maga legközépen volt. Mihent trombita zendüle,
1159 4, 2 | jaj, szegín fejünk, hova legyünk? Nagy árvaságra jutánk immár,
1160 2, 4 | vagyok? Isten ne adta volna, lehetném bátor! ~ELECTRA.
1161 2, 1 | magad, jó fiam, bizonyságom lehetsz. ~ORESTES.
1162 3, 1 | mívelsz, hogy latrodnak kedvét lelhesd, kik méltán hívattatnak
1163 1, 2 | vala venni, kiért, ha száz lelke volt volna is, meg kellett
1164 2, 7 | mit nyersz vele. Az önnön lelkeesméreti gyötri most. Érzi az órát,
1165 1, 2 | Aegistusszal vígan elköltöm lelkiért. Nem félek immár senkitûl,
1166 5, 2 | küldettelek ki tégedet, hogy te lennél atyádért bosszúálló. Örültem,
1167 5, 2 | mondjátok meg, hogy szembe lennénk az királyné asszonnyal és
1168 1, 2 | híre nélkül csak ki sem léphettem házamból. Maga engem az
1169 5, 5 | Ne siess, király, mert lerántom majd az koronád! ~AEGISTUS.
1170 3, 2 | vannak vele, még ma itt lesznek. ~CHORUS.
1171 5, 5 | pártoskodik, azt ugyan itt mind levágattatom. Azt akarom, ez országba
1172 5, 2 | Mely sokszor biztattál leveledbe engemet, hogy megmentenéd
1173 3, 2 | parancsol, de felségednek, ím levelet külde, nagy örömet is izene
1174 4, 2 | CHRISOTHEMIS. Mi lölé ezt, hogy csak szómat sem
1175 1, 5 | Vajh, lölné meg hamarébb, vesztené el
1176 3, 2 | egyszersmind megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy mentek,
1177 3, 5 | szívem, lelkem, Orestes, hova lûl el! Jaj, csak tebenned vala
1178 5, 1 | némely embert! Ím az égi madarak oly nagy szorgalmatossággal
1179 2, 6 | veszedelmét eltökéllette magában. ~CHORUS.
1180 2, 4 | Mit beszélsz, Chorus, magadba? ~CHORUS.
1181 2, 6 | neked. Ez te nagy sírásoddal magadnak ártasz, nem nekik. ~ELECTRA.
1182 3, 2 | volna. Én az õ termetén, magahordozásán és vitézségén nem gyõztem
1183 3, 3 | arról beszélgetek vala magamba. ~ELECTRA.
1184 4, 2 | mindnyájan elhagytak, de én magamnak kell reá gondolnom. ~CHRISOTHEMIS.
1185 2, 4 | hozzá, hogy jól gondolna magára, mert bizony gonoszul jár. ~
1186 5, 3 | hogy el nem vesztettétek magatokat. Az ti nagy örömmel való
1187 4, 2 | bolond az Aegistus, hogy magot támasztana az õ maga veszedelmére.
1188 3, 2 | nagy Isten, mint szakada magva ez nagy királyságnak! ~CLITEMNESTRA.
1189 AzJat | azért ez pogány írásból magyar nyelvre fordíttatott, de
1190 3, 1 | jámbor uradtul származott magzatokra, hogynem ez hitvány latortúl
1191 4, 2 | Isten, lám, sehol senki egy mákszemnyit nem könyörül rajtam, ím,
1192 5, 2 | inkább be se menj hozzá, de maradj itt kinn. Mikor az Úristen
1193 5, 3 | ORESTES. Maradjatok ti itt kinn. No, mi Isten
1194 1, 1 | királysága ily hirtelen reám maradna! Ó, boldog szerencse, mely
1195 3, 1 | esmég, asszonyom. Tudom mi marja beledet, nincsen most honn
1196 5, 5 | mint enmagamnak, senki ezt markomból ki nem veheti, mert azkit
1197 1, 2 | tudta õ, hogy régtûl fogva másba volt az én gyönyörûségem,
1198 6 | fondamentomát nem innet, hanem másból kell megtanulnunk, mindazonáltal
1199 2, 1 | igaz eléggé sípolának az máséból. ~ORESTES.
1200 1, 1 | fel tudja süvölteni az másét. ~
1201 4, 2 | férjhez sem eggying, sem másink nem mehet, meddig az él,
1202 3, 1 | szóljak; ha nehéz, ne jöjj máskor hosszám igazságot kérdeni. ~
1203 3, 2 | királyfiú, vendéglé. De hogy másodnapra jutánk, ah, felséges asszonyom,
1204 5, 2 | Kérlek azért, jó néném, hagyd másszorra azt, viselj te is erre gondot.
1205 2, 6 | mintha az mi édesatyánk az másvilágról megjött volna, és az õ királyi
1206 3, 1 | gyönyörûségemre. Ezt ha nekem megadod, téged hatalmas Istennek
1207 1, 2 | ki az nagy pénztakarásba megagga. Sok kincs miatt engem is
1208 1, 5 | énnekem hajadon fõvel kell megaggnom. ~CHORUS.
1209 5, 5 | velem tart, azokat mind megajándékozom, azki penig mégis pártoskodik,
1210 3, 2 | külde uram felségedhez, hogy megbeszélleném felségednek. ~CLITEMNESTRA.
1211 3, 4 | térdre elõtte, mindjárt megbocsátja bûnödet, mint most énnekem.
1212 4, 2 | Jaj, veszteg, megbolondultál-e? Tartsd dolgod, ne kesergess,
1213 2, 1 | teáltalad az förtelmeseket megbüntesse. De én elmegyek, azmint
1214 3, 3 | lám, senki nincs, ki ezt megcsendesíthetné. Sem Istennel, sem emberrel
1215 1, 2 | megölel, ha megcsókolom, õ is megcsókol. Nincs ennek szívébe bánat,
1216 1, 2 | Aegistust, õ is megölel, ha megcsókolom, õ is megcsókol. Nincs ennek
1217 5, 2 | Agamemnon király fiának megégett testét hozzuk ím, az edényekbe,
1218 3, 2 | tisztességgel, mint király fiának, megégették, nagy szépen osztán edényekbe
1219 5, 5 | dolgom, mert még ez világon megemésztettem minden vígasságomat! Ó,
1220 2, 1 | illik, jó fiam, gyakorta megemlékezned. ~ORESTES.
1221 2, 1 | ezt azért mondám, hogy megemlékeznél a te szegín, nyomorult népeidrõl,
1222 3, 1 | tagadom senki elõtt, mert megérdemlette, noha te tagadod. De õ,
1223 2, 1 | Majd megérted, jó fiam. A te atyád, Agamemnon
1224 2, 1 | Azért, hogy megértenéd, minemû kegyelmessége volt
1225 5, 2 | ORESTES. Megértöttem mindent, gondot visel az
1226 5, 2 | esmérlek, ez bélyegrõl is megesmérem. Ó, nagy örömömbe hova legyek,
1227 AzJat | rettenetes ostorát a bûn ellen megesmerjék, nemcsak szóval, de ugyan
1228 1, 3 | nincs semmi kétségem, régen megesmértem felségednek hozzám való
1229 5, 6 | bujaságokról, tobzódásokról megfizetnének, mert soha nem akarának
1230 3, 1 | hogy halált halállal kell megfizetni, az tennen tõröddel magadat
1231 1, 5 | tiszta ágyát undok ember megförtõzi. Ez gyötör engem, ez fojt,
1232 4, 2 | megmondom. ~CHRISOTHEMIS. Megfogadom. ~ELECTRA.
1233 5, 1 | hogy semmibe nem hagyják megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is.
1234 4, 1 | hala meg, kit aranylánccal megfojta. ~ELECTRA.
1235 4, 2 | megmentettük. Noha immár nagy búba megfonnyadtunk, de csak az jószágért is
1236 5, 6 | elvesze azoktúl, azkiknek megfõzte vala. Azután Pelops Myrtillusnak
1237 5, 6 | rakva volt veszedelemmel. Ha meggondolom elõszõr Tantalus királyt,
1238 3, 4 | Legyen hála Istennek, penig meghala ellenségem, nincs immár
1239 5, 2 | de nem felelsz énnekem. Meghalál, szívem, Orestes, ó, egyetlenem,
1240 3, 1 | könyörgök az Istennek, talán meghallgat. Hatalmas Isten, ki uralkodol
1241 5, 2 | Hadd járjon ez, édes uram, meghallgathatom azért. ~ORESTES.
1242 3, 1 | CLITEMNESTRA. Mondd el, meghallgatlak. ~ELECTRA.
1243 4, 2 | hogy csak szómat sem akarja meghallgatni. ~CHORUS.
1244 6 | útáltátok, de nagy csendességgel meghallgattátok. Azért h<iszem, hogy meg
1245 4, 2 | tiszteltetni. De jobb nekem meghalnom, hogynem mint azt míveljem.
1246 4, 1 | ELECTRA. Ha meghalunk is, nem oly szörnyûképpen,
1247 2, 4 | Ha tudtam volna, hogy megharagudjék, feléje sem jöttem volna.
1248 3, 1 | szûznek ellene vala. Azért reá megharaguvék, minden népével megtartóztatta,
1249 4, 2 | áldozattal mind széllel meghintette, kit jól tudom, hogy miközülünk
1250 2, 1 | barátságot tartanak, könnyen meghiszik követséged. Azmint szebben,
1251 5, 3 | Azt alítják-e, hogy megholtam? ~MESTER.
1252 5, 2 | Látom, édes asszonyom, penig meghozta az Úristen õfelsége, örülök
1253 2, 3 | CHRISOTHEMIS. Bizony megijedt most anyám, mely igen elsárgult,
1254 5, 6 | nagy hallatlan dolog! És megint étekbe megfõzé, kiért õ
1255 2, 6 | édesatyánk az másvilágról megjött volna, és az õ királyi pálcáját,
1256 5, 2 | Veszteg immár, jó néném, ím megjöttem immár. ~ELECTRA.
1257 2, 4 | Orestes, hogy nem tudál megjõni? Mit tettem én az latornak,
1258 3, 1 | gondolsz semmit énvelem, de ha megjû, megkötöm koszorúdat. Bizony
1259 2, 1 | megértsed. Atyád mihent megjüve, nagy lakodalmat szereznek,
1260 4, 2 | könyörögtem volna, az koporsót megkerülém, tehát egy ifjú ember áldozatja
1261 2, 6 | tebenned jót, csak bánom, hogy megkéslelél, elmegyek, megszerzem anyám
1262 3, 1 | kellett volna azért magad megkissebbíteni, nem kell vala nemzetségednek
1263 5, 2 | Legyen hála az Istennek, hogy megkönnyebbítél engemet. Ó, nagy gyönyörûségembe
1264 5, 2 | reménylettem, hogy minden kínom megkönnyebbül tebenned, de elnehezedem
1265 3, 1 | hála az Úristennek, ugyan megkönnyebbülék szívemben, hogy ez fertelmes
1266 2, 3 | áldozzon nékie, netalán megkönnyebbülök. Chrisothemis! ~CHRISOTHEMIS.
1267 3, 1 | semmit énvelem, de ha megjû, megkötöm koszorúdat. Bizony kicsússz
1268 5, 6 | kiért õk is mindketten ám meglakolának. Ez is bizony nagy csudálatos
1269 3, 5 | Majd ide hozzuk, az porát megláthadd. ~ELECTRA.
1270 5, 5 | ott benn fekszik az teste, megláthatja felséged. ~AEGISTUS.
1271 AzJat | erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas
1272 5, 5 | Bemegyek, meglátom szegín atyámfiát. Ti jöttetek-e
1273 3, 2 | az görög vitézek. Mindez meglevén, és külömb-külömb vitézségeket
1274 1, 5 | mihent akarja, mindjárt meglöli. ~ELECTRA.
1275 2, 4 | ELECTRA. Meglölte zsák foltját, elmehetsz
1276 4, 2 | Nem bolondság az, mi megmaradásunkra való tanács. ~CHRISOTHEMIS.
1277 1, 2 | Legyen Istennek hála penig, megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb
1278 1, 2 | veszejtsd el, mindjárt megmenekedsz tûle! Élj úgy osztán, mint
1279 3, 2 | legyen Istennek hála, tûle megmenekedtem, immár nem röttegek többet
1280 1, 3 | Istennek hála mindketten megmenekedtünk, immár tefelségednél több
1281 2, 5 | megölném íly uraságért. Megmeném az atyjátúl, de ha meg nem
1282 5, 2 | sáfárságoktúl mind az kettõt megmentem. ~ELECTRA.
1283 5, 2 | leveledbe engemet, hogy megmentenéd az én árva fejemet, de lámcsak,
1284 2, 6 | minket is nagy nyavajából megmentesz. ~CHORUS.
1285 4, 2 | kezibõl, és mennen magunkat megmentettük. Noha immár nagy búba megfonnyadtunk,
1286 2, 7 | árváiról elfeledkezzék. Megmenti az nyomorultakat, elveszti
1287 5, 1 | elvesztené. Minden rútságot megmível szegényen, átkozza, szidja
1288 5, 2 | szerelmes uram. Ezek elõtt megmodhadd, mert mind híveim énnekem. ~
1289 3, 2 | engem elöl elküldött, hogy megmondanám felségednek, hogy az úton
1290 5, 2 | tudná az én sok nyavalyámat megmondani. Itt ez háznál még az eb
1291 3, 4 | atyámfia, menjél, bátor, megmondhadd, vígan, jókedvvel fogadom
1292 3, 2 | vitézségével minden vitézek közt megmondhatatlan díszes volt. Hogy igazán
1293 3, 2 | Egy szóval megmondhatom felségednek. Orestes megholt. ~
1294 5, 1 | mert az Electra azmi igaz, megmondja, azt õ penig igen bánja.
1295 3, 2 | díszes volt. Hogy igazán megmondjam, jóllehet sok vitézeket
1296 3, 2 | futtatának, és vitézségeket megmutatnák. Vitéz Orestes is tíz kocsi
1297 1, 1 | megvítatok, királyságom ezzel megmutatom, urakat ajándékozok, frissen
1298 2, 5 | PARASITUS. Megnyergelték, felséges uram, az lovat.
1299 1, 5 | ó, veszett asszonyállat, megölé atyámat, ó, gonosz nemzet,
1300 3, 1 | megölöd, mert te az én atyámat megöléd méltatlan, kiért tehát te
1301 5, 6 | Clitemnestra, ketten Aegistussal megölék, kiért õk is mindketten
1302 1, 2 | megölelem Aegistust, õ is megölel, ha megcsókolom, õ is megcsókol.
1303 1, 2 | immár kibe vigadjak, ha megölelem Aegistust, õ is megölel,
1304 5, 6 | tulajdon fia édesanyját megölje, de hiszem ugyan, az nagy
1305 4, 2 | veszedelmére. De ha õtet megölnéd, az volna jobb az görög
1306 2, 5 | bátyámat, de még atyámat is megölném íly uraságért. Megmeném
1307 4, 2 | hozzákezdenénk, hamarébb megölnének bennünk, hogynem mint mi
1308 3, 1 | tennen tõröddel magadat megölöd, mert te az én atyámat megöléd
1309 4, 1 | Jaj, megölsz, hagyj békét! ~CHORUS.
1310 2, 6 | Istennek, mind embereknek. Megölte ez gonosz asszony elõszõr,
1311 AzJat, 1| Aegistusszal álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan
1312 3, 4 | esztendeje, hogy uramat megöltem, azóta mind Aegistusszal
1313 5, 2 | anyád eleibe akadsz, kérlek, megõrizd magad, hogy eszébe ne vegye
1314 5, 6 | adok nekie, hogy erõsen megõrizze magát ez veszedelmektûl,
1315 1, 4 | elõtte, pohárszéket gazdagon megrakatta, kincsét hordatja erõsen,
1316 3, 2 | akadozni. Az Orestes lovai is megrémülének, ropp, úgy ütközék az elsõ
1317 2, 1 | szereznek, estve, vacsorán jól megrészegítik, önnönmaga anyád egy bárddal
1318 AzJat | felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért ez játékot kigyelmetek
1319 2, 6 | Senki nem, de álmában megröttent, azt velem ijedtében míveli. ~
1320 2, 2 | kicsiny szolgádnak általa megronthadd, megverhedd az felfuvalkodott,
1321 1, 5 | az Isten azokat megtörje, megrontsa, kik árvákat nyomorgatnak? ~
1322 5, 5 | árulónak, mondtam én, hogy megsiratja még az királyságot. Jöszte! ~
1323 3, 2 | trombita zendüle, egyszersmind megsújtják az lovakat, mint az szél,
1324 3, 2 | vitézségeket és mulatságokat megszerezvén, az görög vitézeket mind
1325 4, 2 | koporsójához juték, az áldozatot megszerzém, amint parancsolád, és minekutána
1326 2, 7 | bosszontanád az Úristent. De te megszidtál érte, jó tanácsomat gonosz
1327 4, 2 | lakol velek, ezt könnyen megszörözheted, kérlek, az tolvaj latort,
1328 3, 4 | MESTER. Megszolgálom felségednek, mint kegyelmes
1329 5, 2 | Igaz, megtalálta kigyelmetek, mert ez az. ~
1330 6 | innet, hanem másból kell megtanulnunk, mindazonáltal ez mulatságot
1331 2, 1 | keveset, inkább õket osztán megtapasztalhatjuk. ~MESTER.
1332 2, 4 | CHORUS. Megtart az Isten. ~CHRISOTHEMIS.
1333 AzJat | keresztények is jó okkal megtartják, mert az mostani keresztények,
1334 3, 1 | megharaguvék, minden népével megtartóztatta, úgyannyira, ha leányát
1335 4, 2 | senkinek semmit ne higgy, mert megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat.
1336 1, 5 | kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje, megrontsa, kik árvákat
1337 2, 1 | volna az te atyád halálát megtorlanod, igaz eléggé sípolának az
1338 AzJat, 1| atyja halálát mind az kettõn megtorolja. ~
1339 5, 2 | ORESTES. Megtudod még ma! ~ELECTRA.
1340 1, 2 | Sok kincs miatt engem is megútála, egy napon nem tuda belõle
1341 2, 6 | elõszõr, azután siratja, megvagdalta, azután kötözi, késõn költ
1342 2, 2 | szolgádnak általa megronthadd, megverhedd az felfuvalkodott, hatalmas
1343 6 | harmad- és negyedíziglen megveri. Nekünk azért, kik keresztyéneknek
1344 1, 1 | táncoljanak. Mindeneket megvítatok, királyságom ezzel megmutatom,
1345 1, 4 | addig sürgölõdöm még ma mellette, én is elcsalok valamit
1346 5, 6 | étekbe megfõzé, kiért õ is, méltón, szörnyûképpen elvesze azoktúl,
1347 5, 5 | az nap, átkozott az óra, melybe ezt találtam. Sem testemnek,
1348 3, 2 | király házát tudjátok-e melyik? ~CHORUS.
1349 2, 6 | szegín leány veszedelmére mene. Hallád‑e, asszonyom, mint
1350 5, 4 | Hová menének, édes asszonyom? ~ELECTRA.
1351 5, 4 | nem szokása, hogy sok nép menjen utána. Szaladjatok hamar
1352 5, 2 | ORESTES. Menjetek be tehát, jó asszonyok,
1353 5, 3 | kinn. No, mi Isten hírével menjünk be. ~
1354 AzJat | kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Úristen
1355 4, 2 | jószágunkat ez lator kezibõl, és mennen magunkat megmentettük. Noha
1356 3, 3 | félni, de hiszem bizonnyal, menny ütõkõvel is agyonverheti,
1357 5, 2 | Jaj, mennybeli Isten, bizony ezek az szegín
1358 3, 4 | is Isten gyõzné számát, mennyi gonoszságom volt, ím, csak
1359 1, 5 | ne hagyj, tekints reám, mennyország, hogy hagysz ily méltatlanságot,
1360 3, 1 | volna atyámnak hóhéra, de mented magad, hogy méltán mívelted.
1361 2, 3 | sietsz? Electrát is lásd mentedbe, mit csinál. ~CHRISOTHEMIS.
1362 3, 2 | lovakat, mint az szél, úgy mentek, az por csaknem az eget
1363 2, 3 | mert én azfelé sem kévánom mentem. Hallod-e? Mit sietsz? Electrát
1364 4, 2 | hogynem mint mi ölnõk õket. Ki mentene meg bennünk. Hol mit nyernénk
1365 3, 1 | Ha szinte igaz volna is mentésed, nem illett azért asszonyi
1366 2, 4 | CHRISOTHEMIS. Csak Isten mentett ma téged, hogy a király
1367 5, 3 | az várba. Ha bennetek nem mentettelek volna, szinte gonoszul járatok
1368 4, 2 | öcsém, könyörülj rajtunk, ments meg mind engem, mind téged
1369 2, 6 | mind téged, mind engem mentsen meg ez kegyetlenek kezébõl.
1370 3, 4 | szóval is mondják meg, mentül hamarébb lehet, siessen
1371 5, 5 | ez királyságot! Lám, mind méreggé fordult minden gyönyörûségem.
1372 5, 2 | te jöveteledet, de minden méregnél keservesebb az te jelenvaló
1373 1, 5 | Electra, csak meg nem hal mérgébe és nagy keserûségébe. De
1374 2, 1 | asszony az én anyám, hogy azt merte mívelni. Engem ki küldött
1375 5, 5 | Azért fizess te is azon mértékkel! ~AEGISTUS.
1376 3, 2 | felségednek. ~CLITEMNESTRA. Merthogy az Phanoteus énnekem régi
1377 AzJat, 1| Electra, jámbor oktató Mestertûl bölcsõbeli korában más országba
1378 3, 1 | átkozott asszonyi állat, miért metszed az te gyermekidnek torkát?
1379 5, 2 | elnehezedem nagy keserûségembe. Méznél édesbnek tartom vala az
1380 3, 2 | hordozni kezdik az széles mezõn az lovak, törték, szaggatták
1381 4, 2 | te azt el nem veszted, az miá kell nekünk elvesznünk.
1382 2, 6 | kiterjesztette volna, hogy egész Micena tartományt belepte volna.
1383 4, 1 | engem is elkeseríte. Vajon midolog, igen fut Chrisothemis nagy
1384 3, 2 | helyeztették hamuját, tetemét. És miérthogy az én uram, Phoceus-beli
1385 4, 2 | bolondság, amit beszélsz. Mihez való bíztodba miveltetnéd
1386 4, 2 | meghintette, kit jól tudom, hogy miközülünk senki nem mívelt, de vélem,
1387 AzJat, 1| JÁTÉKNAK DERÉK SUMMÁJA: ~Mikoron Clitemnestra az õ jámbor
1388 6 | másból kell megtanulnunk, mindazonáltal ez mulatságot is engedje
1389 2, 4 | fogadtad vala énnekem, hanem mindenbe együtt kesergenél velem;
1390 3, 1 | Hatalmas Isten, ki uralkodol mindeneken, hallgasd meg az én imádságomat,
1391 2, 6 | Chrisothemis? ~CHRISOTHEMIS. Mindenestül nem tudom, csak valami részét
1392 2, 2 | õhozzá folyamodok. Örök, mindenható Úristen, kinek irgalmas
1393 3, 4 | bízzál hozzám, megládd, mindenkor kegyelmes asszonyod leszek. ~
1394 1, 3 | mint szereted, parancsolj mindennek szabad akaratod szerint,
1395 4, 3 | apróra koncolnám õket. De mindennyi erõvel is nem szánom az
1396 5, 2 | bátran és örömmel szólhatunk mindenrõl. ~ELECTRA.
1397 3, 2 | erõsen az görög vitézek. Mindez meglevén, és külömb-külömb
1398 4, 2 | nem könyörül rajtam, ím, mindnyájan elhagytak, de én magamnak
1399 4, 1 | Meg kell halnunk mindnyájunknak. ~ELECTRA.
1400 4, 2 | megszerzém, amint parancsolád, és minekutána hanyatt borulván könyörögtem
1401 3, 1 | adott teneked arra hatalmat? Minem voltál te neki bírája. Ha
1402 2, 6 | atyánkat is megkönnyebbíted, minket is nagy nyavajából megmentesz. ~
1403 2, 6 | ily álmot látott volna: mintha az mi édesatyánk az másvilágról
1404 2, 2 | az mi igyekezetünket. De minthogy ennek elõtte õbenne volt
1405 4, 1 | tudja, jó asszonyom, kinek mire jut még ügye. ~ELECTRA.
1406 5, 2 | ELECTRA. Mitûl, édes uram? ~ORESTES.
1407 1, 3 | járj, ahol tetszik, azt míveld, azmi kedves. Senki semmitûl
1408 1, 2 | érzette, hogy kedvetlen mívelem. Vagyon immár kibe vigadjak,
1409 2, 6 | megröttent, azt velem ijedtében míveli. ~ELECTRA.
1410 4, 2 | meghalnom, hogynem mint azt míveljem. Azért elmehetsz nagy békével
1411 4, 2 | Vajha azt mívelnéd, amit én akarnék. ~CHRISOTHEMIS.
1412 2, 2 | majd megmondom, mit kell mívelnetek. ~
1413 3, 1 | vígan laknak, kit csak azért mívelsz, hogy latrodnak kedvét lelhesd,
1414 4, 2 | hogy miközülünk senki nem mívelt, de vélem, hogy Orestes
1415 3, 1 | mented magad, hogy méltán mívelted. Mert elvesztette gyermekedet.
1416 4, 2 | beszélsz. Mihez való bíztodba miveltetnéd ezt; leányok vagyunk mi,
1417 AzJat | vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik.
1418 3, 1 | Azért nem kellene hátam mögött rágalmaznod, ha ember volnál,
1419 3, 1 | is, bánja. Lám, te magad mondád, hogy szemedbe szóljak;
1420 AzJat | fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások az mi hasznunkra
1421 3, 2 | CLITEMNESTRA. Igazat mondasz-e? ~MESTER.
1422 4, 1 | Mit mondhatok, elég veszett ember vagy.
1423 3, 1 | nem méltó, hogy anyámnak mondjak, mert lám, ez volt minden
1424 1, 2 | vele, bár Simon bírónak mondjanak, csak legyen neked kedvedre.
1425 5, 2 | be tehát, jó asszonyok, mondjátok meg, hogy szembe lennénk
1426 5, 3 | Örülnek-e igen? Hogy mondnak? ~MESTER.
1427 3, 1 | no, ha igaz ember vagy, mondsza meg, micsoda az oka, hogy
1428 5, 5 | fejét veszem az árulónak, mondtam én, hogy megsiratja még
1429 3, 1 | honn Aegistus, szabadon mórálsz alá s fel, ha honn volna,
1430 1, 2 | ágyába, ha felkölt, csak morgolódott, sem ölelésem, sem csókolgatásom
1431 1, 5 | ez fojt, ez keserít. Csak mosolyogja ezt az gonosz asszony, táncol
1432 AzJat | okkal megtartják, mert az mostani keresztények, nemkülönben
1433 AzJat | játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek
1434 3, 2 | külömb-külömb vitézségeket és mulatságokat megszerezvén, az görög vitézeket
1435 6 | hálákat adunk, hogy ez mi mulatságunkat meg nem útáltátok, de nagy
1436 3, 1 | erre, ki semmiképpen el nem múlhatott. Mert tudod, mikor szegín
1437 5, 3 | az sok szólásba sok idõ múlik. De jobb, ha dolgunkhoz
1438 4, 2 | örömében. Talán az Isten idõ múlva más módon fordítja. ~CHORUS.
1439 5, 6 | behozám jószágába, igaz, elég munkával, elég fáradsággal. Õ is
1440 5, 2 | neki. Mert nagy szeretetit mutatja hozzá, és hiszem, jó esmerõje
1441 5, 2 | edényekbe, kit be kellene mutatnunk királynak és királyné asszonynak. ~
1442 5, 4 | itt kinn leszek, szép szót mutatok hozzá. Most örömében könnyen
1443 5, 6 | megfõzte vala. Azután Pelops Myrtillusnak fejét vevé. Thyestes az
1444 3, 4 | jókedvvel fogadom õket. Na, ez aranylánc és ím, ez
1445 6 | keresztyéneknek valljuk magunkat, naggyal inkább illik tisztaságban,
1446 3, 1 | keserítesz engem. Veszteg csak nagynyelvû kabola; minden rútságot
1447 AzJat | mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és
1448 1, 3 | Éltesse az Úristen felségedet nagyon sok esztendeig békességbe. ~
1449 5, 5 | vala, most annak holtteste nálam vagyon. Ez kedig nagy sok
1450 5, 5 | akarom, ez országba több úr nálamnál ne legyen. Ha penig élhetek,
1451 2, 6 | magába? ~CHRISOTHEMIS. Nám mondám ezelõtt is, hogy
1452 2, 4 | elõl oly helyre, hol soha napfényt ne láthass. Azért Istenre
1453 AzJat | bosszúállásra, és végezett napja, mely napnál tovább az gonoszságba
1454 AzJat | és végezett napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtõzõt
1455 1, 2 | miatt engem is megútála, egy napon nem tuda belõle élni. De
1456 3, 2 | Adjon Isten jó napot felségednek. ~CLITEMNESTRA.
1457 1, 4 | valamit tûle. Bárcsak amaz négy sing színarany láncot adná;
1458 6 | telhetetlenek, azokat harmad- és negyedíziglen megveri. Nekünk azért, kik
1459 AzJat | büntetéssel, annál inkább nehezebben és keservesebben ostoroz.
1460 5, 2 | csókolgattalak tégedet, mert nehezen váltam meg tetûled, de féltettelek
1461 2, 3 | szokásunk szerint áldozzon nékie, netalán megkönnyebbülök.
1462 5, 2 | nyavalyás fejem, könnyû nektek, de nemhiába sírok én az
1463 1, 5 | ELECTRA. Nemde igazat kérek-e, hogy az
1464 3, 2 | az vitézek, szánták íly nemes vitéz ifjúnak veszedelmét.
1465 5, 2 | fejem, könnyû nektek, de nemhiába sírok én az édes segítõm
1466 1, 5 | megölé atyámat, ó, gonosz nemzet, megszeplõsíté az én édesatyámnak
1467 3, 1 | engemet, te magadat is minden nemzetségeddel egyetembe. Nincs mit tennem,
1468 5, 2 | népedet, hova hagyád nyomorult nemzetségedet? Vajha tudnád az te anyádnak
1469 3, 1 | megkissebbíteni, nem kell vala nemzetségednek hírét, nevét elvesztened!
1470 1, 5 | elveszte engemet, elveszté nemzetségemet, ó, veszett asszonyállat,
1471 AzJat, 1| király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató
1472 5, 4 | Ilyenkor nem szokása, hogy sok nép menjen utána. Szaladjatok
1473 5, 2 | Hova hagyád az te szegín népedet, hova hagyád nyomorult nemzetségedet?
1474 2, 1 | megemlékeznél a te szegín, nyomorult népeidrõl, immár igaz ideje volna
1475 3, 4 | CLITEMNESTRA. Leány, nesze ez levél, vidd az porkolábnak,
1476 2, 3 | szerint áldozzon nékie, netalán megkönnyebbülök. Chrisothemis! ~
1477 6 | õfelsége, hogy legyen az õ neve dícséretire, és kigyelmeteknek
1478 2, 7 | tégedet, ne kisebbítenéd nevedet, ne bosszontanád az Úristent.
1479 2, 1 | viselt, és immár emberkorba nevelt, szép ajándékival szeretett,
1480 1, 5 | Agamemnon király, mely híres, neves, mely gazdag, mely hatalmas
1481 2, 4 | elmehetsz anyáddal, költs te is nevet reád, hogy atyádnak árultatója
1482 3, 1 | vala nemzetségednek hírét, nevét elvesztened! Nem kell vala
1483 4, 2 | bennünk kaphatna, mert hírünk, nevünk ez világon kiterjedne, hogy
1484 1, 5 | veszek, minden hírünket, nevünket elveszté. Ó, szívem atyám.
1485 3, 1 | ELECTRA. Ne nézd bár emberséged, mert régen
1486 3, 1 | nincs nyugodalmam, valamire nézek, minden röttent, még az
1487 3, 2 | elálmélkodtak rajta. Azki nézhette, ugyan gyönyörködött benne.
1488 AzJat | az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten
1489 4, 3 | keserûségemben elhagya. Nincs kire néznem, nincs kinek esedeznem.
1490 3, 1 | világra, ha emberségem nem nézném, tudnám, mit kellene mívelni. ~
1491 5, 2 | Ihon, ha nem hiszed, nézz e gyûrûre. Ezt te küldted
1492 5, 2 | fogva nem láthattalak, hadd nézzelek kedvemre! ~ORESTES.
1493 5, 5 | csak az királyné asszonyt, nézzen õ is a fiára. ~ORESTES.
1494 5, 2 | Orestes! Leányasszonyok, nézzetek erre, ez az, ki megholt
1495 3, 5 | MESTER. Nyaka szakadt az kocsirúl. Majd
1496 5, 5 | veszi hasznát. Tartsd a nyakad, hozszja az üstököd, vágjad
1497 3, 1 | még ma ezen kezemmel az nyakadat kitekerni, ha immár szívem
1498 2, 1 | költsed, hogy már az kocsiról nyakam szakadt volna, és az úton
1499 1, 5 | sírásba szakassza Isten nyakamat, ebbe veszessen Isten. Vajh,
1500 2, 6 | megkönnyebbíted, minket is nagy nyavajából megmentesz. ~CHORUS.
1501 5, 2 | Jaj, nyavajás fejem, mint veszek. Ez edényekbe
1502 5, 2 | Micsoda nyavalyád vagyon? ~ELECTRA.
1503 5, 2 | Lám, mondám, nincs semmi nyavalyája. ~ELECTRA.
1504 5, 2 | az Isten tudná az én sok nyavalyámat megmondani. Itt ez háznál
1505 1, 5 | gyötörnek, kesergetnek, ily nyavalyámban átkoz az én anyám, hogy
1506 4, 2 | bennünk. Hol mit nyernénk nyavalyánkkal? Bizony higgyed, nagyobb
|