ada-faj | fajta-kezem | kezer-nyava | nyelv-vagda | vagja-zsak
Actus, Scena
1507 AzJat | ez pogány írásból magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál
1508 3, 2 | magát, csak mulatságba elsõ nyereséget is elvevé. Annyira kiterjedt
1509 2, 5 | AEGISTUS. Nyergeljenek lovat, hallod-e, Parasite! ~
1510 2, 4 | vesztenék vele, hogynem mint nyernék. Nem ké-kénytelen annak
1511 4, 2 | mentene meg bennünk. Hol mit nyernénk nyavalyánkkal? Bizony higgyed,
1512 2, 7 | vötted, immár lásd meg, mit nyersz vele. Az önnön lelkeesméreti
1513 5, 4 | fogada, ám lássa immár, mit nyert vele. ~CLITEMNESTRA.
1514 2, 1 | de soha nem értettem íly nyilván. No, osztán? ~MESTER.
1515 1, 5 | megrontsa, kik árvákat nyomorgatnak? ~CHORUS.
1516 5, 2 | Elkeseríte szegín, nyomorodott leány. ~ELECTRA.
1517 2, 7 | elfeledkezzék. Megmenti az nyomorultakat, elveszti az kevélyeket,
1518 2, 2 | irgalmas szeme vagyon minden nyomorultakon és rettenetes ostora minden
1519 2, 6 | szívemet, elkeseredtem szegín nyomorulton. De kérlek az Istenért benneteket,
1520 4, 2 | megtekinti immár az Isten az mi nyomorúságunkat. Oly bizonnyal higgyed,
1521 5, 5 | lelkemnek nem lesz immár nyugadalma, örökkön örökké jaj, jaj
1522 3, 1 | nagy keserûséggel, nagy nyughatatlansággal! Azért én töttem, én töttem,
1523 3, 2 | sem nappal, sem éjjel nem nyughattam, egy édes álmom miatta nem
1524 3, 1 | éjjel, sem nappal nincs nyugodalmam, valamire nézek, minden
1525 5, 5 | ORESTES. Nyúlj hozzá csak, talán megesméred. ~
1526 2, 2 | De minthogy ennek elõtte õbenne volt bizodalmam, most is
1527 5, 2 | asszonyom, mind meghallják odabe nagy kiáltásodat, ennek
1528 AzJat, 2| CHRISOTHEMIS, Electrának öccse~CHORUS, vénasszony~ORESTES,
1529 1, 2 | felkölt, csak morgolódott, sem ölelésem, sem csókolgatásom nem vala
1530 5, 2 | Azt hittem, hogy örömmel ölelgesselek tégedet, reménylettem, hogy
1531 3, 2 | egyebekre ottan irígykedtek, de ölelgették, csókolgatták erõsen az
1532 5, 2 | veszedelmed? Micsoda vagy te én ölembe: csak por, hamu, semmit
1533 5, 5 | AEGISTUS. Ne ölj meg, édes uram, Orestes,
1534 4, 2 | bennünk, hogynem mint mi ölnõk õket. Ki mentene meg bennünk.
1535 3, 1 | életedet? Ha szinte méltán ölted volna meg is az én atyámat,
1536 3, 2 | volt, õ maga is termetével, öltözetivel, vitézségével minden vitézek
1537 1, 5 | ember atyám királyi ruháiba öltözik, királyi pálcáját bírja,
1538 2, 1 | vacsorán jól megrészegítik, önnönmaga anyád egy bárddal fejét
1539 3, 1 | Ó, Isten veszted, ördög leány, lám nagyobb az nyelved
1540 3, 1 | embernek sem tartok, mert lám, ördögnél is gonoszabb voltál. Te
1541 3, 1 | vadászni nem volna, ott egy öreg szarvast általlõ, és valahogy
1542 5, 5 | nem lesz immár nyugadalma, örökkön örökké jaj, jaj lészen az
1543 5, 5 | hozatom, hogy lássák, az örökség immár reám szállott. Azki
1544 3, 2 | nincs ezen felségednek semmi öröme. ~CLITEMNESTRA. Ho-hó,
1545 5, 2 | magad, hogy eszébe ne vegye örömödet, avagy inkább be se menj
1546 2, 1 | mondani. Ezt ha hallják, örömökbe semmit nem vigyáznak, avagy
1547 4, 2 | egy szempillantásban mind örömre fordulhat szomorúságunk. ~
1548 1, 3 | minden, ami enyim, az tied, örülj, vígadj, asszonykodjál! ~
1549 5, 2 | atyám öldöklõi és árulói örülnek az én egyetlenem, Orestesem
1550 5, 3 | ORESTES. Örülnek-e igen? Hogy mondnak? ~MESTER.
1551 5, 2 | lennél atyádért bosszúálló. Örültem, mikor hallottam egészségedet.
1552 1, 1 | mindenek vigadjanak, ifjak örvendjenek, úgy szép személyek elõttem
1553 2, 4 | felkel, mindjárt vadászat örvével kimegyen, hogy teneked keressen
1554 2, 5 | pecér az kürtöt, gyûljenek össze az ebek. ~
1555 2, 1 | Aegistusszal, az te rokonoddal összeadja magát. Ez két lator, hogy
1556 2, 1 | ORESTES. Õfelségének mint uramnak, teremtõmnek
1557 6 | boldogságban is kévánjuk õfelségével együtt lakoznunk. De jóllehet
1558 3, 1 | kellene vesznie. Eleget óhajta szegín, eleget vonogatá
1559 5, 2 | tebenned! Téged egyedül óhajtottalak. Legyen hála az Istennek,
1560 5, 2 | immár az te Electrád, kinél óhajtson, kitûl várjon segítséget?
1561 5, 2 | esedeztem teérted. Nagy óhajtva vártalak tégedet. Mikor
1562 2, 2 | bizodalmam, most is csak õhozzá folyamodok. Örök, mindenható
1563 3, 2 | õkigyelmének; mit parancsol õkigyelme? ~MESTER.
1564 AzJat | is az keresztények is jó okkal megtartják, mert az mostani
1565 5, 2 | asszonyemberbe erõsség, de nagy okosság benne, jobb azért addig
1566 5, 1 | hatalmas Isten, még az oktalan állat is sokban felülhaladja
1567 AzJat | ez játékszín alatt õket oktaták, és Istennek haragjából
1568 AzJat, 1| az nénje, Electra, jámbor oktató Mestertûl bölcsõbeli korában
1569 AzJat, 2| Electrának ara~MESTER, Orestes oktatója ~ ~
1570 4, 2 | volt, sem segítõnk, sem oltalmazónk. Egyetlenegy remínségünk
1571 5, 3 | bolond emberek, csak Isten oltalmazott, hogy el nem vesztettétek
1572 5, 2 | Isten oltalmazza attúl. ~ELECTRA.
1573 2, 3 | ne jelentene, kitül Isten oltalmazzon. Elküldöm Chrisothemist
1574 AzJat | prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak. Hogy azért
1575 1, 2 | testemnek sem lelkemnek mint olyan dög nem kellett. Ha lefeküdt,
1576 2, 6 | tartományt belepte volna. Ezt olytúl hallottam, ki közel állott
1577 2, 1 | általsieték Strophiushoz, itt õnála mely szorgalmatossággal,
1578 3, 2 | meg nem tuda látni, de még onnat is szidalmazott, és szörnyû
1579 6 | örökkévaló idvességtekre. ~ ~.oOo.~
1580 5, 2 | de ha Isten segít, két óráig minden sáfárságoktúl mind
1581 2, 7 | lelkeesméreti gyötri most. Érzi az órát, azért kesereg. De el bemegyek
1582 2, 4 | nagy bizalma vagyon neki az Orestesben. Nem tudja meggondolni,
1583 3, 5 | veszedelmedre. Elmegyek Oresteshez, ideje immár dolgunkhoz
1584 5, 2 | Az te arádnak, Orestesnek. ~ELECTRA.
1585 2, 4 | Jaj, nem feledkezhetem Orestesrûl, bizony elfeledkezett õ
1586 5, 6 | minden igyekezetit elvégezte: országába immár szabadon uralkodhatik,
1587 1, 3 | királyné asszony, bírjad országodat, mint szereted, parancsolj
1588 5, 5 | élhetek, még az más pártos országokra is jó módon gondot viselek,
1589 2, 2 | kedves, vígy be békességgel országomba, és mutasd meg az én kezemnek
1590 5, 5 | mindent bátrabban szerezhetek. Országot építtetek, várakat rakattatok,
1591 1, 2 | szívébe bánat, nincs az országra nagy gondja, mint annak,
1592 1, 2 | zabolázzon bátor - csak ez orvossága az gonosz férjeknek: öld
1593 AzJat | és Istennek rettenetes ostorát a bûn ellen megesmerjék,
1594 AzJat | nehezebben és keservesebben ostoroz. Kirõl ez játékbeli király
1595 3, 2 | irígykedett, mint egyebekre ottan irígykedtek, de ölelgették,
1596 AzJat | nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások
1597 5, 5 | Nosza az pálca. Ó, édesatyám pálcája! Vond le az köntöst róla,
1598 5, 3 | csak õ maga az kisebbik palotába. ~ORESTES.
1599 1, 1 | frissen mindent szereztetek. A palotákat vont arannyal, drága kárpitokkal,
1600 3, 2 | vitéz görög Orestes elsõ pályát elvötte volna. Hogy látták
1601 5, 2 | hallgatod meg az én beszédemet, panaszolkodom elõtted, de nem felelsz
1602 4, 2 | áldozatot megszerzém, amint parancsolád, és minekutána hanyatt borulván
1603 5, 5 | Amint látom, elköltél az parancsolásról. ~AEGISTUS.
1604 1, 3 | fejenként begyûltek felséged parancsolatjára, ott benn várják felségedet. ~
1605 2, 6 | elmegyek, megszerzem anyám parancsolatját. ~ELECTRA.
1606 1, 2 | másnak, hogynem mint neked parancsoljanak. Ne gondolj vele, bár Simon
1607 1, 2 | Nem félek immár senkitûl, parancsoljon immár, zabolázzon bátor -
1608 5, 5 | penig élhetek, még az más pártos országokra is jó módon gondot
1609 5, 5 | vagyon. Ez kedig nagy sok pártosim is valának, kik Orestes
1610 5, 5 | megajándékozom, azki penig mégis pártoskodik, azt ugyan itt mind levágattatom.
1611 2, 5 | felséges uram, az lovat. Fúdd pecér az kürtöt, gyûljenek össze
1612 3, 1 | voltál te neki bírája. Ha pedig azt mondod, hogy halált
1613 AzJat | király és királyné asszony példa leszen. ~
1614 AzJat | kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek, hogy az Istennek
1615 5, 6 | azkiknek megfõzte vala. Azután Pelops Myrtillusnak fejét vevé.
1616 1, 2 | mint annak, ki az nagy pénztakarásba megagga. Sok kincs miatt
1617 3, 2 | sikoltás volt nagy, az kocsik peregtek, csikorogtak, törtek erõsen.
1618 3, 2 | Felségednek hívséges barátja, Phocensis-beli Phanoteus minden atyafiságát
1619 2, 4 | Édes néném, ezbõl nem illik pirongatnod. Mert én kicsinységemtûl
1620 1, 2 | sem tudom vala magam, egy pohár bort kedvemre meg nem ihattam,
1621 1, 4 | zászlós úr udvarol elõtte, pohárszéket gazdagon megrakatta, kincsét
1622 5, 2 | ihon kezembe vagyon az pora hogy hozhatja meg? ~ORESTES.
1623 3, 5 | kocsirúl. Majd ide hozzuk, az porát megláthadd. ~ELECTRA.
1624 3, 4 | nesze ez levél, vidd az porkolábnak, igen hamar küldje uram
1625 AzJat | Senkivel semmit nem gondolnak, prédikáción szunnyadnak, az olvasáson
1626 1 | ACTUS PRIMI ~
1627 5, 5 | ORESTES. Jó próféta voltál, de nem tudtál magadra
1628 4, 2 | Tartsd dolgod, ne prózsmálj, ugyan tudtam, hogy semmi
1629 4 | ACTUS QUARTI ~
1630 5 | ACTUS QUINTI ~
1631 3, 2 | fúvának, ki-ki kocsijára ragada, hogy azon is versenyt futtatának,
1632 3, 1 | nem kellene hátam mögött rágalmaznod, ha ember volnál, de ihon
1633 3, 1 | egyetembe mindenek elõtt rágalmazol, de elcsíplek az nyelved
1634 3, 1 | Isten uramat hamarébb meg, rágondolnék, nem kiáltana többet, mert
1635 1, 5 | Igen félek rajt, hogy még ma valami veszedelembe
1636 5, 5 | Országot építtetek, várakat rakattatok, sok kéncset takartatok,
1637 5, 6 | Mert ez ház mindörökké rakva volt veszedelemmel. Ha meggondolom
1638 5, 5 | Szolga, te is rám vagy-e? ~PARASITUS.
1639 4, 2 | gyenge férfiú hajait felül reárakta, és az áldozattal mind széllel
1640 1, 2 | akar vala tartani. Annyira regnált vala rajtam, ingyen embernek
1641 1, 2 | halni. Nem tudta õ, hogy régtûl fogva másba volt az én gyönyörûségem,
1642 4, 1 | Látod, nincs immár kibe reménylenem, elvesze az én egyetlenegy
1643 5, 2 | örömmel ölelgesselek tégedet, reménylettem, hogy minden kínom megkönnyebbül
1644 2, 4 | Úristen? Hova tetted az én reménységemet, az Orestest? Addig íra,
1645 2, 6 | Úristen. Hozza el immár az mi reménységünket, az Orestest, álljon immár
1646 5, 1 | szegínt. És hogy szegín remínségébe semmi nem költ Orestes felõl,
1647 5, 2 | gonosz anyádtúl, azért nagy remínséggel küldettelek ki tégedet,
1648 4, 2 | oltalmazónk. Egyetlenegy remínségünk vala, az Orestes. Mert éltében,
1649 3, 2 | tíz kocsi vitézekkel egy rendbe álla, õ maga legközépen
1650 6 | ez világi jóban akarunk részesek lenni, de az örökkévaló
1651 2, 6 | Mindenestül nem tudom, csak valami részét értöttem. ~ELECTRA.
1652 2, 3 | tudok hova lenni, ugyan reszketek ijedtembe, csak valami veszedelmet
1653 5, 3 | Legyen Istennek hála, az mi részünkre jól vagyon. ~ORESTES.
1654 2, 6 | ezzel az te édesatyádat. Röjtsd el, vagy vesd el valahová
1655 2, 1 | elveszté, téged is el akart rökkenteni. Mert mind félt ezen, hogyha
1656 5, 5 | tehát törvénnyel, miért rökkentesz idebe? ~PARASITUS.
1657 5, 2 | elhoztalak az bölcsõbõl, ugyan röpdössz vala kezembe. Akkor is nagy
1658 3, 2 | megmenekedtem, immár nem röttegek többet tûle. De jer be,
1659 3, 4 | ellenségem, nincs immár kitûl röttegjek. Vagy éltem ezelõtt kedvemre,
1660 5, 5 | Mit röttegsz? Kitûl félsz? ~AEGISTUS.
1661 3, 2 | eshetett, de úgy féltem, úgy röttegtem, mint égi tûztûl. Ez mai
1662 2, 1 | gyermekének. Én azért nagy röttegve általsieték Strophiushoz,
1663 AzJat | és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek.
1664 3, 1 | valamire nézek, minden röttent, még az levél, ág is ijeszt.
1665 2, 1 | anyád Aegistusszal, az te rokonoddal összeadja magát. Ez két
1666 5, 5 | pálcája! Vond le az köntöst róla, jöszte te, hû szolga, fogjad
1667 5, 2 | Jaj, nem feledkezhetem el rólad nagy gyönyörûségembe. ~ORESTES.
1668 3, 2 | Orestes lovai is megrémülének, ropp, úgy ütközék az elsõ kocsiba,
1669 1, 5 | hitvány ember atyám királyi ruháiba öltözik, királyi pálcáját
1670 3, 4 | erszénybe való aranyak és ím, ez ruhák, legyen örömmondásodért.
1671 3, 1 | Aegistus, szabadon mórálsz alá s fel, ha honn volna, bizony
1672 5, 2 | segít, két óráig minden sáfárságoktúl mind az kettõt megmentem. ~
1673 5, 4 | mihent az ajtón belépik, sarkaljátok meg! Ilyenkor nem szokása,
1674 3, 2 | volnának, elragadják, és nagy sebbel kezdik hordozni, a sok kocsinak
1675 2 | ACTUS SECUNDI ~
1676 4, 2 | egy barátunk sem volt, sem segítõnk, sem oltalmazónk. Egyetlenegy
1677 3, 1 | leánya, Szent Asszony úgy segítsen, fizetsz ezért, mihent Aegistus
1678 5, 1 | az õ fiókra gondot, hogy semmibe nem hagyják megfogyatkozni.
1679 1, 3 | szeretem, tudom, felséged is semmiben kedvem nem szegi. ~AEGISTUS.
1680 3, 1 | ok kényszeríté erre, ki semmiképpen el nem múlhatott. Mert tudod,
1681 4, 2 | Jaj, édes néném, semminek véled-e te ezt? ~ELECTRA.
1682 1, 3 | míveld, azmi kedves. Senki semmitûl meg nem tilt, én tied vagyok,
1683 1, 2 | lelkiért. Nem félek immár senkitûl, parancsoljon immár, zabolázzon
1684 AzJat | gonoszságban telhetetlenek. Senkivel semmit nem gondolnak, prédikáción
1685 2, 7 | SCENA SEPTIMA ~Chorus. ~CHORUS.
1686 3, 2 | Hogy látták az vitézek illõ serény voltát, senki reá nem irígykedett,
1687 3, 2 | csikorogtak, törtek erõsen. Serénykedtek az vitézek elöl egymást
1688 5, 5 | ORESTES. Ne siess, király, mert lerántom majd
1689 3, 4 | mentül hamarébb lehet, siessen haza! Legyen hála Istennek,
1690 5, 2 | tebenned. Mert soha nem sietél hozzám, ím mint veszted
1691 5, 3 | az sok beszédnek. Azmivel sietni kell, nem kell azt halogatni. ~
1692 3, 5 | MESTER. Sietõ dolgom vagyon. ~ELECTRA.
1693 3, 2 | az eget ütötte, kiáltás, sikoltás volt nagy, az kocsik peregtek,
1694 1, 2 | parancsoljanak. Ne gondolj vele, bár Simon bírónak mondjanak, csak
1695 2, 4 | énnekem meg csak az kinyérben sincs, azki vagyon, az is keserû
1696 1, 4 | tûle. Bárcsak amaz négy sing színarany láncot adná; mely
1697 2, 1 | megtorlanod, igaz eléggé sípolának az máséból. ~ORESTES.
1698 1, 1 | az, hogy lantos, hegedûs, sípos, dobos, trombitás számtalan
1699 3, 5 | azt, édes asszonyom, ne sír, jerünk be. ~ELECTRA.
1700 2, 4 | kellemes bánat ez, kellemes sírás. Együtt tobzódol az latrokkal,
1701 2, 6 | jobb lesz neked. Ez te nagy sírásoddal magadnak ártasz, nem nekik. ~
1702 5, 2 | uram, talán te is Orestest siratod? ~ORESTES.
1703 2, 6 | Ezen én nem sírok, de siratom Orestest. ~CHRISOTHEMIS.
1704 2, 4 | hiszed-e, hogy én is nem sírhatnék, nem kiálthatnék? De többet
1705 3, 2 | mindjárt, hozzágyûlének, sírtak oly igen erõsen, jajgattak
1706 2, 1 | elorza, és titkon, nagy sírva énhozzám hoza, kére ezen
1707 4, 2 | egyetlenem, bátyám, hogy sohasem tudál az te véreidhez jõni! ~
1708 5, 1 | még az oktalan állat is sokban felülhaladja némely embert!
1709 5, 5 | atyámfiát. Ti jöttetek-e Stropheustúl? ~ORESTES.
1710 2, 1 | nagy röttegve általsieték Strophiushoz, itt õnála mely szorgalmatossággal,
1711 2, 1 | Engem ki küldött volt ide Strophiusnak, hogy feltartson? ~MESTER.
1712 1, 4 | kérhetnének tûle, de addig sürgölõdöm még ma mellette, én is elcsalok
1713 1, 1 | Agamemnon ez, fel tudja süvölteni az másét. ~
1714 AzJat, 1| EGÉSZ JÁTÉKNAK DERÉK SUMMÁJA: ~Mikoron Clitemnestra az
1715 AzJat | is rövideden idvösséges summáját vegye kigyelmetek eszébe,
1716 1, 3 | szereted, parancsolj mindennek szabad akaratod szerint, ott járj,
1717 5, 4 | tebenned bízóknak kegyelmes szabadítója! Majd csuda dolgot hallasz,
1718 5, 4 | immár. Mely véres az arám szablyája. No, mint járátok? ~ORESTES.
1719 4, 2 | bölcsesség idõhöz magát szabni. ~ELECTRA.
1720 3, 2 | mezõn az lovak, törték, szaggatták annyira szegínt, hogy egy
1721 3, 2 | Jaj, nagy Isten, mint szakada magva ez nagy királyságnak! ~
1722 5, 2 | Jaj, nem szakadhatok el az én egyetlenemtûl. ~
1723 1, 5 | hogy mindétig ez sírásba szakassza Isten nyakamat, ebbe veszessen
1724 3, 1 | gonoszt, kérlek tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim nyakát
1725 1, 5 | Vajh, nagy Isten, szakasztanád nyakát ez gonosz embernek,
1726 1, 5 | énnekem nagy keserûség szakasztja szívemet. Mint egy fattyat,
1727 5, 4 | hogy sok nép menjen utána. Szaladjatok hamar be, én addig itt kinn
1728 3, 2 | az görög vitézeket mind szállására vivé, vígan õket nagy tisztességgel,
1729 5, 5 | lássák, az örökség immár reám szállott. Azki velem tart, azokat
1730 3, 4 | annak elõtte is Isten gyõzné számát, mennyi gonoszságom volt,
1731 1, 1 | sípos, dobos, trombitás számtalan legyen, mindenek vigadjanak,
1732 1, 5 | engem ily keserûségemben nem szán! ~CHORUS.
1733 5, 5 | voltál neki kegyelmes. Nem szánád, áruló, ártatlanul elvesztened?
1734 5, 4 | ím az önnön szülõjét nem szánja. De ezt én jól tudtam, hogy
1735 4, 2 | Orestest megkönnyebbíted. Szánjad azért, jó Chrisothemis akárcsak
1736 4, 2 | akárcsak ezeket, ha engem nem szánsz! ~CHORUS.
1737 3, 2 | erõsen, jajgattak az vitézek, szánták íly nemes vitéz ifjúnak
1738 3, 1 | tisztességbeli jámbor uradtul származott magzatokra, hogynem ez hitvány
1739 3, 1 | nem volna, ott egy öreg szarvast általlõ, és valahogy szegín
1740 5, 3 | hiszik, mint egy angyal szavát. ~ORESTES.
1741 2, 6 | vesd magad, de fogadjad szavokat, jobb lesz neked. Ez te
1742 1, 2 | akar vala venni, kiért, ha száz lelke volt volna is, meg
1743 3, 1 | leginkább szerettem, ilyen százon nem adtam volna, mint te
1744 2, 1 | meghiszik követséged. Azmint szebben, jobban tudod, édes Mesterem,
1745 2, 7 | kevélyeket, felemeli az szegényeket. Vajh, gonosz asszonyi állat
1746 5, 1 | Minden rútságot megmível szegényen, átkozza, szidja erõsen,
1747 2, 4 | meggondolni, hogy nehéz neki, szegénynek íly hatalmas királlyal szembeállani,
1748 1, 3 | felséged is semmiben kedvem nem szegi. ~AEGISTUS.
1749 1, 5 | méreg ez énnekem, hogy az szegin atyám keresztjét az lator
1750 1, 5 | Electra. Ezzel meg nem hozod szegint. ~ELECTRA.
1751 4, 2 | te édes nénéd kedvét ne szegjed. Nem kévánok tõled lehetetlen
1752 4, 2 | Édes néném, nem szégyenled-e mondani, nem ládd-e, tiszta
1753 3, 3 | CHORUS. Szekfüvet keresek vala az leányasszonyoknak,
1754 1, 5 | pálcáját bírja, királyi székibe méltatlan ül. Ó, megfojt,
1755 4, 1 | hol asztalra borul, hol székre, hol földre esik, úgy siratja
1756 3, 2 | megsújtják az lovakat, mint az szél, úgy mentek, az por csaknem
1757 3, 2 | volt, hordozni kezdik az széles mezõn az lovak, törték,
1758 2, 6 | függesztette volna, és az pálca oly szélesen ágait kiterjesztette volna,
1759 4, 2 | reárakta, és az áldozattal mind széllel meghintette, kit jól tudom,
1760 2, 4 | szegénynek íly hatalmas királlyal szembeállani, hanemha az Úristen csudaképpen
1761 3, 1 | Lám, te magad mondád, hogy szemedbe szóljak; ha nehéz, ne jöjj
1762 3, 2 | hogy egy barátja is az õ személyét meg nem esmérte. Az játékot
1763 1, 5 | éjjel-nappal könnyez az én szemem. ~CHORUS.
1764 5, 2 | örömömbe lecsordul az könnyû szememrõl. Chorus, látod-e, ez az
1765 AzJat | nemcsak szóval, de ugyan szemlátással vonsszák. Mert mikor az
1766 4, 2 | állapotban az szerencse, egy szempillantásban mind örömre fordulhat szomorúságunk. ~
1767 6 | tisztaságban, igazságban és szentségben élnünk. Mert nemcsak ez
1768 3, 2 | fiának, megégették, nagy szépen osztán edényekbe helyeztették
1769 1, 3 | Clitemnestra, ily nagy hozzám való szerelmed, kiért viszontag szeretettel
1770 1, 3 | felségednek hozzám való szerelmét. De ha felségednek tetszenék,
1771 6 | még az pogányok közt is szerencsébe teszi azokat, kik tökéletes
1772 2, 1 | meg békességgel, járj jó szerencsével. Én addig az társasággal
1773 2, 4 | világból, tudom, hogy engem sem szeret. ~CHRISOTHEMIS. No,
1774 1, 3 | bírjad országodat, mint szereted, parancsolj mindennek szabad
1775 1, 3 | király, én csak felségedet szeretem, tudom, felséged is semmiben
1776 5, 2 | Adjátok oda neki. Mert nagy szeretetit mutatja hozzá, és hiszem,
1777 1, 2 | De ha Isten segít, az én szeretõmmel, Aegistusszal vígan elköltöm
1778 3, 3 | Ha engem szeretsz, Chorus, szólj, Chorus szívem,
1779 3, 1 | leányomat, kit leginkább szerettem, ilyen százon nem adtam
1780 2, 1 | tudod, édes Mesterem, úgy szerezd minden dolgunkat. Egy cseppet
1781 5, 5 | immár mindent bátrabban szerezhetek. Országot építtetek, várakat
1782 2, 1 | megjüve, nagy lakodalmat szereznek, estve, vacsorán jól megrészegítik,
1783 1, 1 | ajándékozok, frissen mindent szereztetek. A palotákat vont arannyal,
1784 3, 2 | felkészüle, kinek minden vitézlõ szerszáma csudálatos ékes volt, õ
1785 2, 1 | az társasággal edényeket szerzek, kibe hogy már az tagokat
1786 3, 2 | felségednek ezzel nagy kedvet szerzene, engem elöl elküldött, hogy
1787 3, 2 | tuda látni, de még onnat is szidalmazott, és szörnyû halállal fenyegetett,
1788 4, 2 | útálatos, minden átkozza és szidalmazza ez förtelmes latrot. Ha
1789 4, 2 | Bizony higgyed, nagyobb szidalmunkra, hogynem mint tisztességünkre
1790 5, 1 | megmível szegényen, átkozza, szidja erõsen, bosszúsággal kesergeti
1791 1, 4 | Bárcsak amaz négy sing színarany láncot adná; mely frissen
1792 3, 3 | valami, mert igen változik a színed. Édes Chorusom, ne tagadd
1793 2, 4 | én véremet is ki akarja színi? ~CHRISOTHEMIS. Õ
1794 1, 2 | is megcsókol. Nincs ennek szívébe bánat, nincs az országra
1795 AzJat | ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul
1796 5, 6 | Isten vakította meg ezeknek szíveket, hogy az õ nagy sok gonoszságokról,
1797 3, 1 | Úristennek, ugyan megkönnyebbülék szívemben, hogy ez fertelmes asszonyi
1798 AzJat | jóra való tunya voltukat és szófogadatlanságukat, ez játékszín alatt õket
1799 2, 3 | atyja koporsójához, az mi szokásunk szerint áldozzon nékie,
1800 3, 2 | nagy frissen, mint vitéznek szokott lenni, felkészüle, kinek
1801 2, 4 | kicsinységemtûl fogva anyámhoz szoktam, azt kell mívelnem, azmit
1802 3, 1 | Istennek, penig arról nem szóla! Csak hozná Isten uramat
1803 5, 3 | illik szólnunk, mert az sok szólásba sok idõ múlik. De jobb,
1804 2, 2 | hatalmasságodat, hogy te íly kicsiny szolgádnak általa megronthadd, megverhedd
1805 3, 2 | testével. Uramnak fõ-fõ szolgái nagy tisztességgel hozzák,
1806 5, 4 | Lám, senki nincs az én szolgáimba! Jaj, jaj, jaj! ~ELECTRA.
1807 5, 3 | Az én hûséges szolgálatom, jó asszonyom, megjelenik
1808 3, 2 | kit én neki soha meg nem szolgálhatok. De no, ne hallgass! ~MESTER.
1809 4, 2 | elmehetsz nagy békével anyádhoz, szolgálj nekie. ~CHRISOTHEMIS.
1810 4, 2 | Bizony, te is, ha lehetne, szolgálnád még, de félek rajta, együld
1811 2, 4 | és a te dögös anyádnak szolgálnod! Nem ezt fogadtad vala énnekem,
1812 4, 2 | Énnékem ké-kénytelen szolgálnom kell. Bizony, te is, ha
1813 2, 1 | az te gondod, mint régi szolgált uramnak gyermekének. Én
1814 5, 2 | mi is bátran és örömmel szólhatunk mindenrõl. ~ELECTRA.
1815 4, 2 | Állj elõ, ugyanis neked szólnak, nem kértenek téged erre! ~
1816 4, 2 | vehetem, ezért nem akarok vala szólni. ~CHRISOTHEMIS. Hasznom
1817 5, 3 | ezután, most arról nem illik szólnunk, mert az sok szólásba sok
1818 AzJat, 2| AZ JÁTÉKBA SZÓLÓ SZEMÉLYEK ~AEGISTUS, király~
1819 3, 1 | CLITEMNESTRA. Mégis szólsz-e? Jobb, ha dolgod tartod.
1820 4, 2 | szempillantásban mind örömre fordulhat szomorúságunk. ~ELECTRA.
1821 3, 2 | Phanoteus minden atyafiságát és szomszédbarátságát ajánlja. ~CLITEMNESTRA.
1822 2, 4 | nem hagysz békét efféle szónak. Nem ládd-e, jódat akarja
1823 3, 5 | Csak két szóra, jó uram. ~MESTER.
1824 2, 1 | elmegyek, azmint én tudom, szorgalmatoson gondot viselek reá, te járj
1825 5, 4 | Orestes, az édes szülédet. ~ELECTRA.
1826 5, 2 | örömömbe hova legyek, most születtem ez világra. Kész vagyok
1827 1, 5 | vígad, örül erõsen. Az õ szülötte penig, szegény Electra,
1828 5, 4 | nagy csuda, ím az önnön szülõjét nem szánja. De ezt én jól
1829 4, 3 | Nagy keserûségre, árvaságra szült volt az én anyám. Sem atyám,
1830 3, 1 | vagyok, hogy ily leányt szültem ez világra, ha emberségem
1831 5, 5 | Nem szûkös vagyok szolga nélkül. ~AEGISTUS.
1832 3, 1 | vele, hogynem mint neki. Én szûltem véres verítékemmel, én tartottam
1833 2, 4 | szeme éjjel-nappal meg nem szûn nagy könnyhullatástul. ~
1834 2, 5 | atyjátúl, de ha meg nem szûnik, még ma tûle is megmenem. ~
1835 1, 5 | CHORUS. Szûnjél meg, édes asszonyom! ~ELECTRA.
1836 AzJat | nem gondolnak, prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak.
1837 4, 2 | Nem alkudhatol, mert az szúnyogból tevét akarsz csinálni. Az
1838 3, 1 | is ejte, ki az latoniai szûznek ellene vala. Azért reá megharaguvék,
1839 3, 3 | színed. Édes Chorusom, ne tagadd meg! ~CHORUS.
1840 2, 1 | szerzek, kibe hogy már az tagokat visszük utánad. ~
1841 5, 5 | rakattatok, sok kéncset takartatok, immár úgy gyûjtök, mint
1842 4, 2 | Aegistus ki. Még most kedvét találhadd jelesben örömében. Talán
1843 5, 3 | Az Clitemnestrát jókor találjuk, mert csak õ maga az kisebbik
1844 5, 2 | Vajon jó helyre találkoztunk-e mi, asszonyok? ~CHORUS.
1845 1, 4 | dobosokat, mindent, valakit találok. ~
1846 2, 4 | tiltani; nemhogy atyám mellett támadnál, lám, te is reá voltál.
1847 4, 2 | az Aegistus, hogy magot támasztana az õ maga veszedelmére.
1848 2, 1 | szegín uramra, atyádra tanácskoznak, hogy mihent megjõne Trója
1849 2, 7 | De te megszidtál érte, jó tanácsomat gonosz néven vötted, immár
1850 1, 1 | úgy szép személyek elõttem táncoljanak. Mindeneket megvítatok,
1851 5, 6 | Ha meggondolom elõszõr Tantalus királyt, õ is mely röttenetes
1852 6 | Azért h<iszem, hogy meg is tanulta kigyelmetek ez históriának
1853 AzJat | mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek,
1854 2, 1 | szerencsével. Én addig az társasággal edényeket szerzek, kibe
1855 5, 5 | reám szállott. Azki velem tart, azokat mind megajándékozom,
1856 4, 1 | Nem tarthatom az szegín leányt, elgyötri
1857 3, 1 | téged hatalmas Istennek tartlak. ~
1858 3, 1 | szólsz-e? Jobb, ha dolgod tartod. Lám, átkozott nap volt
1859 5, 2 | keserûségembe. Méznél édesbnek tartom vala az te jöveteledet,
1860 2, 6 | volna, hogy egész Micena tartományt belepte volna. Ezt olytúl
1861 3, 1 | szûltem véres verítékemmel, én tartottam nagy keserûséggel, nagy
1862 2, 1 | Orestes, te nagy hálaadással tartozol, hogy árvaságodban csudaképpen,
1863 5, 2 | Nem tudom, mit tegyek, nem tartóztathatom magam. ~ELECTRA.
1864 5, 2 | mert õ is ember volt, mi is tartozunk egyszer vele. Ott benn valék
1865 6 | haza nagy békességgel. És tartsa meg kigyelmeteket nagy sok
1866 2, 1 | vezérlett téged erre, hogy teáltalad az förtelmeseket megbüntesse.
1867 5, 2 | ORESTES. Tedd le tehát az edényt kezedbõl. ~
1868 5, 2 | szorgalmatossággal éjjel-nappal esedeztem teérted. Nagy óhajtva vártalak tégedet.
1869 1, 3 | énnekem nincsen, én mindent tefelségednek kezébe ajánlok, úgy bír
1870 1, 3 | mindketten megmenekedtünk, immár tefelségednél több gyönyörûségem énnekem
1871 1, 5 | Isten, Úristen ne hagyj, tekints reám, mennyország, hogy
1872 3, 1 | latortúl való fattyakra. Tekintse meg ím, ezeknek fattyait,
1873 2, 6 | hogy kegyelmes szemmel tekintsen reánk az Úristen. Hozza
1874 3, 1 | atyámat. Mert mindörökké telhetetlen valál az nagy bujaságban!
1875 3, 1 | én álmom, ha jót jegyez, teljék énreám, ha penig gonoszt,
1876 4, 2 | mert ha kérnél is, nem telnék kedved benne! Azt fogadjad
1877 2, 1 | atyám koporsójába vinnék temetni, és téged elöl elbocsátottak
1878 4, 3 | senki nincs, ki velem jól tenne. Szegín atyámat elveszték
1879 3, 1 | nemzetségeddel egyetembe. Nincs mit tennem, mert leány vagyok, bosszút
1880 3, 1 | halállal kell megfizetni, az tennen tõröddel magadat megölöd,
1881 1, 5 | atyám. Senki nem kesereg terajtad, hanem csak a te elveszett
1882 3, 4 | essél egyszer vagy kétszer térdre elõtte, mindjárt megbocsátja
1883 2, 1 | csudaképpen, az õ jóvoltából tereád gondot viselt, és immár
1884 2, 1 | Õfelségének mint uramnak, teremtõmnek nagy hálát adok minden velem
1885 5, 1 | De kicsodák jûnek ihon terhekkel? Asszonyom, Electra, jöszte
1886 1, 2 | kedvemre tartott, õ penig mind természetembõl, mind erkölcsömbõl teljességgel
1887 2, 1 | világon kiterjedt, szép termeted, jó vitézséged, tökéletes
1888 3, 2 | esmértem volna. Én az õ termetén, magahordozásán és vitézségén
1889 3, 2 | csudálatos ékes volt, õ maga is termetével, öltözetivel, vitézségével
1890 5, 4 | mint kértem az Istenért, térne már meg immár gonoszságából,
1891 3 | ACTUS TERTII ~
1892 5, 5 | ám ott benn fekszik az teste, megláthatja felséged. ~
1893 3, 1 | rajta, mert igaz, úgy õ testébõl szakadt, mint teneked, de
1894 3, 2 | atyámfia, noha gyûlöltem, de testembõl szakadt azért. Ezt ládd,
1895 3, 2 | úton volnának fiad, Orestes testével. Uramnak fõ-fõ szolgái nagy
1896 5, 2 | Mit tész vele? ~ELECTRA.
1897 6 | pogányok közt is szerencsébe teszi azokat, kik tökéletes jámborságba
1898 3, 2 | edényekbe helyeztették hamuját, tetemét. És miérthogy az én uram,
1899 5, 2 | énnekem, hogy csak holt tetemid feküsznek elõttem. ~ORESTES.
1900 3, 4 | eleibe megyek, kik az Orestes tetemit hozzák, megmondom nekik,
1901 1, 3 | szerelmét. De ha felségednek tetszenék, fogatnánk étket, mert az
1902 2, 4 | hagyál el, Úristen? Hova tetted az én reménységemet, az
1903 3, 3 | asszonyi állat, ím, mint tettei vala az idegen ember elõtt
1904 2, 4 | hogy nem tudál megjõni? Mit tettem én az latornak, hogy az
1905 2, 1 | magad meg ne jelentenéd, de tettetnéd, hogy már Phoceus-beli tartományból
1906 4, 2 | el be anyámhoz, mert én teveled meg nem alkudhatom. ~ELECTRA.
1907 4, 2 | alkudhatol, mert az szúnyogból tevét akarsz csinálni. Az hitvány
1908 5, 6 | Myrtillusnak fejét vevé. Thyestes az önnön atyjafiának, Atreusnak
1909 5, 6 | egyéb dolgaimhoz is látnom, tihozzátok maradjon az Úristen! ~
1910 6 | VALÓ HÁLAADÁS ÉS INTÉS ~Tikigyelmeteknek mind fejenként nagy hálákat
1911 1, 3 | Senki semmitûl meg nem tilt, én tied vagyok, te enyim
1912 2, 4 | de engem is meg akarnál tiltani; nemhogy atyám mellett támadnál,
1913 6 | magunkat, naggyal inkább illik tisztaságban, igazságban és szentségben
1914 2, 6 | én szegín megholt atyámat tisztelem ezzel, és az õ kegyetlen
1915 AzJat | ELÖLJÁRÓ BESZÉD ~Nem ok nélkül, tisztelendõ uraim, az ily mulatságot
1916 3, 1 | Ezt dicsérném-e én? Ezért tiszteljelek-e téged? Ha jámbor volnál,
1917 1, 1 | minden úgy féljen, úgy tiszteljen mint királyt. Ha Agamemnon
1918 2, 2 | kiért én tégedet mindörökké tisztellek és szolgállak, mint uramat
1919 3, 1 | téged? Ha jámbor volnál, tisztelnélek mint anyámat, de mint ilyen
1920 3, 1 | Ez illik-e leányhoz? Így tisztelsz te engem? Ezt kell-e anyádon
1921 4, 2 | atyámnak árulóit akarod tiszteltetni. De jobb nekem meghalnom,
1922 4, 2 | CHORUS. Tisztes beszéd ez tetûled, ez illik-e
1923 3, 1 | nagyobb gondot viselnél az te tisztességbeli jámbor uradtul származott
1924 3, 1 | jámbor atyámnak öldöklõi, és tisztességének árulói voltatok. Ezek bizonysági,
1925 3, 1 | bocsátott szádra, mert féltette tisztességét, te azért, hogy latroddal
1926 4, 2 | szidalmunkra, hogynem mint tisztességünkre volna. Azért én is kérlek
1927 3, 1 | kitekerni, ha immár szívem titkait érteni kévánod. ~CLITEMNESTRA.
1928 3, 2 | megmutatnák. Vitéz Orestes is tíz kocsi vitézekkel egy rendbe
1929 1, 4 | víg az szolgája is! Most tizenkét király, hatvan zászlós úr
1930 5, 6 | kevélységekrõl, bujaságokról, tobzódásokról megfizetnének, mert soha
1931 4, 2 | atyámnak vérszopóival együtt tobzódnom. ~CHRISOTHEMIS. Nem
1932 2, 4 | kellemes sírás. Együtt tobzódol az latrokkal, és úgy mint
1933 3, 1 | kiálta, hiszem, hogy az többit tudta volna, azt is kicsácsogta
1934 3, 1 | kit nem adtam volna ilyen tömény ezeren, mint te vagy! De
1935 3, 1 | bele. Kiknek igyekezeteket törd meg, és énnekem adj segítséget,
1936 5, 1 | igazmondónak gyakorta feje törik! De mégis anyai kegyelmességnek
1937 3, 2 | kocsik peregtek, csikorogtak, törtek erõsen. Serénykedtek az
1938 3, 2 | az széles mezõn az lovak, törték, szaggatták annyira szegínt,
1939 5, 5 | Büntess tehát törvénnyel, miért rökkentesz idebe? ~
1940 2, 4 | Veszteg, az Istenért, mit tött ez teneked? ~CHRISOTHEMIS.
1941 4, 2 | ne szegjed. Nem kévánok tõled lehetetlen dolgot. ~CHRISOTHEMIS.
1942 2, 1 | De, édes Mesterem, miért tõn most kegyelmed errõl emlékezetet? ~
1943 3, 1 | metszed az te gyermekidnek torkát? Ha te jámbor volnál, nagyobb
1944 1, 1 | vadászóhelyeim vannak, kincsem torkig vagyon, kiket sem fegyverrel,
1945 3, 1 | kell megfizetni, az tennen tõröddel magadat megölöd, mert te
1946 5, 2 | segítséget? Orestes lelkem, ki torolja meg az te édesatyád halálát?
1947 AzJat | végezett napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtõzõt
1948 3, 2 | legközépen volt. Mihent trombita zendüle, egyszersmind megsújtják
1949 5, 1 | nem költ Orestes felõl, trombitáltatja erõsen magát, tombol, táncol,
1950 1, 1 | hegedûs, sípos, dobos, trombitás számtalan legyen, mindenek
1951 1, 4 | elhívom az lantosokat, trombitásokat, dobosokat, mindent, valakit
1952 3, 2 | senki el ne higgye magát. Trombitát fúvának, ki-ki kocsijára
1953 4, 1 | kivel bosszút állhat. Nem tudd-é, amaz hatalmas Amphiraon
1954 3, 2 | az Agamemnon király házát tudjátok-e melyik? ~CHORUS.
1955 3, 1 | nincs, ki egy cseppnyire meg tudna könnyebbíteni. Ez éjjel
1956 5, 2 | Csak az Isten tudná az én sok nyavalyámat megmondani.
1957 3, 1 | ha emberségem nem nézném, tudnám, mit kellene mívelni. ~ELECTRA.
1958 4, 2 | szememmel láttam, azt nem tudom-e? ~ELECTRA.
1959 1, 1 | királyt. Ha Agamemnon nem tudott belõle élni: tudok én! ~
1960 2, 6 | öcsém, beszéld meg, azmit tudsz. ~CHRISOTHEMIS. Hallám
1961 5, 5 | Jó próféta voltál, de nem tudtál magadra gondolni. ~AEGISTUS.
1962 1, 3 | ajánlok, úgy bír mindent, mint tulajdonát, úgy él mint király, én
1963 AzJat | látnák embereknek jóra való tunya voltukat és szófogadatlanságukat,
1964 2, 4 | az nagy kiáltásodat nem tûrheti. ~ELECTRA.
1965 3, 3 | Elálmélkodom az Istennek nagy tûrhetõségén, csudálkozom, hogy szenvedheti
1966 3, 2 | úgy röttegtem, mint égi tûztûl. Ez mai nap penig, legyen
1967 1, 4 | király, hatvan zászlós úr udvarol elõtte, pohárszéket gazdagon
1968 4, 1 | asszonyom, kinek mire jut még ügye. ~ELECTRA.
1969 5, 2 | volna, hogy erre jusson a te ügyed, ki vélte volna ily szörnyû
1970 1, 5 | királyi székibe méltatlan ül. Ó, megfojt, megfojt ez
1971 3, 1 | honn volna, bizony veszteg ülnél, mint egyébkor. Látom, nem
1972 5, 5 | hû szolga, fogjad az urad üstökét! ~PARASITUS.
1973 5, 5 | Tartsd a nyakad, hozszja az üstököd, vágjad uram. ~ORESTES.
1974 3, 2 | Mihent az vitézek közibe üté magát, csak mulatságba elsõ
1975 5, 4 | asszonyom, talán szinte most üték, mint dobbana. ~ELECTRA.
1976 3, 2 | megrémülének, ropp, úgy ütközék az elsõ kocsiba, mindjárt
1977 3, 2 | az por csaknem az eget ütötte, kiáltás, sikoltás volt
1978 3, 3 | hiszem bizonnyal, menny ütõkõvel is agyonverheti, mikor az
1979 4, 2 | Állj elõ, ugyanis neked szólnak, nem kértenek
1980 3, 1 | népével megtartóztatta, úgyannyira, ha leányát meg nem áldozná,
1981 3, 1 | mert lám, ez volt minden undokságnak, förtelmességnek kútfeje,
1982 5, 6 | akarának véget vetni nagy undokságoknak. Ez az, ez az, ki az én
1983 3, 3 | hogy szenvedheti ez nagy undokságot. Ím, azki bosszúálló vala,
1984 AzJat | asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek. Kibõl mind királyok,
1985 2, 5 | gonosz leány miatt, az anyja untalan reám fut, hogy nem tud neki
1986 3, 4 | Hová? Hazamégy-e uradhoz? ~MESTER.
1987 3, 1 | te tisztességbeli jámbor uradtul származott magzatokra, hogynem
1988 3, 4 | követ, elbocsátom haza, urához. ~MESTER.
1989 5, 6 | országába immár szabadon uralkodhatik, csak hogy tudja magát forgatni,
1990 3, 1 | meghallgat. Hatalmas Isten, ki uralkodol mindeneken, hallgasd meg
1991 2, 1 | hogy így szóljak, szegín uramra, atyádra tanácskoznak, hogy
1992 3, 2 | Azt értem uramtúl is, hogy felségednek ennél
1993 2, 5 | atyámat is megölném íly uraságért. Megmeném az atyjátúl, de
1994 5, 5 | az holttestet. Osztán az Úristenért, temettesse el felséged
1995 2, 7 | nevedet, ne bosszontanád az Úristent. De te megszidtál érte,
1996 1, 5 | néven, édes asszonyom, az Úristentûl, adj hálát õfölsége akaratjárul. ~
1997 4, 2 | mind ez világ elõtt, tudod, útálatos, minden átkozza és szidalmazza
1998 6 | mi mulatságunkat meg nem útáltátok, de nagy csendességgel meghallgattátok.
1999 2, 1 | hogy már az tagokat visszük utánad. ~
2000 2, 2 | Halljátok-e, ti jertek utánam, majd megmondom, mit kell
2001 2, 1 | lakodalmat szereznek, estve, vacsorán jól megrészegítik, önnönmaga
2002 5, 1 | megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is. De némely ember, mint
2003 2, 4 | az ebéd felkel, mindjárt vadászat örvével kimegyen, hogy teneked
2004 3, 1 | mikor szegín mulatságba vadászni nem volna, ott egy öreg
2005 1, 1 | minden elég vagyon. Jeles vadászóhelyeim vannak, kincsem torkig vagyon,
2006 2, 4 | hogy a király mind el nem vagdalt. ~ELECTRA.
|