|
Nem ok nélkül, tisztelendõ uraim, az ily mulatságot a régi
bölcs jámborok gondolták, kit a pogányok is igen gyakoroltak. Mert õk is
esmérték Istennek bûn ellen való haragját és az gonoszokon való átkát. Mikor
azért az pogány bölcsek látnák embereknek jóra való tunya voltukat és
szófogadatlanságukat, ez játékszín alatt õket oktaták, és Istennek haragjából
kivonták. Azért most is az keresztények is jó okkal megtartják, mert az mostani
keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek.
Senkivel semmit nem gondolnak, prédikáción szunnyadnak, az olvasáson
eltunyulnak. Hogy azért jóra gerjesszék, és Istennek rettenetes ostorát a bûn
ellen megesmerjék, nemcsak szóval, de ugyan szemlátással vonsszák. Mert mikor
az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten.
Azért ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja
jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas királya
és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek. Kibõl mind
királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek, hogy
az Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett napja, mely
napnál tovább az gonoszságba förtõzõt nem akarja bocsátani. Noha azért ez pogány
írásból magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások az
mi hasznunkra írattak, ezért ennek is rövideden idvösséges summáját vegye
kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál
inkább nehezebben és keservesebben ostoroz. Kirõl ez játékbeli király és
királyné asszony példa leszen.
|