|
AEGISTUS.
Kicsoda hitte volna, hogy Agamemnonnak gazdag királysága ily hirtelen
reám maradna! Ó, boldog szerencse, mely áldott vagy te, hogy ez mai nap ily
nagy gyönyörûséget és örömet énnekem hoztál, mert ím, egész Görögországot
Agamemnonnak mind feleségével egyetemben bírom, gazdag urak, nagy fejedelmek,
hatalmas királyok hozzám hallgatnak, erõs várakkal, kincses várasokkal nagy
bõséges vagyok. Rövideden: valami testemnek kell, minden elég vagyon. Jeles
vadászóhelyeim vannak, kincsem torkig vagyon, kiket sem fegyverrel, sem
véremmel, sem verítékemmel, sem nagy fáradsággal nem kerestem, de csak könnyen
találtam, könnyen ismég elköltöm.
PARASITUS.
Úgy, felséges uram, úgy, lakjunk, meddig lakhatunk.
AEGISTUS.
Ezentúl újudvart tétetek, mindeneket behirdettetek. Elsõ gondom is az,
hogy lantos, hegedûs, sípos, dobos, trombitás számtalan legyen, mindenek
vigadjanak, ifjak örvendjenek, úgy szép személyek elõttem táncoljanak.
Mindeneket megvítatok, királyságom ezzel megmutatom, urakat ajándékozok,
frissen mindent szereztetek. A palotákat vont arannyal, drága kárpitokkal,
aranyos bársonyokkal mind bevonatom. Ezt akarom: minden úgy féljen, úgy tiszteljen mint
királyt. Ha Agamemnon nem tudott belõle élni: tudok én!
PARASITUS.
Az nagy Istenre mondom, felséges uram, eszes ember vagy, egész tanács
sem tudta volna ezt meggondolni. Azmint látom, nem Agamemnon ez, fel tudja süvölteni
az másét.
|