|
MESTER.
Az Úristennek, édes fiam, Orestes, te nagy hálaadással tartozol, hogy
árvaságodban csudaképpen, az õ jóvoltából tereád gondot viselt, és immár
emberkorba nevelt, szép ajándékival szeretett, híred-neved ez világon
kiterjedt, szép termeted, jó vitézséged, tökéletes emberséged, urak közt és királyok
közt kedves életed. Errõl és sok egyéb ajándékiról illik, jó fiam, gyakorta
megemlékezned.
ORESTES.
Õfelségének mint uramnak, teremtõmnek nagy hálát adok minden velem való
jótéteményérõl. De, édes
Mesterem, miért tõn most kegyelmed errõl emlékezetet?
MESTER.
Azért, hogy megértenéd, minemû kegyelmessége volt õneki tehozzád.
ORESTES.
Minemû volt, édes Mesterem?
MESTER.
Majd megérted, jó fiam. A te atyád, Agamemnon király volt, nagy hatalommal
bírt, igen jámbor ember, nagy eszes ember, nagy tökéletes és nagy kegyelmes
volt. Immár jó korbeli ember vala, hogy Trója alá hadat hirdetnének, oda nagy
tisztességgel, mint királynak illik, elkészüle, akkor te bölcsõbeli gyermek voltál.
Meddig atyád hadakozott, addig az te anyád Aegistusszal, az te rokonoddal
összeadja magát. Ez két lator, hogy így szóljak, szegín uramra, atyádra
tanácskoznak, hogy mihent megjõne Trója alól, mindjárt elvesztenék.
ORESTES.
Ezt, édes Mesterem, hallottam ezelõtt is, de soha nem értettem íly nyilván. No,
osztán?
MESTER.
Halld meg csak, jó fiam: arra kezdem elöl, hogy jól megértsed. Atyád mihent
megjüve, nagy lakodalmat szereznek, estve, vacsorán jól megrészegítik,
önnönmaga anyád egy bárddal fejét vötte. Immár húsz esztendeje, hogy
Aegistushoz adta magát, az atyádét mind eltékozlották, az községet eldúlták.
Elnyomorodtak, elkeseredtek szegények, csak tebenned egyedül Isten által vagyon
minden bizodalmuk.
ORESTES.
Bezzeg, kegyetlen asszony az én anyám, hogy azt merte mívelni. Engem ki küldött
volt ide Strophiusnak, hogy feltartson?
MESTER.
Ím, megbeszélem azt is. Az te kegyetlen anyád, hogy szegín atyádat elveszté,
téged is el akart rökkenteni. Mert mind félt ezen, hogyha te felnõnél, atyád
haláláért bosszút állanál. De az te nénéd, az Electra, kirõl gyakorta
emlékeztem teneked, mikor eszébe vötte volna anyád incselkedetit, az bölcsõbõl
elorza, és titkon, nagy sírva énhozzám hoza, kére ezen a nagy Istenért, úgy
viselném az te gondod, mint régi szolgált uramnak gyermekének. Én azért nagy
röttegve általsieték Strophiushoz, itt õnála mely szorgalmatossággal, mely nagy
szeretettel viseltem az te gondod, te magad, jó fiam, bizonyságom lehetsz.
ORESTES.
Úgy vagyon, édes Mesterem: kitõl, ha az hatalmas Isten éltet, mindörökké meg
akarok emlékezni.
MESTER.
De hogy rövideden megértsed, ezt azért mondám, hogy megemlékeznél a te szegín,
nyomorult népeidrõl, immár igaz ideje volna az te atyád halálát megtorlanod,
igaz eléggé sípolának az máséból.
ORESTES.
Errõl, édes Mesterem, én magam is nagy sokat gondolkodtam, de egyebet rajta nem
találtam, hanem hogy te magad elõszõr kémlenéd meg atyám házát. Tudom, hogy
ennyi idõtûl fogva nem láttak, meg sem esmérnek. Azért, ha neked tetszik,
menjél.
MESTER.
Csak mit használjak, jó fiam. Kész vagyok mindenre.
ORESTES.
Ha jóváhagynád, ezt adnám tanácsul: hogy magad meg ne jelentenéd, de tettetnéd,
hogy már Phoceus-beli tartományból Phanoteus küldött volna követségül; most
vélek nagy barátságot tartanak, könnyen meghiszik követséged. Azmint szebben,
jobban tudod, édes Mesterem, úgy szerezd minden dolgunkat. Egy cseppet sem
gondolok vele, bár halálomat költsed, hogy már az kocsiról nyakam szakadt
volna, és az úton volnának az holttestemmel, hogy atyám koporsójába vinnék
temetni, és téged elöl elbocsátottak volna örömet mondani. Ezt ha hallják,
örömökbe semmit nem vigyáznak, avagy igen keveset, inkább õket osztán
megtapasztalhatjuk.
MESTER.
Bizony, jól gondoltad, édes fiam, ez énnekem is igen tetszik, hiszem ugyan, az
Isten vezérlett téged erre, hogy teáltalad az förtelmeseket megbüntesse. De én
elmegyek, azmint én tudom, szorgalmatoson gondot viselek reá, te járj az te
dolgodba.
ORESTES.
Menjél, édes Mesterem. Isten viseljen meg békességgel, járj jó szerencsével. Én
addig az társasággal edényeket szerzek, kibe hogy már az tagokat visszük
utánad.
|