SCENA SECUNDA

Orestes.

ORESTES.                    Ugyan érzem szívembe, hogy az Úristen jól adja az mi igyekezetünket. De minthogy ennek elõtte õbenne volt bizodalmam, most is csak õhozzá folyamodok. Örök, mindenható Úristen, kinek irgalmas szeme vagyon minden nyomorultakon és rettenetes ostora minden vakmerõ, fertelmes emberen, könyörgök teneked, én édes Istenem, ha teneked kedves, vígy be békességgel országomba, és mutasd meg az én kezemnek általa, hogy te az bûnért bosszúálló Isten volnál. Jelentsd meg hatalmasságodat, hogy te íly kicsiny szolgádnak általa megronthadd, megverhedd az felfuvalkodott, hatalmas királyt, kiért én tégedet mindörökké tisztellek és szolgállak, mint uramat Istenemet. Halljátok-e, ti jertek utánam, majd megmondom, mit kell mívelnetek.