SCENA QUINTA

Mester, Chorus, Electra.

MESTER.                      Az Úristen jól adja itt az mi járásunkat. Ez gonosz asszonyi állat nem látja a vermet, mint az vak, kibe beesik. Igen keserves öröm ez neked, mert ez leszen az te örök veszedelmedre. Elmegyek Oresteshez, ideje immár dolgunkhoz látnunk.

CHORUS.                     Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a hírt.

ELECTRA.                    Hallod-e, uram.

MESTER.                      Mi dolog?

ELECTRA.                    Vársza meg.

MESTER.                      Sietõ dolgom vagyon.

ELECTRA.                    Csak két szóra, jó uram.

MESTER.                      Mondd el.

ELECTRA.                    Hol az Orestes?

MESTER.                      Nyaka szakadt az kocsirúl. Majd ide hozzuk, az porát megláthadd.

ELECTRA.                    Jaj, nagy Isten, mint veszek! Lám, igaz volt, Chorus az te beszéded. Jaj, arám, arám, Orestes, mint csalál engem, ó, szívem, lelkem, Orestes, hova lûl el! Jaj, csak tebenned vala reménységem, ím, te is elveszel elõlem. Meghalok, elveszek immár én is, elhagyál, szerelmem, Orestes. Jaj, jaj, én édes egyetlenem, hova hagyád az te szegín nénédet íly nagy árvaságba.

CHORUS.                     Hagyd el azt, édes asszonyom, ne sír, jerünk be.

ELECTRA.                    Jaj, meghalok az én arámért.