SCENA TERTIA

Electra.

ELECTRA.                    Ó, nyomorult ember, kicsoda boldogtalanb énnálamnál, kinek sehol semmi gyámola nincs. Nagy keserûségre, árvaságra szült volt az én anyám. Sem atyám, sem anyám, sem atyámfia, sem barátom, sehol senki nincs, ki velem jól tenne. Szegín atyámat elveszték az árulók, anyám elidegeníté magát tûlem förtelmességeiért. Nyavalyás arám, Orestes is, ím szörnyûképpen elvesze. Immár csak ez egy leányban vala minden remínségem, ím, ez is nagy keserûségemben elhagya. Nincs kire néznem, nincs kinek esedeznem. Ha férfiú voltam volna, avagy csak erõvel szeretett volna az Isten is, mind apróra koncolnám õket. De mindennyi erõvel is nem szánom az én halálomat az én szívem atyámért. Elmegyek, el be, gondolkodom rajta, mit kell mívelnem.