ACTUS QUINTI

SCENA PRIMA

Chorus.

CHORUS.                     Nagy dolog, hatalmas Isten, még az oktalan állat is sokban felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy szorgalmatossággal viselnek az õ fiókra gondot, hogy semmibe nem hagyják megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is. De némely ember, mint a Clitemnestra, azt akarná, soha szemével se látná. Jóllehet bizony nagy az oka, mert az Electra azmi igaz, megmondja, azt õ penig igen bánja. Arra mondják, hogy igazmondónak gyakorta feje törik! De mégis anyai kegyelmességnek kellene benne lenni, de nemhogy volna, hanem ha egy kalán vízbe elveszthetné is, elvesztené. Minden rútságot megmível szegényen, átkozza, szidja erõsen, bosszúsággal kesergeti szegínt. És hogy szegín remínségébe semmi nem költ Orestes felõl, trombitáltatja erõsen magát, tombol, táncol, örül felette igen Orestes halálán. Ez szegín leányról csak meg sem emlékezik penig. De kicsodák jûnek ihon terhekkel? Asszonyom, Electra, jöszte ki, vajon kicsodák ezek?