ACTUS QUARTI

SCENA PRIMA

Chorus, Electra, Chrisothemis.

CHORUS.                     Nem tarthatom az szegín leányt, elgyötri magát, hol asztalra borul, hol székre, hol földre esik, úgy siratja erõsen szegín arát. Ihon jõ, itt is kesereg, látja Isten, nem tudok neki mit tenni.

ELECTRA.                    Jaj, jaj, jaj!

CHORUS.                     Mi dolog, fiam, Electra, mi dolog? Ne hadd el magad, jó asszonyom.

ELECTRA.                    Jaj, jaj!

CHORUS.                     Ne sírj, kérlek, az Istenért!

ELECTRA.                    Jaj, megölsz, hagyj békét!

CHORUS.                     Miért?

ELECTRA.                    Azt kérded, miért? Látod, nincs immár kibe reménylenem, elvesze az én egyetlenegy remínségem.

CHORUS.                     Hallod-e, jó asszonyom, jól adhatja még az Isten. Ha Orestes megholt, más eszköze is vagyon neki, kivel bosszút állhat. Nem tudd-é, amaz hatalmas Amphiraon király mint jára, csak egy asszonyi állat miatt hala meg, kit aranylánccal megfojta.

ELECTRA.                    Jaj, elveszek.

CHORUS.                     Azonképpen Isten neked is erõt adhat, noha leány vagy, kivel bosszúdat állhasd.

ELECTRA.                    Jaj, jaj, hova legyek?

CHORUS.                     Ne jajgass, édes fiam.

ELECTRA.                    Megholt az én segítõm.

CHORUS.                     Mit mondhatok, elég veszett ember vagy. Ne sírj!

ELECTRA.                    Ó, nagy Isten!

CHORUS.                     Meg kell halnunk mindnyájunknak.

ELECTRA.                    Ha meghalunk is, nem oly szörnyûképpen, mint Orestes beszéled, hogy megholt.

CHORUS.                     Ki tudja, jó asszonyom, kinek mire jut még ügye.

ELECTRA.                    Ó, egyetlenem, Orestes, elveszek!

CHORUS.                     Én nem tudok neki mit tenni, engem is elkeseríte. Vajon midolog, igen fut Chrisothemis nagy örömmel.