SCENA QUARTA

Electra, Chorus, Clitemnestra.

ELECTRA.                    Hatalmas Isten, könyörgök teneked, ez mai nap mutasd meg az én arám keze által, hogy te volnál röttenetes bosszúállója ez bûnnek, és csak te volnál az tebenned bízóknak kegyelmes szabadítója! Majd csuda dolgot hallasz, Chorus.

CHORUS.                     Hová menének, édes asszonyom?

ELECTRA.                    Megöli arám az gonosz asszonyt.

CHORUS.                     Kit! Anyádat-e?

ELECTRA.                    Ne mondd az förtelmest anyámnak. Az Clitemnestrát!

CHORUS.                     Megöli?

ELECTRA.                    Meg.

CHORUS.                     Orestes?

ELECTRA.                    Bezzeg õ.

CHORUS.                     Ó! Nagy Isten, hanem nagy csuda, ím az önnön szülõjét nem szánja. De ezt én jól tudtam, hogy nem szenvedheti az sokat az Úristen, hanem valamely késõre kijelenti magát.

CLITEMNESTRA.        Tolvaj, tolvaj! Hol attok? Lám, senki nincs az én szolgáimba! Jaj, jaj, jaj!

ELECTRA.                    Hallod-e, Chorus, hogy kiált valaki?

CHORUS.                     Hallom, édes szívem, asszonyom, talán szinte most üték, mint dobbana.

ELECTRA.                    Hallgassza!

CLITEMNESTRA.        Jaj, mint veszek! Hol vagy, uram, Aegistus?

ELECTRA.                    Ismég erõsen kiálta.

CHORUS.                     Jaj, szegín! Ez ám, hogy soha szót nem fogada, mint intettem, mint kértem az Istenért, térne már meg immár gonoszságából, soha semmit nem fogada, ám lássa immár, mit nyert vele.

CLITEMNESTRA.        Ó, fiam, fiam, Orestes, könyörülj rajtam!

ELECTRA.                    Nem könyörülsz vala te sem énrajtam, sem szegín atyámon, mikor szegínt ártatlanul elvesztéd.

CLITEMNESTRA.        Orestes, az édes szülédet.

ELECTRA.                    Jó-e neked most az halál? Ily nehéz volt az én atyámnak is.

CLITEMNESTRA.        Jaj, jaj!

ELECTRA.                    Édes keserûvel jó, emészd meg immár az gyenge lakást.

CLITEMNESTRA.        Jaj, meghalok!

ELECTRA.                    De csak halnál hamarébb!

CLITEMNESTRA.        Jaj!

ELECTRA.                    No, azmint eszembe veszem, lakék ez, eztûl többet nem félek. Ihon jûnek immár. Mely véres az arám szablyája. No, mint járátok?

ORESTES.                    Így jól, amint szinte kévánád. Nem parancsol immár többet.

ELECTRA.                    Hála Istennek!

CHORUS.                     Jaj, veszek, ahon jõ az király is nagy örömmel, még õ semmit sem értett az királyné asszony halálába.

ELECTRA.                    Orestes, Orestes, bújjatok el Aegistus elõl, mert ihon jõ! Ingyen eszébe se vegyen bennetek, de mihent az ajtón belépik, sarkaljátok meg! Ilyenkor nem szokása, hogy sok nép menjen utána. Szaladjatok hamar be, én addig itt kinn leszek, szép szót mutatok hozzá. Most örömében könnyen elhiszi.